ZÖLD KALANDRA FEL!
Elküldve: 2011. ápr. 22., pén. 8:59A természetjárást az ember a saját örömére "találta fel", így lehetett a magánszféra része. De mert közösségben gyakorolják, mert országonként százezreket érint, így társadalmi ügy is. Mi a természetjárás a társadalom egésze számára? Kezdetben a megismerés, a sport és a rekreáció céljait szolgálta kimondatlanul is.
Az emberiség természetesen két részre oszlik: aki turista és aki nem. Turistákból is legalább négyféle van (Benedek István nyomán):
1. Kocaturista: aki ragyogó, drága felszereléssel "lötyög" ide-oda, mindig többet mutatva, mint amire valójában képes.
2. Kulturista: aki szereti a természetet, s amolyan széplélekként oda jár gyönyörködni, pihenni, ha ez erõfeszítésébe nem kerül.
3. Fajturista: õ csak a teljesítményt élvezi, s így rengeteg szépség, ismeret mellett megy el.
4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyõzve az akadályokat, legyõzve önmagát.
Az ENSZ 1954-ben a "Homo turisticus" fogalmát így határozta meg: "turistának számít bárki fajra, nemre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül, aki állandó lakhelyétõl más területre távozik és ott az év 12 hónapjából legalább 24 órát és legtöbb 6 hónapot tartózkodik természetjárás, üdülés, sportolás, gyógykezelés, családi látogatás, mûvelõdés, zarándoklás céljából."
E könyvben elsõsorban a túrázó, természetbarát turistákról beszélünk, mert õk az igazi turisták. A túrázó inkább a teljesítményt, a természetbarát inkább az élményt (szépséget) keresi. De hát nem élmény-e saját magunk legyõzése a Mátra gerincén túrázva, és nem teljesítmény-e megtalálni a Pilis-barlang eldugott bejáratát a hegyoldalban? Nem lehet, nem szabad a túrázót és a természetbarátot szembeállítani. Már csak azért sem, mert mindkettõ természetjáró.
A természetjáró ember (továbbiakban turista) igen összetett lény. Egyszerre õsember és egyszerre a jövõ század embere. Õsember, mert a természetben, a természet szabályait tisztelve él. De a XXI. század képviselõje is, mert tudatos, a környezet egészét értõ, és féltõ gondolkodása révén a természetért, s így önmaga jövõjéért is él. Ebbõl is látszik, természetbarátnak lenni nehéz "hivatás". Mindenhez érteni kell; a fõzéshez éppúgy, mint a gótikához, a tájoláshoz éppúgy, mint a népszokásokhoz. A turistaság így egész embert kíván, ám cserébe tartalmas elfoglaltságot nyújt egy teljes életre.
Túrázással és környezetvédelemmel foglalkozó könyv (Németh Imre - Némethné Katona Judit: ZÖLD KALANDRA FEL!)
Dátum: 2004. december 15. szerda, 08:00 Küldte: tami
Az emberiség természetesen két részre oszlik: aki turista és aki nem. Turistákból is legalább négyféle van (Benedek István nyomán):
1. Kocaturista: aki ragyogó, drága felszereléssel "lötyög" ide-oda, mindig többet mutatva, mint amire valójában képes.
2. Kulturista: aki szereti a természetet, s amolyan széplélekként oda jár gyönyörködni, pihenni, ha ez erõfeszítésébe nem kerül.
3. Fajturista: õ csak a teljesítményt élvezi, s így rengeteg szépség, ismeret mellett megy el.
4. Igazi turista: aki a természetet, a vele való harmóniát élvezi és ezért teljesítményre is képes, legyõzve az akadályokat, legyõzve önmagát.
Az ENSZ 1954-ben a "Homo turisticus" fogalmát így határozta meg: "turistának számít bárki fajra, nemre, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül, aki állandó lakhelyétõl más területre távozik és ott az év 12 hónapjából legalább 24 órát és legtöbb 6 hónapot tartózkodik természetjárás, üdülés, sportolás, gyógykezelés, családi látogatás, mûvelõdés, zarándoklás céljából."
E könyvben elsõsorban a túrázó, természetbarát turistákról beszélünk, mert õk az igazi turisták. A túrázó inkább a teljesítményt, a természetbarát inkább az élményt (szépséget) keresi. De hát nem élmény-e saját magunk legyõzése a Mátra gerincén túrázva, és nem teljesítmény-e megtalálni a Pilis-barlang eldugott bejáratát a hegyoldalban? Nem lehet, nem szabad a túrázót és a természetbarátot szembeállítani. Már csak azért sem, mert mindkettõ természetjáró.
A természetjáró ember (továbbiakban turista) igen összetett lény. Egyszerre õsember és egyszerre a jövõ század embere. Õsember, mert a természetben, a természet szabályait tisztelve él. De a XXI. század képviselõje is, mert tudatos, a környezet egészét értõ, és féltõ gondolkodása révén a természetért, s így önmaga jövõjéért is él. Ebbõl is látszik, természetbarátnak lenni nehéz "hivatás". Mindenhez érteni kell; a fõzéshez éppúgy, mint a gótikához, a tájoláshoz éppúgy, mint a népszokásokhoz. A turistaság így egész embert kíván, ám cserébe tartalmas elfoglaltságot nyújt egy teljes életre.
Túrázással és környezetvédelemmel foglalkozó könyv (Németh Imre - Némethné Katona Judit: ZÖLD KALANDRA FEL!)
Dátum: 2004. december 15. szerda, 08:00 Küldte: tami