Szerző: Norci » 2007. nov. 9., pén. 23:53
Nem hangzik hülyén, sőt... ez az igazság: mi vágytunk a férfiszerepre, és most mi vagyunk a férfiak, ahelyett, hogy nők lennénk, aminek születtünk! lenyomjuk, irányitjuk a férfiakat, dominálunk a szelid háttértámogatás helyett, a nőies vezetés, igazgatás helyett uralkodunk.
A szoknya számomra szimbólum, azt jelenti, hogy kivül, a világ felé is felvállalom a nőiességet, de nyilván ehhez belső munkának, belső nőiesedésnek is kell társulnia. E kettő legyen összhangban. De hamár valaki minden jelét el akarja tüntetni, hogy valójában nő, akkor végképp nem lesz az se kivül, se belül.
Szerintem ezen a téren is igaz az arany szabály: ne a másikat, hanem magadat változtasd meg. Ha mi elkezdünk visszanőiesedni, a férfi is megváltozik, mert hagyunk neki teret, hogy férfi legyen újra. Jelenleg mi is férfiak vagyunk, ez kettős hatású lehet: vagy a férfi lesz a nő, és teljes a szerepcsere, vagy pedig harc van, mert két férfi próbál meg együtt érvényesülni, és ez a "két dudás egy csárdában" effektus...
Én jelenleg azt próbálom, hogy ha én igazi nőként viselkedek, hogy változik meg a férfi. És láss csodát: férfiasabb, lovagiasabb, udvariasabb lesz tőle. Nekik sem könnyű, valljuk be, mert nem véletlen szoktak el az udvarlástól. Nagyon sok fiú barátomtól hallottam, hogy hülyének nézték a túlemancipált lányok, amikor lesegitette a kabátjukat, vagy előre engedte az ajtónál, stb. Mi sem értékeljük eléggé ezeket a gesztusokat, sokuk próbálkozását letörtük már azzal, hogy nem tudunk mit kezdeni az udvariassággal.
Belső feszülést érzek magamban is, pl. akkor, amikor a világ azt sugallja, hogy legyél erős, teherbiró, teljesits jól, hatékonyan, stb. és közben meg mondjuk amikor át akarja venni tőlem a férfi a nehéz szatyrot, hogy ne én cipekedjek, akkor mit mondok neki? a nőiségem miatt azt mondhatnám, hogy "köszönöm szépen, kedves vagy", és átadom neki, hiszen ez az ő feladata. De a belémnevelt szülői és társadalmi hatásra pedig azt mondanám, hogy "ugyan már, elbirok én vele, ez semmiség (nehogy véletlen gyengének lássanak)... hogy egyeztetjük ezt össze magunkban?