A fenntartható fejlődésért

Vallás vegetáriánus szemszögből, filozófiai kérdések, híres bölcsességek

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -3

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 9., pén. 11:08

Dátum: 2006. január 14. szombat, 03:05 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság

Az amerikai benzin valódi ára sokkal nagyobb lenne, ha nem érvényesülne sok kedvezmény, pl. adókedvezmény az árban. Persze a kormány érdeke, hogy minél több adó befolyjon, és könnyebb az állampolgárokat megadóztatni, mint a cégeket….

Nos, Amerika több módon támogatja a mértéktelen autóhasználatot. Többek között adókedvezményekkel. Érdekes adalék: Henry Ford, a híres T-modellekgyártója maga is vegetárius volt. Vajon tudta, mit szabadít a világra a sorozatgyártás kialakításával?

A szövetségi kormány számos adókedvezményben részesíti az olajvállalatokat, amelynek célja, hogy az amerikai olajvállalatok fel tudják venni a versenyt a nemzetközi termelőkkel szemben, illetve hogy a benzin olcsó maradjon az amerikai fogyasztók számára. A központi adókedvezmények leginkább a hazai olajmezők kitermelését segítik elő, hogy csökkenjen az USA függősége az olajimporttól.

Hogyan lehet egy olajcég a világ élmezőnyében? Adjunk neki központi támogatásokat. Amikor a második Bush hatalomra került (aki, mielőtt politizálni kezdett maga is olajcéget gründolt) az olajlobbi megerősödött. Kinézték maguk között pl. Alaszkaeddig védett területein található olajmezőket is. A környezetvédelmi szempontok a háttérbe kerülnek. Megjegyzem, nagy pánik lett Amerikában, amikor a nyolcadik legnagyobb amerikai olajtársaságot a minap szerette volna felvásárolni egy kínai cég. Pedig meg kell szokni Amerikának, hogy az IBM egy részének a Lenovo általi megvásárlása csak a kezdet. Kínai cégek sorban állnak az amerikai energiaipar tagjaiért; indiai cégek pedig többek között outscorscing cégeket vásárolnak fel.

Az adókedvezmények nem állnak meg központi szinten. A legtöbb államban például az olajvállalatokra kivetett jövedelemadó kiszámításának alapja a központi költségvetésbe fizetett — kedvezményekkel támogatott — adó, ami évente további 125—323 millió dollárt hagy az olajvállalatoknál. Sok államban az üzemanyagot csökkentett forgalmi adó terheli, ami évi 4,8 milliárd dollárral támogatja a benzinkereskedőket és -felhasználókat. Az 1997. évi adótörvény további 2,07 milliárd dollár adókedvezményben részesíti az olajipart.

A megannyi jogcím révén az olaj termelését és felhasználását évi 9,1—17,8 milliárd dollár adókedvezmény illeti meg az USA-ban, ami gallononként 0,035—0,07 dollárt jelent.

Magyarországon, mintha ezzel ellentétes tendencia uralkodna és a mindenkori kormány mint aranytojást tojó tyúkként kezelné a benzinfogyasztást, hiszen számtalan adó terheli a benzin árát. Sőt a benzin esetében a magyar kormány kitalálta az „adó adóját is”, hiszen a különféle adónemekkel megterhelt benzinárra a végén számolják rá az ÁFA-t. A magyar probléma az, hogy a magas benzinárak miatt elégedetlenek az autósok, hiszen Közép-Európa alacsony béreihez magas benzinárak társulnak, de elégedetlenek a környezetvédő szervezetek is, hiszen a benzinből befolyt adóból nem a tömegközlekedést támogatják, nem adnak vissza nem térítendő támogatást pl.hibrid autóvásárlására, vagy nem fásítanak, nem kerékpárutakat építenek, hanem a költségvetés lyukait tömik be kétségbeesetten.

Amerikában a mindenkori szövetségi és állami kormány létérdeke, hogy alacsonyan tartsa (adókedvezményekkel is) a benzin árát, hiszen elsöpörné őket a választói akarat. Egyik oldalról a szövetségi kormány adókedvezményekkel segíti a hazai kitermelés bővítését, másrészt Tom Kennedy Az olajmumus c. cikkében (Demokrata. 2005. Október 20.) leírja, hogy Amerika már tudatosan készül az olajínséges időkre. Hazai, jól termelő kútjainak jó részét lefolytja, hogy majd akkor is legyen olaja, amikor a világ más részén már híján lesznek. S 20-30 év múlva az lesz a világ ura, aki gyorsan és hatékonyan el tud jutni bárhova. Amikor esetleg a legtöbb ország lakosainak az is gondot fog okozni, hogy elutazzanak a szomszéd városba, Amerika büszke polgárai még mindig benzinfaló szörnyekkel furikáznak. Egy ideig. Ez is egy lehetséges alternatíva…

De azt is tudnunk kell, hogy a polgárok „szabadsága” előtt van még egy priorítás, s ez a hatalmas hadsereg energiaigénye. De ez egy másik történet…

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Re: A fenntartható fejlődésért – VII – prérikutya

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 10., szomb. 10:05

Dátum: 2006. január 20. péntek, 04:15 Küldte: Nawesh



Olvasom egy öreg indián könyvét. Sánta Őz a lakota sámán beszélt az életéről és tapasztalatairól… Érdekes dolgokat mondott a prérikutyáról…

Ifjúkorában, a húszas-harmincas évek Amerikájában látta, hogy a Közép-Nyugat farmerei gyakran lovagoltak ki a határba. Ha megtalálták a kistermetű prérikutya üregét, egy marék gabonát szórtak bele. Persze a gabona mérgezett volt és a prérikutya szörnyű kínok között elpusztult.

Olyan ez, mint a patkányirtó. Senki sem szereti a kísérlezető orvosokon kívül ezeket a nagytestű szőrös állatokat, akik milliónyi betegséget terjesztenek, undorítóak és sokan vannak. A patkányirtó nagyon hatásos szer. Az állatnak belső vérzése lesz és kínok között múlik ki. Persze időnként a cicák, vagy kutyák is megeszik a patkánymérget. S időnként így házi kedvenceink is kimúlnak….

De a prérikutya és az ember egyenlőtlen harcának más vonatkozása is van. Mert természetesen a fehér ember megjelenése előtt is volt a prérikutyának természetese ellensége: a prérifarkas és a hiúz. A prérifarkas az az ocsmány pofájú állat, aki mindig megszívja a gyalogkakukkal szemben. Bi-bip…

Mit tehettek a prérifarkasok és a hiúzok. Vagy kihalnak a fehér ember nagyobb dicsőségére, ha már természetes táplálékukat kiirtották, vagy keresnek más táplálékot. Kerestek… A farmerek tehenei, borjai közül csemegéztek. Megért volna egy kutatást, hogy vajon ki okozott a farmereknek nagyobb kárt: a prérikutyák, akik „elették” a füvet néhány tehén elől, vagy a prérifarkasok és hiúzok, akik valószínűleg több tehenet öltek meg…

Természetesen a fehér ember, a gyarmatosító ember, akinek a Biblia szerint is Isten a kezébe adta az egész Földet, hogy igájába hajtsa. (Biztos?) nem adta fel ilyen könnyen. Elfogott néhány prérikutyát, megölte őket, majd testükbe elhelyezett egy kis robbanószerkezetet. S amikor a ragadozó, vagy dögevő állatok beleharaptak a tetembe, egy kis pukkanás és a méreg az állat szájába fröccsent. S újra jönnek a földöntúli kínok…

Sánta Őz keserűen megjegyzi, hogy persze a farmerek kiírták a csalikra, hogy vigyázz, robban, de ezt sok indián gyerek sem tudta elolvasni…

Vagyis egy kis haszonért (még egy tehenet!!!) egész ökoszisztémát borítanak fel. S ez csak egy példa, amit egy síksági lakota látott pár évtizede…

„A világbéke a Te kezedben van!” – Swami MaheshwaranandaJi

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -4

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 12., hétf. 12:22

Dátum: 2006. január 23. hétfo, 03:10 Küldte: Nawesh

A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság

Elmúlt alkalommal megnéztük, hogy a bújtatott adókedvezmények által (is) olcsóbb az amerikaiaknak a benzin. Arrafelé olcsóbb, mint Magyarországon. Emellett a benzin árát különböző programokkal is támogatják…



Az amerikai benzin valódi árát több tényező is befolyásolja. Többek között a bújtatott Programtámogatások…

Az adókedvezmények mellett összesen évi 38—114,6 milliárd dollár értékű programtámogatások is elősegítik az olaj kitermelését és bárminemű felhasználását. A legjelentősebb részt ebből a közlekedési infrastruktúra központi, állami és helyi önkormányzati támogatása teszi ki. Ide tartozik a közutak és hidak építése, fenntartása és javítása, ami évente 36—112 milliárd dollárba kerül. Az egyéb programtámogatások csoportjába sorolhatók a következő kifizetések:

Kutatások bizonyítják, hogy egy-egy újabb út, elkerülő út építése nem, vagy csak kis mértékben tehermentesíti azokat az utakat, amelyeket mentesíteni hivatott. Inkább a régi úton megmarad a forgalom és új, nagy forgalom realizálódik az új úton is.

