Szerző: Stoner » 2012. feb. 18., szomb. 13:09
Szia Ratti!
Nagyon jókat írtál. A felső edény átmérője akár jóval nagyobb is lehet, mivel a lecsapódás annál intenzívebb, hatékonyabb. Némileg hűti is a rendszert, ezt is be kell kalkulálni. A határ, az a súly, amit a levételkor (a folyamatos működéshez a forrásban levő alsó részhez, lehetőleg a forráshoz közeli hőmérsékletű tápvizet kell adni. Ennek forrásaként adódik a hűtővíz, ami időközben felmelegedett, kb 80°C-ra. De a maradék forróvizet sem öntjük ki, hanem félretesszük egy alkalmas edénybe, amiben majd zöldségeket-gyümölcsöket tudunk megmosni.) Ezt hozzáadjuk a felfogó tál mellett bevezetett tölcsérrel, miután a hűtőedényt melléhelyeztük, és abból merjük ki. A lényeg, hogy a használt víz ne keveredjen a desztvízzel, és a desztvíz csak egyszer érintkezzen a fémmel, a hűtőedény aljáról visszacsepegve. Lehetne az egészet úgy is megcsinálni, hogy a hűtőedény is üvegből legyen, de annak akkor olyan edzettnek kellene lenni, hogy a forró és a jéghideg hőkülönbsége ne okozzon törést, de akkor az üveg súlyát még nem vettük figyelembe. Az eléggé katasztrofális volna, ha a kezünkben menne szét... De ez az anyag volna az ideális. Aztán az is egy megoldás lenne, hogyha a lecsapató közeg levegő volna, és akkor a lecsapató felület lehetne akár üveg is. Akkor viszont a hideg levegőt kellene valahonnan előszedni, és télen az ugyebár hűtené a lakást, de ezt is lehetne egy zárt rendszerben működtetni úgy, hogy a hűtéssel a relatíve forró felső üvegfelületen a levegőben levő pára is kicsapódjon, és az + desztilláltvízzel szolgálhatna. Lehetne ezt úgy is megcsinálni, hogy csak egyszerűen egy üres jénai edényt tegyünk a nagy edény tetejére, de akkor csak a szoba - azért lényegesen alacsonyabb hőmérsékletét használhatnánk. Ugyanakkor az üveg hőtehetetlensége sokkal nagyobb, mint a savállóé, és a saválló, néhány tizedmilliméteres vastagságával jól vezeti a hőt, vagyis a hidegvíz hamar lehűti és a víz áramlása a felső tálban a meleg-hideg kicserélődésével igazából sokkal hatékonyabb, mintha ugyanez üvegből volna.... Szóval lehet bonyolítani, és javítani is. A citrom a savassága amiatt kell, hogy a felső tálban kicsapódó és lerakódó vízkövet oldja. Ugyanez jól jön az alapedényben levő vízhez is, mivel abban még több vízkő rakódik le. Az ecet is szóba jöhet, mivel az még savasabb, de a szaga nem jó és talán bizonyos, a víznél könnyebb anyagok is belekerülhetnek a desztvízbe. Sajnos, ez a citromlé esetében is szerepet játszhat. Ha kihagyjuk a mészoldókat, akkor jöhet a smirgli…Ami a desztvíz eltarthatóságát illeti…Nos eleve nem jó a minősége, ha nem tartható el. Az enyém gyakorlatilag korlátlan ideig eltartható, mivel bacik a magas hőmérséklet miatt nincsenek benne. De az említett, víznél könnyebb anyagok benne lehetnek, bár azok talán… nem tartalmaznak virulens ágenseket. Vagy a rosseb tudja. Ezt meg lehet nézni. Mindenesetre ennek valószínűsége csekély. Ez az egyik előnye a desztvíznek.
