Fura, de minden közelebb visz. És mégsem, mert a megvilágosodást nem lehet "elérni". Az egyszer csak megtörténik veled. Bármi, amit a megvilágosodás érdekében teszel, arra való csak, hogy készen állj. Tudod, mint Jézus azon példáiban, amikor az éberségről beszél. (A szüzek meg a mécsesek, a tolvaj érkezése, stb... a magok példája amik kőre, meg útszélre, meg földre estek, stb. Sok ilyen példabeszéde volt, és mind-mind a készenlétről, a tudatosságról, az éberségről tanít.)
Szóval Te, nem tehetsz érte semmit, az csak eljön magától és beléd áramlik, ez a szép benne...
Csak készen állhatsz rá.
Nincs technikája. Valójában bármilyen technikát használhatsz, teljesen mindegy. A technikátlan technika a legjobb. Mert nem fogsz elveszni a külsőségek csapdájában. Valójában minden technika: a jóga, a meditáció bármely formája, mind csak külsőség. Végis az éberség a lényeg. Az, hogy a világot és önmagad megismerd és átlásd. A megvilágosodás nem más, mint emlékezés. Az igazi önmagadra. Nem mész sehova, út sincs, mindig ott vagyunk már, csak nem ébredünk rá... Megvilágosodottak vagyunk, csak túl sok a hiedelmünk, túl sok a társadalmi hipnotizáció rajtunk, és ez álomban tart minket. Megvilágosodni azt jelenti: elhagyod az illúzióidat, a kondicionáltságodat, a vágyaidat (a vágy az elme maga), a rögzült hiedelmeidet a "valóságról". Mindegy, milyen technikával csinálod. És kell még valami: annyira vágynod kell a felébredésre, mint a sivatagban járó vándornak egy pohár vízre. Annyira kell szomjaznod rá. Ha ez megvan benned, akkor ez a szándék belülről vezetni fog. Bármi, amit választasz az utadon: bármilyen technika, vagy "technikátlan-technika" azt fogja szolgálni, hogy te felébredj. Ez a te szántszándékod a vezetőd, az igazi gurud. Csak aztán észre is kell venned, hogy mindenki aki az utadba kerül, a mestered. Minden ember, minden szituáció. Valahogy úgy van ez, mint Coelho könyvében az Alkimistában. Vagy Hermann Hesse Szidhárthájában. Igen, valahogy úgy...
Ha mestereket követsz, vagy tanításokat, nagy valószínűséggel soha nem ébredsz fel. Mert mind módszereket adnakn (vagyis méginkább hozzátesznek az énedhez, ahelyett hogy elvennének belőled), és követőket gyártanak. Nem követhetsz mást, hiszen te, te vagy... Akkor soha nem tudod elhagyni az elmét, a múltat, a kondicionáltságot - hisz minden módszer hipnózisban tart, még több gondolattal és címkével lát el. Sajnos, kevés az igazi mester... Amelyik módszereket ad, az tuti nem az. Amelyik lerombol téged, aki tényleg kapcsolatban van veled és ismer és képes arra hogy porig égessen aztán újjá is születtessen, az az igazi mester. Aki megmondja neked, mi a jó és mi a rossz - az nem tud semmit. Nem LÁT. Az még mindig csak az elméjében van. Az elme pedig széttöredezett, csak tévutakat járhat. Csak LÁTÓ ember lehet igazi mester. Tanulhatsz és tanulj is bárkitől, de ne kövess senkit, csak a belső hangodat. Az az igazi GURUD.
Attól a fajta meditációtól nem leszel tudatosabb. Az inkább csak relaxál, és az energiáidat helyreállítja.
A megvilágosodásnak inkább az emelkedett tudomás állapotához van köze. Valójában ez az igazi meditáció. Az emelkedett tudomást pedig az abszolút jelenléttel, és a figyelemmel lehet "elérni". De ez érzés, semmint gondolat. Talán úgy tudnám kifejezni, hogy intenzitás. Az érzés intenzitása nő meg ilyenkor, de ez nem olyan érzés, amit meg tudnék nevezni. Ez érzé-kelés, de nem elmével. Érzel, nagyon fokozottan és ebben az érzé(s)-kelésben tudás van, de nem szavakkal megfogható tudás. Egyszerűen csak tudsz. Szavak nélkül. Pl. Ha már technikát akarsz...
Figyelj fél óráig egy alvó macskát. Abszolút figyelj, fogadd be a lényét. A figyelmed érzés legyen, ne gondolat. Hagyd, hogy a lénye megérintsen, de érzésből, ne gondolatból. Na, ha ez megtörténik, akkor megtörténik a meditáció is. Mert te - eltűnsz... Eltűnik a múltad, és eltűnik a jövőd is. Mert eltűnnek a gondolataid. Az én csak a gondolatban létezik, ezért illúzió. Csak a pillanat marad, a most, a jelen-lét marad csak. Te már nem vagy, csak a pillanat, ami végtelenné tágulva maga lesz a mindenség, az örök, a végtelen. Az intenzitás lánga vagy - már nem a világban vagy, hanem a világ van benned... Minden lényét, rezdülését érzékeled, hiszen benned lüktetnek. Ez a tér-élmény a valódi szeretet, ez a tér-élmény az igazi együtt-érzés... Semmi más nem marad belőled, csak a tiszta, ellentétektől mentes jó. Sat-chit-ananda. Ahogy a hinduk mondják. Isten satchitananda: lét, tudat és öröm. Ez a három együtt az üdvösség, a teljesség, vagy nevezhetem Istennek is... Az ő szemei tekintenek a világra a te szemeiden át. Isten öntudatra ébredt... benned és általad. A bejárat a cica
A valódi csend nem a gondolatok közti szünet. A valódi csend az elme elhagyása. A valódi csend az én-telenség. Pontosabban a megszelidített énből fakadó harmónia. Oldódás. A valódi csend: az azonosulás vége. A megvilágosodás az illúzióéned eltűnése, pontosabban az azonosulásod megszűnte ezzel az "én"-nel.
A csend oldódás. Felolvadtál a végtelenben.