· kutatás és fejlesztés (K+F) finanszírozása (200—220 millió dollár),

Itt megjegyeznénk, hogy régóta rendelkezésünkre állnak azok a technológiák, amelyekkel kiválthatóak lennének a benzines autók. Európában jelenleg reneszánszát élik a dízeles kocsik, melyek (bár javult a technológia), még mindig nagyon környezetszennyezőek. Léteznek hibrid autók (benzin+elektromos meghajtásúak, benzin+hidrogén meghajtásúak) Meg is lehet vásárolni őket, csak sokkal drágábban, mint a hagyományos kocsikat. Pedig pl. egy hidrogén-meghajtású autó tiszta vizet ereszt ki magából.

· exporttámogatás (308,5—311,9 millió dollár),

· a hadsereg mérnöki hadtestétől kapott segély (253,2—270 millió dollár),

· a belügyminisztérium úgynevezett Olajforrás Menedzsment Programjának pénzkerete (97—227 millió dollár), valamint

· a rendszeres felügyeletre, a környezetszennyezés felszámolására és biztosítási költségekre kiadott kormányzati pénzösszegek (1,1—1,6 milliárd dollár).

Milyen álságos az ember. Láthatjuk, hogy a programtámogatás összegeiből is a legkisebb összeget a környezetszennyezés felszámolására fordítják. Magyarországon a rendszerváltás (?) után örököltünk számtalan szovjet laktanyát szennyezett földekkel….

Amennyiben az említett programtámogatások beépülnének az árakba, az gallononként 0,32—0,95 dollárral emelné meg a benzin árát.

Ha a magyar viszonyokat nézzük, azt látjuk, hogy az utóbbi években is meglódult az autópálya építés, ám mivel az államnak nincs pénze, ezért a bűvös PPP konstrukciót alkalmazva az építés valódi költségét a következő évekre/évtizedekre hárította. Személyes példa: szüleim Szeged mellett élnek és tőlük alig pár száz méterre megy el az M5-ös, melyet most építenek. Egyrészt örül az ember, hogy ha autóval megy Budapestre, sokkal gyorsabban és biztonságosabban megteheti, mint a „régi ötösön”; másrészt jobban örülnénk, ha este 8 után is el lehetne utazni a fővárosba olcsó, tiszta, kulturált és gyors vonatokon. Egyszerűen undorító, hogy azért kell pótjegyet fizetni, hogy egy elfogadható színvonalon utazhassunk. S megérkezve a Nyugati Pályaudvarra szembesülünk a káosszal és a kosszal…

A legnagyobb olajfalók egyébként a katonai járművek. Emlékszem, boldogult ifjúkoromban több (magyar) laktanyában is járhattam és elszörnyedve néztük a harckocsikat, amelyek 100 km-en 400 liter gázolajat használtak el!!! A harci repülők, hadihajók, szárazföldi harcjárművek nagyon sok energiát használnak fel.

Ráadásul manapság divat terepjárókatvásárolni, melyek fogyasztása sokszor duplája a hagyományos autóknak. Míg egyre több autógyártó ügyel arra, ha hagyományos négykerekűeket gyárt, akkor minél jobban csökkentse a fogyasztást, amely gazdasági és környezetvédelmi szempontból is jelentős dolog. Ám úgy tűnik, hogy amikor a nagy, városi terepjárókról van szó, nem számít a fogyasztás. Talán úgy vannak vele az autógyártók is, hogy akinek van pénze egy ilyen járgányra, azt nem érdekli a fogyasztás. Álságos az autóipar. A jelentős gyártók kijönnek hibrid autókkal, mert trendi (vannak vásárlók, akiknek ez fontos, ) de a hibrid autók drágábbak (igaz, hosszú távon gazdaságosabbal és kevésbé szennyezik a környezetet.). A gyártó meg valószínűleg adókedvezményt is kap, mert környezetkímélőbb autót gyárt. De ugyanezek az autógyárak készítenek autókat dízeles és benzines változatban is, és gyártanak városi terepjárókat is. Valószínűleg ez utóbbi kategória készítéséért nem kell büntetést fizetniük…Érdemes azért elgondolkodni, hogy miért van arra szükség, hogy (akár Amerikában, akár Európában) reggel az anyuka ilyen csatahajókkal vigye a gyermekét óvodába, vagy iskolába. Vagy már készülnünk kell a városi dzsungelharcokra?

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -5

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 13., kedd 10:22

Dátum: 2006. február 01. szerda, 03:10 Küldte: Nawesh



A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság

Az olajmezőket fel kell kutatni, ki kell aknázni és meg kell védeni….



Az amerikai benzin valódi ára

Védelmi támogatások

A kormány — vagyis az adófizetők — az olajtermelők és -felhasználók által megkívánt védelmi szolgáltatások egy jelentős részét szintén megfizetik. Elsőként kell említeni a világ olajban gazdag területeinek katonai védelmi költségét. Az amerikai hadügyminisztérium évente 55—96,3 milliárd dollárt költ a világ olajforrásainak biztonságára. A létfontosságúnak kikiáltott stratégiai olajtartalék, amely az olajellátást pótolja katonai konfliktusok és természeti katasztrófák idején, évente további 5,7 milliárd dollárba kerül az adófizetőknek. A Tengerparti őrség és a Közlekedési Minisztérium Tengeri Kabinetje évi 566,3 millió dollárért tölt be védelmi szolgálatot. Természetesen az egyes államok és a helyi önkormányzatok is nyújtanak védelmet az olajipari vállalatoknak és a benzinhasználóknak. A rendőrség, a tűzoltóság és a vészhelyzetre való felkészülés még 27,2—38,2 milliárd dollárba kerül évente. A védelmi támogatások összesen 88,5—140,8 milliárd dollárt húznak ki közvetetten az adófizetők zsebéből, ami a benzinárban megfizetve gallononként 0,65—1,05 dollárral lenne egyenértékű.

Afganisztán demokratizálása és a tálibok megrendszabályozásának a célja Kína bekerítése és a közép-ázsiai olajtartalékok felügyelet. Az amerikai adófizetőknek további (a fenti listában nem is szereplő tétele, jelenleg több, mint 200 milliárd (!) $, az iraki kaland eddigi ára. Iraknak óriási olajtartalékai vannak. Nigériában, a Maghrebben, Latin-Amerikában. S az Usa mindenütt jelen van. Ez óriási hadi (és gazdasági) apparátust feltételez, melyet meg kell fizetnie az arkansasi farmernek, a new yorki tanárnak, sőt a motorizációt következetesen kerülő pennsilvaniai amishoknak is.

A világ csendőre jelen van minden olyan helyen, ahol jelentős olajtartalékok vannak. S bár Amerika a demokrácia őre és bajnoka, azért néha melléfog. Venezuela, amely a Közel-Kelethez hasonlóan hatalmas olajtartalékokkal rendelkezik, inkább olcsóbban adja az olajat másoknak, csakhogy Bush elnököt bosszantsa. A kínaiak sem szemérmesek, amikor Afrikában Szudánnal üzletelnek az olajért. Szóval pár év/évtized és Amerikának meg kell osztoznia az energiahordozókért való küzdelemben Európával (ha az öreg kontinens meg akarja őrizni világgazdasági pozícióját), a feltörekvő Kínával, Indiával, Japánnal. Egyre több az igény és szűkülnek a források.

Mit jelent ez? Amerikában (is) növekednek a védelmi kiadások), amelyet vagy (előbb-utóbb) beépítenek a benzin árába, vagy továbbra is bujtatják a költségeket. A védelmi kiadásokhoz tartozik az iraki háború ára is. Itt kellene megjegyeznünk, hogy azért nem kell sajnálni Amerikát. Szemtanúk szerint az iraki háború kezdete óta gátlástalanul viszik ki olcsón, vagy éppen ingyen az olajat Irakból. Ez az igazi extraprofit: csak a szállítási költséggel kell számolni. (Természetesen ez utóbbi állítások lehet, hogy csak a fantázia szüleményei és Irakban valóban csak a demokrácia védelme – és persze az ősi sumér kultúra elpusztítása – folyik, de ez is egy másik történet…)

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -6

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 14., szer. 10:10

Dátum: 2006. február 10. péntek, 02:20 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság, avagy az amerikai benzin valódi ára

Nagy árat fizetünk a motorizációért: környezetünk egyre szennyezettebbé válik. Egyre szélesebb autópályakígyók hálózzák be az országokat. Pusztul a környezet, megbetegednek az emberek, de autót használunk és olajat fogyasztunk..


Környezetvédelmi, egészségügyi és társadalmi költségek

A külső költségek legnagyobb hányadát a környezetvédelmi, egészségügyi és társadalmi költségek alkotják. Számszerűen 231,7—942,9 milliárd dollárra becsülik a gépjárműhasználat ezen csoportokba sorolható kárait minden évben, amely összeg beépülése jelentősen, 2—8,13 dollárral növelné meg a benzin árát gallononként.

Ez olyan ár, amelyet szívesen megspórolna mindenki. Amelyet nem szeretünk számszerűsíteni, de tény, a motorizáció nagymértékben szennyezi a környezetet. S az árát az egész társadalom, sőt az egész emberiség fizeti meg. Pár éve Kyotóbanösszegyűltek a világ országai, hogy tető alá hozzanak egy nemzetközi klímaegyezményt. Ugyan idén ez már életbe lépett, de a legnagyobb szennyező, az olajlobbi által megválasztatott Bush országa bizony nem ratifikálta az egyezményt. Sokak szerint Katrina Gaia földistennő bosszúja volt.