Amit az olvasás és megértés témában írtál, azt mutatja, hogy te is vizuális vagy, mint én, bár, mivel zenész is vagyok, ezért auditívvá is váltam. Ez a kettő már elég sokat segít abban, hogy a világot folyamatában és egységében is lássam, és jobban értsem. Amit írok, valószínűleg, ezért is lehet olyan nehéz mások számára, mivel a kész vizualitás (TV, és minden, ami vizuális ipar, és oktatás), mely a saját vizuális kreativitás kialakulását nehezíti, olykor lehetetlenné teszi, és a te korosztályod, szintén viszonylag keveset kapott belőle, ezért te is rákényszerültél a saját képalkotásra. Persze, ezt lehet örökölni is, de fejleszthető, mint minden, ami van, bár legyen az akármilyen kicsi is. Ezért van a pedagógiának létjogosultsága. Hubbard szerint (mellesleg ez valóban nagy felfedezése, ha az övé egyáltalán), ami egy szövegben az ember számára nem érthető, az utána következő szöveget már nem érdemes elolvasni addig, míg azt a szót meg nem értjük. Ugyanis, az azt követő részt biztosan nem fogjuk megérteni. Ez a tanulás egyik titka. Ebben sok igazság van, szerintem.. de ez a „képolvasás” se rossz, csak a kettőt vegyíteni kell, mivel a képolvasás, a 70-es évek pedagógiájának nagy hibája, amiért sok gyerek egyszerűen nem tud, vagy nem szeret olvasni, ha olyan szóval találkozik a szövegben, ami addig még nem fordult elő. Inkább a betűk sorának a megfelelő irányban való gyors elolvasása, vagyis a folyamatolvasás jobb technikának tűnik. Azonban a fotografikus memória, szerintem alapvetően más lehet. Ezzel kevesek születnek. Lehet, hogy egyes autikusok, de lehet, hogy egyes diszlexiások is, mivel a diszlexia, és az autizmus, megint szerintem, csak ugyanannak a személyiség-agyműködés-tudathasználati módnak egy másik fokozata…Szóval.., a fotografikus memória, valami olyan, mint a radiesztézia, vagyis nagyon ősi érzékszerv, amit a civilizációs unalom és kényelem alapú szellemi züllés kitörölt, vagy háttérbe szorított. Ezt is bárki újra előhívhatja a tudatának legrejtettebb zugaiból. Hogy még érthetőbb(?) legyen, az ilyen képességgel rendelkezőnek nem kell elolvasnia az adott szöveget, hanem elég csupán elképzelnie azt, hogy képes enélkül is megjegyezni. Ez aztán előhívja az említett képességet, és azzal belép egy olyan érzékelési térbe, ahol a szöveg betűi és a tárgyak elrendezése nem különbözik. Az állatok ama képessége, hogy „lefényképezzék” a körülöttük levő tereptárgyak egymáshoz viszonyított helyzetét, számukra létkérdés. Egyrészt így találnak haza, másrészt, ha bármilyen apró különbséget tapasztalnak, az lehet, hogy egy veszélyes betolakodó által keletkezett. Ez ugyanaz a képesség, mint az imént idézett. Azután, az embernél, mikor már a lefényképezett kép egy másik munkafázisban újból értelmes, vagy fontos szöveggé alakítandó, a tudatos résszel kell dolgozni rajta. De, ha a tudatos módszert tudjuk csak alkalmazni, annak a sebességét növelhetjük, elég nagy lehetőségek mentén.
Mellesleg, ezt az összefüggést is csak most fedeztem fel…
Remélem, nem rémisztettelek meg a sok szöveggel. De még azt teszem hozzá, amit Popper mondott egyszer: „Azért beszélek Kováccsal, hogy megtudjam, mit gondolok róla.” Vagyis az intelligencia úgy működik, hogy a sok adat a megfelelő helyen az agyban, vagy azon kívüli térben (akasha) tárolva van, és csupán az a feladat, hogy összekapcsoljuk egy adott, hozzá közeli bázissal, hogy kettejük viszonyát megérthessük, amiből azután megint egy újabb adattárat tudunk létrehozni. Ezek bővülnek, amíg élünk., Ha valaki viszont nem így építkezik, hát… Ott marad, ahol volt. Az is egy filozófia, de az visszasüllyeszt minket. Jelenleg ez folyik.
Mindezért, ami bennünk valószínűleg több ponton is egyezik, vagy hasonló, vagyunk képesek kitartani dolgok, rendszerek mellett, ha már megértettük működésüket. Ez lehet azután magyarázata annak is, hogy vajon miért nem képes sok ember a 811-re, vagy bármilyen módosításra az étkezésében, életmódjában.
A különféle tudati manipulációkra épülő, főleg üzleties rendszerek ezeket a ritka képességeket használják ki, vagy élnek vissza velük. Részben azzal, hogy misztifikálja, vagy azokat, akik ezt mutatják, részben azzal, hogy elrejti azt, hogy ezen alapul.
A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára
Stoner 2012. feb. 18., szomb. 13:47-kor.