Oldal: 3 / 4

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 6., szer. 2:51
Szerző: parika
giyandeva írta:Hiszen miért is kell a rendőrség, a katonaság? Vagy a "demokratikusabb" polgári védszolgálat? Mert társadalmunk morális szintje, hogyismondjam... a béka segge alatt van.


nanana :D ;)

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 6., szer. 3:03
Szerző: parika
Norci írta:egyetértek gáborral... szerintem is csak a felsőbb igazságszolgáltatásba vetett hit hiánya okozhatja a földi durvaságot, agressziót ilyen esetekben. mert ha tudjuk, hogy bármit is csinál, úgysem kerülheti el a kozmikus igazságszolgáltatást, és hogy mindennek van oka vagy célja. jól mondta ata, hogy nem látunk rá az összképre, csak ítélkezünk anélkül, hogy tudnánk, mi van mögötte. lehet, hogy nekünk most valami rossz, de a kozmikus, nagy terv részeként mégiscsak jó - valamiért...


ja, akkor ugy is ehetek tetemeket... elvégre lehet hogy egy jó terv része az állatok kinzása, és az állatvédelemmel, a terv ellen dolgozok ;) ki tudja...

ja, különben megprobálom a szót "ártatlan" pont ezért kerülni... mert nem én döntöm el hogy ki ártatlan és ki nem :) és ha egyáltalán bárki is eldönti, akkor annak istennek kell lennie, mert sokszor még magam sem tudom, hogy most jó vagy rossz volt a cselekedetem :D

inkább azt a szót használom hogy "gyengébb" élölény. ez lehet valaki, aki egy másik helyzetben viszont erösebb is lehet.
szóval egy élölényt, amelyik gyengébb, nem szeretném elnyomni. és szeretném mások figyelmét is erre felkelteni, hogy legalább az eröseknek meg kéne a gyengébbeket védeni, vagy legalább is békén hagyni.
de hogy ez most egy jó cselekedet -e ez? vagy hogy az általatok emlitett kozmikus izé hez passzol e? fogalmam sincs. én csak egyet tudok:
én megprobálom a gyengébbekkel ugy viselkedni, mint ahogy azt én szeretném hogy velem viselkedjenek, ha erösebb lennének :)

szóva ártatlan áldozatok szerintem sincsenek. viszont gyengébb mint a gyilkosuk áldozatok vannak. és vannak gyilkosságok, amiket én meg tudok akadályozni. és ezért ezt meg is teszem. mert ha a kozmikus izére várok, akkor sok sok fájdalom megtörténik még ezen a földön. lehet hogy igy is, és semmin se változtatok. de legalább megprobáltam.
hogy ez a kozmikus izének tetszeni fog-e? kit érdekel.
én néha legalább tükörbe tudok nézni. csak néha. de egyre gyakrabban ;)

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 6., szer. 6:01
Szerző: ata
Na és elérkeztünk a nemártás elvéhez.
Meg hogy ne tedd azt mással, amit magadnak nem kívánsz.
És hogy ha meg tudod akadályozni a fájdalom megtörténését, ott és akkor, azonnal tedd meg. Ne mulaszd el a segítségadást. ***

Biztos vagyok benne hogy ha nincs más módja megvédeni vkit a másik őrületétől, erőszakot kell alkalmazni. S hogy milyen mértékűt, az annak a fügvénye, hol áll le a támadó. És ha az a "nyakkitekerés", akkor ott a vége, és kész. És ez szerintem nem önbíráskodás. Az ott kezdődik, amikor valami már visszafordíthatatlanul megtörténik, és az erőszak nem segít annak a megakadályozásában.

Én nem hiszem, remélem, bízom benne, vagy ilyesmi, én 100%-osan TUDOM, mert tapasztaltam. A bumeráng mindíg visszaszáll ahoz, aki eldobta. És ezért tudom mondani: Ne lihegj bosszú után. Nem a te dolgod.



*** Hollandiában felszállt egy buszra 6 arab fiatal, hangoskodtak, kötözködtek. Az egyik utas felszóllította őket, hagyják abba. Agyonverték. Senki nem lépett közbe a harmincvalahány utas közül. A következő buszmegállóban leszálltak. A rendőrség még tanúkat is allig tudott összeszedni később.

