80/10/10

[Stoner]

811, energia?
Nem mondtam, hogy az étrendem mindenben megfelel a grahami tanoknak. Csak azt mondtam, hogy ennyi és ilyen ételekkel is lehet egész nap dolgozni. Egyébként sincs annyi kalória abban, amit eszem, mint hiszik. Nem jön össze talán 1500 sem.Amikor jobb idő van, akkor különben is egész nap dolgozom, és meg lehet nézni, eddig mit tettem. Persze azt is tudom, hogy még mit nem... Különben, a favágókra visszatérve, van egy örökölt nagy döntő gépem. Korábban azt hittem, fel sem bírom emelni. Fél nap után beadta a kulcsot a csillagkereke, de még most is van valami baja. Nálam nem a kezem szokott tönkremenni, hanem a szerszámaim. Küszöbön áll egyébként egy erdőkivágásban való részvételem is, bár nem vagyok erre olyan büszke... Csak azért mondom, hogy nem ijedek meg ettől sem. Ott is csak egész nap kell dolgozni, mint itt. Mese, hogy az ember a szalonnától tud dolgozni. Én valamikor azt ettem, és dőltem jobbra, meg balra. Már a 23 év (zöldevés)elején, mikor alig tudtam mit, hogyan kell csinálni, a körülöttem levők este 8-kor, miután egész nap követ törtünk, megálltak és nem tudtam, miért van olyan csend. Kiderült, hogy engem néztek, mikor hagyom már abba. Nem vettem észre, hogy egyre kevesebb lenne az erőm, de a fordítottját nap mint nap tapasztalom.

Ratti!
Ugyen nem azt akartad mondani, hogy a diót aszalt gyümivel kell enni? Én értem, de más esetleg félreértheti..A pari jó párosításnak tűnik. Főleg az enyhe savassága és a bő folyadéktartalma miatt.

[Stoner]

Kedves István!
Egyébként röviden:
Magam sem hittem volna, hányan olvasnak. A stílus nehézsége ellenére. Meg lehet nézni a számlálót. Bár az nem mond el mindent, de azért lehet viszonyítani.
És már egy utolsó apróság:
Ha itt írok hosszút, gyakran csak azért van, mert sokan szóltak hozzá, vagy sok olyan van, amihez hozzá szeretnék szólni.

[Arctic]

Az előbbiekhez még:
Manapság nagyon divatos felvágni a "saját gondolatokkal". Holott ha jobban szemügyre venné az ember a "gondolatait" (most nem a tartalmára értem, hanem az eredetére), rájönne, hogy valójában a "saját gondolatai" nem is a sajátjai (és persze ettől nem is máséi). Nagyon kevesen foglalkoznak azzal, hogy azok a gondolatok egyáltalán honnan is származnak. Mintha a gondolkodás valamilyen teljesítmény lenne, mintha meg lehetne dolgozni azért, hogy egy gondolat/ötlet/inspiráció felbukkanjon a fejünkben...
A gondolkodás olyan, mint a tehetség. Vagy jut belőle valakinek, vagy nem. Ha a tehetség fejleszthető lenne, bárki képes lenne szorgalommal eljutni Tolsztoj, Liszt, vagy Michalangelo nyomdokaiba. Ha az intelligencia fejleszthető lenne, bárki képes lenne hasonló "teljesítményre", mint Einstein, vagy Tesla. Az adottságok mind áldott ajándékok, és semmilyen intellektuális fejlődés nem képes azokat elérni/megszerezni. Az ilyen adományra büszkének lenni olyan, mint kérkedni azzal, hogy az én szomszédomban lakik a tehetséges csodagyerek.
Visszatérve a gondolatokra, fel kéne már fedezni, hogy azok nem a "sajátjaink", és büszkének lenni rájuk, felelősséget érezni irántuk, azonosulni velük nem kis hiba. Az agy mindössze egy vevő készülék, és nem alkotó. Az ún. forradalmi alkotások, felfedezések mindig is léteztek, még mielőtt megalkották/felfedezték volna; és amit a jövőben alkotni fognak, és fel fognak fedezni szintén létezik már most is. Az agy nem képes feltalálni, legfeljebb megtalálni (a már létezőt). Mindössze a megfelelő pillanatot kell kivárni, a megfelelő tudatossági szintre kell eljutni (ami szintén nem szorgalom kérdése, mind inkább kegyelemé), hogy az örökké létező megnyilatkozhasson.
Olyan ez, mint egy könyv esetében: a történet már létezik teljes egészében, de az embernek időbe telik, amíg egyáltalán hozzájut a könyvhöz, majd végigolvassa és megismeri.
Egy gondolat az egy gondolat, és nem az "én gondolatom". Vagy mindenkié, vagy senkié.

[atill]

Arctic,
pusztán kíváncsiságból kérdezem: ezeket a dolgokat olvastad/hallottad/tanultad vagy tapasztalod is őket?

[Arctic]

Arctic,
pusztán kíváncsiságból kérdezem: ezeket a dolgokat olvastad/hallottad/tanultad vagy tapasztalod is őket?

Természetesen tapasztalom. Nem bonyolult. Pici odafigyelés elég.

[RAtti]

Szia Gábor!

Még véletlenül sem! Szóval ne együk együtt a dióféléket az aszaltakkal. -vagy-vagy. (bár szerintem ez az írásomból egyértelműen kiderült)

Egyébként az ilyen magok szerintem is tök jól menne a paradicsomhoz. Néha eszembe jut, hogy vajon a pari savassága árt-e a magoknak, de aztán különösebben nem foglalkozok vele. -de azért pl. citrommal már nem keverném.

[Stoner]

Szia Ratti!
A parinál nem az a fő, hogy zöldséggyümölcs. A gyümölcsök nem jók a magokhoz. A citromban elég sok cukor van.

[RAtti]

Érdekes ez a kalória.

Nem azt mondom, hogy ezek az "alig eszek valamit" állítások nem lehetnek igazak, de általában azt tapasztalom, hogy "nincs új a nap alatt".

Ilyen "szinte semmivel is elvagyok" híreken fellelkesedve, már csak kíváncsiságból, én is néhányszor próbáltam kicsit jobban csökkenteni az adagot (hosszabb-rövidebb távon), de valahogy nem igazán akart sikerülni.

Aztán ha jobban mögé nézünk a dolgoknak kiderül, hogy többnyire vagy az van, hogy azért e mellé a "néhai" kis kevéske kaja mellé (amikor állítólag már az 1000-t sem éri el) a nap folyamán csak-csak lecsúszik néhány ez+az soron kívül.
És ha minden apróságot (kis dió, mogyoró, csoki, ropi, üccsi, kis söröcske, borocska, jobb esetben gyümölcs stb. ) összeadunk akkor a végére könnyen kijön akár még egyszer annyi is.
A másik eset, hogy az aktivitás tényleg csak annyi amit az aránylag kevés kaja is könnyen képes fedezni. (pl. ülő munka, ráadásul jó melegben) Napi 1-2 óra intenzív sport ülő munka mellett is kevesebbet használ el mint az egész napos sétafika. Meg függ ugye a méretektől, súlytól, kortól stb. (pl egy ugyanolyan súlyú, de alacsonyabb ember kevesebbet használ fel mint egy magasabb, mivel kisebb a testfelület)
Szóval biztos lehetnek kivételek, de általbán könnyen kideríthető az ok.

Amúgy szerintem felesleges is ezen rágódni, egy kis odafigyeléssel könnyen megkülönböztethető az igazi éhség, s ha ezt érezzük hát együnk.

[RAtti]

Gábor a citromban kb 2.5 g cukor van. (alma 7, banán 24 ) Tehát nem sok.
Ha esetleg együtt enném a citromot a magokkal (evés előtt, vagy közben összekeverve a kettőt) akkor nem emiatt a kis cukor miatt aggódnék, hanem amiatt, hogy ebben a savas közegben a nyálnak már nem lesz semmi hatása, és az emésztés olyan lesz amilyen. Ha jól emlékszem Te is valami ilyesmi ok miatt nem szoktad ajánlani a citromot mondjuk salátákhoz. -vagy tévedek?

[RAtti]

Szia István!

Még véletlenül sem akarok "ujjat húzni" Veled, és nem kötözködés képpen kérdezem , csak mivel én is keresgélem az utat, kíváncsi vagyok a "vényebb rókák" (ezt tessék pozitívan érteni ) véleményére is.