A benzinüzemű gépjárművek használata nagymértékben hozzájárul a helyi légszennyezéshez

Nézzük a gépjárművekből származó szennyezőanyagok részesedését az Egyesült Államok összes kibocsátásában és azok káros hatásait:

· A kibocsátott szén-monoxid 70 %-ért az autók felelősék. S mit okoz a szé-monoxod? Egészségügyi problémákat és globális felmelegedést. Lehetne-e valami tenni? Igen. Amerikában (is) olyan gépjárműveket használni, amelyek kevesebb káros anyagot bocsátanak ki. Mivel az amerikai emberek a legjobban motorizáltak, fejleszteni kellene a tömegközlekedést és motiválni az embereket, hogy kevesebb alkalommal üljenek autóba.
· Az illékony szerves vegyületek 38%-a, a kén-dioxid 5%-a, a nitrogén-oxidok 41%-a írható a gépjárművek számlájára. E vegyületek szintén egészségügyi problémát okoznak és savas esőt. Kellemes jövőkép…
Forrás: TransAct

Az autók füstje által okozott kár mértékét nehéz pontosan meghatározni, a közlekedési költségelemzésben jártas kutatók mégis megkísérelték. A szakértők egyértelmű összefüggést látnak az autók kibocsátása és az egyre gyakoribb egészségügyi problémák, illetve korai elhalálozás között. A jelentés 29,3—542,4 milliárd dollár közöttire becsüli évente ezeket az ellentételezés nélkül maradt egészségügyi költségeket, ami nem tükrözi kellőképpen egy emberi élet elvesztésének vagy megrövidülésének értékét. A rákos, a légúti megbetegedések (például asztma), a szemirritáció, mérgezés, az olajkutatással járó sérülések, mind jelentős összetevői az egészségügyi költségeknek. A részecskék, úgy mint a korom, fémszemcsék, por szervezetbe jutása komoly légúti problémákat okoz. Egy 1998-ban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a korai elhalálozás kockázata 26%-kal nőtt a magas részecske-szennyeződéssel jellemezhető területek lakossága körében. (Union of Concerned Scientists, „Cars and Trucks and Air Pollution", 1998)

Lényeges szempont: a szennyező hatások miatt megrokkannak az emberek, idő előtt elhaláloznak. Ha racionális szempontból nézzük, akkor a mérleg egyik serpenyőjébe kerül a légszennyezés miatt beteg emberek kezelési költsége, a kiesett munka értéke; míg a másik serpenyőbe kerülnek az érzelmi aspektusok, apák, gyermekek, hitvesek, barátok idő előtti elvesztése. Spirizuális szempontból nézve megannyi lélek, aki esetleg azelőtt kénytelen elhagyni fizikai testét, mielőtt dharmáját teljesítené…

A gépjárműveknek tulajdonítható helyi levegőszennyezés a mezőgazdasági termelést is visszaveti (2,1—4,2 milliárd dollár), rontja a látási viszonyokat (6,1—44,5 milliárd dollár) és rongálja az anyagokat és épületeket, például savas esők formájában (1,2—9,6 milliárd dollár).

E légszennyezés óriási hatással van a növénytermesztése.Sajnos a talaj és a levegő szennyezettsége miatt a biotermékek (bár még mindig nagyságrendekkel egészségesebbek, mint a hagyományos növények), sem teljesen bió. Vegyszer ha nem permetezéssel, akkor a levegő útján kerül a növényekbe. S az sem mentesít, esetleg csak javít, ha a fő közlekedési útvonalaktól távolabb van a biokertészet.

A gépjárművek továbbá összefüggésbe hozhatók a következő környezetvédelmi problémákkal:

· globális felmelegedés (3—27,5 milliárd dollár),

Nos ez az, ami az Amerikaiakat a legkevésbé érdekli. Hogy a világ többi részén mi történik. Ám Alaszkában (ez is Amerika) több fokot emelkedett az utóbbi években az átlaghőmérséklet. Az amerikai közép-nyugat sivatagosodik. A Katrina hurrikán és testvérei letarolják Floridát és a déli partvidéket. Amerika lakói is egyre jobban a bőrükön érzik a globális felmelegedés hatásait.

· vízszennyezés (8,4—36,8 milliárd dollár),

A hetvenes években vasárnaponként szép szokás volt lehajtani a Duna, vagy Tisza partjára és a folyóvízben lemosni az autót. Természetesen vegyszerekkel… A profik még a fáradt olajat is a folyóba engedték. Oly lassan ismerjük fel, hogy a víz érték…· zajszennyezés (6—12 milliárd dollár),

· a hulladékelemek, gumiabroncsokgépolaj és roncsautók nem megfelelő elhelyezése (4,4 milliárd dollár).

A használt akkumulátorok veszélyes hulladék, a gumiabroncsokat is újra fel lehetne használni. A gépolaj eszméletlen mértékben tudja szennyezni a környezetet.

Ha a benzin valódi áráról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról a társadalmi költségekről, amelyek a gépjárművek meghatározó szerepéből adódnak az amerikai kultúrában. Ezek közül a legérzékelhetőbb hatás a városok terjeszkedése. Az elemzett tanulmány a következőképpen csoportosítja és számszerűsíti a jelenséggel járó költségeket:

· a környezet pótlólagos rongálódása (58,4 milliárd dollár),

Hiába ültetünk (ha ültetünk) fákat az utak mellé, a fák szenvednek. A zajtól, a rezgéstől tönkre mennek az épületek, az utak…

· a kulturális színhelyek esztétikumának csökkenése (11,7 milliárd dollár),

A nyugati társadalmakban több évtizedig az volt a tendencia, hogy a városokat teljesen átadják az autóközlekedésnek. Ezzel a települések éppen közösségi erejüket veszítették el. Manapság egyre több településen tesznek erőfeszítéseket, hogy sétálóutcákat alakítsanak ki, vagy az autókat kitiltsák a Belvárosokból. Hogy élhetőbb városok alakulhassanak ki. Igaz ez Amerikára is, ahol nagyon sok településen vonalzóval húzták meg az utcákat és csak számokkal jelölik az utakat.

· társadalmi romlás (58,4 milliárd dollár),

Évszázadokkal ezelőtt sokan leélték úgy az életüket, hogy talán még a szomszéd faluban sem jártak. Társat, munkát, megélhetést talált azon a településen, ahol szülei, nagyszülei is éltek. Majd egyre mobilizálhatóbb lett az ember. Manapság már a másik városba járunk iskolába, dolgozni. Naponta több tucat km-t ingázunk. Ahogy az autópályák behálózzák országunkat, az sem okozhat gondot, hogy naponta több száz km-t levezessünk. És életünk egyre nagyobb részét dugókban töltsük (elvesztegetett idő és egészségromlás) és hosszú napi utazásokkal. Kevesebb időt töltünk emiatt a családtagjainkkal, barátainkkal. Amerika, a lehetőségek hazája a távoli elővárosok hazája is, ahol még többet kell autózni nap, mint nap.

· pótlólagos önkormányzati költségek (53,8 milliárd dollár),

Ha egy településen főbb közlekedési út halad át,egyértelmű, hogy azon nem csak a helyi lakosok közlekednek. Sőt… Ha az önkormányzat meg akarja óvni lakosai biztonságát, akkor lámpákat telepít, járdaszigeteket épít, több parkolót. Megnövekednek költségei.

· pótlólagos közlekedési költségek (145 milliárd dollár),

A nagyobb közlekedés miatt nagy rendőri apparátust kell fenntartani, sok a baleset, amelyekhez több szervezetet, több embert kell mozgatni és … fizetni.

· elválasztó hatás (11,7—23,4 milliárd dollár).

Képzeljünk el egy falut, amelynek a főutcáján egy országos fő közlekedési útvonal megy keresztül, naponta sok ezer gépjárművel. Romlanak az épületek a főutcán, az emberek nem szívesen közlekednek, az üzletek egy része kénytelen bezárni, sokan nem beszélnek a szomszéddal. Romlanak az emberi kapcsolatok…

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -7

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 16., pén. 12:11

Dátum: 2006. február 28. kedd, 05:05 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság

Több íráson keresztül elemeztük az amerikai benzin valódi árát. Adókedvezmények, környezetszennyezés, bújtatott programtámogatások. S még nincs vége a költségeknek…

A közlekedésnek (Amerikában is) több járulékos költsége van:

a közúti torlódás miatti időveszteség (46,5—174,6 milliárd dollár),

Egy korábbi írásunkban már elemeztük a dugók hatásait. Igaz, csak egy szegedi példán, a hétköznaponként, a Belvárosi hídon tapasztalható torlódás kapcsán. Amerikában pedig olyan nagy „hagyományai vannak” a torlódásoknak, hogy a nyolcvanas években készült egy felejthető film a Nagy Amerikai forgalmi dugó címmel. Bár manapság az az ember érzése, hogy a film második részét Budapesten is forgathatnák…

· a balesetek ellentételezés nélkül maradt kárai (18,3—77,2 milliárd dollár),

Vajon egy biztosító fizet akkora összeget, hogy egy balesetben tönkrement autó helyett lehet másikat venni? Vajon ha valaki megnyomorodik, ki kompenzálja a kiesett munkát? Ha egy balesetnél kidöntenek egy villanyoszlopot, vajon megfizeti valaki a helyreállítást? Ha valaki addig, amíg a körzet áram nélkül marad és kért szenved, megkapja a kártérítést?