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 6., szer. 11:49
Szerző: Norci
egyetértek parika, hogy tegyük meg a magunk részéről azt, amit meg tudunk tenni a kevesebb erőszakért. ha mindenki megteszi a maga részét, akkor jobb lesz ez a világ!!!

de mást nem kényszeríthetünk arra, hogy tegye meg a sajátját, csak remélhetjük, mert ez az ő szabad döntése, hogy megteszi-e vagy sem. erőszak tényleg csak erőszakot szül, és ellenérzést. még a maradék kis hajlandóságot is kiöli az emberből, ha valamire megpróbálják kényszeríteni. csak egy hasonló példa az oktatási rendszerből: ott van a kötelező olvasmányok kérdése. amíg rá vagyunk kényszerítve, nem olvasunk, de amint felkelti valami az érdeklődésünket, el fogjuk olvasni. szerintem így van ez mindennel: bennünk kell megszületnie az igénynek valami iránt, és nem jó, ha külső kényszer hatására tesszük meg.

és szerintem az állatok megölése úgy lehet a jó terv része, hogy végigköveti a fejlődésünket mind egyéni, mind kollektív szinten. ha csak a saját példámat veszem: kiskoromban nem érdekelt, hogy mit eszem. bár szerettem a kutyát, macskát, stb, nem érdekelt különösebben, mi van a tányéromon. aztán rájöttem, hogy ez így nem helyes, és a saját szabad akaratomból megváltoztattam az életmódomat, és immár vegán vagyok. ezt a fejlődést szerintem jelenleg szinte mindenkinek be kell járnia - kivéve a vegánul született gyermekek -, és ez így helyes. valahol azt mondhatjuk, hogy az állatok az életüket áldozzák azért, hogy mi fejlődhessünk, és eljuthassunk oda, amikor ezt már nem kell megtenniük, mert önmagunktól növényi étrendre állunk át. így is lehet nézni a dolgokat.

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 7., csüt. 16:03
Szerző: parika
a szokásos aktivista tevékenység akkor eröszak, vagy sem?

ha valakit eröszakkal eltéritesz a gyilkolástól, akkor az helytelen?

egy életet megmenteni azoktól akik csak kkihasználják az lopás?

egy élölény az lehet tulajdona egy másiknak?

lehetek tulajdona sok sok élölénynek és kezelhetem öket ugy mint dolgokat, amiket szintén tulajdonom közé számolok?

egy emberi állat szóval meghatározhatja, hogy mit tesz a tulajdonával. akkor és azt tesz a tulajdonával amit akar, vagy amit éppen a "törvények" amit ugye emberi állatok irtak- mond?

"de mást nem kényszeríthetünk arra, hogy tegye meg a sajátját, csak remélhetjük, mert ez az ő szabad döntése, hogy megteszi-e vagy sem."


ok, akkor legközelebb hagyom a szomszéd kislányt az apjától simogatni.
hiszen nem kényszerithetem az apját mert csak remélhetek, hogy eygszer csak "isteni beavatkozással" majd belátja, hogy a kislánya nem akarja a "simogatást".
ugyanigy akkor mi a francnak mondjam el az embereknek, hogy egy disznó ugyanugy fájdalmat érez mint egy kutya és hogy gondolkodjanak el azon, hogy egyes kultúrákban miért szent, vagy gongosz egy bizonyos állatfaj.
megmondom neked, hogy miért simogogatja a germán nép a lovat és ugy találja, hogy azt nem kéne megenni: mert a germán nép a lovat szentnek tekintette. a mai napig is a germánok ezzel a kultúra-tehát ember által alkotott hülyeség miatt azt gondolják, hogy a disznot ehetik, de a lovat nem. (persze a népek keveredése során rájött sok germán is, hogy a lóhús is finom. de a legtöbb ember a videónk elött elbögi magát, ha egy lovat látnak, akit levágnak. ha egy disznó vágását látják, hát az se szép, de "normális")
ugyanigy a te sem eszel kutyát, mint koreában. ott mást soha nem ennének meg...
nem fejlödés hanem visszafejlödés tanúi vagyunk.
és ezt már több száz éve!

