Hogyan találnak egymásra régi életek összetartozásai?

[Padrosa]

"Elképzelem mindazokat a pillanatokat, amit megosztunk majd egymással az elkövetkező ezredévben. Látom magunkat, ahogy belevágunk az utazásba, tele reménnyel, kalanddal, hitteli várakozással. Látom magunkat kicsi kutyakölyökként, akik együtt születtek a meleg alomban, együtt nőnek fel, puha borzas labdával játszanak, és egymás mellett alszanak a kis kosárban. Látom magunkat idős párként, egymás szeretetében megpihenve, megbékélten a világgal. Elképzellek a tanáromként, aki mindig ott van, hogy támogasson a bánat idején, és mosolyogjon, ha sikert érek el. Te és én két madár vagyunk, együtt szállunk a tiszta, meleg kék égen, egyszerre mozgunk kozmikus táncban. Újra és újra különböző szerepeket játszunk, különböző jelmezekben, különböző alkattal, különböző helyeken. Harcolunk, nevetünk, játszunk, sikoltunk és táncolunk, de ott vagyunk, felfedezve önmagunkat, egymást, és a Világegyetemet számtalan alakban.
És azután látom magunkat, két csillag vagyunk a villogó fény galaxisában, szár és bimbó vagyunk a gyönyörű rózsán, esőcseppek vagyunk a buja dzsungelben. Látlak téged, mint a hegyi patak zubogva lerohanó vizét, és érzem, ahogy versenyzek veled, melyikünk éri el előbb az óceán széles víztükrét. Látom magunkat, mint az égen átsuhanó két felhőt, a nap két sugarát, ami az alattunk fekvő bolygót melegíti.
És bár tudom, hogy régóta együtt vagyunk, és még sok életet osztunk meg egymással, továbbra is teljes csodálattal adózom neked. Szeretlek, akár az első alkalommal, és várakozással nézek elébe minden pillanatnak, ahol újra és újra összetalálkozunk majd. Kapcsolatunk időtlen, végtelen és tiszta.Tartsuk mindig nagy becsben a szeretetet, ami összeköt minket örökkön-örökké!"

Mallika Chopra

[padma]

Nem csoda, hogy erre még nem reagált senki, pedig azt hiszem, ezt az oldalt az emberek igazi színe-java nézegeti.
...De ez olyan hevesen szívhez szóló idézet, hogy... nem is tudom.
Annyira elvesztettük a kapcsolatot a mai modern világban ezzel az énünkkel, hogy ijedten becsukódunk azonnal, ha ilyesmivel találkozunk.
Nagyon szép...
Olvastam egyéb hozzászólásaidat is - van egy pár - és én sem tudtam kitalálni, mi lehet az a belső szomorúság, amit annyira szeretnél megosztani másokkal ezeken az oldalakon.
Tényleg próbáld meg jobban elfogadni az itt-és-most-ot.
Tudom, ez nem könnyű.
Nem az igazi hazánk ez a világ, ezt tudjuk, és elvágyunk innen.
Nekem is nehéz volt ezen átlendülnöm, de ma már nem fáj annyira, mint ami a te leveleidből, hozzászólásaidból tükröződik.
Az előző életekből hozott kapcsolatok nem mindig olyan szépek és élvezetesek különben... Sokszor épp egy hatalmas, szenvedésekkel teli karmikus feladat. Nagy ajándék, ha a gyönyörűség ismétlődhet újra és újra életeken át. Ha nem válik unalmassá... Nem tudom. Erről nincs tapasztalatom. Inkább az előbbiről...
Különben ezen a kis képen itt nem azt a benyomást kelted, hogy utálsz itt lenni! Széles mosoly. izom-póló... Nem úgy tűnsz, mint aki nincs jóban önmagával, a világgal, vagy utálja a testi létezést.

[padma]

Újabb gondolat az előzőekhez:
A topik-indító idézetben, azt hiszem alapvetően a lélek Istenhez fűződő viszonyáról, "érzéseiről" olvashatunk.
Az ember ilyen kapcsolatra vágyik szíve mélyén, és sok-sok életen át követjük el azt a hibát, hogy egy másik hozzánk hasonló esendő élőlényben keressük ezt a minőséget, aki tökéletlenségénél és korlátoltságánál fogva sohasem tudja ezt megadni nekünk (mint mi magunk sem másnak)...
Végül felfedezzük Istent, ki-ki hogyan és milyen formában, ez különböző lehet, de a lélek hatalmas öröme hasonló, amikor rátalál erre az örök kapcsolatra.
Azért, nagyon nagy dolgot adhatunk mi is egymásnak itt a földön, olyan kézzel fogható, átélhető szeretetet, ölelést, amelyet pillanatnyi helyzetünkben Istentől nem kaphatunk meg...
És itt nem a szentekről beszélek, akik a lét és az Istennel való kapcsolat már egy egészen más síkján léteznek. Hanem magunkról.
Kedves Padrosa, ne haragudj, hogy kicsit megfricskáztalak előző hozzászólásomban, de hát tudomásul kellene venni, hogy valamennyien, kivétel nélkül hús-vér lények vagyunk itt a földön. És kiteljesíthetünk egy spirituális én-t is, persze.
És ha társunk is akad ezen az úton valamikor-valameddig, az még milyen szép lehet!
Üdv Néked!

[mintaka]

Üdv Padrosa!

Ez nagyon szép! Azt hiszem mindegyikünk legbelsőbb vágyát fogalmazza meg ez az idézet! Kár hogy gyakorlatilag senkinek sincs ilyen lélektársa.

Ha "jól tudom", azért vagyunk ebben a testben, mert nem vagyunk tökéletesek, így a kapcsolataink sem lehetnek azok, maximum megközelíthetik azt.

[Padrosa]

padma!

Mindenki, aki itt él, önmaga választotta úton jár. Mindent Magunknak köszönhetünk, akár ittlétünket is.
Azért vagyunk itt, mert ez jelen állapotunkban JÓ nekünk.
Bármilyen élményt is élünk át bármilyen létezésünkben is, azt mi kreáltuk önmagunkanl, hogy tanuljunk, tapasztaljunk belőle.
Nem rontás, vagY Bűnös tetteink miatt vagyunk itt, vagy ott.
Nincs bűn. A bűnt az emberek alkották maguknak, mint korlátot.
Ez is csak egy elfogadott korlát, mint maga ez az egész univerzum.
Alkottuk magunknak, hogy "élvezzük".
Akár a halált is.
A halált is mindennap átéljük, sejtjeink milliói által, melyek meghalnak naponta, átélvén halálukat mint változást, mint élményt. Élményt, mert ÉNtudat nélkül léteznek.
Szóval, testünk részei naponta születnek újjá.
Akár mi magunk is.
Álmainkban máshol létezünk, világokat hozunk létre, mint ahogy minket is létrehoznak másfajta álmok.
Szóval a lényeg, minden úgy jó, ahogy van!

Üdv!

[Padrosa]

mintaka!

Lélektárs?
Hmm...

Az én világomban van lélektárs.
Számomra akár minden lélek- Társ.

[mintaka]

Én egy olyan "lélektársra" gondoltam, aki minden életünkben velünk van,de mint ahogy Padma is írta ez a kapcsolat nem mindig pozitív. Vannak ún. lélekcsaládok, olyan lelkek csoportja, akiket életről-életre összeköt a "sors", csak a "szerepek" cserélődnek.

Erről ír Brian Weiss a Lélektársak, ill. Thorwald Dethlefsen: Az újjászületés élményében. Mindkét szerző hipnoterápiával gyógyít, és a regressziós hipnózisok (visszavezetés a múltba) végzése közben a páciensek tudatalattijából "véletlenszerűen" törtek elő az előző életek emlékei és minden esetben felismerték, h vannak ún. társlelkek, akik mindegyik életükben jelen voltak.

De, ha azt vesszük, h mindannyian "az egy egész" részei vagyunk, akkor tényleg minden lélek a társunk

Valószínüleg azért vagyunk ITT, mert ez szükséges a fejlődésünkhöz. Így tényleg minden úgy jó, ahogy van.

[Padrosa]

minden jó, ha a vége jó...

[Padrosa]

Szeretnék már szerelmes lenni. Mélyen, igazságosan, kellemessen. Miért nem lehetek?
Miért nincs itt ő? Miért kell egy életen át várni rá?
Miért nem repül velünk az idők kezdete óta? Miért szenvedek a hiánya miatt?
Mit keresek? Te tudod?

[giyandeva]

Szerintem az igaz megtalálása valahol karmikus, vagy meg van írva, vagy nincs. Persze becsajozni/bepasizni biztosan lehet, de az nem az, amit egy lelki beállítotságú ember keres.

Azt mondják kérj, és megadatik... könnyű mondani, még nehezebb kivárni. Mégis, az ima azt hiszem a legnagyobb segítség, hisz az egész életünk Isten kezében van. S bozzá az utolsó remény cseppjével is fordulhatunk. Azt mondják, hogy a fegyelem és az őszinte könyörgés egyszer mindenképp meghallgatásra talál, bármit is kívántál.
Persze Isten minden erőfeszítése is hiábavaló, ha mi nem tudunk megnyilni és csak otthon szomorkodunk.

[Padrosa]

Egyébként azt mondom, vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, akik felemelnek bennünket, akik mellettünk vannak, és akik bizsergetnek bennünket. Az egyesült erőkkel aztán hihetetlen dolgokra leszünk képesek.
Tehát, Szeressük egymást és önmagunkat is!

[mintaka]

Gabriel García Márquez 13 gondolata

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.

A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.

Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek!