Megmenthető-e a Föld? - I. rész

Hulladékprobléma, környezetvédelmi akciók, környezetszennyezés

Megmenthető-e a Föld? - I. rész

HozzászólásSzerző: Parsifal » 2011. aug. 25., csüt. 9:27

Dátum: 2005. szeptember 08. csütörtök, 11:31 Küldte: Parsifal



Beszélgetés Balogh János ökológus professzorral
A riport megjelent a 2000. évi Kincses Kalendáriumban.

Az ember a Földnek vagy apja, vagy rablója - mondja Zarathusztra, az ősi iráni vallás, a párszi megalapítója. A Krisztus előtt 600 évvel (Parsifal: vagy inkább 6000? nem lényeges) élt gondolkodó nem hallott az ökológia tudományáról (amely az élőlények és a környezet kapcsolatait vizsgálja), ám mégis fölismerte a lényeget: nincs következmény nélkül az, ahogy az ember bánik a Föld javaival. A huszadik század polgára pedig immár megkerülhetetlenül szembesül a ténnyel: a termész régi rendje megbolydult, földborult és ebben a fölbolydulásban olyan folyamatok indultak el, amelyek az embert hovatovább a puszta létében veszélyeztetik. Egyre fontosabbá válik a kérdés: megállítható-e ez a kedvezőtlen irány, avagy - Zarathusztra szavaival szólva - apja lesz-e az ember a Földnek?

Dr. Balogh János akadémikus régi és elismert művelője az ökológia tudományának. Őt kértük válaszadásra, e nagy horderejű kérdés elemzésére, a kiút megmutatására. Elsőként azt firtattuk: -hol van a bajok gyökere?

-A világ legnagyobb baja az, hogy ki akar nőni abból, amiből nem nőhet ki. Pedig nézzünk csak szét a természetben és gondolkodjunk. Nézzük meg a rétet, a búzamezőt vagy az erdőt. Azt látjuk, hogy az erdő (a rét, a búzamező) teteje vízszintes. A fa elér egy bizonyos magasságot és tovább nem növekszik. Vagyis a mennyiségi (magassági) növekedésnek fölső határa (korláta) van. Olyan élő rendszer tehát, amely korlátlanul növekedhet, nincs a világban. Azazhogy mégiscsak akad kettő. Az egyik a rákos daganat, amely addig burjánzik-növekszik, amíg meg nem öli az élőt. A másik pedig az emberi gazdaság, amely ugyanígy növekszik, és egy ponton túl ugyanúgy megöli magát a gazdaságot. És most gondoljunk vissza az erdő (a rét, a búzamező), a bioszféra üzenetére: ember, növekedni csak egy határig tudsz, ha ezt túlléped, elpusztítod önmagad. (Parsifal: és ami rosszabb: másokat, szeretteinket...) Ez törvény. És az ember ezt nem akarja elhinni.

-Azért akadnak olyanok is, akik ezt belátják...
-Leginkább a parasztemberek. Elmondok egy történetet, amely neves földrajztudósunkkal, Cholnoky Jenővel esett meg egy kínai útja alkalmával. Tudnivaló, hogy a ma egymilliárdnál is több lakosú, hatalmas parasztország kiváló mezőgazdasági művelést folytat immár évezredek óta. (Parsifal: szerintem ennek is "köszönhető" a Magyarországon is megtalálható elég sok kínai biotermék: napraforgó, szója, hajdina, stb.) Cholnoky egy kínai parasztnál kapott szállást, aki illően meg is vendégelte: vacsorát, majd másnap reggelit adott neki. Amikor azonban földrajztudósunk a vendéglátást megköszönve távozni készült, a parasztember mosolyogva a ház melletti kis fülkére (a toalettre) mutatott. A jelbeszédnek világos üzenete volt: ami neked, mint vendégnek jár, azt megkaptad tőlem, de ami ebből a földé, azt ne vidd el! E kis történetben benn van az, amit a kínai paraszt négyezer éve, a magyar paraszt ezer éve tudott, csak most a nagyokosok miatt, akik könyvből tanítják neki a mezőgazdálkodást, kezdi elfelejteni. (Parsifal: mondhatjuk úgy is, elfelejtette; de lassacskán újra felismerik a szervesanyagok helyes hasznosítását, és a "komposzttoalett" fontosságát is az emberek)

-Az ember a mezőgazdaságon túl az ipari termelésben, de a gazdasági élet számos más területén is feszegeti ezeket a határokat, sőt, lehet, hogy túllépte máris. Professzor úr szerint hol tart ebben a világ?
-Számokkal szolgálok. A világon termelt energia 85 %-át hadianyagok gyártására (háborúkra) és nyugodtan mondhatom, fölösleges cuccok és lomok előállítására használják. Ennek a 85 %-os energiafelhasználásnak a hasznát az emberiség 15 %-a fölözi le. Tizenöt százalék marad csupán a Föld lakossága zömének (a 85 %-ának) mindennapi megélhetését célzó, valós energiaigénye kielégítésére. A 85 %-nyi energia felhasználásával okozott levegő- és vízszennyezésből pedig egyformán jut annak is, aki semmit sem szennyez. A gazdagok tehát még a szennyezéssel is a szegényeket nyomorítják meg. Az emberiség történelmében még soha nem osztották el olyan igazságtalanul a javakat, mint most, a XX. század végén. Ez még akkor is igaz, ha azt mondják egyesek: az ipar óriási fejlődésének eredményeként ma már olyan kényelemben élhet az átlagpolgár az ötvenöt négyzetméteres lakótelepi lakásban, ahogyan XIV. Lajos élhetett a maga korában. Hiszen fürdőszobája, állandó hideg-meleg vize, fűtése, világítása, kényelmes, jó ágya van. Igaz ugyan, hogy a királyi palota területe több volt, mint ötvenöt négyzetméter, de cipőben, ruhában, tisztálkodószerekben és mindenféle kenceficében tényleg túltehet a Napkirályon már a mai átlagember is. Igen, de milyen áron?! Olyan áron, hogy növekszik a kibocsátott mérgező gázok aránya a levegőben, hogy sokasodnak a rákos, az asztmás megbetegedések, hogy erősödik az üvegházhatás, hogy egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási megnyilvánulások...

-Ez utóbbit, az időjárás kilengéseit, illetve annak következményeit immár mi magunk is a bőrünkön érezzük. Az ár- és belvíz száz esztendőre visszatekintve nem okozott akkora kárt nekünk, magyaroknak, mint manapság. De ez a szélsőség a világ más tájain is erősen megnyilvánult pusztító viharok, özönvizek, hosszan tartó rendkívüli kánikulai melegek formájában. Ön mint a trópusi esőerdők jeles kutatója milyen kapcsolatot lát az időjárási szélsőségek és a trópusi esőerdők immár elhíresült pusztítása között?
-Nagyon szoros és kézenfekvő az összefüggés. Vegyük például Dél-Amerika időjárását. Érkeznek a fellegek az Atlanti-óceán felől, elszállnak az amazóniai őserdő fölött, fölemelkednek az Andok hegységnél. Ekkor a felleg lehűl, kizuhan belőle az eső és elárasztja a hegyek oldalát. De nem történik semmi baj, mert az úgynevezett trópusi mohaerdőkre zúdul. (Itt a fákat, bokrokat és a talajt hihetetlen vastagságban moha borítja, amely természetes szivacsként viselkedik.) A mohaerdő fölfogja a hatalmas mennyiségű vizet és cseppenként adja le a termőtalajnak. (Pontosan úgy, mint az 50 éve fölfedezett és kifejlesztett csepegtető öntözőrendszer.) Ám az ember van olyan ostoba, hogy kiírtja az esőerdőket (P: a faanyagért, valamint újabb legelők nyeréséért a húsállattartáshoz!), ennek következtében akadálytalanul pusztíthat a víz a trópusokon. De ne menjünk ilyen messzire, maradjunk csak a szűkebb hazánkban. Honnan jött hozzánk az a rengeteg víz? A Kárpátokból, Erdély és Kárpátalja hegyeiből, ahol ugyan nincs mohaerdő, de ott voltak a gyönyörű fenyvesek, bükkösök, amelyek megfogták, csillapították a vizek áradását. Ezek jó részét mára kivágták.

