Szerző: Stoner » 2015. márc. 18., szer. 21:23
Szia Cef!
Csak arra reagálnék, hogy én éhezem. Ami az éhség - bár te is említed, hogy más - nem azonos azzal, amit az emberek értenek alatta. Az éhség nem hormonjáték, nem gyomorégés, és semmi olyan, amire egy átlagember gondol. Az átlagon én most nem pejoratív minősítést értek. Az átlag, aki mindenkivel azonos módon étkezik. Azoknál az éhség abból ered, hogy rengeteg szénhidrátot fogyasztanak, és ezért állandóan magas fordulaton működik a hasnyálmirigy. Ezért, ha kissé kevesebb cukor és más szénhidrát kerül be, a sok inzulinra kell újból enni azt, ami az inzulint felhasználja. Tehát, egy kövér embernek eleve állandóan feleslegesen dolgozik a hasnyálmirigye Az én esetemben - hangsúlyozom, hogy nálam a 26 év alatt teljesen visszaállt normális szintre az inzulintermelés, vagyis, szinte alig-alig. Ezért nem jelentkezik az éhség abban a formában, ahogyan az inzulinfüggők hiszik. A folyamattudat nem egy különc fából vaskarika elmélet, hanem azt tükrözi, hogy vannak olyan folyamatok, amelyek jellemzően létezhetnek úgy, hogy fogalmunk sincs róla, miközben erősen hiszünk valamiben, ami nem is létezik, és nem az, ami az idézett folyamattudat. És gyakorlatilag minden ilyen folyamattudatnak számít, az emberek életében, aminek jó része egyszerűen nem kerül a figyelem látókörébe. A tudatosság már azt is jelenti, hogy az ember a saját folyamatait, főleg azokat, amelyek egyéni kompetenciánk, szinte pontról pontra figyelemmel kíséri, és ehhez elég sok energiát felhasználunk. Mivel az emberek nagy részének igen kicsi a szellemi kapacitása, mert feleslegesen elpazarolják csacskaságokra, ezért pontosan azokra nem jut már energia, amelyektől az életünk függ. Nevezetesen, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot vigyünk be, amit fel lehet használni extra helyzetekben. Tápanyag alatt nem az energianövelő kalóriákat értem, hanem azokat az építőköveket, amelyek a sejteket alkotják és egészségben tartják. Tehát az energia nem azonos a kalóriával!.Alapvetően azonban a mindennapi tevékenységünkre bőven elég az energiánk, legalább is még fiatalabb korban. Később egyre kevesebb, de az életmódunk nem követi ezt azzal, hogy elhagynánk az energiafaló ételeket és tevékenységeket, de nem a mozgást - ezt gondolom értitek. Szóval nem kell aggódni az én éhenhalásom miatt, mert ha próbálnék többet enni, akkor csak felborulna a normális rend. Az egyik ismerősöm szerint én sokat is eszem...Tehát nyugi, lehet, hogy ez ügyben még többet kell kutakodni.