Szerző: Stoner » 2012. feb. 19., vas. 11:25
Szia Iván!
A végtermékkel semmi baj.. Korábban, Ferencsiknél azt is megtanultam, hogy a vastagbél akkor kezd mozgásba, mikor az ínyt inger éri a rágáskor. A vastagbél meridián az ínyek mentén húzódik.Ugyanez már az evésre való gondolattól is beindul. A pavlovi reflex az embernél is működik. Van azonkívül az irritábilis bél szindróma, ami ugyan lehet a mindenevők betegsége, de egyénenként más az érzékenység. Mint, ahogyan mindenben más az ideg és vegetatív működés. Vannak lassú és gyors személyiségek. A vérmérséklet szerint is vannak passzív, és aktív típusok állatoknál, embernél is, Az igaz, hogy az ételekkel lehet tompítani az alapjelleget, de azon nehéz változtatni anélkül, hogy az alany meg ne szenvedné. Egy kolerikus sohasem lesz szangvinikus és viszont. A betegségek lényegesen beleszólnak ebbe, ezt is aláírom. És a konzumétkezés önmagában is betegség. Én gyerekkoromban sokkal visszahúzódóbb és lustább voltam, de ezt ma már tudom, hogy a rossz ételek okozták. De alapvetően most is inkább elemző és gondolkodó vagyok, mint hebehurgya. Ugyanakkor a vegetatív ügyekben nagyon érzékeny, gyorsan reagáló, heves, ha lehet mondani. Egy orvos ezt az egész dolgot az éjszakai felkelésekkel együtt neurózisnak mondaná,, ha kérdezném. Egy átlagember nyafkaságnak, hipochonderségnek, túlzott önimádatnak, vagy egyszerűen csak hülyeségnek. Ami részben téged igazol, hogy az "illat" nem kellemetlen és állandóan változik. Amióta nem eszem retket, karfiolt, ezek jellegzetes "aromái" se köszönnek vissza. nem beszélve a káposztáról, ugyebár. Az érdekes az ember automatikus gondolkodásánál az, hogy, mikor főzik ezeket, valamilyen kellemes illattal azonosítják, viszont, mikor az emberből, alul jön ki, az már undorító. Én úgy tartom, hogy a főtt étel már semmilyen értékelhető hatást nem kelt, de a nyers étkezés a főzés során keletkező illó anyagokat a végén eltávolítja, mert azok nem semmisülnek meg, csak elkülönülnek. Van ezen kívül szerepe a környezet hőmérsékletének is az emésztés intenzivitására. Ezért, ebben is látszik különbség a téli és nyári működés között. A mozgás is belejátszik, vagy a mozgáshiány. Ugyanannál a kajánál lényeges eltérések mutatkoztak. Én abban is hiszek, hogy az egész egy tisztulási, javulási folyamat része, ahogyan az autoimmun változásai is megfigyelhetők voltak. Manapság inkább a kézszárazság, ujjak repedezettsége, amivel gondom van. Ma már begurultam és a szőlőmag olajhoz fordultam. Korábban más és más segített. Ez se egy megvetendő szempont, hogy az ember, miközben állandóan változik, ugyanazokra mindig másként reagál. Tehát nagyon nehéz általános érvényű megállapításokat tenni. Azt hiszem, ez az orvosoknál is szóba jöhetne, ha figyelnének rá. Általában elütik ilyesmivel: „Ja, angyalom, a maga korában ez már előfordulhat…” Pedig a „Szigorúan bizalmas c. könyvben” van egy rövid idézet egy hosszú vizsgálat eredményéről, melyben az öregkori betegségeket próbálták meghatározni, és rájöttek, ilyen pedig nincs. Ugyanolyan tüneteket találtak bármilyen életkorúaknál, mint az időseknél és viszont. De ettől függetlenül az ember változásai rengeteg összetevő függvényei. Ezek állandó megfigyelése felemészti az ember életidejét. Közben a személyiség építésére semmi se jut. Nem beszélve az egzisztenciáról, amit viszont a Rendszer kér számon az embertől.
