Helló!
Azért, látom, hogy egy kicsit beindult a disputa..
Ezt is szerettem volna...
Sajnos, elég sokat láttam már bukni embereket, és kár volt értük.
Azért nem is járok különféle vega körökbe, mert ugyanezt látom ott is.
A sima vega és a 811 egyezik pár dologban:
Jóval kevesebb a gyulladás (mármint az RA-en KÍVÜLI!) és relatíve jobb a bélműködés, stabilabb a homeosztázis. Vagyis, az embernek bizonyítottan jobb a zöld, mint az állati. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy mindig húson éltek-e a ragadozók, és, hogy átszoktathatók-e növényekre? Utánanéztem, és a neten találtam egy bejegyzést egy kínai állatkertről, ahol a ragadozókat átállítják növényekre, mert akkor tovább élhetnének, különösen a ritka állatok...
Szóval, az nem kétséges, hogy melyik utat válasszuk. Azonban a zöldek között is vannak, amelyek a legkevesebb stresszel fogadhatók, és vannak, amelyekkel szemben a génjeink tiltakoznak.
Ezt mutatja ki a vérteszt, vagy a vércsoportos táplálkozással foglalkozó szakkönyvek.
Tehát, erre is figyelni kell. Ugyanakkor van az enzimkérdés, amit jóval korábban éppen Borcsok úr hozott elénk, és erről szólt az "Enzimtáplálkozás" c. könyv, ami fontos tényező a témában. Ez említi - többek között, hogy a főtt ételek fokozzák a hormontermelést. Ami a köznyelvre fordítva annyit tesz, hogy jó érzést keltenek, de egyúttal rövidítik az életet. Ez nem hangzik túl jól, mikor itt is, még ha titkoltan is a túlélés lenne a téma.
De térjünk ki egy kicsit a Calorie Restrict témára.
A legutóbb megjelent egy cáfolat erre, de engem nem győz meg, mert Amerikában az emberek között igen nagy az étrendi különbség a mínusz javára. Mármint a junk food uralma még erős, és az átlag olyan mint egy víziló. Az eredeti kutatás a Roy Walford féle majomtesztekről szólt, ahol a szabadgyökök száma és a kalóriabevitel között korreláció volt. De ezer más ok is szerepet játszhat, ezért nehéz eldönteni, meddig lehet elmenni a kalóriakorlátozás dolgában. Mindenesetre az én saját elméletem szerint nem biztos, hogy az egyenletes szintek összevetése vezet eredményre. Vagyis, akik évtizedekig tartanak egyfajta életmódot, és látszólag jobban vannak másoknál, még nem biztosan élnek egészségesebben, hanem vannak olyan tényezők, amiket nem vettek figyelembe. Én inkább azt mondanám, hogy az az étkezés, ami figyel egyfajta harmóniára, és ügyel a negatívumok minél jobb leszorítására - értem ez alatt a különféle extra terheléseket is, vagyis inkább a folyamatos, egyre erősebb terhelések szerepe nagyobb az egészségben. Ami ellensúlyozhatja a szükségszerű és sorsszerű teljesítmény-csökkenést. De mindenki maga tudja lemérni a mindenkori teljesítményét. Az sem biztos, hogy a teljesítmény és a kalóriabevitel összefügg. Tegnap láttam egy fazont, aki 200 km-t is fut egyhuzamban gond nélkül és 57 C˘-ban is bírt futni, úgy, hogy már a kamerák is kipurcantak. Egészében véve elég sovány volt az istenadta, és volt egy kicsinyke pocakja, ami arra enged következtetni, hogy esetleg 811-es... Szóval, igaz lehet az a mese a rendszeres testmozgásról. De ez is csak spekuláció. Majd utánanézek. A tarahumarák is rengeteget futnak hegynek, de azok esznek csirkét is. Legalább is manapság, de náluk a tradíció, és a rendszeres edzés is lehet magyarázat.
Summa summarum a keményítők nem jelentenek megoldást, főleg nem főve. Ezt már én túlhaladtam, és a kenyerem sajátságos módon kevés szénhidrátot tartalmaz, mint a tönköly általában, de ha többet eszem egy kis szeletnél, már megérzem. Nem tudnék még rizst és efféléket is enni. Valamikor, mikor a lassú főzővel kísérleteztem, rendesen lelassultam én is, de közben k. jókat ettem. De hát vagy-vagy. Az én esetem is speciális (mint mindenkié...), mert én a sok nyavalya miatt kezdtem bele, és így jutottam erre az étrendre, ami véletlenül másnak is jó - már ha képes végigcsinálni hosszabb ideig. A mennyiségeket a növényeknél nem érdemes méricskélni, mert a test beszabályozza, és eléggé leszabályozza a mennyiségeket. A feleségem jó kontroll, mert ő sokszor nem eszik kenyeret, mikor egy kicsit labilisabban érzi magát, és neki van igaza. Nálam is volt egy pár napos ízületi sokk..., amit a sok erdei munka okozott, de ez az RA utóhatás révén durvult el. Mára kimondhatom, hogy elmúlt. De nem a koromtól jött ki, mert ilyen volt már 12 évesen is...
Az Alakort(
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alakor ) se véletlenül írogatom rendszeresen, mert az a továbbvezető út. Annak még alacsonyabb a szénhidrát szintje. Vagyis magas fehérje, amit folyton hiányoltok, de alacsony a szénhidrát, ami az én kenyeremhez is ideális volna. Azonban a fehérje/glutén összetételben a kromoszóma szám kb. fele a tönkölynek, aminél már gyakorlatilag nincs allergia, de az én receptem még ezt is jobbá teszi, akkor mit tudhat az Alakor ???! Éppen azzal küzdök, hogy a kenyerem ne legyen ragacsos, mert a mostani búza eléggé sérült volt, ezért rossz az enzimképződés...és a fehérjék nem tudnak eléggé erős szálakat képezni a kenyér szerkezetéhez. De, mikor a másfajta búzával kísérleteztem, az szétmállott a sütés után, szóval az sem véletlen, hogy a tönkölynél kötöttem ki.
Az alakort megint ugyanolyan nehéz lesz beszerezni, mint annak idején a tönkölyt. Mikor emelni akarom a szintet, jön az újabb akadály. Ez is olyasmi, amit érdemes megszívlelni!
Nem visszafelé, hanem előre!