veg.hu

****

****

****

*****

Baraka, 20 kilót fogytál 4 hónap alatt??? Aztaaa...
Várj, az 5 kiló/hó...
Oké, kiszámoltam.
Most mit sportolsz?
Vagy csak vagy?

Őszintén, mi értelme egy olyan topiknak, ahol a hozzászólások ki lettek cenzúrázva?

Téma címe, mi,nők.... Miről szólt ez eredetileg???

Szerintem jó téma lenne a női csecsebecsék összeegyeztetése az egyszerű életmóddal...
Vagy a nők szerepe különböző vallásokban...
Vagy akármi nőkkel kapcsolatos...

Ötlet még? Legalább altémákat gyűjtsünk. Mit szól a nagyközönség hozzá?

megvitatható témák: maga a nőiség megélése. ki miben éli meg azt, hogy nő? egyáltalán kinek mit jelent nőnek lenni? milyen az igazi nő, a női princípiumok? mitől nő a nő? külső nő, belső nő. nőiség és szexualitás, nőiség és érzelmek. vénusz-nő, hold-nő...

Tök jó!

vagy: női viselkedés változása a társaság nembeli változásai alapján... na jó magyarul mennyiben és miben változik egy nő viselkedése ha a társaságban több a nő, vagy több a férfi...?
nőkkel kapcsolatos modern mítoszok
kifejezetten női (verbális) kommunkáció (nő-szleng)

akkor kezdhetjük is a közös gondolkodást a témák tartalmáról.

gondolatindító (tapasztalatból): eléggé el vagyunk férfiasodva, az egész világ, beleértve minket, nőket is. ezért extrán nehéz nekem például megélni a nőiséget, a női erőket: befogadás, odaadás, "gyengeség", stb. merthogy mindenhol helyt kell állnunk, mint a férfiaknak, ugyanazok az elvárások velünk szemben is, pedig mi alapvetően teljesen más erőket hordozunk. és ezt valahol mi akartuk, mi harcoltuk ki magunknak... esélyegyenlőséget akartunk, és túlzásba vittük szerintem.

egy alma soha nem lesz körte. mi nők vagyunk, nem vágyhatunk arra, hogy férfiak legyünk. azaz vágyhatunk, de meglesz az eredménye: férfias nők leszünk, a férfiaink pedig nőiesek. ha körbenézek a világban, ezt látom.

szoktam nézni az embereket az utcán: alig hordanak a lányok, nők, asszonyok szoknyát, arcuk megkeményedett, homlokukat összeráncolják, cipekednek, stb. a férfiak/fiúk pedig nőiesek, lágyak, nincs férfias eleganciájuk, tartásuk, fellépésük, stb.

egyszóval nem NAP-ok és mi nem vagyunk HOLD-ak...

a kérdés már csak az, hogyan tudunk ezen változtatni?

hm... miért mondanék ellent neked, hisz magamon tapasztalom ugyanezeket... és éd'sanyámtól is ezt láttam...
amikor valaki megkérdezte, miért nincsenek női költők, vagy csak nagyon kevés, a válasz így hangzott, mert a nők alkotása nem ebből áll. a nő szavak nélkül alkot, a saját testéből.

hülyeségnek hangzik, de eddig azért harcoltunk, hogy egyenlőnek ismerjenek el minket a férfiakkal, és lőn (kivéve a fizetés). most meg azért kéne harcolnunk, hogy nőként nézzenek ránk...

Azt hiszem, elkényeztettük a férfiakat. Elvállaltunk helyettük sokmindent.

és közben a két nem helyett ma van három? vagy négy? észak, észak-nyugat... a férfias férfira ma azt mondjuk, állat. a nőies férfire azt mondjuk, homokos. a férfias nőre azt mondjuk, frigid, és a nőies nőre azt, hogy könnyű nő. ??? nem tudom, hogy lehetne megint CSAK nő és férfi... de nem azon múlik, hogy újra szoknyát húzunk, és beállunk a Kirche-Küche-Kinder vonzáskörzetébe (KKK:templom-konyha-gyerek).

És hogyan legyünk nők, ha a férfiak nem tudnak udvarolni? Hogyan legyünk nők, ha a férfiak követelése velünk szemben nem változik? hogyan legyünk nők, ha a férfiak fizetése még mindig nem elég egy család eltartásához? Hogyan legyünk nők, ha ennyi szerepet kell magunkra vállalni csak azért, mert ez a múlandó világ ezt követeli? Hogy lehetne ebből kitörni?

Nem hangzik hülyén, sőt... ez az igazság: mi vágytunk a férfiszerepre, és most mi vagyunk a férfiak, ahelyett, hogy nők lennénk, aminek születtünk! lenyomjuk, irányitjuk a férfiakat, dominálunk a szelid háttértámogatás helyett, a nőies vezetés, igazgatás helyett uralkodunk.