A múltkori írásod után végül is mire jutottál az "akkor most mit együnk"-el kapcsolatban? (arra az írásra gondolok amikor más irányból közelítettél, asztrál test sbt. )

[atill]

Arctic,
pusztán kíváncsiságból kérdezem: ezeket a dolgokat olvastad/hallottad/tanultad vagy tapasztalod is őket?

Természetesen tapasztalom. Nem bonyolult. Pici odafigyelés elég.

OK. Szerintem azért egy átlagember számára mégiscsak bonyolult(nak tűnhet), mivel meglehetősen szokatlan. Persze, az "átlagember" erre a fórumra se igen jár

[atill]

Amúgy szerintem felesleges is ezen rágódni, egy kis odafigyeléssel könnyen megkülönböztethető az igazi éhség, s ha ezt érezzük hát együnk.

Ratti, én is emellett vagyok. Sokkal jobban működök és érzem magam, ha "érzésre" eszek, akkor és azt, amit kívánok, mintha táblázatokat böngésznék és előírnám magamnak a napi menüt. Nem nagyon hiszek már ebben a kalória dologban. Az élet nem egy mérnöki vonalzóval megtervezett valami. Persze, mi az igazi éhség és kívánás? Nekem sok mindent a böjtölés tanított meg ezzel kapcsolatban. Gyakran van úgy, hogy fél-egy napon keresztül nem kívánok semmit csak vizet. És közben nem bírok egyhelyben ülni, a testem mozogni akar.
Amúgymeg, "furamód", 80-90%-ban gyümölcsöt kívánok és például füstölt csülköt sose...

[RAtti]

Sziasztok! -szia Atill!

Annyit tennék még hozzá az étkezés "gyakorlati" részéhez, hogy szerintem érdemes egy kicsit figyelni arra is, hogyha reggel abszolút nem eszünk semmit akkor "aránylag" könnyű megállni, hogy délelőtt (akár délig is) kihúzzuk kaja nélkül.
Ennek viszont az a kis "veszélye" van, hogyha a napi kalóriát/energiát délután kezdjük el felvenni akkor a vacsi könnyen túl nagyra, vagy későire sikerülhet, s eztán persze másnap reggel ismét nem kívánunk semmit. Ebben még közbejátszhat az is, hogyha az ember napközben lefoglalja magát akkor még a valódi éhséget sem fogja figyelembe venni. (szerintem ha az ilyenkor jelentkező éhségre nem figyelünk, elnyomjuk, és az elmúlik, az nem feltétlen azt jelenti, hogy ez nem volt valós, csak a napi teendők előbbre voltak a rangsorban)
Estére mikor már lecsendesednek a dolgok, lassul a hajtás, csökken a "fesz" akkor az éhség újra jelentkezik, de már "erőszakosabban" és kéri a jussát, és nem fogjuk beérni egy almával.
Persze egy kis akaraterővel ellent lehet állni az esti nagy evészetnek, (nincs is ezzel gond) de ha délelőtt se eszünk, meg már késő délután sem akarunk, akkor ismét csak a sokat emlegetett testsúly kerül veszélybe.
Az egyik fél szerint a szervezet délig tisztul. Általában ők nagyobb vacsit engednek, s eztán nem csoda, hogy a szervezet egész délelőtt takarít. (nekem ez nem igazán szimpi, mert amíg a gyomorban kaja van addig nem lesz igazi pihenés)
A másik fél azt mondja, hogy este lehetőleg már ne, így viszont reggel gond nélkül tudnak enni akár nagyobb adagot is. Ez utóbbit talán kicsit nehezebb betartani, mert ha napközben valamiért kimarad a kaja akkor könnyen áttolódik estére. -és indul az ördögi kör.
Azt gondolom, itt is valahol középen van a igazság.
(ezek csak az én tapasztalatim, a többi emberkénél nem biztos, hogy így működik)

[borcsok1]

Elbaltáztam ma nem így nyítottam a napot:)




