kedves parika!
kérlek, ne vedd személyes sértésnek a szavaimat, nem annak szántam! nagyon is értem, hogy lehetnek valakinek tiszta gondolatai, érzései, cselekedetei anélkül, hogy hinne Istenben. már csak azért sem volt szándékomban sértegetni téged, mert sokáig én is úgy gondolkodtam, ahogy te: minden magasabb eszmék nélkül tettem, amit jónak láttam - nevezzük ezt most akár lelkiismeretnek, akár moralitásnak, bárminek. szép, egyenes utam volt, kiegyensúlyozott élettel, kapcsolatokkal (egy idő után), mindenféle társadalmi előremenetellel, stb. míg egy napon rá nem jöttem, hogy ez nem csak az én érdemem... benne voltam én is, ez tény, hiszen mi magunk mozgatjuk úgy az energiákat, hogy azok akadályozzanak, vagy segítsenek minket. de ez még nem minden... a magasabb erők segítsége nélkül, ahogy boldogság is írta, egy fűszál sem hajlana, ahogy a mesterem mondja, a kezünket sem tudnánk felemelni... és akkor alakult ki bennem az alázat...
és köszönetet mondok minden egyes pillanatért, amit megélhettem... mert ahogy a mondás is mondja - ismét csak gyönyörű nyelvünket tudom idézni - ember tervez, Isten végez...
Istent nem lehet hibáztatni, elítélni azért, amit az EMBER tett az ő nevében. ezért írtam tegnap, hogy fontos külön választani őt a neve alatt tett gonoszságokkal. egy szóval sem mondam, hogy helyes, amit az ember tett Isten nevében. Isten ilyet sosem akart...
parika: "akkor légyszives kényszeritse a többi embert is" - Isten nem kényszerít. ha ezt tenné, nem valósulhatna meg az ember szabadsága. pont ezért nem is teszi, hanem felkínálja a lehetőségeket, amelyek közül mi választhatunk. pont ezért alkotta meg a másik (sötét) oldalt, hogy az embernek legyen választási lehetősége, így szabadon dönthessen - értékítéletére, lelkiismeretére, moráljára hagyatkozva (vagy ezek hiányára...)