Karácsonyi mese

általános, más témához nem köthető témák

Karácsonyi mese

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. dec. 24., szomb. 11:27

Dátum: 2005. december 25. vasárnap, 01:15 Küldte: nawesh

Élt egyszer, egy hegytetőn három kis fácska. Mindegyikük szép és dicső jövőt álmodott magának…

Az egyik azt álmodta, hogyha megnő és kivágják a favágók szép és hatalmas kincsesládát készítenek belőle. Telis-tele lesz arannyal, drágakővel, pénzekkel… A második arról álmodott, hogy ha megnő és kivágják, tengerjáró hajót ácsolnak belőle, aki bejárja a viharos tengereket, távoli földeket… A harmadik arról álmodott, hogy hatalmas fává fog nőni és nem fogják soha kivágni. A hozzá ellátogatók tekintetét pedig az égig viszi…

Telt múlt az idő. A három kicsiny fa megnőtt. Hatalmas fákká cseperedtek. S eljött az idő, amikor jött néhány favágó. Nekigyürkőztek és kivágták az első fát. Ő boldogan sóhajtott, most jött el az ideje, hogy kincsesládát készítsenek belőle. De ehelyett elvitték egy távoli, poros kisvárosba, ott is a legutolsó barlangba, ahol jászolt ácsoltak belőle. Mindenféle állatok ettek belőle, taposták, koszolták….

Amikor a favágók a második fának is nekiálltak, örömmel dőlt el, remélve, most jött el az ideje a tengerjárásnak. Igaza lett, mert valóban hajót ácsoltak belőle. De nem tengerjáró büszke vitorlást, hanem egy kis tavon járó koszos halászbárkát. Nem hős felfedezőket vitt magával, hanem fáradt halászokat.

A favágók odaálltak a harmadik fa elé is. Először örült a sudár fa, hogy tekintetüket az égig viheti, de megrémült, amikor csattogni kezdtek a fejszék. S ahogy hatalmas dörrenéssel eldőlt a nehéz törzs, úgy foszlottak szerteszét álmai is. Nem készült belőle semmi. Egy farakásba került és elfelejtették….

Sok év telt el. A jászol már alig emlékezett arra, hogy kincsesláda akart lenni, amikor egyszer, egy zord téli estén fáradt család telepedett be a barlangba a tehenek, juhok és kecskék közé. Siettek, mert érkezésük után nem sokkal megszületett egy gyermek, akit nagy szeretettel a jászolba szórt friss szalmára tettek. Hamarosan pásztorok érkeztek és három bölcs is. A barlang nyitott ajtaján pedig egy fényes csillag fénye ragyogott be. S a jászol nagyon boldog volt, mert a világ legdrágább kincsét tartotta magában…

Eltel talán 30 esztendő is… Egyszer fáradt vándorok léptek a koszos, büdös halászbárkára. Elindultak a tó túlsó felére, ám olyan vihar kerekedett, amely még a nagy tengereken is ritkaság. A bárka utasai rémülten ébresztették fel alvó társukat, aki felállt, széttárta karjait és a tó vize lecsendesedett. S a hajó olyan boldog volt, hogy olyasmit látott, amit akkor sem tapasztalt volna meg, ha bejárja a távoli tengereket…

Eltelt megint pár esztendő. A fa, a farakásban már régen elfeledte ég felé törő álmait. Egyszer durva kezek kirángatták, keresztet ácsoltak belőle és rákötöztek egy embert. Először nagyon szégyellte magát, ám ahogy teltek az órák és szenvedett a reá szögezett ember lassan rájött, hogy ezentúl minden ember tekintetét az ég felé viszi…

Karácsony van. Kedves barátom! Tested legyen olyan, mint egy kincsesláda, amely lakhelye az Atmának, a léleknek. Ahogy a barlang az első keresztény templommá vált, ahogy a jászol szinte oltárrá a pásztorok és bölcsek hódolata által, így válik testünk is szent hellyé, a lélek lakhelyévé. Tartsuk tisztán, tartsuk tiszteletben. Legyél olyan, mint egy hajó. Bármerre is jársz, célodat ne feledd. Tedd dolgod szilárd elhatározással. S legyél példa. Ha reád tekintenek az emberek életed sora, tetteid inspirálják őket a jobb, tisztább életre. Segíts mindenkit eljutni a Legfennsőbbhöz.

Boldog és áldott Karácsonyi ünnepeket a veg.hu minden olvasójának, szerkesztőjének és családtagjainak……

Nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Vissza: Csevegés

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 18 vendég

cron