veg.hu

Miféle pedagógia az ilyen? Ha jó a gyerek, veszek neki egy macskát, ha nem, megölöm? És ha az ilyen gyerekek aztán egy cseppet sem fognak tisztelni semmiféle életet?

Ezt nem hiszem el hogy ilyen van illetve nem sok minden csodálkozom csak felháborodom... nemtudom az ilyen ember mit érez ha egyáltalán érez valamit.. szerintem ezeknek tláták ki a robot kutyát japók gyerek jó meveszem gyerek rossz kidobom ...
És mind ezt miért? Mert >>csak<< egy állat

Az anyja jó úristenit az ilyennek. Inkább köttette volna el a petevezetőjét, mint hogy gyerekeket szüljön az ilyen. Három élőlénnyel kegyetlenkedett egyszerre. Szadista rohadék.

Ravenangel írta:Az anyja jó úristenit az ilyennek. Inkább köttette volna el a petevezetőjét, mint hogy gyerekeket szüljön az ilyen. Három élőlénnyel kegyetlenkedett egyszerre. Szadista rohadék.

Az de azt nem értem hogy HOGY jut ebben a nagy "civilizációban" egy emvber eszébe ilyen

Mindig feldühít, ha állatokat bántanak. Hú de bátor, hú de hősies dolog! Anyuka aztán jól példát statuált a csemetéinek, és jól megnevelte őket. Csak az a szomorú, hogy ez nem kirívó eset, csak nem mindig lesz belőle bírósági ügy.

Annak idején egy ismerősöm mesélte: kiskorában volt egy macskájuk, akit imádott ő is, a húga is, csakhogy a macska - kandúr volt - a szomszédba járt csirkéket gyilkolni. Állítólag. Erre a gyerekek szerető szívű apukája felakasztotta a macskát.

Ravenangel írta:Mindig feldühít, ha állatokat bántanak. Hú de bátor, hú de hősies dolog! Anyuka aztán jól példát statuált a csemetéinek, és jól megnevelte őket. Csak az a szomorú, hogy ez nem kirívó eset, csak nem mindig lesz belőle bírósági ügy.

Annak idején egy ismerősöm mesélte: kiskorában volt egy macskájuk, akit imádott ő is, a húga is, csakhogy a macska - kandúr volt - a szomszédba járt csirkéket gyilkolni. Állítólag. Erre a gyerekek szerető szívű apukája felakasztotta a macskát.

Nekem pedig olt egy osztálytársam aki a kiskorában gyík giotint csinált, és egy másik ex osztálytársammal azon röhögtek hogy lefejezik a gyíkokat És még nem is tetszett amikor beszóltam

...arról már nem is beszélve, hogy idehaza *kivétel nélkül minden* hüllő védett...

Védett vagy nem... akkor is több mint barbárság. Akárcsak azok a "mindennapi csínyek", mint amikor a gyerekek kiszedik a pókok lábait, hogy lássák, meddig mozog. Persze ártatlan állatokat könnyű bántani, akik nem tudnak védekezni ellenünk.

Nem a gyerek a hibás..

Nem is magától tanulta

Ja ez a leginkább elkeserítő. "Csak mert megtehetem...." azért kíváncsi vagyok, hogy az ilyen bátor emberek daliáskodnának-é egy 50 kilós németjuhásszal.

Tudod, elvben nekem már hozzá kellett volna edződnöm az ilyen súlyos sztorikhoz (néha foglalkozom állatmentéssel), de egyszerűen nem tudok belefásulni. Nálam valahogy kőbe van vésve: állatot NEM bántunk. Még okkal sem.

flower írta:Nem a gyerek a hibás..

Ez a baj .. sok szülő még bíztatja is a gyerekét és utána nagy arcal megjegyzi , hogy dehát gyerek nem fogja fel, meg nem tehet róla , meg ez a dolga meg ilyen hasonló szegényes dumákkal nyugatja meg a saját lelkét. Vagy elég ha csak nem szól a saját gyerekére Pl: Kinn voltunk osztályommal görögországba az egyik felnőtt tag gyereke is jött.. egy apartmanba voltam velük. A gyerek minden szabadidjében hagyákat gyűjtött össze és megygyújtotta őket. meg öszze engedet kétt hagyát és harcoltatta őket (mámint azt élvezte h két szegény hangya egymásnak esik ) és mikor szóltan neki, hogy: gyerek! talán nem kéne, mert élőlények ők is akkor az apja szólt be nekem, h >>csak hangyák van belőlük még ezeken kívül is<<. Ez tény, de ez erkölcsi dolog. Lehet, hogy én is össze taposok hagyákat, mikor kilépek az ajtón, de nem látom , és nem direkt, szórakozásból csinálom. Szerintem az ilyen ember aki ma még >>csak<< hagyákat gyújt (a gyerek 14 éves tegyük hozzá ) holnap a mosógépbe dobja Fluffyt

Lehet, hogy ilyen hangyányi dolgokaon múlik csak, hogy milyen lesz a gyerek későbbi hozzáállása a többi élethez.

Két lehetőség van.
Az egyik (gyakoribb), hogy a gyerek nagy korában is ezt az attitűdöt fogja természetesnek érezni, és ezt adja tovább.
A másik (ritkább): valami csoda folytán felismeri, hogy ezt azért nem egészen így kellene, és vált.

Egy sztorit elmesélek erről. A volt barátom kifejezetten őskonzervatív, vidéki környezetben nőtt fel, tartottak a ház körül állatokat étkezési célokra, és hát a srác is meggyőződéses dögevő volt. Igen ám! Volt azonban egy kacsájuk a többi között, egy gácsér, akit exem különösen kedvelt - aztán, mikor megtudta, hogy a vasárnapi pecsenye az ő haverjából készült, kifordult a szájából a falat. Pedig távolról sem volt vegetárius!
Tartottak nyulakat is, őket is aranyosnak találta az ex: aztán, mikor a nyuszik vágásérettek lettek, és a faterja egy délelőtt tizenötüket végezte ki, nyúzta meg és dolgozta fel - exem ezután három napig nem bírt szóba állni az apjával. A nyúlpaprikást valami miatt különben sem szerette....
Érdekes, nem?

De...

Szerintem aki érező lény az előbbutóbb rájön arr is hogy a hús csak gyilkosság árán lehetséges... De ha rájön se lecc feltétlen vegás PL: az öcsém.. Ő halakat tart és azóta nem eszik halat.. de húst minden tvábbi nélkül eszik ...