A fenntartható fejlődésért

Vallás vegetáriánus szemszögből, filozófiai kérdések, híres bölcsességek

A fenntartható fejlődésért

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. jún. 28., kedd 10:18

Tv-kikapcsolási hét

„Amikor kivágjátok az utolsó fát az erdőben és kifogjátok a folyóból az utolsó halat! Ó, ember rá kell majd jönnöd, a pénz nem ehető…” Gondolatok egy élhető világért…

Ez is elmúlt. 2005. áprilisának utolsó hetében TV-kikapcsolási hét volt. Nemzetközileg. Mi meg izgultunk a Megasztárokért….


Tulajdonképpen a televízió nagy ötlet! Az ősi időkben csak a telepátia volt! Látni távoli tájakat, embereket, arcokat, csodálatos dolog. De valami elromlott…

Feltalálták a televíziót. Amely eljuttatja az információt, hangban és képben mindenki számára. Eddig nincs is baj. Még kis szórakozást is adhat: egy-egy jó film, műsor…Ám mit is látunk valójában?

A legtöbb embernél nem csak 1-2 csatornát lehet fogni, hanem negyvenet, százat… Hol vannak már a hétfői adásszüneti napok? Gyermekkoromban szinte depressziós lettem, amikor hétfőnként nem volt a tv-ben műsor. Talán drága szüleimnek kellett volna meséket, történeteket mondani? Talán többet, mint amit kaptam? Édesapám amikor megunta nyavalygásomat, próbálta behozni az újvidéki adót, ahol „élvezhettem” szerb szinkronnal a mesefilmeket…. Többször mondták, most nincs adás a tv-ben. Amikor megtanultam olvasni, az orruk alá dugtam az újságot: de itt az látszik, hogy van adás…. Sára lányom a tv távirányítót beletette egy tál vízbe. A videóét meg szétverte a szekrényen. Így, ha csatornát szeretnénk váltani (akkor fel kell kelnünk). Szerencsére csak két csatorna közül választhatunk… De általában sokkal több csatorna kínálja magát. XXI. századi prostitúció.

Nézzük a sportcsatornát, ahelyett, hogy sportolnánk. Nézzük a természetfilmeket, ahelyett, hogy magunk is kimennénk a természetbe. Észrevetted már: régen a tisztaszobában egy házioltár, vagy legalább egy feszület, vagy legalább a háziáldás volt látható. Majd az oltár helyét átvette a televízió. Isten helyett a Mammon…Pár évtizede a Ki-mit-tud?-on még úgy mérték egy-egy versenyző népszerűségét, hogy a lakosság le-föl kapcsolgatta a villanyt. Mert az egész ország azt nézte… Ma pornót nézünk, ahelyett, hogy szeretkeznénk.

Hiradót, amelyben túlteng az erőszak. Főműsoridőben erőszakos képek tömkelege áraszt el bennünket. Gyermekeink lelkét. Tüntetések, balesetek, háborúk… Mert az emberben van egy alapvető kukkolási hajlam. Azzal a tudattal nézzük a balesetekről szóló tudósításokat: de jó, hogy nem velem történt…

Néhány adat Amerikából:

Egy átlaggyerek évente 20.000 reklámot lát a tévében: 20 ezer autóhirdetés, intimbetét, intelligens mosópor és macskaeledel. Húsz ezer olyan információbomba, amely a fogyasztásra ösztönöz. Amely elhiteti velünk, hogy csak akkor leszünk sikeresek az életben, ha ezt-vagy azt a márkát birtokoljuk. Miért nincsenek tele biopiac hirdetésekkel, zöldségreklámokkal a műsorok? Mi, „intelligens” birkák pedig még azt is hagyjuk, hogy a filmeket reklámokkal szakítsák meg…

Egy átlagos amerikai naponta több mint négy órán át néz tévét, ez évente kéthónapos non-stop tévézést jelent. Egy átlag amerikai életében ezek szerint kb. 12 évig ül folyamatosan a tévé előtt. Nassolja a chipset, vedeli a sört vagy a kolát. És hízik…. 12 év nagyon hosszú idő. Ennyi időt vesz el a családjától, önmagától. Ha 12 évet meditációra fordítanánk, mennyivel jobb lenne a világ sora…

Az amerikaiak 66 százaléka tévézik vacsora közben. S tudjuk, táplálék az, amely bemegy a szervezetünkbe, mindenféle szinten. Ha eszünk tévézés közben, akkor „megesszük” a sok erőszakot, gyűlöletet. Nem csoda, ha nehezek az éjszakáink és reggelre nem pihenjük ki magunkat. Rászoktunk a szappanoperákra. A bárgyú sorozatok szereplői lettek a családtagjaink.

Egy átlaggyerek 8.000 gyilkosságot lát a képernyőn az általános iskola befejezéséig. Csodálkozunk, hogy egyre több fiatal gondolja természetesnek, hogy konfliktusait erőszakkal oldja meg. Ha 8 ezer gyilkosságot lát, vajon mennyi verekedést?

A legtöbb amerikai számára a tévé a legfőbb hírforrás. A tévé fel tud emelni az egekbe, vagy a sárba tud tiporni. Ne fedjük, tévénézsében is dobogósok vagyunk. Valahol az amerikaiak és talán az argentinok mögött….Andy Warhol mondotta, hogy 15 perc hírnév mindenkinek jár. Szerencsétlen BB és VV fiúk-lányok is ezt kergették. Ezért voltak hajlandóak a szó minden értelmében kivetkőzni magukból. S ki emlékszik ma már rájuk?

Ne keseredj el, ha nem kapcsoltad ki elégszer a „tv-kikapcsolási héten” a tévét. Van még 51 hét az évben.

Nawesh
Magyarország legjobb jóga oldala: http://www.joga.org/

Forrás:
Bocs.hu
Bővebben...: http://humusz.hu/kukabuvar/archivum

Dátum: 2005. május 07. szombat, 05:20 Küldte: nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Re: A fenntartható fejlődésért – II.

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. júl. 7., csüt. 9:30

Világfalu

„Amikor kivágjátok az utolsó fát az erdőben és kifogjátok a folyóból az utolsó halat! Ó, ember rá kell majd jönnöd, a pénz nem ehető…” Gondolatok egy élhető világért…

Földünk, főleg az utóbbi évtizedekben összezsugorodott. Lassan kialakul a Világfalu. Hol a te helyed e Faluban?


Hamarabb megtudjuk, hogy mi történt tőlünk 10 ezer km-re, mint a szomszéd lakásban. A televízió elhozza szobánkba az egész világot, miközben elidegenít szeretteinktől, embertársainktól. (Ezért is íródott a fenntartható fejlődés – I.) Minap kaptam egy mailt, amely arról szólt, hogy Amerikában egy irodában (ez a filmekből is ismert egy légterű iroda, külön kis fakkokkal) szombat reggel holtan találták az egyik dolgozót. A probléma csak az volt, hogy a halottkém szerint hétfőn halt meg. Úgy ült a székén (szegény szívrohamot kapott), mintha dolgozna és mindenki tudta, mennyire munkamániás és nem beszélget senkivel. Békén hagyták.. Béke porairaL

Ha már szomszédunk lett az egész világ, képzeljük el, hogy egy kicsiny, száz lelkes faluban élünk. Ez reprezentálja a Föld lakosságát. S ha meghagynánk a jelenlegi szociológiai adottságokat, érdekes dolgokra derülne fény:

A Világfalu 100 lakójából 57 ázsiai származású lenne. (Mintegy 20-21 kínai és 18 fő indiai; 2-2 fő pakisztáni, bangladeshi, indonéz, vagy japán. ) Az európaiak 21-en élnének itt, míg amerikaiak 14-en, (ebből négyen az USA-ban, míg ketten Brazíliában élnek.) afrikaiak nyolcan (kettő Nigériában).

52 nő jutna 48 férfira. De pl. a 20 kínaiból 12 a férfi és csak 8 a nő. (Ezt okozza, ha egy társadalomban a férfi az „érték”.) Valahol olvastam, hogy pár éve, amikor Kínában népszámlálást tartottak, több helyen megverték a számlálóbiztosokat, vagy be sem akarták engedni a faluba, nehogy kiderüljenek az eltitkolt gyermekek. Kínának pedig szembesülnie kellett azzal, hogy legalább száz millióval többen élnek e hatalmas országban, mint amire számítottak… Az csak részben igaz, hogy Kínában csak egy gyermeke lehet a családoknak. Vidéken engedélyezett a második gyermek, ha az első lány. Emellett a nemzetiségieknek is lehet két gyermekük. Z utóbbi években a hivatalos irányvonalban is elkezdődött a váltás, mivel kezdenek rájönni, hogy pár évtized múlva több száz milliós nyugdíjas tömeget kellene eltartania jóval kevesebb (bár több százmilliós) fiatalabb populációnak. Más jellegű probléma, hogy jelenleg általánossá válik: egy gyermekre két szülő és négy nagyszülő jut. Kína hagyományaihoz hozzátartozott az ősök tisztelete. Ez mintha átalakulna a fiatalok ajnározásává. Elpuhult nemzedék fejlődik ott… S mi lesz ha megindul (vagy már meg is indult?) a világ más tájaira a száz milliónyi fiatal férfi, akinek nem jutott odahaza asszony? Itt jegyezzük meg, hogy a tibetiek szeretnének elszakadni, valamint a hunmagyarokkal rokon újgurok. Szabadságot Tibetnek!

De térjünk vissz a Világfaluba, ahol a lakosságból 70 színesbőrű és 30 fehérbőrű. Szapora és nyüzsgő volt a fehér ember az elmúlt évszázadokban, elterjedt a Föld jó részén, de ideje (időnk) lassan lejárt. Sci-fi írók arról fantáziálnak, hogy hamarosan eltünnek a rasszok és az emberiség egységesen kávébarna színű lesz, de azt hiszem, erre várni kell még egy kis időt. A Világfaluban építeni kell néhány templomot is. 30 ember részére keresztény imaházat. (Ha nem tudák elfogadni, hogy ökumenikus imaházba járjanak, akkor a 15 katolikusnak lesz egy temploma, 2-3 ortodoxnak egy másik templom, s a többiek protestáns imaházba járnak imádkozni.) A kb. 10 buddhistának egy sztupát is építhetnének, a 14 mohamedánnak egy mecsetet, a 12 hindunak egy Shíva templomot. S talán lenne 8-10 ember, aki nem járna egyikbe sem…

A Világfalu lakói közül 11 homoszexuális. (Talán 7 meleg férfi és négy leszbikus nő.) Kérdés persze, hogy közülük mennyien éreznék szükségét, hogy Love parádét rendezzenek a falu főútcáján….

6 ember kezében lenne a falu vagyonának 59%-a, és mind a hatan az Egyesült Államokban élnének. Swami ChidanandJi említette legutóbbi szegedi előadásán, hogy a világ leggazdagabb 350 emberének több a pénze, mint három milliárd embernek…. Azt is hozzátette (teljes joggal), hogy ha megnézzük, ezek az emberek hogyan lettek ilyen gazdagok (kreativitásuk, tudásuk, stb.. álatl), egyben biztosak lehetünk: nem a lustaság, nem a tamasz guna aspektusa a lényeges az életükben. A legtöbben csak bámuljuk a tévét és álmodozunk a gazdagok világáról.. De ez egy másik történet.

A falu lakóiból 80 fő hajléktalan. Vagyis nincsenek meg az elemi, normális, általunk elfogadott feltételei az életnek. A tudástól nagyon sokan (70-en) el vannak zárva, merthogy analfabéták. 50 ember szenvedne alultápláltságban. A falu lakóinak a fele nem általában úgy feküdne le, hogy nem evett eleget. A másik felének jó része úgy feküdne le, hogy nem evett elegendő MINŐSÉGI TÁPLÁLÉKOT.

Mennyien lehetnének a vegetáriusok? A hinduk, buddhisták jó része, néhány keresztény és jó érzésű ember. Talán 20-22 ember. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az emberek nagy részének a hús luxuscikk, akkor magasabb a szám, de ez nem tudatos étkezés…Van még dolgunk…

1 ember éppen haldokolna, 1 pedig épp most születne. De kb. három évente 4-6 fővel növekedne a falu lélekszáma. 1 embernek lenne számítógépe. Vajon milyen sűrűn kattintana veg.hu-ra? Vagy inkább csak pornóoldalakat nézne? 1 ember rendelkezne diplomával. Nem is csoda, hogy ilyen sok az analfabéta, ilyen sok a beteg ember.

”Vidám” kis élet lehetne ebben a faluban. Gondolkozzunk el még néhány dolgon:

”Ha ma reggel úgy ébredtél fel, hogy inkább egészségesnek mondhatod magad, mint betegnek, akkor sokkal de sokkal szerencsésebb vagy, mint azok a milliók, akik nem fogják megérni a következő hetet.” A hindu iratok azt mondják, hogy a lélek oda megy, ahova fizikai létében az utolsó gondolata vezérli. Vagyis „végigbulizhatjuk” az életünket és „elegendő” életünk utolsó pillanatában Istenre gondolnunk és egyenes utunk van a Paradicsomba, Nirvánába, Moksába (kinek-kinek a hite szerint). A probléma csak ott van, hogy nem tudjuk, mikor is van ez az „utolsó pillanat”. Szóval tegyünk meg mindent az egészségünk megőrzése érdekében, hogy életünk minden pillanata tudatos maradjon!

