A szent tehén!

Vallás vegetáriánus szemszögből, filozófiai kérdések, híres bölcsességek

A szent tehén!

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. jún. 28., kedd 10:47

A tehén változatos szerepet játszik India vallási életében. Egyes templomokban minden reggel az oltár elé visznek egy szépen feldíszített tehenet, és ott fejik meg; van, ahol a tehén etetése előbbre való, mint az oltáron a felajánlás. Külön imádatban részesül a tehén Vaiszákh hónap első napján, amelyen Brahmá megteremtette. Ilyenkor a tehén szarvait sárgára festik, majd megfürdetik a folyóban. Gopastami ünnepén szépen feldíszítik, nagy tisztelettel körüljárják, vizet és virágokat ajánlanak fel neki.


Az India-utazók mindig megemlítik, hogy a tehenek milyen szabadon járnak az utcákon, senki nem kergeti el őket, még akkor sem, ha akadályozzák a forgalmat, vagy a piacon megkóstolják a zöldségeket. A tehéntisztelet súlyos konfliktusok forrása is lehet, mivel a mohamedánok a szent állatokban csak a pecsenyét látják.

A tehenet nem szabad megölni, sőt bántani vagy elkergetni sem. Nemcsak ő maga szent és tiszta, hanem mind az öt terméke, vagyis a tej, túró, vaj, trágya és vizelet (panycsagávja). Ezek nemcsak tiszták, hanem megtisztítanak a bűntől. A piszkos helyeket tehéntrágyával tisztítják meg, vidéken még ma is sok helyen az az első dolog, hogy tehéntrágyával tisztítják meg az ajtó környékét vagy a küszöböt. A haldokló tehén farkába kapaszkodik, és azt reméli, hogy a tehén majd elvezeti őt a mennyországba, vagy legalább egy jobb újraszületésbe.

Mohandász Karamcsand Gandhi írja: „A hinduizmus lényege a tehén oltalmazása. A tehén védelme az én szememben az emberiség fejlődésében az egyik legcsodálatosabb dolog. Számomra a tehén az egész világ. Az embert a tehén védelme arra a felismerésre vezeti, hogy egynek és hasonlónak tudja magát mindennel, ami él. Egészen világos előttem, miért éppen a tehenet választották e különös megbecsülés tárgyául. A tehén mindig az ember leghívebb, legjobb társa, minden gazdagság kútforrása. Nemcsak tejet adott, hanem lehetővé tette a földművelést is. Szelíd állat, szemeiben részvét csillog. Az indiai emberek millióinak tápláló anyja. A tehén védelme Isten minden szótlan teremtményének védelmét jelenti. Nyilvánvaló, hogy legősibb látnokaink is már ebben az értelemben tisztelték a tehenet. A teremtés alsóbb rétegeinek hívása sürgetőbb, mivel szótlan marad.” (Önéletrajz, Bp. Európa, 1987.)


Dátum: 2005. május 12. csütörtök, 15:00 Küldte: boldogsag
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Re: A szent tehén! II-rész.

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. júl. 8., pén. 21:01

A tehénre évezredek óta úgy tekintenek, mint az élet, termékenység és jólét forrására, anyaistennőre, az emberiség vagy isteni lények anyjára. Európa és Ázsia minden részében szent volt, ahol hajdan az árja népek éltek: Skandináviától Indiáig.

A régészek azt mondják, a tehén- és bikaemlékek a Kr.e. 5-3 évezredekben e leggyakoribbak, talán azért mert a Nap körülbelül ekkor járt a Bika csillagképben. Ekkor virágzott a Tigris és Eufrátesz folyók völgyében a sumer birodalom, Indiában az Indus-völgyi kultúra. A minószi kultúrában (Kr.e. 2500-1900) rituális bikaviadalokat vagy táncversenyeket rendeztek, ahol a résztvevő fiatal fiúk és lányok akrobatikus ügyességgel ugrották át az állatokat. A régi Irán szentírása, az Aveszta kijelenti, hogy mivel a Legfelsőbb Úr, Ahura Mazda minden tehén ura, ezért a tehenet tilos megölni, vagy akár elrabolni. Aki híven teljesítette a kötelességét, arra azt mondták: bőven ellátja a tehenet élelemmel. Tehenet nyerni annyit jelentett, mint üdvözülni.