· a parkolás támogatása (108,7—199,3 milliárd dollár),

Nem elég utazni a gépjárművel, parkolniis kell. A városok egyre zsúfoltabbak lesznek, egyre több zöldfelület veszik kárba.

· a biztosítók vesztesége az éghajlatváltozás miatt (12,9 milliárd dollár).

· az USA olajimport-függőségéből adódó pótlólagos 5—10,1 milliárd dollár költség, ami 7—36,8ra növekedhet egy váratlan nyersolajár-emelkedés esetén.

Mint korábban láttuk, az USA olajimport igénye viszonylagos. Művelésbe vettek újabb hazai olajmezőket és sok ezer lefojtott kút vár arra, hogy magas legyen az olaj ára, és újra meg kelljen nyitni e kutakat.

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -8

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 17., szomb. 7:15

Dátum: 2006. március 10. péntek, 06:15 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság Az amerikai gazdaság egyetlen év alatt számunkra felfoghatatlan összegekkel támogatja az olajfelhasználást, az autóhasználatot.


Az amerikai benzin valódi ára: Eddigi elemzéseinkből láthatjuk, hogy míg Amerikában az elmúlt időszakig is egy gallon 1 gallon= 3,78 liter) benzin ára 1$ körül mozgott. (A Katrina hurrikán „támadása” idején ideiglenesen megháromszorozódott az ár), Ha minden költséget beépítenének a benzin árába, akkor 5,6-15,14$-t kellene elkérni egy gallonért.

Összehasonlításként Magyarországon jelenleg egy gallon benzin ára kb. 5 $. (Persze a nagy adótartalmon kívül sok-sok felsorolt tényező nálunk sincs beépítve a benzin árába.) Természetesen ezek az adatok egy évre vonatkoznak. Az iraki háború (melyet sokak szerint szintén az olaj iránti vágy mozgat), évente eddig kb. 80 milliárd $-al növeli a költségeket.

Évente az amerikaiak kb 1,2 milliárd gallon (majd 5 milliárd liter !!!) benzint használnak el. Az általunk idézett tanulmány így fejeződik be:

(A fenti adatok csak egyetlen évre vonatkoznak. Ha az elmúlt évek során felhalmozódott külső költségeket is beépítenék az árakba, akkor az itt kimutatott összeg többszörösét kellene fizetni a benzin megvásárlásakor. — A Szerk. megjegyzése.)

A tanulmány leszögezi, hogy az embereknek fogalmuk sincs, hogy autójuk használata mennyibe kerül nekik. Mivel a gépjárművezetők fejében ennyire alulértékelt a benzin, ezért szinte lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy ritkábban használják autójukat, vásároljanak alternatív üzemanyagot fogyasztó járműveket, részesítsék előnyben és támogassák a tömegközlekedést, valamint ebből a szempontból is mérlegeljék, hová költöznek és hol dolgoznak.

Első lépésként tudatosítani kell az emberekben, hogy mennyit fizetnek azért, amit az USA benzinfüggősége okoz. Erre a legkiválóbb módszer az olajvállatoknak és a felhasználóknak adott kormányzati adókedvezmények, állami támogatások és védelmi támogatások eltörlése, valamint a benzinhasználat környezeti, egészségügyi és egyéb társadalmi költségeinek beépítése az üzemanyagárakba. Amennyiben a fogyasztók a benzinkutaknál egy dollár helyett a valódi árat, 5,6—15,14 dollárt fizetnének a benzin gallonjáért, nehéz lenne semmibe venni autófüggőségük káros hatását a nemzet biztonságára, a környezetre, az egészségükre és az életminőségükre. Tanyi Anita

Forrás: International Center for Technology Assessment (CTA): The Real Price of Gasoline. Report No. 3, An Analysis of the Hidden External Costs Consumers Pay to Fuel Their Automobiles

A probléma az, hogy ezeket a bújtatott költségeket így is úgy is megfizettetik velünk adók, drágább termékek formájában és az egészségünk feláldozása árán. Legyünk tudatosak, az autóhasználatban is…

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért: VIII: Áram-latok

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 20., kedd 18:31

Dátum: 2006. március 22. szerda, 01:05 Küldte: nawesh


Parsifal írása az áramkimaradásról több gondolat(áram)ot is elindított bennem…

Avagy az áram áráról…

Elektromos tűzhelyünk van otthon. Nem valami modern szerkezet, de nagyon jól működik. A gázt nem szeretem… panellakásban (mivel nem Szibériában vagyunk) nem igazán támogatják a fatüzelésű tűzhelyeket. Az az igazság, hogy elégedettek vagyunk az elektromos tűzhellyel. Azért kíváncsi voltam arra, hogy mennyit is fogyasztunk, azaz mennyi elektromos áramot használunk el egy étel főzéséhez:


Az „ellenőrzés” egy kora reggel történt. A család aludt, én főztem. Egy energiatakarékos égő égett még a konyhában, amely 75 wattos. Illetve 15wattos, csak mivel energiatakarékos, ennyi a névleges teljesítménye.



Kimentem a mérőórához. Az áramm mérőn van egy számláló, ez számolja (értelemszerűen) az elfogyasztott kwh-kat. S láthatunk egy forgó tárcsát is. A tárcsa alatt látható egy szorzószám. (A miénken 375, de egészen 1500-ig elmehet ez a szám.) Ez azt jelenti, (a mi esetünkben), hogy 375* kell körbefordulnia, hogy elfogyjon 1 kwh áram. Ha több fogyasztó (vagy fagyasztó?) van bekapcsolva, akkor természetesen gyorsabban forog, ha kevesebb, akkor lassabban. Ha egyáltalán nincs bekapcsolva készülék, akkor nagyon lassan forog (mivel valószínűleg ekkor még mindig be van kapcsolva a tv, a videómagnó, stb…) A standby funkció természetesen nem fogyaszt sokat. Látszólag… Viszont, az Európai Unióban évente 50 milliárd (!) euró (!) túlfogyasztást jelent a feleslegesen használt standby funkció. A kényelem ára, vagy a hülyeségé? 50 milliárd euró bizony 12 500 milliárd Ft körül van. Ez az átlagos magyar háztartások áramfogyasztását nézve kb. három évi, lakossági áramfogyasztás.


Nos, e kora reggeli főzés alkalmával 10 másodperc alatt fordult meg a tárcsa egyszer. Vagyis 10*375 másodperc alatt, azaz 3750 másodperc alatt fogy el (azonos fogyasztás alatt) 1 kwh áram. Legyünk nagyvonalúak, 1 óra alatt. A főzés, mint művelet fél órát tartott (ezért is jó az elektromos tűzhely). Tehát ez idő alatt 0,5 kwh áram fogyott el.


Mennyit is fogyaszt az égő a konyhában? 15 wattot. Óránként. Vagyis 7,5 wattot fél óra alatt. Az 500 wattos fogyasztásból ez elhanyagolható. (Jók az energiatakarékos ízzók!) Ez azt jelenti, hogy ezen a reggelen négy személyre az étel elkészítése fél kwh energiába került. Ennek az ára (ÁFÁ-val együtt) 16 Ft.


Lehet, hogy olcsó az áram? Vagy lehet, hogy nagyon pazarló módon használjuk?


Nincs gázunk, így nincs összehasonlítási alapom, hogy 16 ft értékű gázból meg lehet-e főzni egy ebédet.


Az áramról még beszélünk…Mert pazarlunk…nagyon, nagyon pazarlunk… És teljesen függővé válunk az áramtól….


Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

A fenntartható fejlődésért: IX: bojkott-kanada.

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 26., hétf. 14:28

A fenntartható fejlődésért: IX: bojkott-kanada.
Dátum: 2006. április 12. szerda, 01:10 Küldte: nawesh



Yukon, végtelen hómezők, olajhomok, jéghoki, Torontó, indiánok, rénszarvasok és fókák. Kanada csupa romantika. És nem agresszív, lehengerlő, egoista, mint a nagy szomszéd, Amerika. Itt még az indiánok, a született amerikaiak is „jobban jártak”, kevesebb áldozattal vészelték át a gyarmatosítást…


S kiderül, hogy Kanada egy mészárszék. Fókák százezreinek sírhelye… Soha többé kanadai terméket…



Olyan bájos „kis” állatok. Ha nem lenne olyan nagy helyigényük és a lakást át lehetne alakítani úszómedencévé, az ember kedvet kapna, hogy tartson otthon egy-két fókát. Mert az ember mindig úgy gondolja, hogy joga van az állatok fölött uralkodni… Akár a církuszban. Egy fókának sok helye lehet a világon, de a legidegenebb egy porondon, miközben labdát kell egyensúlyoznia az orrán…


A fókák a trópusi tengereket kivéve sokfelé élnek a Földön. Part menti vizekben, öblökben. Elsősorban azonban a végtelen jégmezőkhöz társítjuk őket. Érdekes teremtményei ezek a vízi emlősök a természetnek. A szárazföldön esetlenül, bumfordin mozognak, ám a tengerben nagyon gyorsak… halakat esznek, főleg…Mert persze az állatok egy része állatokat eszik. De csak annyit öl le, amennyire szüksége van… Az állatok nem mészárosok, az emberrel ellentétben…


Gyermekkorom egyik legszomorúbb olvasmánya volt a Bőrharisnya Coopertől. Egyrészt ebben a regényben már csak árnyéka önmagának a két hős, Sólyomszem (Bőrharisnya) és Csingacsguk, az „Utolsó Mohikán”. (Megjegyzem, a regénybeli Csingacsguk annyira nem utolsó, hogy jelenleg is több, mint 6-7000 mohikán él az Államokban… Szerencsére…)


Szóval a regénybeli határszéli kisvárosban van egy szokás. Évente egyszer, amikor hatalmas madárrajok vonultak el a város fölött, a város lakóinak apraja-nagyja kivonult és gátlástalanul lövöldözni kezdett a madarakra. És Bőrharisnyának, az öreg vadásznak bizony vérzett a szíve… (Szintén megjegyzem, hogy Michael Mann csodálatos filmjében, az Utolsó Mohikánban - a gyönyörű Madeleine Stowe miatt vagyok ilyen „fan”… - a film elején üldöznek egy szarvast – Sólyomszem, Uncas és Csingacsguk – és amikor lelövik, az öreg indián odahajol és imádkozik a szelleméhez. Más, nagyon más mentalítás!!!


S említhetnénk a bölények majdnem teljes, tökéletes kiírtását. A prérik büszke állatai majdnem a tasmán ördög sorsára jutottak. (Tasmánia) modules.php?name=News&file=article&sid=571


S ott van Kanada, mérhetetlen erdőségeivel, jégmezőivel. Tény és becsülendő, hogy sokkal természetközelibben, sokkal becsületesebben bánnak a természet kincseivel, mint a másfélszer akkora Oroszország. Szibéria évtizedeken, ha nem éveken belül egy hatalmas elszennyezett mocsárrá változik a gátlástalan bányászat miatt. (Ez egy másik történet, de csak fenntartásokkal sziszegjünk, hiszen Magyarország energiaigénye nagyrészt Szibériából származik…)


Kanadában elszaporodtak a fókák. Tulajdonképpen joguk van hozzá. Olyan területeken élnek, ahol nem lehet génmódosított kukoricát termeszteni, ahol nem nőnek fák, így az erdőket sem lehet letarolni. Tulajdonképpen a földéhes ember számára szinte értéktelen terület az övék… Némi jég és víz. Szennyezett víz. Mert már a tengerek sem tiszták. (Szinte minden hétre jut kisebbnagyobb tankerkatasztrófa, és ami nem is publikus: az olajszállító hajókat a nyílt vizen mossák ki. S egy liter olaj nagyon sok vizet tud szennyezni…


Valamelyik pihentagyú politikus kitalálta puha, bőrfoteljában ülve, hogy sok a fóka Kanadában. Sok? Valóban sok. Kb. 5 millió… (Ha már itt tartunk, kanadai is sok él arrafelé, majd 30 millió… - Vajon mi lenne, ha egyszer a fókák kitalálnák, hogy sok a kanadai és írtani kellene belőlük?) Vajon a politikusok (akik döntenek ezügyben) utálják a fókákat? Szó sincs erről. Mindenki szereti ezeket a szőrös állatokat. Valószínűleg nem is unalmukban találnak ki ilyet a politika felkent urai, hanem jól felfogott érdekekből, gazdasági érdekből… Az igazi döntéshozók lehet (de csak lehet), hogy nem is Kanadában dörzsölik a markukat…Profit, profit, az globalizáció Istene. Félelmetesebb, mint Káli…


Kitalálták (még 2003-ban), hogy három év alatt kb. egy millió fókát ki kell írtani. Ideológiát is gyártottak hozzá: A fókák engedélyezett vadászata (gyakorlatilag mészárlása) segít a szegény inuit családokon. Az elmúlt évben is 16,5 millió $ bevételt hozott nekik a prémek eladása.


Nos! Talán humánusabb lett volna legalább ekkora támogatást adni az inuitoknak. Esetleg ebből az összegből átképző programokat finanszírozni. Pl. kiképezni őket, hogy legyenek a területük természetvédelmi őrei, a természet védelmezői. Meg azért ne legyünk naívak… Itt elsősorban néhány szörmekereskedő cég és kutyeledel gyártó multi húz igazi hasznot. Merthogy a húsból kutyaeledel készül. Vajon hány tízmillió doboz kutyeledelt?



http://zold.silent.hu/belso/bundagyar.html

egy főkabunda nyolc fóka életébe kerül. Valóban kikerül a világpiacra puccos öreg dámák és kitartott fiatal globaliozált hetérák vállára 30-40 ezer fókabunda. Na ne…


Mit tehetünk mi? Tehetünk-e valamit? Bridget Bardot-tól

http://www.fondationbrigittebardot.fr/s ... re=&Id=148


kezdve sok-sok híres ember, vegetáriusok és állatvédők tiltakoztak az esztelen mészárlás ellen, hiába. ITT: http://www.hsus.org/protect_seals.html látható egy számláló (amikor e sorokat írom, már 14 és fél napja tart az esztelen mészárlás és több, mint 90 ezer fókát megöltek…)


Talán ne vásároljunk több kanadai terméket. Tulajdonképpen bajban vagyok, ha akár egyetlen kanadai terméket is meg kellen neveznem… Ha valaki tud ebben segíteni, köszönettel vennénk…


http://zold.silent.hu/belso/fokavadaszat13.html

Itt azért azt írják, hogy 2005-ben is nagy sikere volt a Kanada elleni bojkottfelhívásoknak. Szóval, kedves olvasó, nézd meg az árú cimkájét, amit vásárolni szeretnél, s ha Kanadából származik, ne vedd meg. Esetleg közöld az eladóval, vagy írd be a panaszkönyvbe, hogy azért nem veszed meg, mert egy olyan országból származik, ahol esztelenül ölik a fókákat.


S lehet, hogy tüntetést kellene szerveznünk a kanadai nagykövetség elé?


Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért: III:d: a francia gazdaságról

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 27., kedd 18:31

A fenntartható fejlődésért: III:d: a francia gazdaságról
Dátum: 2006. április 25. kedd, 03:15 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – a francia gazdaság


„A francia gazdaság:
Van két tehened. Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz.”

Talán tavaly történt. Francia hetek voltak a McDonaldsban.Ez abban merült ki, hogy camambert sajtot tettek a burgerbe. Féktelen amerikai fantázia… A múltkor meg az „Áll az alku” egyik adásában a francia (szakács) játékos csigát készítette. A játékosok és a műsorvezető meg cuppogva kóstolgatta és nagyon finomnak találta.


(Ha jól emlékszem, Parsifal talált valahol egy interjút egy vegetárius hölggyel, aki korábban csigákat vásárolt fel és elmondta, hogy abbahagyta, merta csigák sírnak – szenvednek!!!) Gundel-Takács Gábor meg (munkatársaim mondták) a Szilák showban azt nyilatkozta, hogy vegetárius három éve. S a csiga????


Az embert vonzza Párizs, a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség eszméje. Eszünkbe jut Tulipános Fanfan, a vegetárius Voltaire és Rousseau, Leonardo di Caprio, mint XIV. Lajos, vagy eszünkbe jut Verdun, a lövészárkok pokla, az Eiffel-torony, Trianon, ahol oly gyalázatosan elbántak velünk, vagy De Gaulle tábornok. A 68-as diáklázadások és a jelen…


Tulajdonképpen sok tehenük van a franciáknak, nem csak kettő. Az egyiket baszkok nevelik a Pireneusok lankáin, a másikat korzikaiak a külön szigeten (ők nem is francia tehénnek gondolják a bocit), és van elszászi tehenük (még a németektől szerezték). Van egy tehén, akit az oxitánok utódai nevelnek. Van, aki még az oc nyelv létét is tagadja. Ez talán azért van, mert az oxitánok a középkori albigensek leszármazottai, akik dualista keresztények voltak és az őskeresztény gnoszticizmusban gyökerezik tudások. Javítsatok ki, de úgy tudom, az albigensek eredendően vegetáriusok voltak.


Vagyis ha az ókor-kora középkor manicheizmus és gnosztikus kereszténység kontra ortodox és római katolikus kereszténység viadalból az előbbiek kerültek volna ki győztesen, akkor ma a keresztények nagyrészt, alapvetően vegetáriusok lennének… Talán az Úr Jézus is ezt akarná…


Van még breton tehén Normandiában. Van természetesen francia tehén is, és a fenti teheneket is mind francia teheneknek gondolja a világ. Volt idő, amikor Franciaországnak állt a zászló. Jóval a százéves háború után. Megjelentek Kanadában és Lajos-földje néven a mai Franciaország többszörösét hódították el a Mississippi völgyében a Nagy-tavaktól New Orleansig. (Lám, milyen dicstelen véget ért tavaly a legfranciább amerikai város…) Ha nem lett volna a francia kincstára annyira pénzszűkében, akkor a fiatal amerikai demokrácia csak véres harcok árán szerezhette volna meg ezt a hatalmas földet, mely utat nyitotta a vadnyugat felé. Az itt élő született amerikaiakat, meg a kutya sem kérdezte…


A II. Világháború után franciaföldön is munkaerőhiány alakult ki. Tömegesen jöttek a volt gyarmatokról (Algériából, a Karibi térségből, fekete Afrikából) a bevándorlók. Azért, hogy elvégezzék azokat a munkákat, melyet a franciáknak nem volt kedvük, idejük, alantasnak éreztek, stb… Gyakorlatilag gondozták a francia teheneket. A gyermekeik is gondozták a francia teheneket. Az unokáik pedig azt mondták, hogy azok a tehenek, (legalább egy), melyet ők gondoznak, már nem értnekek franciául. Értenek arabul, vagy más, egzotikus nyelveken. Az a tehén már az övék..,


