az, hogy a vegi életmóddal még az életünket is meghosszabbítjuk, hab a tortán (nem a halálfélelem szüli), és nagyon fontos dolog például azoknak, akik spirituális dolgokkal foglalkoznak. hiszen ha valaki jobbítani szeretné a világot, segíteni másokon, feladatát teljesíteni, életcélját megvalósítani, stb, akkor nagyon nem mindegy, hogy erre 40, vagy 60, vagy 80 éve van... magunktól és ezzel a világtól vesszük el az esélyt a fejlődésre, ha önpusztító módon élünk...
annak, hogy valaki meghal, ezer oka lehet, én nem gondolom, hogy a vegi életmód miatt történt a haláluk. ha így lenne, már te sem lennél rég vegi.
a húsevés iránti vágy olyan szinten berögzül az emberekbe, hogy csak évek múlva távozik a tiszta étkezéssel, erről sok tanítás létezik. a vágyat alapjában véve tényleg nem helyes elnyomni, viszont: vágy és vágy között is óriási a különbség! vannak olyan vágyak, amelyek bizonyos jogi, erkölcsi, etikai, stb keretek között megvalósíthatóak, azokat ne is nyomjuk el. de azokat, amelyek ezekbe ütköznek, nem valósíthatjuk meg! például erőszak: megkíván egy férfi egy nőt, de nem viszonzott ez a vágy, így a férfi csak erőszak útján tudja a vágyát teljesíteni... akkor joga lenne hozzá, hogy megerőszakolja, hiszen vágy ébredt benne a nő iránt??? hát szerintem nem. és itt az elnyomás sem jó megoldás, hanem ezekkel a vágyakkal meg kell küzdeni, feldolgozni, átalakítani. és mivel? az értelmünkkel. mert felfogom, hogy nincs hozzá jogom, hogy kényszerítsem, megöljem, megegyem, stb.
azokat a vágyakat, amelyeket helytelenítünk, dolgozzuk meg, amiket helyesnek tartunk, és megvalósíthatóak a fent említett korlátok között, valósítsuk meg.
én pl a húsevéssel úgy vagyok, hogy kezdetben álmodtam rántott hússal, és reggel, amikor felébredtem, és visszaemlékeztem rá, elszörnyülködtem, és tudatosítottam magamban, hogy a hús bár tényleg finom, én nem fogom megenni, mert ilyen-olyan hatása van. és ez az értelem győzelme a vágy felett.