Az egyiptomiak Hathor (Het-Hert, Hetheru) istennőt tehén vagy tehénfejű asszony formájában ábrázolták, szarvai között a Napkoronggal. Néha az ég, általában azonban a szépség, szerelem, zene és tánc istennője. Az egyiptomi Halottak Könyve (Anu papyrusa) Meh-urtnak, a bikaformájú Re Napisten anyjának vagy szemének nevezi. Egy másik papyrus (Nu; Brit. Mus. 10,477, 12. lap) hét isteni tehénről beszél, akiket arra kér, adjanak enni a halottnak. Ezek mind Hathor különböző formái. Hathor a fáraók anyja, ezért úgy ábrázolják, hogy szoptatja a fáraót. De Hathor a szikamorfa is, amely tejes nedvet ad. A tehénistennő legnagyobb szentélye Thébától északra, Denderában volt. Itt is, másutt is rengeteg mummifikált állatot találtak, kutyát, macskát, páviánt, íbiszt. Rejtélyes, hogy eddig még egyetlen mummifikált tehén sem került elő.

Az egyik mítosz Hathort Re lányának nevezi. Elmondja, hogy Re megöregedett, elvesztette az erejét, az emberek gyalázták, és nem engedelmeskedtek neki. Re megharagudott, összehívta az isteneket, és eldöntötték, hogy elpusztítják a hálátlan emberiséget. Hathort bízták meg ezzel a feladattal. A szép és szelídnek ismert istennő lesietett a földre, és vérfürdőt rendezett. Re döbbenten figyelte, és hamarosan visszahívta a lányát. Őt azonban annyira elragadta a bosszúállás szelleme, hogy nem is figyelt rá. Ekkor Re éjjel, amikor mindenki aludt, elhozatta a Nílus egy szigetéről a „didi” növény bogyóit, és a levüket belekeverte 7000 korsó sörbe. Reggel kiöntötte a sört, amiből vörös tó lett. Hathor azt hitte, hogy embervér, megitta, de az erős ital a fejébe szállt. Abbahagyta a pusztítást, így menekült meg az emberiség egy része.

Hathor nagyon ősi, predinasztikus istennő, az Apisz bika kultusza azonban csak a szaiszi korban (Kr.e. 7-6 sz) terjedt el. Ez a bika Ptáh állata volt, tiszta fekete, a homlokán fehér csillaggal. Nagy tiszteletben tartották, neki kellett biztosítania az ország jólétét és szerencséjét. Memfiszben találtak egy temetőt, ahol 24 bikának készítettek földalatti sírkarmrákat, és mindegyik bika egy 65 tonnás, egyetlen kőből kifaragott koporsót kapott.

Az idő múlásával Európában egyre kisebb lett a tehén becsülete; csak a tejéért és a húsáért tartották, néha még az eke elé is befogták. A magyar nyelvben a tehén, barom és a marha szavak egyenesen sértésnek számítanak. Egyik költőnk, Beniczky Péter nagy sajnálattal írt a tehénről a 17. században:

„A szőke terhet von, hegyen-völgyön s hanton, ostor sújtja oldalát,
a nyelvét kiveti, szellőn hívesíti, töri iga a nyakát,
megvénhedvén, másnak adják, mészárosnak, fejsze üti homlokát.”


Dátum: 2005. május 18. szerda, 09:00 Küldte: boldogsag
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00

Re: A szent tehén! III-rész

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. júl. 17., vas. 21:32

Ha látni akarjuk, mi a tehén igazi értéke, és milyen védelmet érdemel, akkor Indiába kell utaznunk. Itt a tehén mindig szent volt, és nagy tiszteletben részesült.

Egy nagyon régi hagyomány szerint egyszer a félistenek és a démonok szövetkeztek, hogy megszerezzék a halhatatlanság italát. Ehhez ki kellett köpülniük a tejóceánt. Először egy tehén jelent meg. „A nagy bölcsek, akik tökéletesen ismerték a védikus szertartásokat, gondjaikba vették a szurabhi tehenet, aki megtermelte mindazt a joghurtot, tejet és ghít, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tűzáldozatot végezzenek. Ezt csupán azért tették, hogy tiszta ghít kapjanak, amelyre az áldozatok végzéséhez volt szükségük, hogy felemelkedhessenek a felsőbb bolygórendszerekre, egészen a Brahmalokáig.” (SB 8.8.2) Nagy bölcsek alatt a hét Rsit értik, akiket most is láthatunk az égen, a Nagymedve csillagkép formájában. A tehenet nem egészen önzetlenül gondozták, mert a tulajdonképpeni céljuk az volt, hogy eljussanak az úgynevezett mennyei bolygókra – akkoriban azt hitték, Brahmá világánál senki sem juthat magasabbra. A tehenet azonban mindig sérthetetlennek tartották, ezért amikor Prthu király megharagudott a földre, a föld azt gondolta, Prthu biztosan nem bántja, ha tehénalakot ölt.