régen legalább egyes kultúrákban bizonyos állatokat isteneknek hittek. azt gondolták egy faj egy isten földi képarca lenne. ehhez megfelelöen bántak is az állattal. ami viszont nem hátrálta öket abban, hogy a többi állatot ugyanolyan brutalitással kezeljék mint egy zsák krumplit.

az "ösember" tisztelte a különféle állatfajokat és csodálkozva tanult tölük.

most pedig az "állat" csak egy darab tulajdon, amiröl mi határozzuk meg, hogy ehetö vagy simogatható.

visszafejlödés live.

milyen szuper kozmikus ötlet is ez: hu, majd legyilkoltatunk több millió szerencsétlen élölényt, és reméljük, hogy az emberi faj majd tanul. juhuuu.
majd tétlenül végignézzük, ahogy az emberi faj saját magát is kiirtja. dehát ez egy olyan jó ötlet, ezt nem szabad megváltoztatni! az embernek a teremtés korojánának ugye tanulnia kell. és ezt ugye nem szabad eröszakkal befolyásolni! nem nem!
mindenek felett tehát az ember tanulása és (vissza) fejlödése a középpontban! mert ugye "az ember" az a világ közepe! és ezért is olyan fontos, hogy minden és mindenki az ö tanulása érdekében feláldozza magát.
ja, tényleg, elfelejtettem elmesélni: tegnap amikor egy kutyának a torkát elvágtam, persze elötte jól kikorbácsoltam, azt gondoltam: hát, de jó, hogy senki nem akar engem eröszakkal ettöl az élménytöl megfosztani! talán még 24634 kutyát és más állatot le kell még gyilkoljak, de van remény, ugye?
ki foglalkozik az élölényekkel! a lényeg hogy AZ EMBER tanul és (vissza)fejlödik!

"az állatok az életüket áldozzák azért, hogy mi fejlődhessünk, és eljuthassunk oda, amikor ezt már nem kell megtenniük, mert önmagunktól növényi étrendre állunk át."


HUHUUUU!
tényleg! ezért nevetnek a hús, tej és tojáscsomagoláson az "állatok"!!!!
mert SZIVESEN és TELJESEN ÖNKÉNTESEN *ÁLDOZTÁK FEL* CSAK NEKÜNK EMBEREKNEK AZ ÉLETÜKET! én hülye meg azt hittem, hogy ez a fogyasztók becsapása! de tévedtem!

milyen arrogáns gondolat!!!
mindjárt lefordulok a székröl a beképzeltségem miatt. én vagyok AZ EMBER. mindenkinek fel kell most akkor áldozza magát a tanulásom érdekében magát! és méghozzá önkéntesen!!!!!

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 8., pén. 8:28
Szerző: Norci
kedves parika! légyszives ne forgasd ki azt, amit írtam, próbáld egy kicsit más szemszögből nézni a dolgokat. ha így gondolnám, ahogy kellően ironikusan írtad, akkor nem lennék vegán, tehát nyitott ajtókat döngetsz...

de, elmondhatod mindenkinek, hogy mi mivel jár, mit éreznek az állatok, stb. a tájékoztatás fontos dolog. de nem kényszerítheted a másikat, hogy a te nézeted, elvárásod, stb szerint éljen, mert el kell fogadnod, hogy szabad ember, végső soron azt tesz, amit akar, még akkor is, ha az szerinted, vagy bárki szerint helytelen! és emiatt nem szabad elítélned. vagy megfogadja a tanácsodat, vagy nem, ez az ő döntése.

abban viszont biztos vagyok, hogy másokban az állatok iránti tiszteletet nem lehet csupán tájékoztatással felébreszteni, ide magától kell eljutnia. és ha én valakit ösztönözni szeretnék valamire, pl a hús elhagyására, akkor sem a riogatással tenném, nem a vágóhídi videók mutogatásával, mert a sokkolás szerintem keveseknél válik be. inkább az állatszeretet szép, hétköznapi oldalát mutatnám be, hogy milyen gondoskodóak, csodálatosak, szeretetteljesek tudnak lenni. hogy mennyi szeretetet adnak egy gyereknek, hogyan segítenek a felnőtteknek. és itt nem csak a kutyára, macskára kell gondolni, bár ha valaki legalább őket szereti, az is valami. de egyik ismerősöm mesélte, hogy egy cocával nőtt fel, és nagyon szerették egymást! ezt mutatnám meg az embereknek.

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 8., pén. 10:19
Szerző: baraka
Parika, én a helyedben pszichológushoz fordulnék, vagy kineziológushoz. Iszonyú agresszív vagy, tele vagy dühvel, gyűlölettel, és pusztító szándékkal. De mivel nem tudatosul benned, árnyékként lépett fel nálad. Az állatokat védenéd, de az embereknek kitekernéd a nyakát.
Komolyan megkeresném a mögötteseket, honnan ez a vad agresszió és ártó szándék bennem.

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 8., pén. 10:56
Szerző: Norci
parika!
épp pár napja beszélgettem egy elég régóta vegetáriánus barátnőmmel, akinél anno és most is az állatvédelem volt az áttérés oka. és az emberek iránti tiszteletről, alázatról esett szó, mikor mesélt arról, hogy régebben benne is ilyen harag volt az emberekkel szemben, mint benned, pont amiatt, amit az állatokkal csinálnak. de aztán rájött ő is, hogy egyrészt nem minden ember ilyen, másrészt pedig erőszakkal úgysem ér el eredményt, csak a csendes példamutatással. ezt javaslom neked is. és ez nem beletörődés, nem megalkuvás, hanem egy másfajta, szerintem hatékonyabb módszer, amit már Gandhi is eredményesen alkalmazott. vegyünk példát mi is róla!

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 8., pén. 21:37
Szerző: Parsifal
szerintem félreértitek Parikát. Ő nem (nem ő!) akarja kitekerni senki emberfia nyakát. Parika meggyőződéséhez híven kritikus (kritizáló). És ugyanakkor aktív - következetes - is, látván az akciókat, amikben részt vesz, és az eredményeket(!)

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 8., pén. 21:39
Szerző: Parsifal
és nem mellesleg szerintem jó is! :wink: :bravo:

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 9., szomb. 7:08
Szerző: ata
Lehet nyitni olyan fórum témát, hogy EMBERVÉDELEM?

Szívesen írnék bele.

Én is rabszolga vagyok.

Heti 44 órát töltök munkával, bejárással.

Ismerek olyanokat is, akik 56-70 órát.

A többi rabszolga megbámul amiért becsukott szemmel arcomat a nap felé fordítva állok a villamosmegállóban, élvezve minden rám eső sugarát.

Furcsán méregetnek, ha esőben hazafelé munkából már nem nyitom ki az esernyőt, hanem hagyom a langyos esőcseppeket végigfutni arcomon, érezve, és felidézve, hogy még mindig a földön vagyok, nem teljesen betonszarkofágban, ami betonfalú labirintusaival vesz körbe.

Voltunk az indiánok szent szigetén, mely a világ legnagyobb édesvizi tóban lévő szigete. Gyönyörű volt. A szigeten belul majd száz kisebb tó, és némelyiken belül szintén sziget. Végelláthatatlan szabad tér.
Mégsem tudtam sokáig menni. Utamat állta egy szögesdrót kerítés.

A rabszolgatartók mindenhová felhúzzák, jelezve mi az övék.

Mindenhonnan hallom, mi mindenre van "szükségem" hogy "boldogan" éljek. De nincs. Nagyon kevés amire tényleg szükség van. Mégis ha nem fogyasztanánk, rabtartóink a szűk profit miatt kirúgnának, és éhen dögölhetnénk. Mert minden a hajcsároké.

Még 30-35 év, és kiszolgállt rabszolga leszek.

Naponta érzem, hogy nyúznak. Nyúznak, hogy pénzt keressek, profitot termeljek. S mikor megkapom verítékem jutalmát, valami adót vagy micsodát vesznek le róla.

S mikor megveszem az alapvető élethez szükséges dolgokat, megint megadózzák, mert elköltöm. S ha van valamim, azt is megadózzák. És állítólag azért, hogy nekem jobb legyen.

S ha megbetegszem attól a szeméttől, amit kajaként rám sóznak, megint keres rajtam valaki. Még szerencse, hogy megválogatom.

De a levegőt már nem tudom, az mérgezett.

Börtönben vagyok, egy börtön bolygón, és fajtársaim a börtönőrök. Magunk alá, köré, közé piszkítunk, mint ólban a disznók.

