Amikor az említett esetekben néha főtt kaját eszem akkor tudom, hogy az nem jó, nincs semmilyen értelmes magyarázat arra amiért szükség lenne rá, és az elfogyasztásuk után érzem is hogy nem esett jól (főleg ha ez estefelé történt) ezt már a megevésük előtt tudom, de ilyenkor valahogy mégsem sikerül mindig megállni. Ezt Boutenko is jól leírja, hogy tudjuk hogy mi várható, de mégis újra és újra belefut az ember. -tényleg mint a narkósok.
Szerintem itt ilyenkor nem testi kívánalmakról van szó, hanem inkább az agy, az idegrendszer követeli a megszokott "jó kis anyagait".
Persze ez nem mentség, és nem "jogosít" fel a főttek fogyasztására. -és nem is ürügyet akartam keresni.
(csak azt gondolom ha beszélünk róla, próbáljuk beazonosítani a "problémát", akkor már a "kezelése" is könnyebb)
Viszont az is igaz ha az ember ilyen esetekben sikeresen ellenáll a csábításnak, akkor az utána legalább olyan jó érzés, mintha megettük volna azt a valamit.