Erről (is) szóltak a 2005. őszi tüntetések és randalírozások… Mert Franciaország, belesimulva az Unióba (mint egyik legfőbb motorja), már egyre kevésbé világpolitikai tényező… Bár ezt nehéz elismernie. A haldokló óriás (Amerika), az örök riválisok (Németország és Nagy-Britannia) mellett Kína és India emelkedik Franciaország fölé…


Miközben franciahonban már a második legnépesebb vallás tagjai (a katolikusok után) mohamedánok. Egyelőre. 10-20 év? Talán és több működő mecset lesz Victor Hugo és Verne földjén, mint keresztény templom. Ez azt is jelenti, hogy egyre kevesebben beszélnek franciául, egyre kevesebben kötődnek a francia tehenekhez… Franciaország szét fog esni. Az egy nemzet fogalma már a múltté…


Viszont el kell ismerni, erős a munkás öntudat arrafelé. Heti négy munkanap, 35 órás munkahét. Ha bármi sérelem éri az embereket, kivonulnak az utcára. Ez még biztos a Francia Forradalom öröksége…


Visszatérve a mekihez. José Bovéról biztosan sokan hallottak. Ő volt az az öntudatos francia parasztember (talán teheneket is tenyésztett?), aki egy traktorral bement egy McDonalds üzletbe, mert a meki a globalizáció jelképe és azt sugallja: ne hazait vegyél, hanem bármi mást. Bové gazda, mint egy atomkori Asterix, azóta ott van minden globalizációellenes megmozduláson.


„Van két tehened. Sztrájkolsz, mert három tehenet akarsz. „

Talán ez a megoldás, talán nem. De ahhoz, hogy három tehenünk legyen, egyet valahonnan el kell venni, mert a tehenek száma véges…


„A világbéke a te kezedben van!” Swamiji


Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért: XI: A víz az úr

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 28., szer. 12:50

Dátum: 2006. április 28. péntek, 04:15 Küldte: nawesh



Húsvéthétfőn igazi katasztrófaturista voltam. Megnéztük a vészesen emelkedő Tiszát. Kicsit szégyelltem is magam. Mert van-e különbség a Cunami után kiutazni Sri Lankára és nézni a romokat, vagy kisétálni a Tisza-partra?



Az az igazság, hogy nap mint nap virtuális katasztrófaturisták vagyunk. Olvassuk az újságot, nézzük a tévét, hallgatjuk a híreket. Láthatjuk, ahogy reng a föld Pakisztánban, ahogy sárlavina temeti be Latin-Amerikában a veszélyes domboldalakra felhúzott favellák lakóit. Borzonghatunk a híradó különkiadásán, amikor robbantanak Egyiptomban.


Valahol örül az ember, hogy ez nem vele történik. Majd elkezd emelkedni a Tisza. Mint minden évben. Télen olyan alacsony volt a vízállás, hogy az ember vágyat érzett, hogy átgázoljon a folyón. Mert talán (kis túlzással) térdig ért volna. Majd napról napra láthattuk, ahogy növekszik a folyó. Hízik, dagad. Majd láthattuk, hogy lezárják a rakpartot. A víz birtokba vette a lépcsősorokat. Majd bekövetkezett az, amit ritkán szoktak megtenni: homokzsákokat pakoltak ki.


Igazi turistalátványosság lett az áradó Tisza. Naponta ezrek állnak a hídon és nézik. A hétvégén jógaprogramunk volt


www.yoga.szeged.hu

és több vidéki ismerősöm is felhívott, hogy elmerjen-e jönni a rendezvényre. Amit persze nem a Tisza-parton tartottunk… Gondolkodtam, mitől tartanak. Majd elkezdtem nézni a médiában híradásokat, „nem szegedi szemmel”. S valóban úgy látszott, mintha Szegeden már óriási lenne a baj.


Persze félelmetes látvány, ahogy átmegyünk a hídon és látjuk, hogy a Tisza vízszintje magasabb, mint a járdaszint. Csak a gát óvja a várost…


De miről is van szó? Azt mondják, hogy ilyen nagy árvíz negyven éve volt a Tiszán. Ám az utóbbi években arra emlékezhetünk, hogy minden évben nagyobb és nagyobb volt a víz.


Másfél évszázada hatalmas energiával szabályozták a Tiszát. Talán szükség is volt erre, hiszen nagyon kanyargós folyó volt (hogy ezek a folyók nem tudnak normálisan, egyenesen folyni!), sok mocsaras ártérrel, stb… hajózhatóvá vált a folyó, kevésbé szeszélyessé. Teltek az évtizedek, egyre jobban beépült a folyópart, a folyónak egyre kisebb helye volt a terjeszkedésre. A holt ágak többsége valóban holt ág lett. Ma már minimális a tiszai hajózás. (Pedig Tokajtól Nándorfehérvárig, A Körösök és a Maros egy részén lehetne árút szállítani, embereket utaztatni, stb…)


Mostanában egyre több vízügyi szakember mondja, hogy hibás volt a Tisza szabályozása, hibás volt szűkíteni az árteret. Ahogy nagy hiba a forrásvidékeken, a Kárpátokban irtani az erdőt. Hiszen ha nincs erdő, az eső hamar lemossa a humuszréteget. Gondolná valaki, hogy a Dinári hegységben azért látszanak a mészkőszirtek, és azért található sok helyütt csak mutatóba fa, mert évszázadokkal ezelőtt kiirtották az erdőket. Ráadásul ha nincs erdő, nincs növényzet, a hóolvadás alatt a felolvadt víz egyszerre, özönvízszerűen rohan a síkság felé.


Ne gondoljuk azt, hogy az árvizek függetlenek az emberi tevékenységtől. Igen is felelősek vagyunk folyóvizeinkért, felelősek vagyunk a környezetünkért. Mintha Gaia könnyei áradnának az árvizek alatt, siratja gyermekeit.


Lehet, hogy igaza van a Galaxis útikalauz stopposoknak c. kozmikus alapműnek, és a Földön az ember csak a harmadik legértelmesebb lény? A delfinek és az egerek után? Bár azt hiszem, lassan jönnek fel a füstifecskék is…


Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: Világbéke: 1

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 28., szer. 22:09

A fenntartható fejlődésért: X: Világbéke: 1
Dátum: 2006. április 23. vasárnap, 11:15 Küldte: nawesh



Olyan sok a szenvedés a világban. Olyan sok a könny és a bánat. Azért születtünk emberként, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Ehelyett elfelejtjük bölcsőnket és csak sírunk egy nem emlékezett arany kor után… Húsvét misztériuma után jön a Pünkösd. Vagyis a jóból születhet még jobb…



Ez az „aranykor” jelen van a tanításokban, az emberek kollektív emlékezetében. A Biblia beszél a Paradicsomról. Érdekes a magyar nyelv: a Paradicsom a valaha volt tökéletes világ, ahol oroszlán és antilop békében élt, ahol az ember boldogan (és tudatlanul?) élt. S ott van a piros élelmiszer, a paradicsom. Vajon miért adta a középkori magyar ember ugyanazt a nevet egy növénynek, mint annak a helynek, amelyre oly boldogan emlékezett? (Angolul a Paradise és tomato kérdésében ez fel sem merül…)


Az önzés, a tudásvágy kilökte az embert a Paradicsomból. Élete része lett a szenvedés. A védikus tanítás szerint létezett a satya yuga, az Arany kor, ahol az emberek nagyon hosszú ideig éltek boldogan, egészségesen, betegségek, háborúk, önzés nélkül.


Bizonyos, hogy az első emberpár a Paradicsomban, vagy az Arany Korban (hiszen a kettő nem zárja ki egymást, hiszen a kettő egy és ugyanaz is lehet) vegetárius lehetett. Mert a húsevéshez halál kell, gyilkolás kell, a húsevéshez vérnek kell folynia és ez annyira idegen a Béke Szigetétől, hogy kizárt dolog, hogy jelen lett volna akkoriban.


Ám a paradicsomi arany kornak vége szakadt és eljött a szenvedés ideje. Egyre nagyobb mértékben…


A mérhetetlen szenvedés pedig fohászt fogalmaz meg az emberek ajkán. Jöjjön Valaki, aki tud segíteni, jöjjön Valaki, aki bír segíteni. Évezredekkel ezelőtt az ősi Indiában, egy hatalmas mezőn, a Kuruksetra mezején két óriási sereg nézett farkasszemet egymással. A Bháraták nagy nemzetsége vívta gyilkos testvérháborúját. Az egyik fél oldalán az Úr Krishna, a másik oldalon pedig isteni hadserege segítette a küzdőket. Két rettenthetetlen sereg, hősök, akik semmitől sem félnek.


S Ardzsunában, az egyik sereg vezetőjében kétségek merültek fel: mi végre a harc, miért a küzdelem…A kocsihajtója, az Úr Krishna válaszol neki. Tanítása a Magasztos Szózata, a Bhagavad Gíta.


