Oldal: 3 / 3

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 8., csüt. 12:35
Szerző: giyandeva
Vegaság, közösség? Érdekes szókapcsolat.

Az emberi lét ősidők óta összekapcsolódik a közösség, a társ igényével; valóban genetikailag van belénk ültetve - kivéve persze a magányos farkasokat ;)

Közösségben élünk, közösségben formálódunk. Tartozni valamilyen közösséghez, azt jelenti, elfogadjuk a közösségi szabályokat, normákat.
Bilics ez? Korlátok? A szabadság korlátozása? Netalán "fejmosnak" ? Akár...

De akár... az is meglehet, hogy személyiségünk összhangban van egy közösség céljaival, a közösség segít személyes céljaink elérésében.
Azt gondolom olyan nincs, hogy valaki cél, ok nélkül tartozik egy közösséghez, kell lennie valaminek amiért "tag" akar lenni.
S hogy kell e közösség a szellemi, spirituális fejlődésünk, "tisztulásunk" forrása? Nyitott kérdésnek hagyom a tovább gondolkodóknak.

Az azomban tény, ha valamit meg akarok tanulni, ahhoz szükséges élő-emberi-közösségi kapcsolat, különben csak szobatudós leszek :D

Tovább rágva a közösség témát, sokan csak "vannak" közösségekben, átvesznek személyiségüktől idegen szokásokat, "regulákat" Hirtelen az új közösség normái lesznek az "egyetlen, szent, és igaz" szabályok. :S
Valahol fontos lenne megérteni, hogy nem a "hiányunk" miatt akarjunk közösségi tagok lenni, hanem azért, mint Norci is írta, valamiben részt akarjunk venni, tettlegesen.
Néha azt is látom, vannak közösségek ahol lényegében nincs is közösségi cél, csak "vannak", hogy íme összetartozunk mert...

Szintén létező jelenség, hogy a közösség szabályozza az egyén kapcsolatait, a közösség zárt - nem nyitott más közösségek tagjaival szemben. Lehet látni "vagy ide vagy oda tartozol" jelenséget is...

De ha már így elmélkedünk akár azt is meghatározhatnánk, milyen az ideális közösség !
-aktív tagokból áll?
-céljai vannak?
-sok közös élmény, program köti össze őket?
-nyitott más közösségek tagjai felé is?
-van vezetője?
-netán spontán szerveződő?
-mi van még?

Ha megvizsgáljuk akár ilyen szempontok szerint a veg.hu közösségét, elmondhatjuk magunkról, hogy közösség vagyunk?
Vannak közös céljaink? Ha közösség vagyunk, miért nincs igény a közös programokra is? Miért nincs igény a vegetárianizmussal kapcsolatos eseményekre? pl. demok, információ, karitatív dolgok, stb..

Megint bólintanom kell Norci azon kijelentésére, ha nem válaljuk fel a közösség "eszmeiségét", akkor hogy akarunk közösségi tag lenni? és hogy akarunk mélyebb, társkapcsolatot, ha a lazább közösség útvesztőjében is elveszünk !

Miért van az, hogy a passzivitásba fordolunk?

Tehát a fenti gondolatmenet alapján a vegaság, biztos hogy közösség??? Akárcsak itt a veg.en...

Ki hogy érzi ezt ?

..

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 8., csüt. 13:05
Szerző: Boldogsag
Vegetárius közösség (is)
www.nandafalva.hu

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 8., csüt. 14:35
Szerző: Norci
jól mondtad, akralgob, rajtunk múlik, hogy mennyire leszünk egy közösségnek tagjai... mit teszünk azért, hogy valódi tagok lehessünk? nyitunk a másikak felé, őszinte érdeklődéssel? odafigyelünk egymásra? vagy csak a feltételezgetések, előítéletek tükrében olvassuk a másik írását, hozzászólását? ezeket magamnak is mondom, magamtól is kérdezem, természetesen...!

nagy tanítás, hogy mások mindig annyira lesznek nyitottak ránk, amennyire mi nyitottak vagyunk rájuk... sokszor egy közösség nagyon durva tükör: visszatükrözi a mi hozzáállásunkat... ezért láthatjuk kirekesztőnek, klikkesnek, befogadónak, nyitottnak, stb. ugyanazt a közösséget. ha megkérdezünk 5 embert ugyanarról a közösségről, másképp fogják látni, a saját tükrük szerint. és ez sokmindennel így van.

