veg.hu

Ritkán találkozom olyan zsigeri gyűlölettel, mint a napokban.

A www.demokrata.hu fórumán az életmód rovatban nyitottam egy vegetárius topicot. Ide pár napja írogat egy csabex nevezetű elmebeteg.

A legjobben az tetszett hogy a vegák homokosok is. S ezz még a legenyhébb megnyílvánulása. Beteg egy ember, de nagyon ledöbbentem...

betegek mindenhol, mindenkor vannak, sajnos. nagy szerencse, hogy minket itt még nem találtak meg!

szerintem kérdezd meg tőle, hogy hány vegetáriánust ismer, hogy ezt a kijelentést meg meri tenni. és a reprezentatív felmérésében hány bizonyult ezek közül homokosnak? és ha valaki az, akkor mi van?

Nawesh! Elolvastam a fórumot, amit linkeltél. Lélekben veled voltam. Nem is fűzök hozzá semmit. Úgyis tudod, mire gondolok csabexszel kapcsolatban...
(csak miattad olvastam végig, de amúgy ha "idegenek" vitáznak, nem olvastam volna végig, mert rettenetes!)

én is elolvastam, még reggel, be is jelentkeztem, hogy erősítselek. aztán meggondoltam magam, mert nem tudtam volna kellő stílusban hozzászólni. de lehet, hogy ha visszatértek a normális hangvételre - aminek feltétele, hogy csabex elhúzzon onnan -, akkor még írogatok is

Ez félelmetes. Különösen, mivel azt hittem, hogy én ezt a beteg embert ismerem, de valószínűleg sokan vannak ilyenek

Idióták mindenütt akadnak... nekem már fel sem tűnik, sokkal inkább arra kapom fel a fejemet, ha valaki nem zsigeri gyűlölettel, lenézéssel, gúnnyal reagál. Lehet mondani persze, hogy talán túl érzékenyen veszem a dolgokat, de már enyhén unalmas ez a sok dögevő okostojás. Úgy nézem, ebben az országban elég ritkaság, hogy valaki 40 éves kora után egészséges legyen, de azért lehet fújolni ránk...

"ebben az országban elég ritkaság, hogy valaki 40 éves kora után egészséges legyen"

Igen, az átlagember számára ez elképzelhetetlen, sőt, kóros állapot! Mert gondoljatok bele, ha nem lennének betegek, akkor mivel töltenék az idejüket? Így meg lehet panaszkodni, szidni a vírusokat, bacikat, orvosokat stb.
Ami jó dolog: egyre több emberhez jut el az információ és nő a tudatosság. ))

Ja, kicsit mindig fogom a fejemet, amikor az idősek mást sem csinálnak, mint azon nyöszörögnek, hogy jaaaaaaaj de betegek. Azt megértem, hogy bizonyos koron túl már nem feltétlenül tökéletes minden - azt nem értem, hogy miért kell erre rátenni még egy lapáttal? Tisztára olyan, mintha élveznék a betegség minden pillanatát -miközben, sok olyan nyavalya van, amit simán el lehetne kerülni. (Nem mondom, hogy az összes, meg azt sem mondom, hogy aki vegi azt messzire elkerüli minden, de az tény, hogy testi, meg lelki szempontból is sokkal tisztább dolog.)

Azért annyian mégsem reagálnak gyűlölettel és gúnnyal a vegaságra, de mindig ez tűnik fel a legjobban. Aki nem beteg, arra viszont tényleg van miért irigykedniük. Én néha már akkor szégyellem magam, ha vega létemre elkezdek tüsszögni, mert a fejemhez vágják...
Az öregek többsége látszólag tényleg szeret szenvedni a betegségeitől. Meg a kevésbé öregek is. Ebben szerintem az is közrejátszik az életmód mellett, hogy így hívják fel magukra a figyelmet, ha elfeledkezik róluk a környezetük, a család... aztán a rendelőben olyan jókat lehet panaszkodni.

"A betegség a lélek nyelve"

Aki vega (sőt, vegán) ugyanúgy lehet beteg... csak ritkábban.
Sok mindentől függ ez, elég összetett dolog.

Jah, én is tanultam a pszichoszomatikus betegségekről, de szvsz a betegség 1szerre lelki és testi....

Egy idő után a lelki diszharmónia átíródik a fizikai testre... (Persze mondhatod azt, hogy mondjuk lehorzsoltad a karod és annak köze sincs lelki dolgokhoz, de úgy tanulom/tapasztalom, hogy minden külső esemény belső világunk kivetülése.)

Tapasztalataim szerint: a betegség először a lélekkben jelenik meg. Ha ott nem vagy hajlandó tudomást venni róla, akkor testi szinten figyelmeztet.

Igen, én is így tudom.

Én nem "így tudom", hanem megtapasztaltam. A türelmes, szentként viselkedő rákbeteg valószínűleg nem fog meggyógyulni. Ha megtanul lázadni, akkor a szervezete nem kénytelen lázadni helyette. Lehet, hogy nem vagyok olyan aranyos, mint régebben, és sok ú.n. barátot elveszítettem, de soha többet nem fogok senki kedvéért aranyosnak lenni, meg minden erőmmel azon lenni hogy beilleszkedjek. Jó így