Van benne egy lényeges kijelentés, a IV. párbeszédben:

A Magasztos szólt:
„5. Sok születésem volt már a múltban, s neked is, Ardzsuna. Én valamennyit ismerem, te azonban nem ismered, ellenségeid ostora.
6. Noha születetlen és haláltalan vagyok, s noha minden lény ura vagyok, saját természetem fölött is uralkodva megszületek a magam-teremtette káprázat révén.
7. Valahányszor az igazság aláhanyatlik, Bhárata, és eluralkodik a törvénytelenség, én megalkotom önmagamat.
8. Az igazak oltalmára, a gonoszok elpusztítására, az igazság uralomra juttatására koronként testet öltök.”
Forrás: http://web.interware.hu/bala0/ezoterika ... ozata.html

Miért fontosak-e sorok? Mert tudatják, Isten nem feledkezett el híveiről, nem feledkezett el gyermekeiről. Erre csak mi vagyunk képesek…
Ha egy sötét szobában, vagy éjszaka gyertyát gyújtasz, fénye világosságot ad. Vajon csak egy gyertya létezik az egész világon? Vajon másik szobában (vagy akár ugyanabban), másik országban nem gyújthatunk még egy gyertyát? Akár egy időpontban sok-sok gyertyát???


Véget ért a Húsvét. Ám el kellett jönnie a Pünkösdnek. Ha Jézus „csak” feltámadt volna és nem tér vissza hívei közé, pusztán egy üres sír látványa, egy üres halotti lepel látványa nem lett volna számukra elegendő. A Húsvét után eljött a Pünkösd.


Erről a misztériumról beszélünk még a következőkben…
Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért: X: Világbéke: 2

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 30., pén. 13:00

Dátum: 2006. április 29. szombat, 03:10 Küldte: nawesh



Az ember tudja-e kényszeríteni Istent? Nem. Hiszen akkor Isten nem Isten lenne. De az ember fel tudja kelteni az „érdeklődését”. Sri MahaprabhuJi mondotta, hogy amennyi lépésre vagy tőlem, én is pont annyira vagyok tőled. Ha közeledünk Istenhez, Ő is közeledik felénk, ha távolodunk, ő is távolodik.

(Sri MahaprabhuJiról: http://www.sangam.hu/mahaprabhuji.html )

Az Úr Shíváról mondják, hogy ha az ember szeretné, hogy kívánságai teljesüljenek minél hamarabb, akkor hozzá kell imádkozni. Shíva az, aki teljesíti a kívánságokat. Bárkinek a kívánságát. Persze a „kívánó”, aki szeretne valamit elérni, sokszor nem is gondolja meg, mit is szeretne igazán… Hiszen az embert sokáig az motiválja, hogy kaphat meg valamit, vagy valakit. Egész tudatunkat ez a vágy tölti ki….

(Az Úr Shiva: http://www.shaivam.org/gallery/image/sh ... andala.jpg )

Élt egyszer egy rakshasza, egy démon, aki szeretett volna földöntúli erőhöz jutni. Leült meditálni. Minden koncentrációját, imáját, odaadását az Úr Shívára irányította. Meditált. Évekig, évtizedekig, ezer évekig. Sokáig. S meditációja, odaadása meglágyította az Úr Shíva szívét. Megjelent a rakshaszának és kérdezte, miben segíthet neki. Bármilyen kívánságát teljesíti. A rakshasza nagyon boldog volt. Erre a percre várt már jó ideje. Kérte Shívát, adjon akkora erőt neki, hogy ha bárkire ráteszi a tenyerét, akkor az égjen porrá. Nos, ha Shíva megígéri valakinek, hogy teljesíti a kívánságát, akkor nem vonja vissza ígéretét. Megadta a kívánt erőt a rakshaszának.

A rakshasza nézte a kezét. – Ezek szerint olyan erőm van, ha bárkire ráteszem a tenyerem, akkor porrá ég? - Az Úr bólintott: Így van!
Honnan tudom, hogy működik-e? – Menj és próbáld ki! Keress valakit!
A Rakshasza körülnézett, de a Himalája hatalmas hegyláncai között (ahol találkoztak), senkit sem látott… Csak Shívát. Elmosolyodott: Ha valóban adtál nekem ekkora erőt, jöjj és kipróbálom – rajtad!

Az Úr Shíva látta, hogy ennek bizony a fele sem tréfa. Mivel igazat mondott és a valóban megadta a kért erőt a Rakshaszának, menekülőre vette a dolgot. Az Úr Shíva futott, hegyre fel, völgybe le, a Rakshasza pedig utána…Shíva egy kis előnyre tett szert. Befutott egy barlangba. S ott nem mással találkozott, mint az Úr Vishnuval. Vishnu éppen meditált. Boldog áhitattal üdvözölte a Jóga Urát. Hellyel kínálta.

- Ne haragudj kedves Vishnu, de nagy problémám van (és gyorsan elmesélte a történetet…)

Vishnu, minden dolgok fenntartója mosolygott: Kérlek, nyugodj meg, élvezd a teát, én meg elintézem a dolgot.
Vishnu kiment a barlang elé és egy gyönyörű indiai táncosnő alakját vette fel. Kedves olvasó! Nem tudom, láttál-e már klasszikus indiai táncot. A táncosnő ruhája, ékszerei gyönyörűek. Mozdulatai kecsesek és bájosak. S az értő tekintet előtt kész történetek bontakoznak ki a tánc során. Az ősi mitológia tanúságos történetei…

Nem véletlen, hogy a tánc és a jóga rokonok. A tánc gyökere a mudrák révén a jógában található meg. Persze ez már nagyon messze van a mai modern táncoktól, a lötyögéstől… Talán a balett haloványan még emlékeztet erre…

Szóval Vishnu a barlang előtt várta a Rakshaszát. Aki fel is tűnt a láthatáron, és amikor meglátta a táncosnőt lefékezett. _ Csodaszép táncosnő. Nem láttad Shívát errefelé?

De láttam – felete Vishnu-táncosnő,- arra futott, de ne siess, ráérsz még utolérni. Inkább táncolj velem.

A rakshaszából előtört a sok ezer évnyi önmegtartóztatás és aszkézis után a vágy. A VÁGY!!! Bár szabadkozott még: Nem tudok táncolni.
A táncosnő elbűvölő hangon szólt a rakshaszához: megtanítalak táncolni. Kérlek, állja arra a jó távoli domb tetejére és csak tedd azt, amit én teszek.

A rakshasza átcsörtetett a domb tetejére, és a táncosnő felé fordult. A táncosnő oldalra nyújtotta a jobb kezét. A Rakshasza is jobbra nyújtotta a kezét. A táncosnő balra nyújtotta a bal kezét. A Rakshasza szintén. Majd Vishnu-táncosnő a jobb kezét a feje fölé helyezte. A Rakshasza is úgy tett, és… bizony elégett…

Az Úr Vishnu visszanyerte eredeti, isteni alakját és visszatért a barlangba az Úr Shívához: Köszönöm, hogy meglátogattál Uram! Mostmár nyugodtan folytathatod utadat…

(Az Úr Vishnu: http://www.devotionalsongs.com/vishnu.jpg )

(Rakshasza ábrázolás: http://www.basicrps.com/chine/images/raksasa.jpg )

Vajon Istent korlátozhatja az emberi képzelet és elvakultság Isten eljött a világba. Nem egyszer, sokszor, számtalanszor fizikai testet öltött. Nem öncélúan, kedvtelésből, hanem azért, hogy segítsen továbblépni… Néha csak „egyedül” jött, néha segítőtársakkal… Nem foghat rajta az emberi furfang. Miért? Mert az ember egy olyan világban él, amely teljes egészében teremtett világ, viszont az ember képtelen a teremtésre. Isten pedig teremtő…

Ha Jézus a nagypéntek szégyene után, a Húsvét csodáját követően nem tért volna vissza övéi közé, akkor ma a kereszténység (ha egyáltalán létezne), csak kis eldugott szekta lenne a Negev sivatagban. Ám Jézus visszajött. Hús-vér valójában…

Megjegyzem, nem egyedi (bár mindenképpen csodálatos, misztikus) esemény, hogy Isten, egy szent ember a halála, eltávozása után megjelenik híveinek. Mert bármennyire hisznek az emberek a tanításnak, ha elmegy a tanító, szükségük van még a bizonyosságra. Hogy van folytatás…

Többször ígéretet kaptunk a folytatásra…

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért: X: Világbéke: 3

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. okt. 3., hétf. 9:20

A fenntartható fejlődésért: X: Világbéke: 3
Dátum: 2006. május 12. péntek, 12:05 Küldte: nawesh



Ne legyünk egoisták…
Isten mindig egy adott történelmi helyzetben, korban, földrajzilag behatárolható helyen jelent meg. Ám a gyertyaláng sok helyen loboghat. Akár egyszerre is.