”Ha még nem kerültél háborús veszélybe, egy börtöncella magányába, kínzások agóniájába, vagy az éhínség gyötrelmeibe, akkor újabb 500 millió embernél mondhatod magadat szerencsésebbnek. Mostanában van a 60. évfordulója, hogy véget ért Európában a II. Világháború. Mennyi szenvedés gyötrelem érte az embereket, akik azt gondolták, hogy legalább erre a kontinensre leszáll a békegalamb. Nos: vasfüggöny szelte ketté a kontinenst. Keleti felén többször is próbálták lerázni a vörös igát: 1951; 1956; 1968; 1981. Nyugati felén diáklázadások, szeparatista mozgalmak: baszkok, észak-írek, dél-tiroliak, korzikaiak… majd Európa elveszítette vélt szüzességét a kilencvenes években, amikor lángba borult a Balkán. Az új évszázad háborúi pedig a szűkös természeti javakért folynak majd. Európa gazdag (gazdagabb, mint a világ jóval nagyobb része), van vize, tiszta vize (még) és Kánaánnak tűnik azok számára, akik nem itt élnek. Sokáig azzal áltathattuk magunkat, hogy a mi életünkben talán már nem lesznek háborúk. A II. világégés óta talán nem is volt olyan nap a Földön, amikor ne dödögtek volna a fegyverek. Gaia ezer sebből vérzik…

”Ha elmehetsz úgy a templomba, imaházba, hogy közben nem kell tartanod fenyegetéstől, letartóztatástól, kínzásoktól, vagy meggyilkolástól, akkor még 3 milliárd embernél vagy szerencsésebb.”. Azt hiszem, könnyű ott a vallásszabadságért küzdeni, ahol szabadon elmehetek templomba. Ott –sokszor – talán nem is annyira fontos ez számunkra. Felfordult világban élünk: Évszázadokon keresztül exportáltuk Európán kívülre a kereszténységet, s most az öreg kontinens csodálkozik, hogy más vallások hódítják meg. Teljesen természetes, hogy Rómában mecsetek épülnek és az életével játszana, akinek a nyakában Mekkában egy keresztet pillantanának meg.

”Ha van a hűtőszekrényedben étel, van ruhád, amit felvegyél, van tető a fejed fölött, akkor gazdagabb vagy, mint a Föld lakosságának 75 %-a.” Ha van hűtőszekrényed, akkor sokkal hajlamosabb vagy az ételek pazarlására, mint egyébként.

”Ha van pénzed a bankban, vagy a pénztárcádban, esetleg néhány apró a perselybe, akkor abba a 8 %-ba tartozol, akik jól élnek.” Milyen sokan egyensúlyoznak Magyarországon is egy vékony peremen. Elég egy hosszabb betegség, vagy munkanélküliség, hogy feléljék az emberek csekély tartalékaikat is. S visszatérni a kiegyensúlyozottabb egzisztencia világába nem is olyan könnyű. A lakosság egyre nagyobb része áldoz a fogyasztás oltárán és válik a részletfizetés, banki kamat és THM áldozatává.

”Ha a szüleid még élnek, és még együtt vannak, akkor valóban egy ritka és kivételes helyzetben vagy, még az Egyesült Államok és Kanada tekintetében is.” Hozzátehetnénk, hogy Magyarországon is egyre ritkább a teljes család. Gyermekeink pedig másolnak bennünket…

”Ha el tudtad olvasni ezt az üzenetet, akkor tekintsd magad kétszeresen is áldottnak, mert egyrészt valaki gondolt rád, másrészt mert nem tartozol azon két milliárd ember közé, akik nem tudnak olvasni.” Az olvasni tudás megadja a gondolkodás szabadságát is. Rajtad áll, mi az, amit kiemelsz és a magadévá teszed. NAPONTA egymillió oldallal bővül a világháló. Ha csak olvasnál egész életedben és két perc alatt olvasol el egy oldalt, az Internet egy napi termését majd egy év alatt lennél csak képes elolvasni. Tulajdonképen köszönettel tartozom Neked, hogy időt szántál a fentiek elolvasására és bízom benne, hogy épülésedre szolgált.

20 év múlva (ha az arányoknál maradunk) a Világfalu lakossága valahol 150 fő körül jár. Ázsiai ebből 83 fő. Kínai talán 23-24 fő, míg legalább 25-en indiaiak. A Világfalu életének – még nem szakadt vége.

„A világbéke a te kezedben van!” Swami MaheshwaranandaJi

Nawesh


Dátum: 2005. május 11. szerda, 03:15 Küldte: nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-a

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. aug. 27., szomb. 22:09

Dátum: 2005. szeptember 17. szombat, 02:10 Küldte: nawesh

A tehén gazdasága – a hagyományos gazdaság

Azt hiszem, sokunk virtuális postaládája úgy néz ki, mint egy íróasztal, amelyen halomban, összevissza fekszenek az iratok, levelek, dokumentumok. Időnként az ember vesz egy nagy levegőt és próbál rendet rakni. Ilyenkor gyöngyszemek kerülnek a képernyőre. Mint az alant olvasható anyag….

Azt persze nem „bírtam ki”, hogy ne kommentáljam. Sajnos a forrását nem találtam meg. Csak egy hivatkozást.

A hagyományos gazdaság:

„Van két tehened. Az egyiket eladod és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.”

Talán az a baj, hogy állattestvéreinket csak úgy tekintjük, mint egy vállalkozás szükséges kellékeit. Megvásároljuk az állatokat. Amikor kicsik, talán még szeretjük is őket. Egy csibe, egy kismalac olyan kedves. A családban a gyermekek kedvencei. A háziasszony is gügyög a malacnak. Majd pár hónappal később szenvtelenül szemléli, amint kést döfnek a torkába.

Óriási üzlet az állattartás. Emlékszem, gyermekkoromban a tavasz kezdete táján édesanyám nagy izgalommal készült a napra, amikor az új kiscsibék jöttek. Előkészítette a helyüket, lámpát szereltünk be, hogy ne fázzanak, stb… Nagy-nagy szeretettel nevelgette őket heteken-hónapokon keresztül. Egy idő után kikerültek egy nagyobb tyúkólba és előbb-utóbb eljött az idő, amikor a kést tette az állatok torkára.

Az ember történelmének utóbbi tízezer évében természetesnek vette, hogy uralkodik az állatokon. Talán ezt jelzi a Teremtés könyve is, amikor az Úr nekünk adta az állatokat, hogy uralkodjunk felettük. Valóban van jogunk ehhez? Állatokat adni-venni, birtokolni azzal acéllal, hogy vagyont halmozzunk fel, hogy megéljünk.

Sokan felhozzák a vegetárius életmóddal kapcsolatban, hogy ha az egész társadalom hirtelen vegetárius lenne, akkor vajon mit tennénk a sok milliónyi háziálattal? Ez ugyanolyan álságos kérdés, mint a vadászoké, akik azzal védik véres vadászszenvedélyüket, hogy segítenek fenntartani az egyes állatpopulációk egyensúlyát. Pedig a természet fenntartaná saját magát, ha hagynánk. Ugyanígy, ha az egész társadalom vegetárius lenne, nem lenne szükség ennyi háziállatra. Egyáltalán nem is lenne ennyi tehén, birka, stb…

Mert a mai kor gazdasági embere az állatokat, a háziállatokat nem élőlényeknek tekinti, hanem gépeknek. Beadom a nyersanyagot, amely áll tápból, gyógyszerekből, takarmányból (?), sok-sok befektetett pénzből, munkaerőből és előbb utóbb megkapjuk a nyereséget: amely lehet hús (ha mi magunk vágjuk le az állatot), tojás, gyapjú, vagy pénz. Mindenképpen nyereség.

A középkorban Magyarország lát el fél Európát szarvasmarhával. Ma már kevésbé van így. Van egy hagyományos, ősi, tiszta génkészlettel rendelkező szarvasmarha fajta a szürkemarha amelyből ma már csak pár ezer db él. A középkorban még javarészt nem istállókban, hanem ridegen tartották a teheneket.

Természetesen e tehenes példa a hagyományos gazdaságra nem csak a tehenekkel és egyáltalán az állatokkal kapcsolatos viszonyunkat jellemzi. Arról szól a hagyományos gazdaság, hogy folyamatos fejlődés lehet gazdaságilag és a pénz, a bevétel csak több pénzt szül. Ez az általánosan elfogadott tétel. Nagyon, nagyon nehezen jön be a köztudatba a fenntarható fejlődés fogalma. Mert bár a világegyetem elvileg folyamatosan tágul (egyelőre), azért a Föld egy teljes, egész, véges forrásokkal rendelkező egységnek tűnik. Ebben az esetben, ha a hagyományos gazdaságot szemléljük, amely állandóan gyarapodik, tudatában kell lennünk, hogy ez a gyarapodás csak akkor lehetséges, ha valahonnan elvonunk. De honnan?

Vagy a Föld energia, nyersanyagkészletéből, vagy a másik embertől. A nyugati (és főleg) az amerikai gazdaság szinte így működik. Az EU támogatási normák miatt egy Európában élő tehén napi 2,5$ támogatást kap. (Természetesen nem a tehén, hanem a gazdája.) Miközben százmilliók élnek nap 1$-ból kevesebb összegből. Egy eurokrata politikus erre azt mondta, hogy ez demagógia: összehasonlítani a jóléti társadalom mezőgazdasági támogatását pl. Afrika szegénységével. A fejlett, gazdag világ nagyon adakozóvá vált. Megígérte, hogy GDP-jének 0,7 %-át minden évben a harmadik világ megsegítésére fordítja. Megígérni bármekkora összeget könnyű. Teljesíteni már kevésbé. Csak csordogálnak a segélyek…

S vajon a hagyományos gazdaság nem pazarló? Hiszen szubvencionált teheneink megtermelik a tejet, amelyet még felhígítunk, kizsigerelünk, hogy olyan egészségtelen, tejre egyre kevésbé hasonlító terméket gyártsunk, amelyet megvehetnek a hipermarketekben. S ha éppen sok vajat sikerül termelni, akkor inkább megsemmisítjük, semmint az éhezőkkel megetetnénk…

A hagyományos gazdaság ma már nem működik. A számtalan vihar, globális felmelegedés-lehűlés, szélsőséges időjárás, az energiahiány (Kína nyomul!) sebezhetővé tette az egész gazdaságot. Vajon mi lesz/lehet a vége?

„Van két tehened. Az egyiket eladod és az árából veszel egy bikát. Az állatállományod gyarapodik, a jövedelméből nyugdíjba mész.”

Gyarapszik az állatállományod. Eldöntheted, hogy miért tartod őket: a húsukért, vagy a tejükért. Látott már valaki modern tehenészetet? Szerencsétlen állatok elhízott, hatalmas tejgépek. Tőgyükre kapcsolt csövekkel. Gyarapszik az állatállományod és a felesleget természetesen eladod. Nem érdekel, hogy levágják őket. Gazdag leszel és karmákkal terhelt. Valahol gátat kell/ene szabni a gazdasági növekedésnek. Mert minden embernek joga van a saját lakáshoz, autóhoz, ruhához, élelemhez. Joga van, legfeljebb pénze nincs. Ám mostanában úgy tűnik, hogy pl. a kínai társadalom úgy fejlődik (felhőkarcolók épülnek egyre-másra), hogy egyre több kínai érzi úgy, nem csak joga, hanem lehetősége is van arra, hogy pl. autója legyen. S mi lesz akkor, ha több mint egymilliárd kínai átszáll a bicikliről az autóra? Összeroppan a világ…

A hagyományos gazdaság tehénnel és tehén nélkül becsődölt.

„A világbéke a te kezedben van” - Swamiji

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – IV.

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. aug. 28., vas. 9:10

Dátum: 2005. szeptember 23. péntek, 05:15 Küldte: nawesh

A jövő elkezdődött

Avagy „Add tovább”…

Láttam egy filmet. Videón. Nagyon tetszett. Címe: a Jövő elkezdődött. Pár éve készülhetett és nagyon spirituális gondolatokat indított el bennem…


Persze olyan szirupos amerikai film volt, amelyeket általában az álomgyárból (?) láthatunk. Dióhéjban (persze lehet, hogy kókuszdióhéjban…)

Egy álmos amerikai kisvárosban a hetedik osztályosok új tanárt kapnak. A tanár pedig egy feladatot ad diákjainak: Tegyenek valami különlegeset, valami jót, valami szokatlant, mert a világ vár tőlünk valamit. Az egyik fiú ( Haley Joel Osment játssza). E fiút, aki nagy ártatlan szemekkel tud nézni, láthattuk pl. Spielberg robotos filmjében vagy Bruce Willis oldalán. Nos e fiú a filmben nagyon komolyan veszi a feladatot és a következőt találja ki: jót tesz három emberrel. Olyan dologban segít, amelyeket a megsegített emberek nem tudnak megtenni. Elgondolás szerint ha a megsegített emberek megkérdezik, hogyan tudnák viszonozni a jótettet, a segítséget, akkor csak annyit kér: tegyen jót három emberrel és bírja rá őket, hogy ők is tegyenek jót három emberrel….