A szoknya számomra szimbólum, azt jelenti, hogy kivül, a világ felé is felvállalom a nőiességet, de nyilván ehhez belső munkának, belső nőiesedésnek is kell társulnia. E kettő legyen összhangban. De hamár valaki minden jelét el akarja tüntetni, hogy valójában nő, akkor végképp nem lesz az se kivül, se belül.

Szerintem ezen a téren is igaz az arany szabály: ne a másikat, hanem magadat változtasd meg. Ha mi elkezdünk visszanőiesedni, a férfi is megváltozik, mert hagyunk neki teret, hogy férfi legyen újra. Jelenleg mi is férfiak vagyunk, ez kettős hatású lehet: vagy a férfi lesz a nő, és teljes a szerepcsere, vagy pedig harc van, mert két férfi próbál meg együtt érvényesülni, és ez a "két dudás egy csárdában" effektus...

Én jelenleg azt próbálom, hogy ha én igazi nőként viselkedek, hogy változik meg a férfi. És láss csodát: férfiasabb, lovagiasabb, udvariasabb lesz tőle. Nekik sem könnyű, valljuk be, mert nem véletlen szoktak el az udvarlástól. Nagyon sok fiú barátomtól hallottam, hogy hülyének nézték a túlemancipált lányok, amikor lesegitette a kabátjukat, vagy előre engedte az ajtónál, stb. Mi sem értékeljük eléggé ezeket a gesztusokat, sokuk próbálkozását letörtük már azzal, hogy nem tudunk mit kezdeni az udvariassággal.

Belső feszülést érzek magamban is, pl. akkor, amikor a világ azt sugallja, hogy legyél erős, teherbiró, teljesits jól, hatékonyan, stb. és közben meg mondjuk amikor át akarja venni tőlem a férfi a nehéz szatyrot, hogy ne én cipekedjek, akkor mit mondok neki? a nőiségem miatt azt mondhatnám, hogy "köszönöm szépen, kedves vagy", és átadom neki, hiszen ez az ő feladata. De a belémnevelt szülői és társadalmi hatásra pedig azt mondanám, hogy "ugyan már, elbirok én vele, ez semmiség (nehogy véletlen gyengének lássanak)... hogy egyeztetjük ezt össze magunkban?

Hm... A teherbíró és erős nő nekem lelki jelenség... Nem tudom ápoltál-e már beteg férfit, úgy értem kissé náthásat... szinte elvárják, hogy anyáskodj felettük, te, erős nő, és ápolgasd őket. nem rossz ez persze, amíg nem leszel te is beteg... mert akkor mikor kapsz viszonzást? te, az erős nő, aki engem gyenge férfit is ápoltál...
Sokszor hallom azt, hogy a nők egyébként is erősebbek lelkileg, a férfiak pedig fizikaileg. És mégis a gyenge nő sztereotípiáját valami törékeny és könnyen síró, szinte már depressziósan szerelmes lányalakkal ábrázolják. Szóval egyáltalán nem a fizikai gyengeségről beszélnek.
De valljuk be, melyik férfitól viselnénk el, hogy mindenen sír - arra hivatkozva, hogy hiszen ő csak fizikailag erős?

Az udvariassággal tényleg nem tudunk mit kezdeni. De azt hiszem, nem kell aggódni, ismerek néhány férfit, akik nőiesítenek minket. És minden forradalom kicsiben indult És ha ez a jelenség máshol is megvan...

Amellett, hogy ideális esetben mindkét nemben meg kéne hogy legyenek mind a nőies mind a férfias elemek... nade nem kell mindent hangsúlyozni is...

De... akkor milyen legyen korunk nőalakja???

Most az jutott eszembe, vajon a férfiak agyalnak-e ennyit férfilétükön... vajon eszükbe jut-e, hogy elég férfiasak-e, elég jól bánnak-e a nőkkel... miben nyilvánul meg tőlünk való különbözőségük... és akarnak-e ezen változtatni... tiszta röhej, ezt is nekünk kelll csinálni...

Ez most csak vicc volt, nem kell komolyan venni

Harcolunk az anorexia ellen, pedig mennyire izgató egy kiálló medencecsont...
Sminkeljük magunkat, pedig csak tisztának kéne lenni...
Meggörnyedünk a cipekedésben... pedig csak mértékletesebbnek kéne lenni...
Hosszúra növesztjük hajunkat, aztán összefogjuk, pedig milyen jó antenna...


Melyik a legnőiesebb hangszer?
Melyik a legnőiesebb illat?
Melyik a legnőiesebb szín?
Melyik a legnőiesebb szerep?
Melyik a legnőiesebb mozdulat?
Melyik a legnőiesebb foglalkozás?
Melyik a legnőiesebb ruhadarab?
Melyik a legnőiesebb étel?

Férfiak is válaszolhat(ná)nak szerintem ezekre... hiszen nőiségünknek legmeghatározóbb része mégiscsak abban nyilvánul meg, hogy tőlük különbözünk...