én nem tudok amellett az ember mellett elmenni, akitől a válaszokat kapom. hiszen ő a saját tapasztalatát osztja meg velem, az életébe enged betekintést, stb. ezt érdemes átgondolni.

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 8., csüt. 20:32
Szerző: akralgob
Ahhoz képest, hogy a téma alapvető gondolatmenete olyan közösségekről szól, melyek vegetáriánusságot hirdetnek, elkanyarodtunk a témától, talán miattam is. Sebaj! A gondolatmenet jó, legalábbis nekem tetszik. (legalább van mozgás :) )

Gábor! Sokak mondták, hogy az úton segítette őket ez a honlap. Akkor ez "élő-emberi-közösség"? Mert élő emberekből áll, valamilyen szinten egy közösség, de arcokat nem látok, hang alapján még nem ismerlek fel titeket, vagy közületek sokakat, és nem tudom a gépelés vagy olvasás alatti arcmozdulatokból megállapítani a gúnyt vagy a humort, legfeljebb a sajátomat. De észlelem, hogy a szavaimra válasz érkezik, és az olvasottak újabb gondolatokat ébresztenek bennem is. Magyarán tanulunk egymástól, ha nem is vesszük észre.
A másik: "a vegaság, biztos hogy közösség, akárcsak itt a vegen?" Bocs, kérdéssel válaszolok: a homoszexualitás közösség? Akárcsak a neten... Mert abban a "közösségben" is találni a neten megnyíló embereket, akik hatására mások is előbújnak... Akkor ők közösség? És mi az vagyunk? Akik személyesen is ismerik egymást, biztosan egyértelműbbnek látják a dolgot, de ti biztos látjátok a nevem alatt megjelenő "újonc" feliratot. ;)
És ja, érdekes lenne elgondolkozni egy "tökéletes közösségen"... Létezik-e egyáltalán, s a gyakorlatban kivitelezhető lenne-e? :)

És Norci! Én nem elmegyek amellett, akitől választ kapok, mert a szó fizikai értelmében nem tudok mellette elmenni. :) Szóval jegyzem, hogy ki reagál a gondolataimra, és kinek olvastam jó cikkét... Még ha abban a városban is van, ahol én vagyok, egyszerűen ha még a gondolata sem merült fel annak, hogy talán egy városban lévők találkozzanak... Ha mindenkinek jó ez a virtuális beszélgetés... ezellen én mit tehetek? Van egy közösség, ahova tartozom. Ha van itt egy-két ember is onnan, még nem fedeztem fel, de minek, ha személyesen is találkozom velük? És van egy virtuális közösség, amire nem mondom azt, hogy tartozom, indok lentebb. De ha egyszer összeülnénk személyesen akárhol az országban egy teadélutánra hasonló magvas gondolatok megosztására, már merném azt mondani, ha elfogad a közösség, hogy ide tartozom.

És nem uszítani akarok, sőt! De ti hogy érzitek ezt? Ez egy közösség? Vagy inkább az, ahova eljártok személyesen? Vagy mindkettő? Ide tartoztok? És ez miben nyilvánul meg részetekről?

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 9., pén. 10:21
Szerző: Norci
próbáld meg a közösséget ne ennyire materialistán nézni. nem tudom, mennyire vagy járatos a szellemi utakban, mesterekben, az ő tanítványi köreikben, stb., de nem egy olyan utazó mester van a világban, akinek szerte a világon vannak tanítványai, van egy tanítványi közössége, akik lehet, hogy az életben nem látták még egymást, mégis az összejöveteleken barátként találkoznak, mert mindannyian ugyanoda tartoznak, van egy erős közös alap. pl. a jóga a mindennapi életben (ugye, nawesh?), vagy sri chinmoy is ilyen volt, vagy osho, stb.