Lelki piramisjáték… ! – mondta az egyik szereplő. A filmben persze van szerelem, gyűlölet, média (mert kell 15 perc hírnév – Andy Warhol) és halál. Természetesen a főszereplő fiú hal meg a végén kötelességteljesítés (jótett közben) és megdicsőül. (Miért nem lehet amerikai filmet halottak nélkül létrehozni?) Nem tudom, mikor készült a film, de (mivel nem hallottam még e módszerről – e filmhez kapcsolódva? Illetve senki sem tett velem jót, hogy azt kérte volna, tegyek három emberrel jót), vagy megbukott a film, vagy egyszerűen csak elfelejtették az emberek…

A lényeg a lényeg: Tegyünk jót másokkal. Képesek vagyunk/lennénk-e rá?

Képzeljük el: Reggel felkelünk és napunkat bearanyozza a tudat, hogy jót tehetünk embertársainkkal, vagy akár állattestvéreinkkel is. A legegyszerűbb, ha a családtagjainkkal kezdjük: morgás nélkül elmosogatunk, levisszük a szemetet, rendet pakolunk (kis dolgok, amelyek a fáradtság, a stressz, az egó miatt sokszor robbannak, és nagy veszekedéseket teremtenek.) Egy mosoly a gyermekünknek, feleségünknek…

Reggel utazunk: iskolába, óvodába, munkahelyre. Próbáld ki, hogy a buszon mosolyogsz. Szinte csak morcos, kialvatlan szemű, fáradt emberek zsúfolódnak össze a tömegközlekedési eszközökön; az utcákon, utakon mindenki rohan. Auráink összeérnek és átadjuk, raboljuk egymástól az energiát. Reggelente a legtöbben igazi energiavámpírok vagyunk.. Jó az, ha reggelente egy kis időt tudunk szánni a feltöltődésre: imádkozzunk, meditáljunk, gyakoroljunk jógát. thai-chit, bármit, ami segít. Autóinkkal elárasztjuk az utakat és agresszívan nyomulunk… Pedig semmi baj nem történik, ha előre engedünk egy másik autóst, ha elengedjük a gyalogost.

Munkahelyünkön próbáljunk úgy tevékenykedni, hogy nyitottak legyünk a munkatársaink (ha olyan helyen dolgozunk, ügyfeleink) érzékenységére is. A főnök is lehet fáradt és a beosztott is. Apró mosolyok, figyelmességek bearanyozhatják a napot…

Mi a lényege ennek? Megélhetjük úgy a mindennapokat, mint egy fárasztó, végeláthatatlan robot; és kilátástalanná válik az egész létünk. Vagy tele lehetnek mindennapjaink apró örömökkel. S lassan változik a tudatunk: az enyém, a tiéd, a szomszédé… Talán nem kell arra kérni állandóan az embereket, hogy tegyenek jót másokkal, ám biztos vagyok benne, hogy egy idő után azok az emberek, akikkel jót tettünk belső kényszert éreznek arra, hogy ők is jót tegyenek másokkal.

Először a családtagjaink, barátaink, rokonaink, munkatársaink érezhetik, hogy pozitív változás történik: bennünk és bennük is. A család, a munkahelyi környezet minősége változik meg. S bizony kezdünk kedvesek lenni az újságoshoz, a benzinkutashoz, az eladóhoz a boltban. Mert gyakorlatilag ez semmibe sem kerül…

Ha egy idő után megedződünk, talán bátrabbak is lehetnénk: olyan embereknek is segíthetnénk, akikkel nem vagyunk állandó kapcsolatban, akiket esetleg nem is ismerünk. Erről szól pl. a civil társadalom tevékenysége. Tevékenykedni egy alapítványban, vagy egyesületben. Vagy csak összeszedni a szemetet a ház körül…

Nem új keletű dolgokról beszélek: aki pl. a karma jóga útját járja, nap mint nap tudatában kellene, hogy legyen, pozitív cselekedeteit nem öncélúan kellene végeznie. A cserkészeknél szokás, hogy kötnek egy csomót a nyakkendőjük csücskére és addig nem bontják ki a csomót, amíg az aznapi jótett meg nem történt.

Nem kell a világot megváltani (megtette helyettünk más), nekünk csak fenn kellene tartani a megváltás minőségét… Mahamandaleshwar Sri Paramhans Swami MaheshwaranandaJi azt mondta: „A világbéke a te kezedben van!” Ha ezt hajlandóak lennénk elhinni és eszerint rendezni életünket, az egész világ jobban működhetne.

„Add tovább” – mondta Trevor a filmben. Őszintén, szeretettel ajánlom mindenkinek e filmet. És add tovább a JÓT!!!!

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-b

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. aug. 29., hétf. 12:50

Dátum: 2005. október 01. szombat, 04:10 Küldte: nawesh

A tehén gazdasága – az indiai példa


Megnéztük, hogy hogyan működik a HAGYOMÁNYOS GAZDASÁG. Láttuk azt is, hogy mennyire fenntarthatatlan állapot ez. Most nézzük meg, hogy példánk szerint hogyan működik az indiai gazdaság:

Az indiai gazdaság:Van két tehened. Szentkent tiszteled őket.

Nos, azért nem ilyen egyszerű. Indiában valóban tisztelik a teheneket.Kvázi szentként. Ez nagy-nagy védelem a bociknak… Az ősi időkben valószínűleg azért vették be a vallási iratokba a tehenek „sérthetetlenségét”, hogy az emberek ne egyék meg a teheneket, ne egyék meg a jövőjüket. Persze az idők során ez a tudatosság elfelejtődött és megmaradt a tehenek tisztelete.

Természetesen tudatában kell lennünk, hogy Indiában sem mindenki tiszteli szentként a teheneket. Indiát általában összekötik a hinduizmussal Tény, hogy itt él a legtöbb hindu (legalább 700 millió), akik mellett van még kb. 4 millió buddhista (Indiában alakult ki a buddhizmus, csak pár száz évvel később a hinduizmus reformja révén kiszorult a kontinensnyi országból; de pl. itt található a XIV. Dalai Láma emigráns székhelye.), van két millió bahai, másfélszáz millió mohamedán, majd húsz millió szikh és több, mint 30 millió keresztény. Valamint legalább tízmillió olyan ember, aki törzsi vallásokban hisz, ún. animista. Szóval India nem teljesen hindu. Így a tehén sem mindenkinek szent.

Persze ha van egy kultúra, ahol egy állatot nem ölnek, nem esznek meg, nagy-nagy bátorság kell hozzá, hogy valaki mégis leölje és megegye azt az állatot. A hinduk alapvetően vegetáriusok. Ez persze nem azt jelenti, hogy MINDEN hindu vega lenne. De nagy általánosságban a hinduk vegetárius életmódot követnek. Sokan (főleg régebben) babonák, vallási hiedelmek mögé rejtették a hús iránti vágyukat. Így azt mondta egy pandit, egy brahmin, aki húst szeretett volna enni a tudatlan, hiszékeny hívőknek, hogy Durga, vagy Káli, vagy más Isten, déva, raksasza, stb.. húst kíván engesztelésül. Holy GuruJi írja a Líla Amritban, hogy szülőfalujával, Nipallal szemben a folyó partján egy nagy fa alatt a hindu lakosok bizony rendszeresen végeztek állatáldozatokat. GuruJi sokszor próbálta az esztelen mészárlást észérvekkel megakadályozni, de nem hallgattak rá. Végül elhelyezett a véres oltáron egy shívalingamot. az Úr Shíva jelképét. S ezzel végre megszűntek az állatáldozatok, mert ahol Shíva van, ott nincs helye a halálnak és a vérnek. Később ezen a helyen épült fel a Nipal Ashram, amely ma a béke és nyugalom szigete.

A hinduk persze nem esznek meg más állatot sem. A dzsainok náluk is szigorúbbak. Égruhájú szerzeteseik mezítelenül járják útjukat, nehogy a ruha redői között egy kis állat, egy szúnyog, vagy légy halálát lelje. Kezükben kis seprű, hogy lépéseik elől el tudják terelni a hangyákat, bogarakat. Szájuk előtt kendő, nehogy véletlenül belélegezzenek egy apró, talán szemmel sem látható állatkát. A dzsainok főleg Gujarat államban élnek nagy számban (összességében úgy hat millióan vannak). Egy dokumentumfilmben láttam, hogy működtetnek olyan telepeket, ahova az utcáról összegyűjtik a beteg, magatehetetlen teheneket, hogy biztonságos körülmények között fejezzék be életüket. Persze feltehetnénk a kérdést, hogy miért nem életükben gyűjtik össze a teheneket. Két „féle” tehén él Indiában. Az egyik háziállat, mint nálunk, csak nem a húsáért, hanem a tejéért tartják. Indiában él a világon a legtöbb tehén, ám lehet, hogy pl. a holland, vagy brit tehenek több tejet adnak. Hiszen Európában tejgyáraknak tartjuk a teheneket. Ezeket a háziállatokat igavonásra is használják. És vannak az utcán kószáló tehenek. Ezek közül nagyon sok beteg, hiszen a városokban azt eszik, amit találnak. Gyakori látvány az út közepén lebzselő tehén. Egykedvűen hajtja el farkával, fülével a legyeket, miközben a riksák, autók, motorok kerülgetik őket. De azért láttam Indiában olyan városrészeket, ahol még véletlenül sem lehetett kószáló tehenet látni! A „szentség” azt is jelenti, hogy nem bántják (ahimsa) de nem is törődnek vele.

A mohamedánok megeszik a marhahúst. (Évekkel ezelőtt olvastam, hogy India egyik, hindu többségű szövetségi állama törvénnyel tiltotta meg, hogy területéről a teheneket át lehessen szállítani egy szomszédos, mohamedán többségű államba, ahol nagy valószínűséggel az asztalra kerültek volna.) A mohamedánok nem eszik meg a disznóhúst. (Pedig malacok is szép számmal szaladgálnak az indiai utcákon.)

A szikhek (Guru Nanak hinduk és mohamedánok szintézisére törekvő mozgalma, amelyből egy új vallás született fél évezrede) nagy többsége vegetárius. Sant Darshan Singh tanítása Magyarországra is eljutott. Ám vannak olyan szikhek, akik húst esznek. Számukra vannak „szikh-vágóhidak”. Lehet persze, hogy ez a szikhek szerint megfelelő, de az állatok meghalnak.

A keresztényeknek pedig nem tiltja vallásuk a hús fogyasztását. Nem véletlen, hogy elsősorban a szegény dél-indiai halászok között talált elsősorban tanítványokat a vegetárius Jézus késői húsevő misszionárius hada.

A tehén hasonlatos az Anyához, aki tejet, táplálékot ad. Az indiai vegetárius konyhának része a tejtermékek fogyasztása. Használják ételekbe, vagy hűsítő italként (lassi). Mivel a jóga tanítása Indiából származik, így természetes, hogy a jógaiskolák (Jóga a Mindennapi Életben Rendszer, Sant Mat, Shívananda követők, stb..) és a hindu egyházak ( Vaisnavák, , Om Vishwa Guru Deep Hindu Mandír, vagy a Krishna-tudatú hívők) a lakto-vegetárius életmódot követik. Ennek ellenére ezen iskolák, egyházak tagjai közül sokan nem fogyasztanak tejterméket sem. Egészségügyi, vagy egyéb morális megfontolásból.

Bizonyos, hogy Indiának a XXI. Században meg kell küzdenie több problémával is, így az állatokhoz való viszonyát is át kell gondolnia. Mert India gazdasága a század közepére a legnagyobb lesz az egész világon…

Folyt köv…

„A világbéke a te kezedben van!” SwamiJi

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-b-2

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. aug. 30., kedd 14:50

Dátum: 2005. október 07. péntek, 03:05 Küldte: nawesh

A tehén gazdasága – az indiai példa

Megnéztük az indiaiak hozzáállását a tehenekhez, az állatokhoz. Most nézzük a gazdaságot.



Az indiai gazdaság: Van két tehened. Szentkent tiszteled őket.

Az az igazság, hogy elfogult vagyok Indiávalkapcsolatban. Lehet, azért, mert a jóga Indiából származik, lehet azért, mert jártam már Indiában, vagy egyszerűen azért, mert egy csodálatos ország.

India hatalmas. Kis túlzással Indiában minden megtalálható: tűz és jég, sivatag és esőerdő, nagyvárosok és piciny falvak. Ezt a kontinensnyi országot nehéz kormányozni. A történelem során sokan szerették volna uralni ezt a birodalmat. Keveseknek sikerült. Nagy Sándor, a fél világ meghódítója kénytelen volt visszafordulni. Ashóka a buddhista uralkodó tűzzel-vassal kovácsolta össze Indiát, majd megcsömörlött a pusztítástól és az ahimsa tanítása felé fordult. Ahimsa paramo dharma – A Legfőbb törvény a nemártás! – mondta Buddha.

India már az ősi időktől kezdve kapcsolatban volt Európával. Attila hatalmas hun birodalma. a Kárpátoktól Kínáig és India északi részéig ért el. Radzsasztán hős népe, a radzsputok a hunok leszármazottainak tartják magukat. Indiából évszázadokon keresztül áramlott az öreg kontinensre a fűszer, a drágakő, a textil. Amíg Mohamed követői, az oszmán birodalom el nem zárt minden utat. Ekkor léptek fel előbb a portugálok, majd a britek. A gyarmatosítók le tudták győzni Indiát, mégpedig a megosztottság miatt: kisebb-nagyobb királyságok, maharadzsák uralkodtak. Európa urai pedig nagyon jól tudták alkalmazni az „oszd meg és uralkodj!” elvét Amerikától Afrikán keresztül Ázsiáig.