Ha egy teljes reggeli részeként csokitortával kezdjük a napot, az segíthet a fogyásban, idézte izraeli kutatók megállapításait a Daily Telegraph. A kutatók szerint a reggel a nap legjobb időszaka az édességfogyasztásra, mert a szervezet anyagcseréje ilyenkor a legaktívabb, és napközben bőven van időnk ledolgozni a bevitt kalóriát.
A Tel-Avivi Egyetem kutatói 193 klinikailag elhízottnak számító, nem cukorbeteg embert vontak be tanulmányukba. Az önkéntesek egyik csoportja alacsony szénhidráttartalmú étrendet követett, amelyben a reggeli 300 kalóriás volt, míg a másik csoport egy 600 kalóriás, kiegyensúlyozott, teljes reggelivel indíthatta a napot. Ez utóbbi étrend reggelije tartalmazta a csokitortát vagy más édességet is.
A 32 hetes fogyókúra félidejében mindkét csoport tagjai személyenként átlagosan 15 kilogrammal nyomtak kevesebbet, ám a következő 16 hétben az első csoport tagjai visszaszedtek átlagosan 10 kilogrammot, míg a csokitortás csoport tagjai további hét kilogrammot adtak le.
A teljes tanulmány ideje alatt a 600 kalóriás reggelit evő résztvevők átlagosan 18 kilóval többet fogytak, mint a 300 kalóriás, szénhidrátszegény reggelivel napot indító társaik, miközben a napi energiabevitel mindkét csoportban ugyanannyi volt, férfiaknak 1600 kalória, nőknek 1400 kalória.
"A szénhidrátszegény étrenden lévő csoport tagjai kevésbé voltak elégedettek, úgy érezték, nem laktak jól" - idézte fel Daniela Jakubowicz kutatásvezető. A professzor szerint az édesség teljes megvonása, vagy az erre irányuló próbálkozás ellenkező hatást válthat ki, hosszabb távon pszichés függőséghez vezethet ezekkel az ételekkel.

[borcsok1]

Sziasztok! -szia Atill!

Annyit tennék még hozzá az étkezés "gyakorlati" részéhez, hogy szerintem érdemes egy kicsit figyelni arra is, hogyha reggel abszolút nem eszünk semmit akkor "aránylag" könnyű megállni, hogy délelőtt (akár délig is) kihúzzuk kaja nélkül.
Ennek viszont az a kis "veszélye" van, hogyha a napi kalóriát/energiát délután kezdjük el felvenni akkor a vacsi könnyen túl nagyra, vagy későire sikerülhet, s eztán persze másnap reggel ismét nem kívánunk semmit. Ebben még közbejátszhat az is, hogyha az ember napközben lefoglalja magát akkor még a valódi éhséget sem fogja figyelembe venni. (szerintem ha az ilyenkor jelentkező éhségre nem figyelünk, elnyomjuk, és az elmúlik, az nem feltétlen azt jelenti, hogy ez nem volt valós, csak a napi teendők előbbre voltak a rangsorban)
Estére mikor már lecsendesednek a dolgok, lassul a hajtás, csökken a "fesz" akkor az éhség újra jelentkezik, de már "erőszakosabban" és kéri a jussát, és nem fogjuk beérni egy almával.
Persze egy kis akaraterővel ellent lehet állni az esti nagy evészetnek, (nincs is ezzel gond) de ha délelőtt se eszünk, meg már késő délután sem akarunk, akkor ismét csak a sokat emlegetett testsúly kerül veszélybe.
Az egyik fél szerint a szervezet délig tisztul. Általában ők nagyobb vacsit engednek, s eztán nem csoda, hogy a szervezet egész délelőtt takarít. (nekem ez nem igazán szimpi, mert amíg a gyomorban kaja van addig nem lesz igazi pihenés)
A másik fél azt mondja, hogy este lehetőleg már ne, így viszont reggel gond nélkül tudnak enni akár nagyobb adagot is. Ez utóbbit talán kicsit nehezebb betartani, mert ha napközben valamiért kimarad a kaja akkor könnyen áttolódik estére. -és indul az ördögi kör.
Azt gondolom, itt is valahol középen van a igazság.
(ezek csak az én tapasztalatim, a többi emberkénél nem biztos, hogy így működik)

Megoldás: folyamatosan lökni kell reggel és este is:)