Arctic akkor amikor meglazult igen gyorsan a fogam ill.az ínyem,és kiesett a teljesen épp fogam sokfélét gondoltam miért is történt, eleinte nagyon zavart és röhelyes is volt a látványa amikor nevettem, aztán nem sokáig témáztam rajta elfogadtam mert annak valamiért úgy kelett lennie, nem lett még önértékelési konfligtusom se
bizalomhiányom tuti nincs,
inkább túlbizalmas is vagyok sokszor, én inkább úgy érzem hogy az a fogkiesés valamiféle jelzés lehetett (akkoriban konfligtusaim voltak a sok gyümölcsel bizti) bár kitudja, a lényeg hogy hamar túlteszem magam a negatív dolgokon.
Tökéletesség: ez is relatív...bár ezt nem én hangoztattam előbb....
Nem hitetek el magamról semmit, nem önszuggesztálom magam soha,
arra nincs nekem szükségem de másra sem, kopogtatás magunkon meg egy hülye játék, baromság az egész, valaki kitalálta és sokan mennek utána,
túl sok a divat és reklám.
Én inkább azt mondanám magamról (mivel már volt idő megismerni önmagam 48 éve, és tisztában vagyok külső-belső értékeimmel)
öszhangban van a lelkem a testemmel (főleg amióta már nem vagyok 811-es) egészséges és szép vagyok, történhet már bár mi én akkor is elfogadom önmagam maximálisan amilyen vagyok, mert nem én vagyok a legfontosabb (de ez ne zárja ki azt hogy törődsz önmagaddal mert önbizalom nélkül nincs önzetlen szeretet, de a legnagyobb önbizalma az embernek akkor lesz ha nagy szeretet van benne, akkor érzelmeit is könyebben kimutatja, együttérez másokkal és aggódik segítő...
A túlzott önmegvalósításra törekvés mindenáron és mindenféle segítségekkel arra lehet jó hogy a végén nem vagyunk önmagunk.
Az unokahugom a drága Zitácska akit a mai napig is imádok, annyi mindennel foglalkozott az agykontrólltól kezdve stb hogy már nem is önmaga, megváltozott-elváltozott, túl nyugott olyan átszelleműlt vagy mi,
néz de olyan mintha átlátna rajtam, "nem érzem hogy érez" már nem is olyan humoros, kedves most is de már az is másabb...
Tökéletes csak isten lehet, hasonlóvá kell válni, /de mitől fogunk....
Előbb Mi emberek probáljunk meg egymás szívéhez eljutni akkor juthatunk el Istenhez, " ha meglátom benned azt az Isteni szeretetet....
Írtam itt a tisztán születtünkről...bár vannak gyerekek akiknek érzelmi világuk mégis tisztább nagyobb a szeretet is bennük, akár értelmesebbek is, olyan "felnőtt gyerek"
Gyermekként is a szeretet generált, bennem volt (nem kellett azt nekem tanúlni Stóner) azt sem hiszem hogy mindenki elfogadja és ráragadna minden "mocsok" amiben nevelkedett. Már írtam: pici kislányként arra ébredtem hogy apám öli a malackánkat, kirohantam és sírva kezemmel verve Őt, kiabálva mondtam neki hogy olyat nem szabad csinálni, de sok minden negatívokra robbantam már kicsiként is, figyeltem az embereket reakciókat...ez végig kisérte életemet, egyet nem értettem és nem is tudtam elfogadni hogy az emberek miért nem mutatják ki érzelmeiket és szeretetüket. Robbantam és nem fogadtam el az agresszíót, támadtam és védtem is az embereket. Tudok ám rosszkislány is lenni
hát
akkor nem is vagyok olyan tökéletes, az érzelmi világom sokaknak ciki,
nem baj, annak a kevésnek meg cuki