India a „Korona Ékköve” lett néhány évszázadra. Mahatma Ghandinak hála, elnyerte a szabadságot. És az elmúlt évszázad ötvenes éveiben a fiatal országnak, amely területe nagyobb, mint a bővítés előtti EU országainak területe, óriási nehézségekkel és kihívásokkal kellett megküzdenie:

Előbb kettévált az ország: Az Indiai-szubkontinens egy egységes terület. Kulturálisan, vallásilag viszont két eltérő rész: Pakisztán és Kelet-Pakisztán (a mai Bangladesh) mohamedán, míg a mai India javarészt hindu. Tízmillióknak kellett költöznie. Sok-sok szenvedés. Bár Indiában több, mint 100 millió mohamedán él, a 140 milliós Bangladeshban (1971-ben vált el Pakisztántól) kb. 12 millió, míg a 110 milliós Pakisztánban talán 1 millió hindu él. India éhezett. 300 millió ember élt ott hatvan éve. Ma pedig több mint 1 milliárd. Tulajdonképpen élelmiszerrel önellátó lett ez a hatalmas ország. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek jut elegendő élelem, ahogy pl. Magyarországon sem lakik mindenki jól.

Nagy ára volt a „zöld forradalomnak” a környezet szempontjából. Ám ahol sok az éhes száj, gyorsan kell reagálni. (Kínában a kommunizmus térnyerése és a „Nagy Ugrás” 60-65 millió ember életébe került.) Azért álljunk meg egy pillanatra. Gondoljuk el, milyen lenne, ha most Magyarországon nem 10 millióan élnénk, hanem 35 millióan. Ha Szegeden nem 160 ezer ember élne, hanem 560 ezer. Ha Budapest lakossága 5,2 millió fő lenne???

India gyors ütemben fejlesztette mezőgazdaságát. Hatalmas területek ebben a hatalmas országban csak a monszunra vártak. Ha hamar megjön és bőséges a monszun, akkor jó termés lesz, ha kevés volt a monszun, akkor éhezett a falu. Ezért elkezdték az öntözéses gazdálkodás kialakítását. A víz óriási kincs Indiában. Ám több, mint 100 ezer faluban százmilliók foglalkoznak a mezőgazdasággal. Kutak milliói szívják a föld vizét. Az utóbbi években pedig évente 6 méterrel csökken a talajvíz szintje. Vagyis évente több és több vizet vesznek ki a földből, mint amennyi utánpótlódik. Miért? Mert pazarló az öntözés: azért kell locsolni a növényeket, mert kevés a csapadék. Kétféle módon locsolhatnak; vagy a folyótól kis csatornákat ásnak, amelyben elvezetik a vizet, vagy csöveken vezetik el és nagy szórófejekkel locsolnak. A probléma az, hogy ez nagyon vízpazarló öntözési technika, hiszen a víz felülről érkezik a növényekre (mint az eső) és a nagy napközbeni melegben a víz nagy része elpárolog. Egyes számítások szerint az így ellocsolt víz 70 %-a elpárolog, azaz nem hasznosul. Vagyis ha Indiát nézzük, bizony évente 1-2 m-rel mérsékelhető lenne a talajvízszint csökkenése. Rendelkezésünkre áll a technika, csak kissé drágább: alagcsövezés, amely a növények gyökereihez viszi el a vizet közvetlenül. És 30%-ra mérséklődik a vízfelhasználás!!! Ha India nem tudja ezt a problémát orvosolni, akkor hamarosan óriási problémákkal nézhet szemben. Rajasthanban a jadani AUM Ashram évek óta humanitárius munkát végez, hogy a környező falvak lakóit (embereket és állatokat) ellássa az éltető vízzel.

India óriási termelőpiac, Kínához hasonlóan. 20-30 év múlva a világ legnépesebb országa lesz, több, mint másfél milliárd lakossal. Már jelenleg is vannak olyan piacok, ahol India vezető szerepre tör: rengeteg képzett informatikus él Indiában. India egyik hivatalos nyelve az angol, így egyre több nyugati cég a Call Centereit kiszervezi Mumbayba, vagy Calcuttába. Ez azt jelenti, hogy pl. Joe fagyasztója megpusztul. Még garanciás a termék, ezért szerelőt akar hívni. Persze nem tudja a számot, így felhívja (egy helyi hívás díjáért, vagy éppen ingyenesen) a tudakozót. Nem is csodálkozik, hogy enyhe akcentussal beszél az ügyintéző, hiszen Amerikában, vagy Nagy-Britanniában is rengeteg nem angolszász bevándorló, így akár indiaiak is élnek. Azt már nem tudja, hogy az ügyintéző esetleg tőle 20 ezer km-re egy indiai nagyvárosban ül. Ez a jövő. Egyrészt olcsóbb (kinek?) munkahelyeket teremt (a harmadik világban) és munkahelyeket vesz el (nyugaton), másrészt teljes mértékben az informatikára épül. Nincs is gond addig, amíg vírusok nem támadják meg a világhálót. India szempontjából ez jó, mert munkát tud adni. (India lakossága évente legalább 2-2,5 Magyarországnyival nő!!!). Ha majd Afrika volt angol gyarmatainak lakói is beszállnak ebbe az üzletbe, akkor még olcsóbb munkaerőt találnak a multinacionális cégek…

India hatalmas. Nukleáris hatalom. Pakisztánnal és Kínával együtt instabillá teszik a térségben a békét. Csak reménykedhetünk benne, hogy Kashmír miatt, vagy más vélt, vagy valós problémák miatt nem nyúlnak az atomfegyverekhez. Itt azért álljunk meg egy pillanatra: A Védák, India ősi iratai leírnak olyan, az ősi időkben zajló háborút (háborúkat?), amelyeket nukleáris fegyverekkel vívtak. Semmi sem új a nap alatt. Csak reménykedhetünk, hogy az ősi pusztulások után, vagy Hirosíma és Nagaszaki után nem nyúl senki sem az atomfegyverekhez…

Az Egyesült Államok jelenlegi tervei szerint kb. 50 esztendő után kíván visszatérni Chandrára, a Holdra. Közben leépül az orosz űrkutatás is, viszont a kínaiak embert küldtek a világűrbe. India és Kína folyamatosan rivalizál egymással, így hamarosan várható lesz, hogy Bharat (India) is embert küld fel.

A jövő (közeljövő?) gazdasága át fog alakulni. Lehet, hogy szakembereinknek kínai és hindi nyelvet kellene tanulnia?

A világ legharsányabb filmipara Hollywoodban van. Viszont a legnagyobb Indiában, Mumbay mellett; Bollywood.

Az indiai filmek terjengősek, sziruposak és kevésbé erotikusak. Hasonlítanak a világháború előtti magyar filmekre, vagy Amerika negyvenes-ötvenes éveinek musicaljaire. Persze modern köntösben, mai sztárokkal.

Holy GuruJi beszélt arról, hogy míg évtizedekkel ezelőtt egy falusi, három napos esküvőt végig tudtak úgy énekelni az asszonyok, hogy egy dalt sem ismételtek meg, a mai lányok már csak a modern slágereket fújják és az istenek nevei helyett a filmsztárok neveit tudják. Változik a világ és nem mindig pozitív irányba!!! Indiában a városok tele vannak hatalmas képekkel és hirdetésekkel: istenek, hirdetések és filmek kavalkádja. Azért Szegeden az egyesületünknek megvan a teljes Rámayána sorozat filmen…

Szóval Világ, Indiával számolni kell! Mert most van két tehenük, amely szent, ám hamarosan három, majd négy tehenük is lesz, amelyet ügyesen meg tudnak fejni. Remélve, hogy tiszteletben tartják az áhimsza elvét is.

„A világbéke a te kezedben van!” Swamiji

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – V.

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. aug. 30., kedd 18:37

Dátum: 2005. szeptember 29. csütörtök, 04:15 Küldte: nawesh

A napenergia érve

Évente milliószor több napenergia éri el a Földet, mint amennyit képesek lennénk felhasználni. Mégis, a napenergia felhasználás mintha gyerekcipőben járna. Inkább használjuk a fosszilis energiahordozókat és szennyezzük környezetünket…

Pedig a napenergia rendelkezésünkre áll. Az idei Sziget Fesztivál Zöld Udvarában láttam egy nagyon jó megoldást: napenergia segítségével főztek:

Főzés napenergiával

A napenergiával főző készülék egy német feltaláló ötletes találmánya. Egy óramű úgy irányítja a parabola antenna-szerű szerkezetet, hogy az a napsugarakat összegyűjtve, mindig egy fémedény aljára vetítse.

Egy másfél méter átmérőjű "családi" szolártányér 600 kilowatt energiát termel - annyit, mint egy gázrezsó, csak ingyen és környezetszennyezés nélkül. A német feltaláló - Wolfgang Scheffler - nem akar pénzt csinálni a találmányával.

Kifejezetten úgy tervezte meg a szolártányért, hogy egy falusi fémműhely is el tudja készíteni acélból és tükrökből. Nagyszerű ötlet - mondta a brit környezetvédelmi-, élelmezési és vidékügyi minisztérium tisztviselője - úgy segíthetünk a készülékkel a fejlődő országok lakóinak, hogy egészségesebb, gazdaságilag aktívabb életet élhetnek, miközben a szennyezést minimalizálják. A szolár-antennák kiválthatják a fatüzelést. A világ népességének a fele még ma is fából rakott tűzön főzi meg az ételét. A tüzeléshez használt fa (vagy trágya) elégetése során keletkező füst a becslések szerint kétmillió ember életét követeli évente. Sokkal több áldozatot szed, mint a legpusztítóbb betegségek, például a malária. A szoláris antennát egyébként víztisztításra vagy légkondícionálásra is lehet használni. Kifejlesztés alatt áll egy újabb fontos felhasználási területe: a "tiszta" égetőmű.

A szolár-antennás főzőkészülék 100 euróba kerül, ennek felét az indiai kormány állja jelenleg - azonban a szegények számára még így is elérhetetlen. Egy indiai környezetvédő így érvel - ecsetelve a lehetőségeket: ha egy asszony kölcsönt vesz föl, hogy vásároljon egy szoláris készüléket, az hamar visszafizeti az árát, mert az asszony pénzt kereshet vele: mondjuk tisztított vízet készíthet vele és árulhat másoknak vagy mások számára készíthet ételt. Forrás: BBC News/fuggetlen.hu

Miért fontos ez a találmány? Mert a Harmadik Világban (is) óriási mértékű lett az elsivatagosodás. Az emberiség fele fával, vagy állatok (tehenek, tevék) szárított trágyájával főz. Mint olvashatjuk egy szolártányér ára 100 euro. Ez az összeg számunkra elérhető, ám azoknak, akik napi 1-2 Eurónál kisebb összegből élnek, megfizethetetlen összeg.

Idealista vagyok. A találmány zseniális. Ha igazán elterjedne, akkor ez több dologhoz is hozzájárulhatna pozitív irányban:

Kevesebb fát kellene kivágni, ha több fa/erdő marad, akkor csökken a sivatagosodás veszélye; a több fa több szén-dioxodot tud megkötni, jobbak lesznek a klimatikus viszonyok.

Kevesebb fa és trágya elégetésével kevesebb füst és káros anyag kerül a levegőbe.

Mivel évente két millió embertársunk meghal az elégtelen égés miatt (naponta több, mint öt ezer ember!!! Egy falu lakossága), a találmány által jóval kevesebb haláleset lenne.

Javulna az emberek életminősége. Kevesebb időt kell a fagyűjtésre szánni, más munkával is foglalkozhatnak.

India Rajasthan államában a bishnoik évszázadokkal ezelőtt a saját életük árán is megvédték a fákat. Az ő területeiken nem vágják ki a fákat, viszont ültetnek olyan gyorsan növő bokrokat, amely ágaival tüzelni tudnak.

Nem elhanyagolható a szolártányér egyéb haszna, hiszen használható a víztisztításban is. Évente sok millió ember hal meg, illetve betegszik meg fertőzött ivóvíz fogyasztásától. Ez azokon a területeken, ahol napi 1-2 liter víz jut egy-egy embernek hatalmas jelentőséggel bír.


Mit lehetne tenni? Hiszen a szolártányér potenciális felhasználói közül nagyon sokan nem tudnak megfizetni még egy támogatott árat sem. El kellene terjeszteni a szolártányért azokon a területeken is, ahol ugyan jólétben élünk (Ausztrália, Kárpát-medence, Egyesült Államok déli része, Mediterránium, stb..) A boltokban árult szolártányérok egy kis részéből létre lehetne hozni egy nemzetközi alapot, amely azok ellátását szorgalmazná, segítené, akik nem tudnak hozzájutni ehhez az eszközhöz. A gazdag kormányok (G8) hozzanak létre egy pénzügyi alapot e szerkezet elterjesztéséhez. Mert közös érdekünk, hogy kevesebb szennyeződés érje el a földet.

Persze lehetne, hogy nyugaton elkészülnének a szolártányérok, amelyeket kiszállítanak és széttoszatnak a rászorulóknak. Ám sokkal jobb lenne, ha ott helyben teremthetnénk munkahelyeket azáltal, hogy helybélieket vonnánk be a gyártásba.