A Visnu Purána így mondja el ezt a történetet: Egyszer nagy éhínség volt a földön. Prthu, a világuralkodója megkérte a földet, adjon elegendő gabonát és más növényeket az embereknek. A föld azonban tehénalakot öltött, és elfutott. Prthu üldözőbe vette a tehenet, elfogta, és megfejte. A kifejt tej a földre folyt, és hamarosan bőségben volt a gabona, meg minden, ami az embereknek szükséges. A Srímad Bhágavatam (4.17-18) szerint Prthu király megállapította, hogy a föld nem teljesíti a kötelességét. Könyörgés helyett íjat és nyilat ragadott, de a föld tehén alakjában elmenekült. Prthu látta, hogy nem valódi tehénről van szó, és az egyik bolygóról a másikra üldözte. A tehén úgy tett, mint aki nem tudja, milyen bűnt követett el, de a király elmagyarázta: „Nem engedelmeskedtél az utasításaimnak és a törvényeimnek. Egy félisten formájában elfogadtad a részed az áldozatokból, de nem adtál cserébe elegendő gabonát. Mindennap zöld füvet legelsz, de mégsem adsz tejet. Szándékosan sértéseket követtél el, ezért akkor is megbüntetlek, ha tehénalakot viselsz.” A tehén panaszkodott, hogy a föld felületén túl sok a hegy, meg hiába ad gabonát és növényeket, azokat mind elrabolják a gonosz emberek. Prthu elsimította a legnagyobb hegyeket, majd gabonát és növényeket fejt a tehénből. Mindenki kihasználta a lehetőséget, hogy megkapja a földtől, amit kíván. A bölcsek védikus tudást fejtek, a félistenek erőt adó szómaitalt, a démonok bort és sört, a gandharvák zeneművészetet, az ősatyák mindenféle ételt, más églakók a misztikus jóga képességeit, az állatok friss füvet, a hegyek különféle ásványokat.


Dátum: 2005. május 25. szerda, 09:00 Küldte: boldogsag
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00

Re: A szent tehén! IV-rész

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. júl. 29., pén. 8:20

Régen olyan tehenek éltek a földön, akik minden kívánságot teljesítettek. Az ilyen tehén neve szurabhi vagy kámadhenu. A Mahábhárata (Adi 177) elmondja egy ilyen, nagyon híres tehén történetét:

Visvámitra gazdag király volt, aki igen nagy hadsereggel és megszámlálhatatlanul sok málhás állattal rendelkezett. Egy alkalommal a barátaival és a minisztereivel együtt az erdőben vadászgatott. Őzeket és vadkanokat öltek, még a veszélyes mocsarakba is behatoltak a zsákmány után. Estére kelve elfáradtak és megszomjaztak; így érkeztek meg a bölcs jógi, Vaszistha remetetanyájára.
Vaszistha nem volt közönséges jógi, hiszen Brahmá elméjéből született, és mindenkinél kiválóbb volt itt a földön. Most azonban nagyon előzékenyen fogadta a királyt, hogyléte felől tudakozódott, vízzel és mindenféle étellel kínálta. Nemcsak Visvámitrát vendégelte meg, hanem az összes barátait, a minisztereket, egyszóval az egész vadásztársaságot.
Hogyan volt ez lehetséges?
Vaszisthának volt egy tehene, aki minden kívánságot teljesített. Csak annyit kellett mondania, - Adj nekem gyümölcsöket, adj gabonát, adj vajat, - Nandiní azonnal megadott mindent, amire szüksége volt. Nandiní még akkor sem jött zavarba, ha drágaköveket vagy értékes ruhákat kértek tőle. Mennyei származású volt, és nem ismert lehetetlent.
Visvámitra álmélkodva nézte ezt a hatlábú tehenet. Arányos termetű volt, hófehér szőrén megcsillant a holdsugár. Nagy szemei voltak, hibátlan alakja, formás tőgye, jólfejlett szügye. Addig nézte ezt a csodálatos állatot, hogy egyszer csak megkívánta, és így szólt Vaszisthához: - Kedves bráhmana, add nekem ezt a tehenet. Tízezer közönséges tehenet adok érte, vagy akár az egész királyságomat. Kérj, amit akarsz, csak add nekem Nandinít.
Vaszistha azonban elutasította:
- Ezt a tehenet nem magamnak tartom. Csak azért van itt, hogy minden jóval elláthassam a félisteneket, az ősatyákat és azokat, akik vendégségbe jönnek hozzám. Azért van itt, hogy mindig legyen elegendő tej és olvasztott vaj az áldozatokhoz. Nandinít nem cserélhetem el még tízezer királyságért sem.
Visvámitra megharagudott, és a szemei egészen vörösek lettek.
- Én bizony ksatrija vagyok, király vagyok, nem szoktak meg, hogy nemet mondjanak nekem. Ha nem adod ide a tehenet szép szóra, elviszem erőszakkal.
Vaszistha tudta, amit tudott - alig észrevehetően elmosolyodott, és csak ennyit mondott: - Hatalmas király vagy, nagyon erős karú harcos vagy; tedd azt, amit kívánsz, ne is töprengj rajta.
Visvámitra habozás nélkül megragadta a holdfehér tehén kötőfékét, rángatni kezdte, és amikor Nandiní nem engedelmeskedett, még egy bottal is végigvágott rajta. Nandiní szánalmasan feljajdult, és közelebb lépett Vaszisthához.
- Hallom én a sírásodat, - mondta a bölcs jógi, - de mit tehetnék? Nem vagyok én harcos. Én csak egy megbocsátó bráhmana vagyok.
Nandiní könyörögni kezdett: - Tisztelt uram, nagyon félek ettől a királytól és a hadseregétől. Rajtad kívül nincs más védelmezőm, miért viselkedsz velem ilyen közömbösen?
- A ksatriják hatalma a fizikai erejükben van, - jegyezte meg Vaszistha türelmesen, - a bráhmanáké pedig a megbocsátásban. Elmehetsz, ha kedved tartja.
- Tisztelt uram, - könyörgött tovább a tehén, - ne hagyj el engem. Ha nem hagysz el, nem hurcolhatnak el erőnek erejével.
- Áldott Nandiní, - mondta a bölcs, - én nem hagylak el. Maradj itt, ha tudsz. Borjadat máris megkötözték egy erős kötéllel, elviszik innen.
Amikor a tehén meghallotta ezt a szót, "Maradj!" fölemelte a fejét és olyan indulatba jött, hogy félelmetes volt rátekinteni. Haragtól vörös szemekkel, vad üvöltéssel rontott Visvámitra katonáira. Előbb csak a farkából hullottak égő parazsak, majd valamennyi testrészéből egész hadtestek törtek elő: Palhavák, Sakák, Dravidák, Javanák, Kiráták, Húnák - ki tudná néven nevezni őket.
Ezek az állig felfegyverkezett harcosok alighogy megjelentek, rátámadtak Visvámitra embereire - mindegyikükre öt vagy hét jutott. Visvámitra rémült katonái nem is gondoltak ellenállásra, hanem szanaszét futottak, a szélrózsa minden irányába. Nandiní, a mennyei tehén hetvenhét mérföld távolságra kergette őket.
Visvámitra elszégyelte magát, és így gondolkodott: - Hát csak ennyit ér a ksatriják vitézsége? Az igazi hatalom a bráhmanáké. Ha megvizsgálom, mi az erő és mi a gyengeség, azt kell mondanom, hogy az igazi erő a lemondásban van.
Visvámitra még abban a pillanatban lemondott a királyságáról, minden pompáról, hátat fordított a világi élvezeteknek, és a jógát kezdte gyakorolni. Szilárd elmével, nagy elszántsággal és kitartással gyakorolt, és az egész világot kitöltötte ragyogásával. Együtt itta a szómát Indrával, a félistenek királyával, és végül a bráhmanák közé emelkedett.



Dátum: 2005. június 02. csütörtök, 09:00 Küldte: boldogsag
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00

Re: A szent tehén! V-rész

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2011. aug. 2., kedd 9:38

Boldogság küldte a következő írást: A Rgvéda jelenlegi formájában számos eseményt elmond, ami a Kali-korszakra jellemző. A tehenet még így is aghnja-nak nevezi, ami azt jelenti, hogy nem szabad megölni.

A tehén nagy érték volt, a jólét és a szerencse forrása. A háborút gavistinek, tehénszerzésnek nevezték, és sokszor nem is volt más céljuk, mint hogy elhajtsák a szomszédaik gulyáit. A Rgvédában a tehén szabad préda, az hajtja el, aki erősebb. Az egyik himnusz (X.108) elmondja, hogy a Panik, egy helyi nem-árja vagy egyszerűen csak egy ellenséges törzs tagjai barlangokban rejtették el a teheneiket. Indra felháborodva hallotta, hogy nemcsak el merik rejteni a saját teheneiket, de még arra is készek, hogy fegyverrel védelmezzék őket. Először is meg kellett tudnia, hol vannak ezek a barlangok. Elküldte Szaramát, aki a Rgvéda szerint nőstény kutya, a későbbi magyarázók szerint fiatal lány vagy prostituált. Szaramá meg is találta a teheneket, Indrának csak az ő lábnyomait kellett követnie. A Rgvéda III.31 azt mondja, Indra „kiszabadította a teheneket a barlangból” – és hogy ezek a tehenek eredetileg a Paniké voltak, azt maga is bevallja:

„Az ifjú hősök… tehenekre vágyva elindultak… örvendtek tulajdonuknak, és kifejték a tejet… elosztották a teheneket maguk között.
Indra szabadította ki a rózsás teheneket, a tejből édes vaj lett…
A tehenek ura (Indra) teheneket adományozott nekünk…” (RV III.31.7-21)

Indra nem visszaadta, hanem ajándékba adta az ifjú hősöknek a Panik teheneit – ez teljesen legális dolog volt. Később ez a felfogás megváltozott. Pl. a Mahábhárata elmondja, hogy egy alkalommal két nagy család, a Trigartták és a Kauravák együtt támadtak meg egy szomszédos birodalmat, és először is az állatokat hajtották el. Nem volt szerencséjük; üres kézzel és hatalmas presztízsveszteséggel térhettek haza. A Mahábhárata egyértelműen rosszallással ír róluk.

A tehén a gazdagság forrása és maga a gazdagság. Indra büszke arra, hogy egy tehéntől született (RV IV.18.10), ez a tehén Aditi, az ég istennője. A legszebb napszak, a hajnal fényei olyanok, mint a különféle színű tehenek, maga a hajnal olyan gyönyörű, mint egy rózsás tehén (RV I.92). Aki a legtöbb szómát préseli ki az áldozaton, az kapja a legértékesebb tehenet (RV VIII.14). Egy kocsiversenyen akár ezer tehenet is lehetett nyerni (RV X.102). A tehén gazdasági fontosságát mutatja, hogy több himnusz szól külön a vajhoz (pl. RV IV.58, VI.70).

A Védákban sokszor beszélnek tehenek és más állatok feláldozásáról. Eredetileg csak a beteg és öreg állatokat vágták le, akik aztán az áldozat és a mantrák erejéből megfiatalodva tértek vissza az életbe. Egyes régi királyok ezer meg ezer tehenet kötöztettek oda az áldozati karókhoz, de a felajánlás csak gondolatban történt, és az áldozat végén az állatokat szabadon engedték. A Mahábhárata ezt mondja:

„Mindenki, aki megöli, engedni megölni vagy megeszi a tehenet, annyi évig fog rothadni a pokolban, ahány szőrszál van a tehén testén.”

Manu törvénykönyve azt mondja, a tehén megölése „kisebb vétség”. „Ha a gyilkos három hónapig a tehénistállóban él, tehénvizeletben fürdik, tehéntrágyán alszik, egész nap követi a teheneket, feláll, ha felállnak, lefekszik, ha lefekszenek, az már le is vezekelte a bűnét.” Ugyancsak Manu írja: „Aki habozás nélkül feláldozza az életét bráhmanákért vagy tehenekért, megmenti egy bráhmana vagy egy tehén életét, az minden halálos bűntől megszabadul. A halálos bűntől úgy is megtisztulhat, ha egy évig nagy odaadással gondozza a teheneket.”

Egy idő után a Védák áldozati előírásait elkezdték szó szerint venni. A vendégek tiszteletére is teheneket vágtak, úgy is nevezték a vendéget, hogy tehénölő. A Srímad Bhágavatam fordítója, Bhaktivédánta Szvámi írja:

„Az emberek ateisták lettek, és az állathúst mindennél jobban szerették. Védikus áldozatok bemutatása ürügyén gyakorlatilag mindent vágóhíddá változtattak, s az állatok mészárlása korlátlanul folyt. A legfelsőbb Úr azonban megszánta a szegény állatokat, megjelent, mint Buddha, és az erőszaknélküliséget hirdette.” (SB1.3.24 magyarázat). Buddhának jelentős szerepe volt abban, hogy a vegetarianizmus gyakorlatilag egész Indiában elterjedt, és csak a törzsi lakosság egy része ragaszkodott barbár szokásaihoz. A tej és a vaj egyre fontosabbak lettek, mint fehérjeforrások, és a középkorban a hódító mohamedánok mészárlásai még akkor is megerősítették volna Indiában a tehénvédelmet, ha annak korábban nem is lettek volna hagyományai.



Dátum: 2005. június 09. csütörtök, 09:00 Küldte: Tami
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Vallás, spiritualitás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég