kedves a1734fgq! (érdekes név )
vajon a lelki hadviselés, ahogy irtad, nem emberek ellen irányul? és nem erőszakos? és jobb, szebb, kiméletesebb, stb, mint a fizikai?
nézd, az én véleményem az, hogy erőszak erőszakot szül. minél több az erőszakos megnyilvánulás részünkről, annál jobban, erőszakosabban üt vissza a másik oldal. csak egy egyszerű példa: ha valaki valakinek rosszat tesz, akkor hogy reagálnak általában az emberek? (most tekintsünk el a szellemiséggel foglalkozó vagy valóban hivő emberekkel, mert náluk inkább jellemző a "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel" elv)
a válasz a bosszú, megtorlás, még nagyobb erőszak, visszaszúrás, akárhogy nevezhetjük. ugyanezt váltja ki szerintem az utcán orditó radikális állatvédő is - én nem ezt tartom a megoldásnak. nyilván belőlem nem azt váltja ki, hogy azért is megkinzok egy állatot, de nem is ösztönöz az extra állatvédelemre egy átlagembert sem.
nem a rosszat kell elnyomni, hanem a jót kell megmutatni, pl. hogy milyen jó hatású az emberekre az állat társasága, meg kell szerettetni az állatokat az emberekkel, és akkor nem fogják bántani. csak az bántja az állatot, aki nem szereti őket.
ne azért ne bántsa az állatot, mert büntetik, megtorolják, stb, hanem azért, mert belül megérti, hogy ezzel szenvedést okoz egy másik élőlénynek! aki idáig nem jut el, azon nem lehet segiteni a büntetéssel. egy másik példa: büntetett előéletű emberek visszaesési aránya. ha megértette, hogy milyen dolgot tett, és valóban átélte ennek súlyosságát, felgyulladt benne a lelkiismeret, nem fogja megtenni újra. ha csak leülte az idejét, de közben semmit sem tanult belőle, újra bűnözni fog. a lényeg a belső átalakulás, amit szerintem nem lehet büntetéssel elérni.
hozzáteszem: a büntetés szerintem nem a mi dolgunk, hanem az Istené...
N