a cél az lenne szerintem, hogy kicsit elszakadva a fizikalitástól úgy is létrehozzunk közösséget, hogy az nem függ, nem alapszik egymás külső megismerésén, hanem a lelki összhang a domináns. például nagyon nagy előnye van, ha valakivel itt, a fórumon beszélsz, megismered a reakcióiból, véleményéből, hozzászólásaiból, és csak utána ismered meg személyesen - vagy akár ez utóbbi el is marad. merthogy rengeteg előítélet dolgozik bennünk, és ha meglátunk valakit, azonnal skatulyázzuk. ez pedig akadályozza a másik valódi megismerését. itt viszont főként "belsőként" vagyunk jelen... aztán ha valaki kíváncsi a másikra, akkor személyesen is meg tudja ismerni a találkozókon. nem egyszer voltunk már kirándulni, fesztiválozni, stb.

azt, hogy mitől közösség egy közösség, már taglaltuk az előbb. Gábor felsorolásában sem láttam, hogy "személyesen ismerik egymást a tagok", és bár ez lehet véletlen is, én azt mondom, hogy a közösséghez tartozásnak lehet velejárója, de nem feltétlenül szükséges hozzá. érezhetem magam egy közösségbe tartozónak úgy is, hogy még soha nem láttam a többieket, de érzem a lelki-szellemi egyezőséget, azt a bizonyos közös alapot, ami összeköt bennünket. nekem szerencsére van itt pár olyan ember, akit bár lehet, hogy a 3 év alatt csak egyszer láttam összesen, mégis közelebb érzem magamhoz, mint egy 10 éves személyes ismerőst... és ha legközelebb találkozunk, már mint régi ismerőst ölelem át, szeretettel, odaadással.

ez csak rajtunk múlik, mennyire nyitunk a többiek felé, mennyire vagyunk kezdeményezőek, megyünk el vagy szervezünk találkozókat, stb. a találkozás gondolata sokszor felmerült, voltak is már ilyen találkozók, és mindig vannak új arcok ezeken. olyanok, akiknek - ahogy benned is - felgyulladt az igénye arra, hogy személyesen is megismerjék egymást. nem kell semmit tenni a virtualitás ellen, szerintem az nem egy rossz dolog, amiből ki kell nőni, ami nem közösségépítő, stb.

én talán egy kicsit szélesebben, "modernebben", "forradalmian" értelmezem a közösséget, de ha nem hinnék ennek az építő, segítő erejében, akkor most sem gépelném itt a gondolataimat, nem írnék cikket, ha van rá időm és ihletem, stb. és talán a visszajelzésekből is az érezhető, hogy a virtuális jelleg ellenére/mellett nagyon sokat tudunk így is egymásnak segíteni azzal, hogy elmondjuk a tapasztalatainkat, tanácsot adunk egymásnak olyan dolgokban, amin mi már átestünk. vannak bizonyos "vegetáriánus gyerekbetegségek", amibe a legtöbb kezdő beleesik - anno én is átéltem ezeket, miért ne segítsük egymást a váltásban, vagy már az úton, a mindennapokban, vagy akár a világnézetünk megosztásával, stb.

ha ez egy interaktív valami, akkor ezzel minden nap formálhatjuk egymást, szélesíthetjük a látókörünket, ha meghallgatjuk a másik véleményét, stb. ugyanúgy, ahogy személyesen is ezt tesszük, amikor valakivel mélyebben beszélgetünk. részemről semmi hátrányát nem látom annak, hogy mondjuk pl. flowert még nem láttam élőben.


na, ez már jó hosszú lett, azt hiszem, érik a következő cikkem... :D

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 9., pén. 10:58
Szerző: nawesh
a magam részéről közösségnek érze azt az (akár virtuális) társaságot, ahol az eber inspirációt, feltöltődést kap. Ahova szívesen benéz időnként, ahol úgy érzi, maga is hozátehet a közösség életéhez.

persze a közösség állandóan formálódik, alakul.

biztos, hogy a saját utam nagyon nehéz lene, ha nem leltem volna közösségekre, vegetárius közösségekre.

a magam szempontjából a veg-et közösségnek érzem,

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 9., pén. 14:21
Szerző: ata
Igen, számomra is közösség, határozottan az.
És nagyobb esélyegyenlőséget ad az elején, mint egy személyes találkozás beskatulyázása, amit sokszor hetekbe, hónapokba, vagy soha sem sikerül semlegesíteni.
És aki időt, energiát szán arra, hogy megossza gondolatait, tapasztalatait, valószínű segítő szándékkal teszi.
S kinek segítenék, ha nem egy közösségnek, akikkel "elv-társi" alapon, de gyakorlati kérdésekben is (sors)közösséget érzek.
Szeretném látni, hogy többen csatlakozzanak, könnyebb legyen az átállás, és bár számomra vagy gyerkőceim számára sem lesz igaz, de talán unokáim elmondhatják:
"...kisfiúkoromból emlékszem arra az örömujjongásra, amit az utolsó vágóhíd bezárása váltott ki."
(H. G. Wells: Modern utópia)

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 9., pén. 15:57
Szerző: akralgob
Miért skatulyáz be valakit egy első személyes találkozás? Mikor kicsi voltam, anyukám beiratott zeneoviba, mert látta, a zene az egyetlen, ami leköt. Volt ott egy fiú, aki hasonlóan zavarban volt, mint én. A tanár egymás mellé állított minket, és körben állva énekeltünk. Aztán meg kellett fogni egymás kezét a körtánchoz, és akkor szembesültem, hogy a fiúnak nincs keze, csak valami csonk, aminek egészen szövettapintása volt, és rajta egy kis bütyök, ami talán ujj akart lenni. A mai napig ez az egyetlen saját végtagja. És bár akkor megijedtem, de soha éreztem, hogy kevesebb lenne, mint én, és soha nem tudtam átérezni a tanárok sajnálkozását, mikor Pestre kellett mennie, mert kinőtte a lábát és a kezét.
És persze tudnék még mesélni kirívó és könnyedebb példákat arra, hogy mennyire CSAK RAJTUNK múlik, hogy beskatulyázunk-e valakit, vagy sem.
Ha valakit beskatulyázol, az a te bajod. Ha nem tudsz kitörni ebből, az is. Nézzétek el nekem időnként radikálisabb és materiálisabb gondolataimat.

A szellemi közösséget értem. Tudom, mi az. Főleg mióta tök ismeretlenül nekivágtam a rózsakeresztesek országos összejövetelének, és egy vadidegen, a pesti vezető azt mondta, hogy itt mindenki tegez mindenkit, én is tegyem ezt. Az öregeket is. A főnököt is. És mindenki úgy fogadott, mintha régi tag lennék, pedig ott is virít a nevem a alatt az újoncság.

Abban egyetértek veletek, hogy egy jó barát, legyen az akármilyen messze, lássuk egymást akármilyen ritkán, jobb, mint egy naponta látott haver.

Minden jót, Bogi

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 11., vas. 12:08
Szerző: Norci
Azért skatulyázunk, mert sajnos annyira tele vagyunk előítéletekkel, hogy nem tudjuk a másikat valóban megismerni... elhomályosítanak minket az első (második, harmadik, stb.) benyomások, a másik öltözéke, szavai, hangsúlya, magatartása, stb. Közben ezek nem Ő valódi önmaga, hanem csak a "ruhái".

ÉN nem a testem vagyok, a ruháim, szemem és hajam színe
nem az életfolyamataim, beszédem,
nem a vágyaim, érzelmeim, gondolataim, azaz nem a kis ego vagyok,
hanem én ÉN vagyok... a bennem lakozó isteni szellem!

Igen, tényleg rajtunk múlik, hogy mit látunk meg, mit vagyunk hajlandóak meglátni a másikból: az alsóbb testeit, ruháit, vagy a magasabb ÉN-jét, az istenséget a másikban. Nekem például segít ebben, ha nem ismerem a másik embert egy ideig fizikailag, hanem a lelkét, gondolatait kapom első információkként róla. Ez még mindig nem valódi ÉN-maga, de már túlmutat a fizikalitáson, ami alapján elsőre szoktunk ítélni.

Szerintem nem sok olyan ember van a világon, aki elmondhatja magáról, hogy már túl van az előítéletein, és nem hagyatkozik a benyomásaira a másik emberrel kapcsolatban - a valódi megismerés helyett. De egyre többen törekszünk erre, és ez nagy dolog!

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 11., vas. 21:41
Szerző: akralgob
Pedig az embert nem hasonlíthatjuk egy borítékhoz, amiből ki kell szedni a levelet, és a boríték eldobható. Ebben az életben bizony a borítéknak is ugyanakkora jelentősége van, mint a levélnek. (Profán hasonlat, de gondoljatok a posta propagandájára a helyes címzést illetően.)
Ha nyitott szívvel közeledünk valakihez, akkor teljesen mindegy, hogy milyen a hordozó, az üzenet kivilágít mögüle. Vagy nincs igazam? Mit gondoltok erről? Nem hiába van oly sok szellemi közösségben a hordozóra vonatkozó megkötés: vegaság és a méreganyagok minimálisra csökkentése. Ez nem puszta felszínesség, hanem igenis annak bizonyítéka, hogy a hordozó fontos az üzenet szempontjából. Az ember fizikai mivoltja fontos a lelki mivoltja megtapasztalásához. Nem hiába vannak a testre vonatkozó mondások, mint pl a szem a lélek tükre...

Kérlek titeket, akik a virtuális közösséget preferáljátok, szóljatok hozzá!

Minden jót, Bogi

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 12., hétf. 9:52
Szerző: Norci
Egyetértek, a testet értékelni, tisztelni, ápolni, szeretni kell. De ha a másik embert valóban meg akarjuk ismerni, akkor el kell tudni vonatkoztatni tőle. szerintem.

A hordozó nagyon is fontos, nem hiába a mondás: testem a templomom. Hiába akar valaki szellemi tapasztalásokat, ha a teste nem tiszta, a befogadott üzenet is torzul. Minél tisztább a testünk, annál jobb az érzékelésünk (fizikai és szellemi), annál jobban vesszük az üzenetekt, jön át rajtunk a kozmosz (Isten) akarata, és ezt nyilvánítjuk meg minden cselekedetünkben. Ez számomra a szellemből élés.

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 12., hétf. 13:34
Szerző: giyandeva
Egy fontos pontra irtányítottátok a figyelmet: beskatulyázás, előítéletek.

De megfordítva a kérdést, miért félnek az emberek vitázni? Miért nem válalják fel sokan a gondolataikat? Mert bizonyosan kellene lennie, ennyi cikk, fórum hozzászólás után, nemde?

Azt gondolom, közösség akkor formálódik/hat csak igazán, ha az AKTÍV tagokból áll, ha MER valamit bedobni a közösbe, ítélet nélkül, hogy azt a mások jónak vagy nemteccőnek fogják gondolni.

Közösségi szinten feladat lehet fogadni a kalapba beérkező véleményeket, ítéletmentesen, konstrkutívan hozzáálva.

De hány főtől van közösség? Meddig klikk, meddig csoprt, hol kezdődik a közösség?

Nagyon szívesen olvasnám, szerintetek mi a visszatartó erő hogy verbálisan megmutassák a többiek is magukat. Mert kb 3-5 ember beszélgetése, az közösség?

HozzászólásElküldve: 2007. nov. 12., hétf. 13:52
Szerző: akralgob
A klikk ott kezdődik, ahol a pletykakör bezárul. :)
Akárhogy hívod, a közösség legalább két ember, határ a csillagos ég. Hogy vannak szlengek a kisebb formációkra... egyik-másik kifejezést innen az ország másik feléből talán nem is értem... :D
A gond az, tényleg, hogy a jelenlegi 845 regisztrált tagból igen kevesen aktívak, ezáltal kevesen érzik magukénak e közösséget. De az is lehet a dologban, mint lentebbi gondolataim árulkodnak is erről, hogy talán sokan vannak úgy, hogy ez csak egy oldal, a közösség a személyes kapcsolatokon alapul...
Nem kell megerőszakolni senkit pár szóért, aki akar, megnyílik. A közösség ideális működéséhez nem árt, ha a tagok önkéntesen lépnek be és maradnak bent... és tevékenységük sem valamely erőszaktétel eredménye... ;) Aggódni fölösleges... csak meg kell mutatni, mennyi jó téma van, aki keresni lusta, is találjon magánakvalót. ;)
És persze nem árt néha odafigyelni egymás reakcióira... válaszolni, kommunkiálni egymással, ha ez ide lehet értelmezni: beszélgetni egymással...

Az írott szó lehet ugyanakkora alap egy előítélethez, mint az élőben kimondott... Ezen a szinten teljesen mindegy a kinézet, a gondolat pedig csak színesebb lesz a nonverbális elemktől, s talán kifejezőbb, őszintébb is... Pedig ide is csak a saját gondolatainkat írjuk, semmi többet, nemde?

A szándék megvan... ez fontos...