Az emberiség fele, több mint 3 milliárd ember fával készíti ételét. Ez legalább 5-600 millió családot jelent. Ha „csak” 300 millió család kezdene el szolártányért használni, már évente egy-két millió ember életét megkímélhetnénk, tiszta vizet ihatnának és sok-sok fa életét is megkímélnénk. A zsenialitás az egyszerűségben rejlik…

Talán létre kellene (lehetne) hozni egy alapítványt ezen ügy támogatására. A fenntartható fejlődés érdekében…

Olvastam egy nagyon jó hírt még a témával kapcsolatban:

A berendezés nem hülyeség, nagyon jól működik, -5 fokban, szép napsütéses időben is lehet használni, pl. a mosogatóvíz elkészítésére (is). A gazdag német úr tevékenységéhez annyit, hogy ő nem árulja, hanem adományozza az Afrikaiaknak a berendezést, a szökőár után is százával hordta ki Indonéziába. A dolog ugyanis úgy működik, hogy ha valaki Nyugat-Európában vásárol egy ilyet, akkor kettőt fizet ki (!) egyet hazavisz, egyet pedig megkap egy afrikai, hogy ne pusztítsa tovább az amúgy is kevés erdőt a tüzifáért. Gondoltátok volna? Na, ki vesz kettőt, Uraim, hogy egyet adhasson? Kárpáti Gábor

Ha valaki szeretne házilag barkácsolni egy naptűzhelyet, itt a részletes terv.

Itt pedig fényképekláthatóak ebben a témában!

Om Shanti Shanti Shanti – Béke Béke Béke Minden Lénynek!

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésről – VI

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. aug. 31., szer. 13:52

Dátum: 2005. október 26. szerda, 06:10 Küldte: nawesh

Számoljunk együtt a jövő(nk) érdekében…

A minap egy hétvégi szemináriumon vettem részt egy dunántúli helységben. A szállásunk egy pár éve felújított kollégiumban volt. Külön szoba a családnak külön tusolóval-mosdóval és toalettel. Reggel korán felkelve elbotorkáltam arra a helyre, ahová állítólag a király is csak maga járt, majd dolgaimat elintézvén lehúztam a wc-t…


Ezt követően leültem gyakorolni és a meditáció tárgya furcsa képet öltött: sok-sok liternyi lezúduló vizet láttam. Merthogy az egy kis-nagydologra az egész wc-tartály tartalma, azaz 12 liter víz rázúdult. 12 liter ivóvíz.

Hiszem, hogy a fenntartható fejlődés eléréséhez/megtartásához a nagy akciók és dolgok mellett kis tettekre is szükség van. S bizony akár hisszük, akár nem, a fenntartható fejlődés a mi tudatunkban kezdődik. Ha megértjük, hogy miért fontos egy-egy energiahordozóval spórolni, akkor megértjük, hogy a háztartásunkban is el kell kezdeni ezt a takarékoskodást.

Szóval elkezdtem számolni. A kollégium, ahol laktunk, 140 két és három ágyas szobából állta. Ahol hétközben diákok élnek, hétvégeken sok esetben szeminárium résztvevők, túristák. Ha tele van a kollégium (és manapság hiány van kollégiumi férőhelyekben), akkor kb. 400 fő lakik a kollégiumban. Évente legalább 9 hónapon keresztül (minden nap) Egy ember naponta legalább négy-öt alkalommal elmegy toalettre. (Ha a kis és nagydolgokat is beleszámítjuk, bár a wc-tartály tartalma így is úgy is lezúdul: kisdologra, nagydologra.) Mivel feltételezhetjük, hogy a diákok napközben nem tartózkodnak a szobában, a szobában talán fejenként három alkalommal mennek el naponta abba a helyiségbe.

Négyszáz ember napi háromszor, vagyis 1200 alkalom. 1200 wc-tartály ürítés. Egy tartály tartalma 12 liter ivóvíz. Tehát naponta 14400 liter vizet használnak el. Az egyszerűség kedvéért 15 m3-t. Naponta. Egy hónap alatt 450 m3. Egy év (tanév) alatt- kerekítve – 4000 m3. Azt tudjuk, hogy a víz ára (egyelőre) településenként változik. Szegeden pl. ÁFA-val együtt 140 Ft egy m3. A csatornadíj pedig 190 Ft. Azaz egy m3 ára 330 Ft. Vagyis ezen árral számolva egy évben csak a toaletthasználat a szobákban ennek az oktatási intézménynek bizony 1,32 millió Ft. Szép kis összeg.

Nézzük meg, ha víztakarékos toaletteket használnának, akkor mennyi víz folyna el? Az emberek valószínűleg nem mennek kevesebbet toalettre, ha víztakarékos a rendszer, csak kevesebb víz folyik el. Egy-egy alkalommal nem 12 liter, hanem kb 2-3 liter zúdul le. Számoljunk 3 literrel. Vagyis négyszáz ember napi 1200 alkalma alatt 3600 liter vizet használ el. 3,6 m3-t. Egy hónap alatt 108 m3. Egy tanév alatt 972 m3. Számoljunk néhány hasmenéses diákkal is, ezért legyen egy év alatt ezer m3, amit elhasználnak. Ennek az ára 330 ezer Ft. Vagyis negyedannyi összeg.

Hogyan lehet ezt a vízmennyiséget és pénzt megspórolni? A legegyszerűbb az lett volna, ha az épület építésekor már eleve víztakarékos wc-tartályokat szerelnek be. Sajnos ez nem történt meg. Ezért érdemes lett volna afelújításkor. Mennyibe kerül egy víztakarékos wc-tartály? Annyiba, mint egy nem takarékos. Szereléssel együtt a lakásunkba pár évvel ezelőtt négyezer Ft-ért szerelték be. Nagy tételben (e kollégium esetében 140 szobáról van szó) bizonyára olcsóbb lenne a beszerzés és a beszerelés, de számoljunk tartályonként 4000 Ft költséggel. Vagyis a 140 toalett átszerelése egyszeri 560 ezer Ft költség. Eszerint már az első évben is 442 ezer Ft megtakarítás és minden további évben kb. 1 millió Ft-ot spórolnának meg.

Vajon kinek érné ez meg? A vízszolgáltatónak semmiképpen, hiszen számukra ez tetemes bevételkiesés. Az intézménynek mindenképpen megérné, hiszen évente 1 millió Ft-juk maradna. Valószínűleg a diákoknak ettől nem kellene kevesebb kollégiumdíjat fizetniük, ám egy felelősen gondolkodó kollégium vezetés akár újabb takarékoskodásra ösztönző beruházásokat finanszírozhatna ebből az összegből: pl. szelektív hulladékgyűjtés, napelemek a tetőre (melegvíz és fűtéskorszerűsítés), víztakarékos tusolófejek, stb…

Gondoljuk át: a saját lakásunkban/házunkban milyen wc-tartály van? Mennyi vizet pazarolunk, vagy spórolunk meg? A víz nem a miénk. Ha pazarló módon használjuk, szomjazó unokáink átkozzák majd nevünket…

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 1., csüt. 10:35

Dátum: 2005. november 01. kedd, 03:15 Küldte: nawesh


A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság

Amerika a világ közepe. Pár ezer éve Róma volt a világ közepe, majd Párizs, később London. Bár ha a japánokat kérdeznénk, nekik más lenne a véleményük. S lehet, hogy a kicsiny Rupawas (India) faluban élő öreg sadhu még életében nem hallott arról a nagy Ámerikáról…


Elnézést kérek az olvasótól! Gyermekkoromban elbűvölt Amerika. (Amerika itt a mai Egyesült Államokat jelenti). Ma nagyon-nagyon riaszt. Már látom, hogy az amerikáról szóló írás is több részből fog állni. E talán nem is lehet a világ mai csendőrét elintézni egy rövid szösszenettel…

Az amerikai gazdaság:
Van két tehened. Az egyiket eladod, a másikat pedig arra kényszeríted, hogy 4 tehén helyett tejeljen. Megdöbbensz, amikor a tehén váratlanul elpusztul. Az esetet ráfogod egy olyan országra, amelyiknek van tehene és természetes körülmények között tartja. Bejelented, hogy az ország veszélyt jelent az emberiségre. A világ megvédése érdekében megtámadod az illető országot, és elkobzod a teheneit.

Amerikahatalmas ország(Ezt leírtam Indiáról is, de az az igazság, hogy Amerika legalább háromszor akkora.) Ennek ellenére Indiában sokkal több tehén van. Igaz, sokkal kevesebbet vágnak le. Nos, Amerikát nézzük először a tehenek oldaláról:

Gyermekkoromban olvastam egy könyvet (Híres vadnyugat), amelyben vadregényes képet rajzolt a cowboyokról, (sokáig kovbojnak ejtettem). Terelték délről északra a teheneket.S nem tünt fel (gyermekként, húsevőként), hogy mennyi tragédia van a romantika mögött. Amerikában nem őshonos a tehén. Őshonos a bölény.Végeláthatatlan barna-fekete hullámban hömpölyögtek a prérin. Született Amerikaiak (Native Americans) törzsei vándoroltak, vadászták.a bölényeket. Csejennek, arapahók, dakoták, kajovák, komancsok és számtalan más törzs életének alapja volt a bölény. Nem műveltek földet a síksági törzsek. (Műveletek földet a keleti partvidék törzsei, a szeminólék, cserokik, krík..) Egy egész életforma a bölényre épülve. S itt jelenik meg a természeti (természetes?) népek tudattalanul is a fenntartható fejlődés keretébe helyezett élete: csak annyi bölényt vadásztak le, amennyire feltétlenül szükségük volt. Míg a gyarmatosítók nem hozták be a lovakat, és a négylábú társ nem jutott el az indiánokhoz, addig bizony gyalog vadásztak. Később lóról. De semmi sem volt ez Buffalo Bill és társai ismétlőpuskáihoz képest.

Minden korban, minden kultúrában voltak/vannak ínyencek. Hol fülemüle nyelvet akarnak enni, hol kígyókat, vagy éppen bölény nyelvet. Milliónyi bölényt mészároltak le a nyelvéért és a bundájáért. Mert kellett a hely a földművelésnek, a hatalmas tehéncsordáknak. Mert sorra nőttek ki a földből a keleti-parton és az Öt-tó vidékén a metropoliszok. Sok tízmillió éhes száj, akiknek enni kellett adni. Kiépült a vasút, a gyűlölt vasparipa, amelyet nem fogott az íj, amely összekötötte a két óceánt. Amely keresztül-kasul behálózta az új, fejlődő, kontinensnyi államot. A vasút arra is jó volt, hogy a marhacsordákat eljuttassa a vágóhidakhoz. Közben majdnem kiirtották az őslakókat. Szenvedés és könnyek…

Az Egyesült Államok kultúrája az erőszak kultúrája. Legyőzni a másikat, uralkodni felette. Legyen az másik ország, nép, ember, állat, természeti kincs. Mindezt Istenre hivatkozva, Isten ellen… Amerika gazdaságát a benzinfogyasztás – olajiparon keresztül elemezzük a következőkben, de ígérem, visszatérünk még a tehenekhez.

„A világbéke a te kezedben van!” - Swamiji
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-c

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 2., pén. 9:04

Dátum: 2005. november 11. péntek, 06:10 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – a pakisztáni gazdaság

Az indiai szubkontinens másik óriásállama. Persze nem olyan hatalmas India. Ám amikor keresztülutaztam Pakisztánon, bizony három napig tartott az utazás.


Példánk szerint milyen is a pakisztáni gazdaság:
Egyetlen tehened sincs. Bejelented, hogy igényt tartasz az indiai tehenekre. Felszólítod a világot, hogy nyújtson segítséget: az USA pénzt adjon, Kína katonailag segítsen, Nagy-Britannia adjon harci gépeket, Olaszország ipari berendezéseket, Németország technológiát, Franciaország tengeralattjárókat, Svájc nyújtson kedvezményes hiteleket, Oroszország szállítson gyógyszert, Japán pedig gyártósorokat - mindezt ingyen. A kapott támogatásokból megveszed az indiai teheneket, majd deklarálod hogy a világ kizsákmányol téged.

Pakisztán ban folyamatosan van egy kisebbrendűségi érzés, hiszen 1948-ig nem is létezett Pakisztán. Az indiai szubkontinens részeként a Brit Korona gyarmata volt ez az urdu-pastu nyelvű vidék is. Keresztülfolyik rajta az Indus. Az Indus völgyében tárták fel pl. Mohanjodarónál annak az ősi civilizációnak a romjait, ahol nyílegyenes utcákat találtak, többszintes házakat és fürdőszobákat. Akkor, amikor a görögöknek még eszükbe sem jutott a filozófiával foglalkozni. Találtak itt pl. egy olyan pecsételőt is, amely egy jógit, vagy esetleg Shíváta Jóga Urát ábrázolja. Mindenesetre ez az első ismert ábrázolása a jógának.

Ám a szubkontinensre (kontinens alatti föld) úgy 6-700 esztendővel ezelőtt beköltöztek a mohamedánok és elkezdődött a mogul uralom. Sok-sok hindu áttért mohamedhitére. India szerte találhatunk mohamedánokat. A legtöbben a mai Pakisztán, Bangladesh területén élnek, valamint India középső részén. Amikor végre sikerült Mahatma Ghandinak és Nehrunak köszönhetően lerázni a brit rabigát, nehéz örökséget hagytak az új országra: a hindu-mohamedán ellentétet. Ugyanúgy, mint a Szentföldnél, ahol elvetették a zsidó-palesztin viszály magvait…

Kettévált India Indiára és Pakisztánra (Pakisztán egészen 1971-ig Kelet – és Nyugat – Pakisztánból állt.) Tízmilliók keltek útra a két új ország között. Halál, pusztulás, könnyek. Azért maradtak Pakisztánban hinduk. Ma a 120 milliós országban úgy 2 millió hindu él. Pakisztánban a nagyobb testvérrel szemben van egy állandó kisebbrendűségi érzéssel küzd. Van egy mohamedán többségű állam, kashmír a Himalája lábainál, amelynek hindu maharadzsája az Indiához való csatlakozás mellett döntött. Ezzel sikerült újabb problémát generálni. Pakisztán elfoglalta Kashmír egy részét. A két ország között több rövidebb háború is dúlt a vitatott terület miatt. Halottak, szenvedés, könnyek. (Kína közben csendesen elfoglalta szintén Kashmír egy kisebb részét.

tehenes példánk nagyon találó: Pakisztán a világhatalmak érdekzónájában helyezkedik el. A Szovjetúnió (ma már Oroszország) a pakisztáni jelenléttől az Indiai óceánra való kijutásban reménykedett. Ezért (is) indította el az afgán háború. Ha Afganisztán tartósan kommunista maradt volna és győzött volna az istentelen ideológia, akkor következő lépésként exportálták volna Lenin a’pánk ideáit a pastu hegyek közé is. Az Afgán kaland bebukott. Oroszország próbálja szorosabbra fűzni a szálakat Indiával.

Az Egyesült Államok több okból támogatja Pakisztánt: A régi barát, ősellenség Irán ellenében, illetve az afgán háború hátországaként, felvonulási területeként is használhatja az országot. Ahogy a tálibok is annak használják. Pakisztán. Amerika íly módon Kínát is igyekszik bekeríteni. (Van az agfán háborúnak egy ilyen olvasata is.) Ám eközben Musarraf kormánya Kínával is kapcsolatban van. (Kína atomtitkokat adott át Pakisztánnak, hogy minél hamarabb kifejleszthesse saját atomfegyverét. Ezzel India kétfrontos harcra készülhet Kína és Pakisztán ellenében.)

Nagy Britanniával is szoros kapcsolatban van az ország, mint a Brit Nemzetközösség tagja. Természetes, hogy a brit oroszlán azért szeretné megőrizni vezető szerepét a térségben, bár manapság csak az USA szekértolója. Nagy-Britanniában jelentős pakisztáni közösség él. (A nyár eleji londoni metró merényleteket is pakisztáni származású brit fiatalok követték el.)

Pakisztán lakossága dinamikusan növekszik. Évente új és új milliók kerülnek ki a munkaerőpiacra. Sok éhes szájat kell/ene etetni. A nélkülöző ember könnyen találja meg rossz élethelyzetének okát külső tényezőkben. Így nagyon sokan sodródnak az iszlám fundamentalizmushoz. A következő évtizedek problémája lehet az országban élő hindu és keresztény kisebbség üldözése. Politikai akarat kérdése, hogy Kashmír ügyében meg tudnak egyezni Indiával, vagy esetleg pusztító háborúba torkollik a konfliktus. Amerikának nem sikerült megsemmisíteni teljesen a tálib uralmat, így az iszlám fundamentalizmus a soknemzetiségű szövetségi állam Pakisztán szétszakadásához is vezethet.

Pakisztánban élnek a hunzák! Egy nép, amely a Himalája egy völgyében él és vegetáriusan étkezik A hunzák nagyon hosszú ideig élnek és egészségesek. Pakisztánban a (legalább is a mohamedán többség és a keresztény kisebbség) megeszi a teheneket (is). Mohamedán lévén a sertést nem. Számomra döbbenetes volt az élmény, amikor Indiából hazafelé utaztunk: Míg Indiát körüllengte egyfajta spirituális légkör, addig ahogy átértünk Pakisztánba, megláttuk az első mészárszéket. Sokkoló látvány volt.

Pakisztánnak nagyon sok problémával meg kell küzdenie: Évtizedek múlva a lakosság többszörösére fog növekedni (a század közepére majd fél milliárd ember élhet itt). Az ország fő folyója az Indus, és az Indus völgye az ország éléskamrája. A rosszul szervezett mezőgazdaság, vagy a nem célszerű növények termesztése pazarlóváteszi a kultúrát. Mivel Pakisztán lakói alapvetően húsalapú étkezést folytatnak, és tudjuk, hogy a húsfogyasztás/termelés nagy kiadással, veszteséggel jár, hosszú távon ennek az országnak is át kell gondolnia, hogyan etesse lakóit. Az Indus elszennyeződött a magas lélekszámtól (csatornázás?) és az ipari tevékenységtől. A víz (a tiszta víz) hiánya hamarosan óriási konfliktusokat generálhat. Országon belül és országok között is. És ha egyszer pakisztániak tízmilliói döntenének úgy, hogy inkább Európában próbálnának megélni, az öreg kontinens képtelen lenne megállítani ezt az emberáradatot.

Pakisztánnak sem kívülről kellene állandóan várnia a segítséget, hanem saját erőforrásait kellene okosan kezelni. Reméljük, sikerül nekik. Sajnos a világ nagyot változott. 12 évvel ezelőtt végigbuszozhattuk negyvenen, európaiak egész Pakisztánt. Semmi bajunk nem történt. Ma már nem biztos, hogy neki mernénk vágni egy ilyen útnak.

„A világbéke a te kezedben van!”
Swamiji

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésről – VI - 2

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 2., pén. 14:22

Dátum: 2005. november 02. szerda, 02:45 Küldte: nawesh

Számoljunk együtt a jövő(nk) érdekében…

Avagy láttam egy mosogatógép reklámot….


Nézem a reklámot a zajládában. Sajnos néha megszakítják a filmek a reklámáradatot, de azért kibírom valahogy egy órát. Igaz, nem voltam még a reklámzabálók éjszakáján (a fogyasztói társadalom konzumőrülete), de azért alakulok. Némelyik reklám mély nyomot hagy bennem: sok évvel ezelőtt egy testápoló reklámban majdnem lótusz ülésben ülő nagyon szép félmeztelen hölgyet kenegettek a csodás (?) krémmel. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tantrát gyakorlok (ez csak vicc volt…) Egyébként láttam Szegeden egy tantra yoga plakátot és csak az volt a probléma, hogy nem írták rá a plakátra, ki is a szervező egyesület? Egyház? Alapítvány? Gipsz Jakab? De most nem a tantráról és nem is a huncut reklámokról szeretnék beszélni, hanem a mosogatógép reklámról.

Szóval, az ominózus reklám azt állította, hogy az ember napi fél órát szán mosogatásra, így életéből 12 évet mosogatással tölt el. Ellenben, ha vásárol egy mosogatógépet Amennyiben nem számoltak azzal, hogy az emberek általában gyermekkorukban nem mosogatnak (rendszeresen), akkor a mai magyar rögvalóságról beszélnek kódolva: hal a magyar még aktív, dolgozó korában. Akár 48 évesen is. Ám ha beszámították, hogy az ember kb. 18-20 éves koráig nem mosogat (rendszeresen), akkor is szerintük az átlagéletkor 66-68 év. Lehet, hogy a jövőbe látnak? Illetve az ember addig számít, amíg potenciális vásárló, fogyasztó, s ha már csak gyógyszerekre költ, akkor (hogy az egyik mobilszolgáltató reklámjával példálózzak) láthatatlanná válik?

Nézzük meg más oldalról: Mi, mennyibe kerül?

Egy mosogatógépet nem ingyen kapunk: az ára talán 60 ezer Ft körül lehet. Általában két módon juthatunk hozzá: egy összegben kifizetjük. (Hogy félretegyünk a mai magyar átlag alatti fizetésből és közben együnk, ruházkodjunk, talán 4 hónap takarékoskodással is számolhatunk.) Másik lehetőség, hogy „kamatmentes” részletre vásároljuk meg. Ebben az esetben viszont másfél-kétszeres áron kaphatjuk meg az áhított készüléket. Vagyis (átlagolva) kb. fél évet kell dolgoznunk /spórolnunk az életünkből, hogy nyerjünk egy évet a megváltott mosogatással. Ám az igazság az, hogy az ember nem hív minden nap sok-sok barátot, rokont, hogy telemaszatolják a lakásban és a szomszédoknál levő összes tányért, evőeszközt. Általában az ember a családjának készít ételt és 4-6-10 tányér és a hozzá tartozó evőeszközök lesznek piszkosak. Ezeket bizony nem fél órába kerül elmosogatni. Inkább csak 10-15 percbe. Ne legyünk igazságtalanok, számoljunk negyed órával/nap. Vagyis életünkből így „csak” hat hónapot töltünk mosogatással. Hoppá: szinte egyenértékű a mosogatógépért végzett munka és a valóban mosogatással töltött idő.

Árnyaljuk tovább a képet. Egy-egy poharat nem érdemes a mosogatógépbe tenni, így azért mosogatógép mellett sem lehet teljesen elfelejteni a szivacsot. S akár hisszük, akár nem, XXI. Század ide-vagy oda, a tányérok nem ugranak maguktól a mosogatógépbe. Bizony ugyanúgy be kell pakolni a szennyest és ki kell pakolni, amikor készen van. Vagyis számolhatunk legalább 5 percet erre a műveletre. DE!!! A hagyományos mosogatásnál szintén számolhatunk 5 percet erre a műveletre (átlagosan), vagyis így a negyed órából még 5 perc lejön. Vagyis átlagosan fél évet dolgozunk egy gépért, de a hagyományos mosogatás „csak” négy hónapot vesz el az életünkből. Mintha egy mosogatógép boldog tulajdonosaként 2 hónap minuszba kerülnénk. Persze mondhatná valaki, hogy mosogatógépet használva több szabadidőnk lesz, míg a fél éve munkahelyi munkát jelent. Ez igaz. Ám azt az összeget másra is költheted? Pl. vásárolhatnál a lakásba víztakarékos berendezéseket, virágokat, könyveket, vagy adományozhatnál valamilyen jótékony célra…

De biztosan vannak előnyei egy mosogatógépnek. Ugyanezen cég egy másik reklámja azt állította, hogy kézi mosogatással 48* (negyvennyolcszor!!!) több vizet használunk el, mint gépi mosogatással. Nos, mint kiderült, feleannyi ideig mosogatunk, mint azt állították, így ebben az esetben „csak” 24 vödör vízzel számolhatunk. Azért vödörrel számolok, mert a reklámban is felsorakoztattak 48 vödröt. Vagy lehet, a reklám nem állít igazat, megtéveszt? Ez azt jelentené, hogy egy-egy negyed órás mosogatás alatt kb. 240 liter víz elfolyna? Nos jelentem, kipróbáltam! Megnyitottam a csapot és megnéztem, mennyi idő alatt tudok teleengedni egy egy literes edényt: 10 másodperc. Vagyis negyed óra (átlagos napi mosogatási idő) alatt így elhasználnánk a mosogatáshoz 90 liter vizet. Szép teljesítmény. Igaz nem 240 liter (végképp nem 480 liter!!!), de azért 90 liter vízből (ivóvízből) is ellenne egy felső nigeri család (hat taggal) két hétig!!! Viszont ilyen Aktív mosogatásnál napi 5-10 percet kell számolni a konyha takarításával, mert ilyen zubogó/ömlő víznél bizony köröttünk minden vizes lenne. Nos, az ember nem így mosogat.

Csináltam egy ellenpróbát is. Úgy engedtem a vizet, ahogy szoktam, spórolósan. Ebben az esetben 30-40 másodperc alatt telt meg egy literes edény. Vagyis egy-egy mosogatás alkalmával nem 90, hanem 30 liter víz megy el. Vagy ha a pakolást is leszámítjuk, akkor 20 liter. Az egy másik kérdés, hogy így, utánaszámolva a 20-30 liter is nagy pazarlásnak tűnik… (miközbe e sorokat írom, kipróbáltam, valóban 10 perc alatt el tudtam mosogatni!)

Viszont ha a reklámot nézzük és arra gondolunk, hogy szerintük a csodagép negyvennyolcadannyi vízzel működik, vagyis számításaink szerint kevesebb, mint egy literrel, azért az eléggé hihetetlen. Talán lehet, hogy fordítva van? Van-e még tényező, ami hasznossá teheti a mosogatógépet?

Mit használunk a kézi mosogatáshoz? Vizet (többet, kevesebbet), mosogatószivacsot és mosogatószert. Mennyibe kerül/het egy mosogatás? A kb. 30 liter víz ára (mivel vagy melegvizet kapunk, ami drágább, vagy gázzal, árammal, stb meg kell melegíteni, így számoljuk a melegvízszolgáltatás árával: 630 Ft/m3.) 20 ft. (Még mindig nagyon olcsó a víz? Gondoljunk már bele? Emberek százmillióinak nem jut arra napi 20 Ft (4 eurócent?), hogy napi 30 liter vízhez jussanak? Odaszállítani, szétosztani, stb… lehet, hogy megduplázná az árát? De ha Dél-Afrikából megéri 290 Ft/kg-os áron szőlőt hozni, akkor bizonyára nagyon olcsóak a szállítási költségek… A víz mellett használunk mosogatószivacsot. Émi kb másfél hetente egyet. (kis méretű, olcsó, hipermarketben kaphatót. (100 ft/10 db. )Azaz napi 1 Ft a szivacs. Mi egy „békás” mosogatószert használunk, amit hígítani szoktunk és kb. egy liter négy hónapra elegendő. De számoljunk egy átlagos mosogatószerrel, havi egy flakonnal. (300 ft/hó = napi 10 ft). Mosogatás közben lehet, hogy világítanunk is kell, (60 wattos, nem energiatakarékos körtével, a fogyasztás – ne feledjük, negyed óra mosogatásnál - ? 0,5 Ft. Van még egy mosogatótálcánk (400 Ft), melyet ugyan évente nem cserélünk, de ha mégis, akkor napi 1 Ft-ba kerül. Összességében egy mosogatás ára kb: 32,5 Ft. Évente majd 12 ezer Ft. 48 aktív mosogató évünk alatt elhasználunk közel hatszázezer Ft-ot mosogatásra!!! És nem mellesleg egy évet az életünkből. (Persze, hogy korrektek legyünk, ezért a hatszázezer Ft-ért kb 8 hónapot dolgozunk – de akkor nem eszünk, nem szórakozunk.; vagy ha a takarékoskodós módon számolunk, akkor 5 évet azért dolgozunk az életünkből, hogy mosogathassunk! Ennél azért biztosan többet spórolunk meg egy mosogatógéppel!

Hiszen nem kell szivacs! Nem kell mosogatótálca. Nem kell világítani, miközben mosogat a gép. Víz az kell (a reklám szerint kevesebb vizet használ, szerintem többet, mint a kézi mosogatás, de egyezzünk ki döntetlenben: napi 30 liter víz. Hideg víz, tehát napi 5 Ft!) Kell mosogatószer (tapasztalataim szerint a gépi mosogatószer drágább (és trendibb) a kézinél, tehát számolhatunk napi 15 Ft-tal. A legszörnyűbb az lenne, ha a gonosz vízkő megenné a drága masinánkat, tehát vízlágyítót is kell használnunk, amely szintén drága dolog, legyen napi 15 Ft. Áramot is használunk: egyrészt a vízmelegítéshez, valamint a gép működtetéséhez. Egy ilyen gép talán 3000 wattos. Azaz óránként 100 Ft az áramfelhasználása. Talán félóra alatt is elkészül, így napi ötven Ft-ot használ. Hol is tartunk: van egy gépünk, amelynek a napi költsége 85 Ft. Több, mint 50 Ft minuszba kerültünk. És azt is számítsuk be, hogy egy mosogatógép a leggondosabb odafigyelés mellet sem bír ki fél évszázadot. Talán 8 évet? Hat készülékre lesz szükségünk. Átlagos készülék, átlagos ár, de ha ragaszkodunk egész életünkön keresztül a mosogatógépünkhöz (és ha gagyi márkát veszünk, vagy olcsó, alsóvietnamban összeszerelt ketyerét, akkor több cserére is szorulunk), számolnunk kell még kb napi 30 Ft kiadással. (A mosogatógép ára!!!) Így egy napi mosogatás belekerül 105 Ft-ba. (70 Ft a kézi mosogatás javára.) Eszerint életünk során (mosogatógéppel) kb. 1,8 millió Ft-ot költünk mosogatásra!!! Amelyért már kb. 1-1,5 évet kell látástól vakulásig dolgozni. Vagy 15 évet, hogy kispóroljunk havi 10 ezer Ft-ot!!!

Van-e helye a mosogatógépnek? Nagy konyhákban, éttermekben. Mit spórolhatunk meg vele? Időt és munkaerőt. Időből mai rohanó világunkban nagyon kevés van, tehát megéri. Munkaerőből meg sok. Tehát nem éri meg. Az ÁNTSZ írja elő pl. az óvodákban a mosogatógép használatát. Szörnyű gyanú fogalmazódott meg bennem: lehet, hogy a mosogatógép gyártó cégek megkenték a higiéniás tudorokat? Persze ez nem több, mint összeesküvés elmélet és science-fiction. Hiszen a higiénia a legfontosabb. Ezért is ellenőrizték negyedévente a valaha volt (vegetárius) reforméletmód Óvoda ételeit. Bizonyára minden óvodában negyedévente ellenőrzik az ételek minőségét…De ez egy másik történet.

Tanúság?

· Ne higgyünk feltételek nélkül a reklámoknak!!!
· Látjuk, hogy kézi mosogatásnál is egy átlagélet alatt el lehet tapsolni hatszázezer Ft-ot.
· Hazsnáljunk környezetbarát mosogatószereket. (Tudomásom szerint az általunk használt „békás” mosogatószer káros anyag nélkül lebomlik.
· Spóroljunk a vízzel, energiával, mert egy Földünk van!

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésről – VI - 3

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 3., szomb. 9:36

Dátum: 2005. november 20. vasárnap, 05:05 Küldte: nawesh



Számoljunk együtt a jövő(nk) érdekében…

Gondolom, sokan ismerik a viccet: A Föld és a Mars beszélget: Képzeld, - mondja a Föld – Homo sapiensem van! Sebaj – legyint a Mars, majd elmúlik.. Avagy a háború ára…

Ami a jelennek véres történelem, az a jövőnek dicső, vagy dicstelen múlt és statisztika. Előjáróban megjegyezném, hogy nem kívánok demagóg lenni. De tény, a háború pénzbe kerül. Már Machiavelli is megmondta, három dolog kell a háborúhoz: pénz, pénz és pénz. Kegyetlen dolog ez… Ami az egyik embernek szenvedés, halál, az a másiknak csak profit. Profit amely hullahegyeken gázol át.

Persze a háború nem volt mindig ilyen drága.

Az ősemberek idejében kellett hozzá egy jó erős ököl, vagy egy bunkósbot. A háború egy idős az emberiséggel. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kellene eljönnie az időnek, amikor végre lemondhatnánk a háborúról. Tolsztoj is megmondta? „Amíg vágóhidak lesznek, addig csataterek is lesznek.”.

Ha elfogadjuk a vegetárius Darwin evolúciós elméletét, akkor az ember az állatvilágból emelkedett ki. Az állati lét, a táplálkozás ösztöne állandó figyelésre, ölésre készteti az állatokat. A növényevő állatokat kivéve minden állat úgy elégíti ki táplálékigényét, hogy más állatokat fogyaszt el. Ám kedvtelésből nem öl. Feleslegesen nem öl. Ha megtámadják, védekezik, támad. A természeti népeket, ha megnézzük, csak annyi állatot ejtettek el, amelyek fedezték táplálékigényüket, de többet nem. Mert tudták, ha harmóniában szeretnének élni a természettel, melynek maguk is részesei, akkor nem rabolhatják le azt, hiszen a következő évben akkor már nem lesz elegendő élelem. Persze a történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy a természeti népek (melyek bizonyos szempontból hasonlíthatnak az ősemberekhez) is harcolnak egymással (és harcoltak a gyarmatosítókkal). Mert szükség volt valamire, ami nekik nem volt: a másik törzs, horda, csapat, nemzetség, stb… állataira, szálláshelyére, asszonyaira, ruháira…

Ha az ősi kultúrák tudását fogadjuk el, akkor bizony előbb volt egy aranykor, ahol hosszú ideig éltek az emberek, nem volt betegség. Majd lassan csökkent az emberiség morálja, jöttek a betegségek, a korai halál, járványok és háborúk. Mintha soha nem lenne vég.

Az ókorban, középkorban már komoly felszereléssel kellett ellátni a katonákat, nem hordák, pár ember mozgott, hanem egész hadseregek. A katonákat etetni kellett, zsolddal ellátni, utaztatni. Növekedtek a kiadások. A kiadásokat adókból és/vagy a meghódítandó területek lerablásából fedezték.

S mire eljutottunk a máig, a hadi kiadások eszméletlenül megnövekedtek és arányaiban egyre kevesebb katona halálával jártak. E örvendetes, ha kevesebb katona hal meg, hiszen minden ember élete drága. Persze ennek is rideg számítás az eredménye: az egyre bonyolultabb, drágább fegyvereket kezelő személyzet kiképzése is drága. S nehéz (főleg támadóként fellépve) elszámolni a halott katonákkal a hozzátartozók felé. S még egy: egyre jobban növekszik egy-egy konfliktusnál a polgári áldozatok száma.

Irakban a 2,5 éve tartó háborúban kb. kétezer amerikai katona halt meg és az iraki áldozatok száma hivatalosan húszezer fölött van. Valahol olvastam, hogy a G.I. Joe-k és Jane-ek évente másfél milliárd (!) lőszert lődöznek el a Tigris és Eufrátesz övezte országban. Vagyis legalább négy milliárd lőszert lőttek el eddig! Ez bizony azt jelenti, hogy minden iraki áldozatra 200 ezer (!) db lőszer ju. Mivel a legkisebb golyóbis súlya is kb. 9 gramm, így egy-egy emberre majd 2 tonnányi lövedék jut! Persze ez így nem igaz, mert a legtöbb lőszer a gyakorlások alkalmával lett ellődözve, másrészt nem húszezer az áldozatok száma, hanem jóval több… Azért az a négy milliárd lövedék környezetvédelmi szempontból is sokkoló adat.

Ha már Irak! Emlékszem, 1991-ben feszült várakozással tekintettünk a Közel-Kelet felé, vajon meg lesz-e büntetve Irak diktátora, amiért lerohanta Kuvaitot, vagy sem? Egy délután még a helyi napilap különkiadása is megjelent, melyet az utcán rikkancsok árusítottak. Majd eltelt egy tucat év és a következő háborút már on-line követhetjük nyomon… Virtuális leselkedés…

Ha már Internet. Találtam a neten egy számlálót. Eszeveszett mértékben pörög. Arról szól, hogy mennyibe került eddig az amerikai adófizetőknek az iraki háború. Sokba, nagyon-nagyon sokba. …

A Világbéke a Kezedben van! – Swami MaheshwaranandaJi

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

A fenntartható fejlődésért – III-d -1 ->Az amerikai benzin

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 4., vas. 9:38

Dátum: 2005. december 01. csütörtök, 01:25 Küldte: nawesh

A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság - 1

Az amerikai benzin valódi ára

Amerika (Ebben az esetben az Egyesült Államokat értjük) mindig külső forrásból igyekezett a számára szükséges nyersanyagot megszerezni. És megszerezte: pénzzel, erővel, furfanggal…


Jelen írásunkhoz nagy segítség volt a Lélegzet egy tanulmánya

Elgondolkodtunk már azon, hogy ha a benzinnek meg kellene fizetni a valódi árát, az talán olyan drága lenne, hogy senki, vagy csak nagyon kevesen ülnének be egy autóba? Amerika a legek földje. Itt száguldoznak a legnagyobb a legszebb autók, terepjárók. Itt a legnagyobb a személyautók számaránya és kis túlzással itt a legolcsóbb a benzin. Amerika a szabadság földje és nehéz lenne a „mozgás szabadságát” korlátozni. Ám mindennek ára van. Sokáig azt hitte, ha bármi rosszat teszünk a földdel, majd unokáink, vagy dédunokáink lesznek azok, akik megfizetik az árát. Természetesen nem akarunk kitolni e késői jövő nemzedékekkel, de ráérünk még cselekedni. Nos, az első vészharangkongatások ideje lejárt és már sok esetben a cselekvés (ha egyáltalán van akarat) megkésett. „Mi” már a gyermekek nemzedéke vagyunk és úgy tűnik, ha nem cselekszünk MOST, AZONNAL, nem lesznek gyermekeink és unokáink.

A spirituális úton járók számára az öngyilkosság a legnagyobb bűn, hiszen az öngyilkos eldobja magától a fejlődés lehetőségének kulcsát: az emberi testet. Most olyan, mintha az emberiség egy nagy kollektív öngyilkosságra játszana. Ám nem fejbe lövi magát, hogy „szenvedés nélkül” kimúljon (talán ilyen lenne egy atomháború), hanem a lassú (de globális szempontból túl gyors) kivéreztetés mellett döntöttünk.

A rosszul átgondolt közlekedésszervezés, a motorizáció nem az egyetlen, de kétségkívül látványos és nagymértékű felelőse a Föld szenvedésének. Miközben Amerikának, az amerikaiaknak „le kellene szállni a lóról”, korlátozni kellene az autók használatát, csökkenteni a fogyasztásukat, stb… ezt nem teszik meg. Egyre jobban tért hódít a benzinfaló luxszusterepjárók használata. (Nem, nem a hegyekben, hanem a városokban. S van-e jogunk azt mondani a nyomorból kikecmergő indiai, indonéz, thai, vietnami, tízmillióknak és kínai százmillióknak, hogy nincs joguk autót használni, mert kevés az energiahordozó a Földön. Lí, Csing, vagy Dabur nem igazán érti, miért is akarjuk őket korlátozni, amikor a hollywoodi filmek azt sugallják, akkor vagy sikeres és szabad, ha autót használsz. S jog ide vagy oda, egyáltalán meg tudunk-e akadályozni egy milliárd kínait, hogy a kétkerekűről négykerekűre váltson? Lehet, fél évszázad múltán, ha egyáltalán lesznek utódaink nem fogják érteni, mi is volt az emberiségnek ez a nagy vágya a száguldó gépcsodák iránt.

Leegyszerűsítve két út áll az ember előtt: egy „lassabb”, emberibb léptékű világ, ahol a helyi kisközösségek az élet letéteményesei, vagy egy még jobban pörgő világ, amely hamarosan atomjaira hullik. Jelenleg úgy tűnik, hogy az utóbbi valósul meg, kérdés, hogy mikor.

Amerika benzinéhsége csak egy kiragadott, de jellemző példa. Az állam, amely minden eszközzel a motorizációt támogatja. Amikor pár hete a Katrina nevű hölgy végigviharzott New Orleans utcáin, mindenki megrettent. Azóta a térséget (jelen sorok írásáig) még három Katrina kvalitású hurrikán pusztította végig. Egy tudósító. Aki a Magyar Baptista Szeretetszolgálattal ment ki segíteni, döbbenten írta le, hoyg egy mobil konyhán napi több tízezer adag étel főztek a hajléktalanná vált embereknek. Akik jó része a lefóliázott, kiporciózott ételért autóval érkezett és még arra sem volt hajlandó, hogy kiszálljon a kocsiból a segélyért. Csak odahajtott, mintha egy McDrive-hoz menne. Miközben Kashmírt letarolta egy földrengés és közel félszázezer ember meghalt (érdekes, a földrengés nem nézte, hogy ki hindu, keresztény, vagy mohamedán a térségben), a fedél nélkül maradt több millió ember hamarosan meg fog fagyni vagy éhen hal. S nincs autójuk, hogy elegánsan a segélyért hajtsanak. De ne legyünk demagógok. Nézzük meg, hogy miért kell egy tízszeres-húszszoros fizetésű amerikai átlagpolgárnak még annyit sem fizetni a benzinért, mint Józsi bácsinak Szolnokon?

Félresiklott a világ….

Az amerikai benzin valódi ára

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésről – VI – 3 - 2 -> A háború ára

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 5., hétf. 8:49

Dátum: 2005. december 08. csütörtök, 05:15 Küldte: nawesh



Számoljunk együtt a jövő(nk) érdekében…

Egy pillanatfelvétel. Jelen írásunkat, amikor elkezdtem készíteni, az iraki háború az amerikai adófizetőknek 203 730 015 227 $-ba került. Ez nagyon sok pénz..

A háborúnak ára van. Amit valahol, valaki megfizet. Két és fél év alatt elkölteni több, mint 200 milliárd $-t, egy ördögi terv RÉSZE LEHET. Normális ember, társadalom, ha már rendelkezésére áll ilyen irdatlan összeg, akkor értelmesen is elkölthetné. Főleg akkor, ha a világ nagy része szenved.

Legyünk pontosak. Pillanatfelvételünk ideje: 2005. október 27. csütörtök reggel 06:00. Eddig a számítások szerint az iraki háború ára: $203,730,015,227. A mai napon (2005. október 28.) egy $ 208,14 Forintot ér. Vagyis az összeg 42 404 365 369 347 Ft. Ki sem tudom ejteni ezt a számot…

Nos, ez a számláló az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának a döntésein alapul, hiszen a Kongreszus időről időre hatalmas összegeket szavaz meg a háború folytatására. Illetve legyünk korrektek. A második iraki háború 2003 márciusától májusig tartott. Azóta az irakiak demokratizálódása zajlik. Pl. 2003. áprilisában megszavaztak 54,5 milliárd $-t, 2003. novemberében további 7036 milliárd $-t, majd a 2005. évi költségvetésben 21,5 milliárd $-t, amelyet 2005. áprilisában újabb 58 milliárd $-ral kellett megtoldani.

Azért ezt az összeget másra is el lehetne költeni. A 203 milliárd $-ból 26,984,127 amerikai óvodáskisgyermeket egy évig el lehetne látni.

Amerikában az az ember szinte nem is létezik, aki nincs biztosítva. Az Államok majd 300 milliós lakosságából, kb. 40 – 45 millió embernek nincs biztosítása. Ez azt jelenti, hogy nem, vagy csak nagyon sürgős esetben látják el, ha beteg. Mivel nem jogosult teljes körű orvosi ellátásra, romlanak az életesélyei, betegen nehezebben tud elhelyezkedni, vagyis menthetetlenül a szegénységbe süllyed. Illegális spanyolajkú bevándorlók, születet amerikaiak, feketék e réteg tagjai. Pedig a háború költségeiből 121 994 153 amerikai gyermek biztosítását lehetne megoldani egy évig. Nincs is annyi gyermek az Államokban. (Akkor jók lehetnének a kanadai és mexikói gyerekeknél is…) Szóval ennyi gyermek kórházi ellátását meg lehetne oldani.

Ez a hatalmas összeg arra is elegendő lenne, hogy 3 530 670 általános iskolai tanártfoglalkoztassanak.

A háború árából meg lehetne oldani 9 876 398 egyetemistanégy éves ösztöndíját. Amely abban az országban, ahol a felsőoktatás nem ingyenes (miért, nálunk az?) sok tehetséges fiatal fejlődését gátolja. Milyen ország az, aki dollármilliárdokat költ egy másik ország megleckéztetésre, ahelyett, hogy a saját népének biztosítaná az egészséghez, vagy tanuláshoz való jogot és lehetőséget.

Nagyon sok embernek gond a megfelelő lakáshoz jutás. Még a sokkal mobilabb Amerikában is. Tudta, kedves olvsaó, hogy eg yátlag amerikai élete során 8-10 alkalommal költözik, míg egy magyar legfeljebb kétszer-háromszor. A háború tetemes költségéből 1 834 401 lakást lehetne építeni.

Korában már írtunk róla, ha csak amerikai embertársaink 10%-al kevesebb húst ennének és az így „felszabadult” helyen növényi élelmiszert termelnénk, 60 millió embert lehetne megmenetni az éhezéstől évente. Nos, a háború árából 8 évig lehetne a világ összes éhezőjétetetni. Nyolc évig. Jelenleg majd egy milliárd ember fekszik le úgy esténként, hogy nem evett eleget.

Korunk pestise, az AIDS! Ilyen óriási összegből 20 évig el lehetne látni az összes aids-es beteget. S még egy dolog: a háború árából 67 évig a világ összes gyermeket alapvető orvosi ellátásban lehetne részesíteni.

Amikor elkezdtem írni ezt az írást, az iraki konfliktus 203,7 milliárd $-ba került az amerikai adófizetőknek. Ám nem csak nekik vannak kiadásaik. A britek szintén nag yerőkkel vonultak ki Irakba; és még Magyarország jelenléte is több milliárd forintjába került a magyar költségvetésnek. Egy milliárd Ft nem „sok”, hiszen fejenként száz Ft. De már többször száz forintot elgurítottunk a sivatag homokjába. S milyen érdekes, lehet, hogy Gipsz Jakab ellenzi a háborút, ám nem kérdeztek meg bennünket. S bizony a legnagyobb kiadás az iraki embereknek van. Elveszített munkahelyek, halott emberek, tönkrement infrastruktúra. Bizony nem túlzunk, ha az iraki háború összes költségét nézve legalább dupla akkora összegről beszélünk, mint amely a kalkulátoron pörög. Döbbenetes, ha van ekkora emberi akarat, amely képes százmilliárd dollárokat összeadni egy cél elérése érdekében, hogy miért nem hajlandó ez az akarat a zsebébe nyúlni, ha mindannyiunk léttere, a Föld megmentése lenne a cél?

Vajon, ha azt mondaná valaki a kongresszusi képviselőknek, hogy adjanak már össze 25-26 milliárd dollárt, hogy csak egy évig nem legyen éhező a földön, megtennék-e? Nem . pedig pénz van rá, csak másra használjuk. De kinek hajt hasznot az iraki háború? Hasznot hajt-e egyáltalán valakinek?

Megjegyzem, amikor befejezem ezen írást, már 204,27 milliárd $-nál tartunk.Két nap alatt 500 millió $. 100 milliárd Ft!!!

A Világbéke a Kezedben van! – Swami MaheshwaranandaJi

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A fenntartható fejlődésért – III-d -2

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. szept. 8., csüt. 14:35

Dátum: 2006. január 05. csütörtök, 03:15 Küldte: nawesh



A tehén gazdasága – az amerikai gazdaság

Az amerikai benzin valódi ára …

Amerika piacgazdaság, ahol a tőke az úr. Vagyis a vagyon. A tőke nem szeret veszíteni és nemhogy adakozna, inkább kamatostul megfizetteti mindennek az árát. Így ha nem is közvetlenül a benzinkútnál, de az adófizetők zsebéből veszi ki a pénzt a mobilizációért. Mindennek ára van. Adatainkat a Nemzetközi Technológiai Elemzési Központ (International Center for Technology Assessment, CTA) „A benzin valódi ára" című tanulmányából vettük. Az írás eredetileg a Lélegzetben jelent meg. Ám témája, gondolatai nagyon illenek „tehenes-gazdasági” gondolatfolyamunkba. Mert igaz, hogy az afrikai maszájoknál a gazdaság alapja a tehén, ám Amerikában inkább az olaj az alap. A tanulmány felsorakoztatja és számszerűsíti a gépjárművek, illetve a belső égésű motorok használatával járó azon költségeket, amelyek az Amerikai Egyesült Államokban nem épülnek be a benzin fogyasztói árába. Ezeket az ún. külső költségeket az amerikai állampolgárok közvetetten, mégpedig a megemelkedett adókon, biztosítási díjakon keresztül, valamint más ágazatok áraiban fizetik meg.

Az amerikai tudósok által készített tanulmány a benzin használatából adódó külső költségek öt elsődleges forrását különbözteti meg:

· az olajiparnak adott adókedvezmények,

· központi „programtámogatások",

· az olajszállítás és a gépjármű-szolgáltatások védelmi költsége,

· környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb társadalmi költségek,

· egyéb fontos, gépjárműhasználatból adódó externáliák.

Ezek a „láthatatlan" költségek együttesen 559 és 1690 milliárd dollár közötti összeget tesznek ki évente. Ha ezt hozzáadnák a benzin fogyasztói árához, a mostani egy dollár helyett gallononként 5,6—15,14 dollár közötti benzinárat kellene fizetni (1 gallon = 3,78 liter).

Hozzá kell tenni, hogy New Orleans pusztulása során több déli olajfinomítót is hosszabb-rövidebb időre le kellett állítani és megemelkedett a benzin ára. gallononként bizony 2-3 $ plusszköltségre és harminc éve nem tapasztalt gonddal is szembe kellett nézni az amerikai állampolgároknak, a benzinhiánnyal. Ám még ebben az esetben sem kérték el a valódi árát a benzinnek. Mert a legtöbben tudatában sincsenek ennek az árnak. Azért nem lehetett könnyű a fogyasztói társadalom etalonjának számító Amerikának szembesülnie azzal, hogy valami nincs…

Láthatjuk hogy 2005. augusztus 31-én a világ különböző területein mennyibe is került egy gallon benzin. Míg Amerikában 2,62 $-t kellett fizetni (vagyis literenként kb. 144 Ft!), addig Amszterdamban azok a hollandok, akik nem biciklire szállnak, 341 Ft-ot fizethettek (jé, egy hely, ahol drágább a benzin, mint Magyarországon…), míg Venezuelában 6 (azaz hat Ft!!!)

Amerika sebezhetetlenségének mítosza 2001-ben atomjaira omlott. Abban az országban, ahol több tucat különféle titkosszolgálat létezik, képtelenek voltak megelőzni az ikertornyok összeomlását és majd négyezer ember halálát. És a terrortámadás után szinte órákkal később már minden bizonyíték megvolt, amely az al-Kaida bűnösségét bizonyítja. Félreértés ne essék, a démonizált, gonosz terrorszervezet valóban nagy probléma és sebhely az emberiség testén, (létét elsősorban az Oszama bin Ladent kiképező CIA-nak köszönheti), de mintha Amerikának kapóra jött volna az afgán háború. Ha már a szovjeteknek beletörött a bicskájuk Afganisztán gyarmatosításába, legalább a világ új csendőre igyekszik (immár negyedik éve, európai segítséggel) biztosítani Közép-Ázsiában a hadállásait. Húsz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy a tadzsik, vagy éppen grúz hegyek között amerikai katonák állomásozzanak. Ám az olajéhség nagy úr. S hogy, hogynem , az Úr nem volt elég figyelmes, hogy a legnagyobb olajmezőket olyan helyre teremtette, ahol nincs demokrácia. S ki más lehetne arra alkalmas, mint a (z elsősorban) fundamentalista keresztény Amerika, hogy exportálja a demokráciát szegény ördögöknek. Lehet, hogy csak összeesküvés elmélet, hogy az Egyesült Államok ott van jelen, ahol valamilyen számára fontos energiahordozó jelen van? Például olaj…?



Persze semmit sem adnak ingyen. Az olajat sem. Ám ha valódi árát beépítenék a benzin árába, akkor olyan magas árat kell/ene fizetni érte, amelyet jóval kevesebben tudnának, akarnának megfizetni. S ha kisebb a fizetőképes kereslet, kisebb a profit is. Tehát bujtatni kell a költségeket, s „hátulról”, más módon megfizetni az árát. Először nézzük meg, milyen adókedvezményekkel támogatja a kormányzat az olajipart…

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Következő

Vissza: Vallás, spiritualitás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 14 vendég

cron