Egy példa a „házunk tájáról”, a Jóga a Mindennapi életben rendszer www.joga.hu guru láncáról:
Jógaiskolánk alapítóját Sri MahaprabhuJit mi az Úr Vishnu inkarnációjaként (megtestesüléseként) tiszteljük. 1828-1963 között élt India Radzsasztán államában. Mestere, Sri DevpuriJi pedig az Úr Shiva megtestesülése volt. Sri DevpuriJi pedig 1942-ben távozott el. Ő szintén Radzsasztánban élt. Hatalmas áldásként az ott élőknek, hogy két szent egyszerre nyújtott gyógyírt a szenvedőknek.
(Sri MahaprabhuJiról: http://www.sangam.hu/mahaprabhuji.html
(Sri DevpuriJiról: http://www.joga.hu/lineage/index.html#Sri%20Devpuriji
Szerencsére több Mester-lánrcól is beszélhetünk. „Speciális” a tibeti buddhizmusban a Dalai Láma és több magas rangú láma láncolata. Buddhista testvéreink hite és tapasztalata szerint a lámák miután elhagyják földi testüket, újra megszületnek. S hívei megkeresik a gyermek képében megszületett tanítót, megkapja a képzést és felszentelik. Vagyis a jelenleg élő XIV. Dalai Láma ugyanaz a személy, mint a korábbi tizenhárom…
(a XIV. Dalai Láma és Mahamandaleshewar Sri Paramhans Swami MaheshwaranandaJi találkozója: http://www.yogaindailylife.org/articles ... 0020708001
Persze a spiritualitásba időnként beleszól a politika is. Hiszen Tibetet Kína annektálta.
Tibet szenvedéséről: http://www.c3.hu/~bocs/csi/csi986-3.htm
De van egy közismertebb példa is: Az Úr Jézus és Mestere, Keresztelő Szent János…
(Jézus megkeresztelkedése: http://www.pitts.emory.edu/woodcuts/156 ... 001218.jpg
Időzzünk el itt, a Jordán partján…
Olvastam egy hosszabb eszmefuttatást a szabadkőművesekről, (Leleplező, 2005. VII/2) melyben a szerző azt bizonygatta, hogy a Templomos-Rózsakeresztes-Szabadkőműves Rendnek, mozgalomnak, titkos társaságnak (a’la Da Vinci kód…) az igazi Mestere Keresztelő János volt és nem Jézus. Most anélkül, hogy elcsábulnánk a templomosok, szabadkőművesek, stb… tanításának vizsgálatában, megjegyeznénk:
Amikor Isten eljő a világba, megtestesül, emberi formát ölt, azért teszi, hogy segítsen. Élete minden tette, cselekedete példa számunkra. (Ezt Jézus példáján különösen megtapasztalhatjuk, hiszen életének egy-egy mozzanatára, kijelentésére külön szerzetesrendek, közösségek jöttek létre. Pl. Nyolc Boldogság Közösség; vagy az Utolsó vacsora misztériuma köré szerveződött szentmise, illetve úrvacsora „intézménye”.)

Istennek példát kell nyújtania. Ha azt szeretné, hogy kövessék őt az emberek, neki is példát kell mutatnia alázatból, hogy Ő is képes valaki előtt fejet hajtani. A keleti ember, ahol a mester-tanítvány kapcsolat olyannyira élő, ezen egyáltalán nem csodálkozik. A Gurunak, a Mestrenek is volt Mestere, aki őt beavatta. Nem azért, mert NEKI szüksége van a beavatásra, hanem a folytonosság miatt. A keresztény ember pedig megretten: Isten Fiát, Jézust miért kellett megkeresztelni? Hiszen bűntelen volt. (Sőt, a katolikus tanítás szerint az édesanyja, Szűz Mária is bűntelen volt – különben hogyan is szülhette volna meg Jézust?)
De Jézusnak példát kellet mutatnia. Példát, hogy János keresztelése által hogyan szembesülhetünk a hibáinkkal. És példát kereszthalálával és feltámadásával, hogy van kiút…
Majd beszélünk az Úr Rámáról is…
A fenntartható fejlődésért: X: Világbéke: 1 - modules.php?name=News&file=article&sid=800
A fenntartható fejlődésért: X: Világbéke: 2 - modules.php?name=News&file=article&sid=805

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért: XII: standby

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. okt. 4., kedd 8:43

Dátum: 2006. május 18. csütörtök, 02:10 Küldte: nawesh



Modern korban élünk. Technicista társadalomban. Nanorobotok száguldozhatnak a testünkben, és számtalan berendezés teszi kényelmessé az életünket. A kényelemnek persze ára van.



Egyrészt fizetünk a kényelemért a szabadságunkkal. Miről is beszélek? Amikor tízegynéhány évvel ezelőtt Indiába utaztam (busszal), bizony a szüleim nagyon nehezen akartak elengedni. Féltek a bizonytalan politikai helyzettől a Közel- és Közép-Keleten. (Igaz, ma már sokkal-sokkal bizonytalanabb arrafelé az élet.) Két hétig utaztunk, majd Indiába érve írtam egy képeslapot (telefonunk 1993-ban még nem volt), amely 10 napig utazott. Vagyis a szüleim több, mint három hét múlva kapták rólam az első életjelet.


Ennek ellenpólusa 2005-ből. A Sziget Fesztivál forgatagában végeztünk karma jógát (önzetlen munkát) a Jógasátorban, amikor egyik kedves ismerősöm mobilja csörgött. A párja hívta, aki kint tartózkodott Indiában, az AUM Ashramban. Itt épült egy talab (víztározó), hogy enyhítse az ashram környékén lakó emberek és állatok szomját. A víztározóból kitermelt földből pedig épült mellette egy mesterséges domb. S ennek a tetején volt térerő.


AUM Ashram: http://zagrebsummit.yoga-in-daily-life. ... ashram.jpg

Desert Harwesting Project: http://www.yogaindailylife.org.au/human ... er_one.htm

Vagyis feladjuk a szabadságunkat. Hiszen bárhol elérhetőek vagyunk, ám aki tudni akarja, hogy hol vagyunk, könnyen kiderítheti.


De nem erről akartam elsősorban beszélni. Kényelmes az életünk, és szeretjük még kényelmesebbé tenni. Nem szeretünk felkelni az ágyból, vagy a fotelből, hogy átkapcsoljuk a tévét. Ehhez lett kitalálva a távirányító. Természetesen ahhoz, hogy működjön a távirányító, a készüléknek bekapcsolt állapotban kell maradnia. Ez a standby funkció. Nagyon praktikus. És csak egy kis piros led világít a készüléken. Illetve készülékeken, hiszen már a legtöbb háztartás rendelkezik, videolejátszóval, dvd-lejátszóval, no meg ott vannak a magnók, számítógépek.


Ha türelmesen üldögélnénk a mérőóránk előtt, és csak a standby funkció fogyasztana, bizony sok időnek el kellene telnie, hogy érezhető legyen a fogyasztás. Pedig globális szinten nagyon is mérhető. A brit energiahivatal felmérése szerint Nagy-Britanniában évente 3,1 millió tonna üvegházhatást okozó szén-dioxid termelődik a standby készülékek miatt. Valószínűleg a hasonló lakosságszámú, nagyságrendű, fejlettségű Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, vagy Franciaországban is 3 millió tonnányi szennyeződés jut a levegőbe. Nem kevés. Vajon évente hány ezer hektár erdőt kellene telepíteni ennek az ellensúlyozására? S vajon hány év telne el, amíg azok a fák megnőnek (ha éppen nem öli meg őket egy savas eső?!) és valóban megkötik a szükséges szén-dioxid mennyiséget?


Az EU-ban évente 50 milliárd eurónyi áramot használunk „standby-ban”. Egy euróért (nálunk kb. 8 kwh áramot adunk. Ki lehet számolni, vajon melyik uniós ország, vagy országok éves áramfogyasztását használjuk el, gyakorlatilag feleslegesen…


A személyi számítógépek szintén hozzátartoznak a mindennapjainkhoz. (Kegyetlen valóság: számítógép nélkül e cikket meg sem írhatnám, s Te, kedves olvasó nem is olvashatnád!) Viszont (főleg) a munkahelyen nem szeretjük megvárni, amíg a teljesen kikapcsolt (áramtalanított) számítógép életre kel. Azt szeretjük, ha rögtön villog, belép, megnyit… Pedig naponta (!) 250 millió hordónyi gázolaj fogy el az egész világon, a bekapcsolva hagyott (de nem használt) számítógépek miatt.


Vajon mennyi iraki halt már meg, hogy ennél jóval kevesebb olajat elraboljanak a Két Folyó Völgyéből?….


Mi lenne a megoldás? Van-e megoldás?


A kényelmünket természetesen (?) nem akarjuk feladni. Jó az ágyban heverészve váltani a csatornákat. Ám ha legalább (!) akkor kikapcsolnánk a készülékeinket, amikor nem vagyunk otthon (és legalább a nap felében nem vagyunk otthon!), akkor már fele annyit fogyasztana standby. Uniós szinten 25 milliárd euró!!! Persze érdekes kérdés, hogy az áramszolgáltatók szívesen lemondanának-e erről a profitról? DE környezetünk épsége, a jövőnk nagyon fontos!


Nem biztos, hogy népszerű ötlet, de talán be kellene/lehetne építeni a készülékek árába egy hatósági árat (mondjuk a készülék árának 1%-a. Egy 20 ezer ft-os DVD-lejátszónál ez csak 200 ft lenne, egy 120 ezer ft-os tv-nél pedig 1200 Ft.


Ezeknek az összegeknek a harmadából felvilágosító kampányokat lehetne szervezni a standby funkció ésszerű használatára. (mert ha odafigyelünk, készülékeink számától föggően éves szinten pár száz, vagy pár ezer ft-ot is megspórolhatunk.)


A befolyt összeg második harmadából a légúti megbetegedéseket lehetne gyógyítani, hiszen az áramnak a legnagyobb része nem zöld áram, s az előállítás során elsősorban a levegőt szennyezzük.


A harmadik harmadból pedig erdőket lehetne ültetni…


Igaz a mondás: gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan. Akkor is, amikor a távirányító után nyúlunk…



Forrás: Metro 2006. május 3.


Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

ElőzőKövetkező

Vissza: Vallás, spiritualitás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég

cron