Vegetarianizmus az avesztán vallásban

Vallás vegetáriánus szemszögből, filozófiai kérdések, híres bölcsességek

Vegetarianizmus az avesztán vallásban

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. nov. 21., hétf. 10:59

Dátum: 2007. május 08. kedd, 08:00 Küldte: boldogsag


A régi, Kr.e. 6. század előtti Irán vallását nevezzük avesztánnak a szent könyvei, az Aveszta után.


Az eredeti szent könyvek, a 21 naszk közül csak két és fél maradt ránk, ezek is részben Zarathusztra (meg mások) átdolgozásában. Az Aveszta és a Védák szoros kapcsolata kétségtelen, az avesztán nyelv és a szanszkrit nagyon közeli rokonok; de éppen a sok átdolgozás miatt nagyon nehéz megállapítani, hogy voltaképpen mi történt.


A 19. században azt az elméletet fogalmazták meg, hogy a Védák vallása valahol Belső-Ázsiában alakult ki, és Airjanából, a régi Iránból került Indiába, az Indus völgyébe. Az újabb kutatók azt gondolják, India területét hagyta el egy csoport, amely aztán később Iránban telepedett le. Biztos csak annyi, hogy a történelem egy pontján szakadás következett be, és a barátokból ellenségek lettek. Ezért szerepelnek a Védák félistenei az Aveszta démonjai között; ezért lettek Iránban félistenek az indiai aszurákból.


Egyébként a két szentírás több esetben is ugyanazokat a papi családokat nevezi meg (pl. Zarathusztra az Atharvan papi családból származott). A vallás gyakorlatában sem volt sok különbség. Indiában és Iránban egyaránt nagy, közös áldozatokat végeztek, nem hagyták kialudni a szent tüzet, tisztelték a folyókat, rendszeresen felkeresték a szent helyeket; legfeljebb India több szálból font upavitája, a szent zsinór helyett találunk Iránban több szálból font koszti övet.


Természetes, hogy az avesztán vallás és Zarathusztra Kr.e. 6. századi reformja, a jobb elnevezés híján zoroasztrianizmusnak nevezett vallás központjában is a tisztaságra való törekvés állt: tisztaság a cselekvésben, a beszédben és a gondolkodásban. A tisztaság egyik alappillére, hogy a testet nem szennyezzük be leölt állatokból származó ételekkel. Az Aveszta egyik könyve, a Vendidad szerint a halott test nagyon tisztátalan, már az is nagy bűn, ha megérintik, vagy a közelében tartózkodnak. Egy éven át parlagon kell hagyni a földet, ahol halott testet találtak; a vizet még a halott test közelsége is beszennyezi.


„Ha egy ember leölt állatot evett, onthat könnyeket, lehet sárga a fájdalomtól, sok évszázadon át tisztátalan marad." (Vendidad 7)


„Ha megeszitek a kenyeret és a sült húst, gondoljatok arra, hogy a dévek (démonok) éppen úgy a hatalmukba fognak keríteni titeket, mint ti azokat az ételeket." (Vendidad 7)


„Bűnt követ el, aki akár egy kutyának friss állati zsírt ad." (Vendidad 13)


„Súlyos bűn, ha egy állatot megütnek vagy megölnek, ha nem itatják meg időben, nem gondozzák, kiherélik, nem védik meg a farkasoktól, a hidegtől és a melegtől... ha nem tartják tisztán a földet, terméketlenné teszik, nem tisztelik, beszennyezik a vizeket... kivágják a gyümölcsfákat vagy egyéb fákat, ha éretlenül szedik le a gyümölcsöt." (Jaszt 18)


Az aranykor azért ért véget, mert a legendás király, Jima megengedte az embereknek, hogy megegyék a tehén húsát.


Az Aveszta és a Védák egyaránt azt javasolják, hogy húsételeket csak a harcosok fogyasszanak, bizonyos megszorításokkal: csak azoknak az állatoknak a húsát ehetik meg, akiket maguk ejtettek el, és a legtöbb állatra egész évben érvényben volt a vadászati tilalom. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a harcosok elfogyaszthatták az őz vagy antilop és a vaddisznó húsát; ez volt az engedmény, hogy jó fizikai kondícióban legyenek. Erre pedig nagy szükség volt, mert a párviadalok sorozatából álló régi háborúk kimenetelét sok esetben a testi erőfölény döntötte el.


A katonaság azonban a nép csekély hányadát alkotta. Az avesztán nép fő táplálékai a gabonafélék voltak, mégpedig búza, árpa, rozs, zab, tönkölybúza és hasonlók; a száraz és hideg iráni fennsíkon a rizs nem terem meg. Nagyon korán megtanulták, hogyan lehet a gabonából lisztet őrölni, kenyeret, lepényt, kását és sok más ételt készíteni. Szerencsére nem ismerték a finomítási eljárásokat, így aztán a gabonafélék az elkészítés során nagyon keveset veszítettek tápértékükből. Kenyér alatt többnyire élesztő nélküli lepényt értettek, amelynek egyik fajtáját nem sütötték, csak a napon szárították. Az étel ízét jelentősen befolyásolta, hogy frissen és kövek között őrölt lisztet használtak. Az élesztő nélkül készült kenyér fogyasztása automatikusan visszaszorítja az alkoholizmust, mivel nem okoz erjedést, nem szoktatja rá a szervezetet arra, hogy igényelje az alkoholt.


Fehérjeszükségletüket tejjel, tejtermékekkel és hüvelyesekkel fedezték. A tejet közvetlenül meg lehetett inni, mivel a teheneket természetes módon, a nekik megfelelő környezetben tartották, és hagyták legelni. Friss vajat csak módjával, ghít egész évben fogyasztottak. A tejből főleg túrót és aludttejet készítettek, a savót vese- és májbajok, valamint keringési zavarok esetén gyógyszernek tekintették. A házi sajt nem olyan nehéz étel, mint a manapság az üzletekben kapható fajták, de még ezt is főzték vagy sütötték, nyáron pedig lehetőleg elkerülték.


A hüvelyeseket nyersen megdarálták, vagy több napos áztatással csíráztatták.


A gabonafélékből és hüvelyesekből álló ételeket az alaptermészetnek megfelelően egészítették ki zöldségekkel, illetve gyümölcsökkel. Három alaptermészetet különböztettek meg, amelyeket materielnek, spirituelnek és intellektuelnek fordítanak; de könnyen felismerhetjük az Ájurvéda alkat szerinti beosztását: vata, pitta, kapha. Elég sok növényt használtak a konyhában, amelyeket ma gyomoknak, vagy a legjobb esetben gyógytea alapanyagnak tekintünk; sokat már nem is tudunk azonosítani. Az Iszlám elűzte Iránból a zorosztrianizmus utolsó követőit, akik Indiában találtak menedéket. Utódaik, a parszik ugyanazt eszik, mint a szmárták vagy a vaisnavák.


Fordítás: Szilágyi Márta - Rohini d.d.
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Vallás, spiritualitás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég

cron