Vegyszerekkel csillivillizzük lakásunkat, a fal meg rákkeltő anyagból van.

A képes dobozban láttam, hogy az egyik nagy rabszolgatartó lánya most bajban van. Beleütközött a törvénybe. Nagy jódolgában nem tudja mit kezdjen magával.

Mennyi mindent lehetne kezdeni a rákosan, más véréből származó vagyonokkal, és egy csipetnyi jóindulattal. Ez a rákos duzzanat valahogy mindenhol ott van. Mondhatnám korunk rákfenéje a rák. Annyira kiküszöböltük az élet sokszínű történéseit az életünkből, hogy a rák marad. Szét rágódunk, szétmaródunk.

Ám most úgy érzem, elfordultam a naptól, és csak sötét árnyékokat látok. Jobb, ha vissza fordulok.

Az új forum témája legyen inkább: Az eljövendő kor

"Az emberek látják a dolgokat, és azt kérdezik: miért? Én viszont álmodom a dolgokat, és az kérdezem: miért ne?"

HozzászólásElküldve: 2007. jún. 9., szomb. 16:03
Szerző: Parsifal
:!:

"Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen?" http://www.ezvankiado.hu/miafenet2k.jpg

http://www.ezvankiado.hu/

Radik

HozzászólásElküldve: 2007. okt. 6., szomb. 22:40
Szerző: a1734fgq
Üdvözlet mindenkinek! Nem biztos, hogy egyetértetek velem, de én helyénvalónak tartom ancsapancsa véleményét, ami a sorozatos és különösen kegyetlen állatkínzókat illeti. Sokan tapostunk el bogarakat gyerekkorunkban játékból, de pl. egy kutya, macska, majom ill. egyéb állat szórakozásból történő kínzása nem ugyanaz és nem is normális dolog még gyerekkorban sem. Egyetértek vele, hogy az ilyen emberek nem a társadalomba valók, az erőszakot meg a történelemben (pl. Hitleri németország) mindig úgy lehetett csak megállítani, ha ellenállást tanúsítunk és szolidaritást vállalunk az elesettekkel, jogaik érvényesítése érdekében.

Tehát a radikalizmusnak is megvan a maga helye, az erőszak ellen védőerőt kell képezni és hogy megfékezzük azt.


Ez volt a bemutatkozásom, lehet hogy nem volt jó az első benyomás. :-))

HozzászólásElküldve: 2007. okt. 8., hétf. 14:47
Szerző: Norci
Egyetértek azzal, hogy a cél az, amit megfogalmaztál: "ellenállást tanúsítunk és szolidaritást vállalunk az elesettekkel, jogaik érvényesítése érdekében.", csak a módszerekben van a különbség.

számomra Gandhi a legnagyszerűbb példája annak, hogy erőszakmentesen is lehet sikeresen "harcolni" valamiÉRT (nem valami ellen)

Radik

HozzászólásElküldve: 2007. okt. 12., pén. 22:21
Szerző: a1734fgq
Szia, Norci! A radikális állatvédelem a legtöbb országban, ahol elterjedt sokkal inkább az állatok szenvedéseiből profitáló gazdasági társaságok vagyontárgyaira irányul ill. az állatkínzók vagyonára és a "lelki hadviselésre". Az erőszak ember ellen nem jellemző erre a mozgalomra, szerintem az általam felsorolt ellenállási módszerekkel Gandhi is egyetértene. Egyébként az ilyen típusú állatvédelem többszörösen bevált, rengeteg győzelmet sikerült már elérni.

Más:

Épp most sikerült eladni a házamat és találkoztunk azokkal akiknek meg fogjuk venni a lakását, hogy visszaköltözzünk pestre. Ők is vesznek egy házat valahol, ahol otthagynak nekik három macskát. A nő kerek perec kijelentette, hogy alig várja, hogy megmérgezze a macskákat, mert utálja őket. A dologban további csavar még, hogy mi is otthagyunk egy fekete cicát a mi vevőinknél és még ellene is úszítgatta őket. Hát én majdnem felrobbantam a tehetetlen dühtől és nem tehetek semmit... Hogyan sikerül neked, nektek az ilyen dolgokat feldolgozni? Remélem Isten igazságot tesz!

Valamit tenni kell!