-A talajok elsavanyodásától kezdve az ózonlyuk tágulásán, a savas esőkön át a különböző időjárási, természeti katasztófákig hosszan sorolhatnánk azokat a megnyilvánulásokat, amelyek mind csakis azért következtek be, mert az ember az egyre növekvő fogyasztásával fölforgatta a természet rendjét. Odáig jutottunk, hogy az ökológiai katasztrófa réme ma már egyetlen gondolkodó emberfia számára sem üres fenyegetés. Miért van az, hogy professzor úr ennyi fenyegető veszély ellenére bízik az emberiség jövőjében?
-Azért, mert én ökológus vagyok, aki világosan látja, hogy a gazdasági fejlődés nem kerülhet szembe az ökológia törvényeivel. Ha mégis ezt teszi, menthetetlenül elpusztul, hiszen az előbb szóltunk róla, hogy az egészséges szövetből kiburjánzó rákos daganat mindig, mindenütt puszulásra van ítélve. De nem az egész bioszférát pusztítja el, hanem egyedül önmagát: a zsákutcába került társadalmat. Így omlott össze az egész világ számára váratlanul az atom és hidrogénbombák ezreivel felszerelt, legyőzhetetlennek tartott szovjet rendszer. De ez egy feltartóztathatatlan folyamatnak csupán az első szakasza volt.

-Ezek szerint jön a folytatás?
Avatar
Parsifal
Grafomán
 
Hsz: 946
Csatlakozott: 2004. okt. 7., csüt. 0:00
Tartózkodási hely: Körösök vidéke


Re: Megmenthető-e a Föld? - II. rész

HozzászólásSzerző: Parsifal » 2011. aug. 27., szomb. 22:08

Dátum: 2005. szeptember 16. péntek, 01:05 Küldte: Parsifal

Beszélgetés Balogh János professzorral A riport megjelent a 2000. évi Kincses Kalendáriumban. Megmenthető-e a Föld? - I. rész

...a gazdasági fejlődés nem kerülhet szembe az ökológia törvényeivel. Ha mégis ezt teszi, menthetetlenül elpusztul...De nem az egész bioszférát pusztítja el, hanem egyedül önmagát: a zsákutcába került társadalmat. Így omlott össze az egész világ számára váratlanul az atom és hidrogénbombák ezreivel felszerelt, legyőzhetetlennek tartott szovjet rendszer. De ez egy feltartóztathatatlan folyamatnak csupán az első szakasza volt.

-Ezek szerint jön a folytatás?
-Nem csak jön, hanem már benne is vagyunk! A hasonlatunkhoz visszatérve: a beteg csak akkor gyógyul meg, ha az egészséges sövetekből eltávolítják a rákos daganatot (P: a leghelyesebb azonban, ha a szervezetet felerősítjük természetes módszerekkel, amely aztán eltávolítja az ellenséges részeket). Az emberiség egyik nagy tévedése volt, hogy a világ kétpólusú. Az egyik pólus az ún. szocializmus, a másik a kapitalizmus, pontosabban fogalmazva mindegyiknek a századunkban kialakult rabló formája. Úgy mondhatjuk, hogy a világ ökológiai szempontból is kétpólusú. Az egyik oldalon a bioszférát pusztító rendszerek vannak. Az erdőnek mindegy, hogy kapitalista vagy szocialista ipar pusztítja el. Ugyanígy a vízszennyezésnek, az ózonlyuknak, az éghajlati katasztrófának sem ideológiai oka van. A butaság és a gonoszság az oka, és ez mindkét rendszerben bőségesen jelen van. A második "rákos daganat" a javak 85-15 %-os aránya, sőt ennek továbbtorzulása az úgynevezett "multinacionális" globalizáció felé...

-Egyszerűen szólva: a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek...
-...és a Föld még szennyezettebb. Hogy ebben a helyzetben is bízom az emberiség jövőjében, annak egyszerű a magyarázata. Azt az ökológus sem tudja, hogy hol, mi módon jön a fordulat. De mi az egész Földet nézzük, úgy gondolkozunk tovább. A Föld lakosságának több mint a fele, 3 milliárd ember öt világrészen szétszórva, 3 millió faluban, mezővárosban él. Az emberiségnek ez a része elpusztíthatatlan. Gondoljuk csak meg: a katasztrófafilmek helyszíne legtöbbször valami óriási emberi építmény, például felhőkarcoló, óceánjáró, völgyzáró gát (P: lásd: WTC Világkereskedelmi Központ ikertornyai...). Ha az Antarktisz jégtakarója a felmelegedés miatt tovább olvad, nagyrészt a tengerparti részeket fenyegeti az elárasztás. A megalopoliszok, a Föld óriásvárosai, a globalizált világ szellemi, pénzügyi, ipari központjai leginkább itt találhatók. A globalizált világot - a gazdasági válságon túl - ez a maga okozta katasztrófaveszély mindennél jobban fenyegeti.

-A reménység tehát a vidék?
-Igen, a vidék. De a civilizáció nyújtotta lehetőségek okos felhasználásával. Brazíliában, a sokmilliós világvárosoktól ezer kilométeres távolságban láttam, hogy kell a trópuson élő ember tökéletes lakóhelyét, a pálmakunyhót öszkomfortossá varázsolni. Egy szál villanydrót, gázpalack, gáztűzhely segítségével minden a helyébe megy, amire csakugyan szüksége van. (P: Áram és melegvízforrás: napkollektor, szélkerék; Vízforrás: csapadék, patak, fúrott kút; napsütő, stb.) A műholdvevő tévéantennával felszerelt amazóniai pálmakunyhó jelképesen megmutatja, hogy merre kell az emberiségnek az új utat keresni.

-Ez a vidékbe vetett reménység áll hazánkra is?
-Igen, mert a magyarság "pálmakunyhója" a kertes vidéki ház. Nyugdíjba menetelem után majdnem 15 évig egy kiskunsági tanya volt a második otthonunk. Sokan tudják már rólam, hogy majd' három évtizeden át a világ esőerdőit jártam. Azt vizsgáltam: vajon az őserdők pusztítása nem jár-e nagy veszéllyel az emberiség számára? (Azóta sajnos tudjuk, hogy nagyobbal, mint gondoltuk.) Az utakra kevés pénzt kaptam, mert a tudományra szánt összeget rendszerint azok adják, akik a mának élnek, és nem törődnek a jövővel. Így azután minden fillérrel spórolnom kellett. Csak a legszükségesebb holmit vihettem magammal, ami a 20 kg-os súlyhatárba belefért a repülőgépen. Akkor tanultam meg, hogy az ember akkor boldog igazán, ha könnyű csomaggal utazik a világban. A fölösleges lomot, kacatot nem kell magunkkal cipelni. Csak gond, teher és a végén úgyis a szemétbe dobjuk. Az emberiség jövőjének legfőbb záloga az, ha megtanul könnyű bőrönddel utazni, mert a félig elpusztított bioszféra nem engedi meg, hogy hatmilliárd teletömött bőröndű ember szennyezze-pusztítsa tovább ezt a bajba jutott világot.

Az írás Valló László riportja Balogh János professzorral a 2000-es Kincses kalendáriumból, Parsifal tolmácsolásában és kiemeléseivel.
Avatar
Parsifal
Grafomán
 
Hsz: 946
Csatlakozott: 2004. okt. 7., csüt. 0:00
Tartózkodási hely: Körösök vidéke


Vissza: Környezetvédelem

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 5 vendég

cron