Stoner írta:Szia Ratti, Iván!
Régóta foglalkoztat a züllés jelenlegi szintjén a segíteni, nevelni, vagy közömbösen szemlélni, közötti választás döntésének kérdése. Mivel tanítottam (neveltem, nevelek, pl. magamat) ezért sokféle utat el tudok képzelni. Személyre szabottakat. Azonban a közömbösséget nem tudom elfogadni. Sajnos, ez mára a tisztelet, vagy az "emberi jogok" álruhájába bújik. Érdekes módon, kiveszett - ha egyáltalán volt - az EMBER iránti felelősségérzet, vagy EMBER=TERMÉSZET/FÖLD iránti felelősségérzet. A mai generáció csekélyke energiája, ami legfeljebb a fajfenntartásban és az élvezetek végsőkig való hajszolásában merül ki, nem elég arra, hogy ezeket az EMBER számára rendelt feladatokat ellássa. Ezért a züllés talán visszafordíthatatlan. Ha végleg lemondanék arról, hogy valaha találjak egy IGAZ embert, vagy valakit rávezethessek, hogy önmagában megtalálja, akkor nyugodtan elköltözhetnék egy barlangba. Ezért a beszéd, a figyelmeztetés, a következetesség, a példamutatás, a szeretet ereje, a megvetés kiküszöbölése nélkülözhetetlen annak, akinek van elég kurázsija ehhez. De ezt mástól nem várhatjuk el, csak magunktól.
.......
Kiló/éghajlat...
Valóban. Elismerem, hogy jobb volna egy trópusi, vagy szubtrópusi égöv alatt élni. Ezért már régóta dolgozom azon, hogy miniben a meleg éghajlatot létrehozzam. Eléggé skizoid lehet, és nehezen állja a kritikát, hogy pont én, aki elvetem a műanyagok és más mesterséges dolgok, elvek stb. használatát, ilyen megoldáshoz folyamatom. Ennyi telt ki tőlem/tőlünk, hogy életben maradjunk egy rohamosan bomló-romló világban. Ki tudja meddig, és milyen fokon tudom életben tartani magam és a családomat. De úgy látszik, van bennem valami, ami erősebb az önzésnél és talán a józanésznél is, bár én a józanészvallás hívője vagyok... De talán ez a túlélési ösztön. Nem tettem le arról, hogy egyszer hosszabb időt töltsek egy valóban "jó helyen". De most még nem jött el ennek az ideje.
Attól eltekintve, hogy valóban "meleg helyről" származunk, nem alkuszom meg és nem fogok szalonnát reggelizni, vagy füstölt pisztrángot. Láthatjátok, hogy még azt a "csodakenyeret" is elhagytam, amit csak én ismerek igazán és tényleg semmi köze nincs a kenyérhez, és talán már ahhoz a gabonához sem, amiből készül, de kíváncsi voltam, hogy mire jutok nélküle. A magok valóban nem tesznek jót nekem. De visszatérve az 54 kilóra. Érdemes elgondolni, hogy, mikor elkezdtem 22 évvel ezelőtt a zöldevést, szó nem volt arról, hogy mindent azonnal nyersen egyek. Ettől függetlenül sok mindent azért már akkor is nyersen ettem. De az első év után RÖVID IDŐ ALATT LEMENTEM 54 KILÓRA! Tehát, ennek a számnak valami más jelentősége van. Ha az ember akármilyen kicsit is változtat - a mindenevésről zöldre váltani pedig nem kicsinység -, akkor a szervezet keresi a középpontot, és előbb-utóbb meg is találja. Erről számolt be sok ember, aki váltott. Még mindig bízom abban, hogy a kenyérről (az egyetlen "másról" való teljes nyersre váltás is az 59-61 kilóról 54-55-56 kilóra való visszaesést produkálta, de a májtisztítás után is fél évig ugyanez volt a helyzet.)
Valószínű, hogy az egész emésztő/hormon/immun/ideg/elme/tudat/ egységes rendszer kell, hogy megtalálja a felemelkedéshez vezető utat. De ha az ember csak a tanulságot, tudományos tapasztalatot, összefüggéseket keresi, és nem törődik azzal, hogy mindenki más mit gondol róla, továbbá az apró pozitív részletekre is figyel, akkor már észreveheti azt, amiért érdemes belevágni egy ilyen változtatásba. Az a motívum, ami a mindenevésről a zöld felé vitt, hozott számos előnyt és számos negatívumot is. De senki sem tudja megmondani, mi lett volna a váltás nélkül velem, vagy bárki mással. Ezt a kérdést ti is feltehetitek magatoknak... Lehet, hogy ugyanaz a közös ok, ami ezt a Földön generálja. Van valami, misztikus, vagy inkább tudatfeletti tényező, amivel kevesen számolnak. Ez nem isten, vagy egy rajtunk kívül lévő szentség, esetleg minket megsemmisíteni akaró idegen hatalom. Ez, amit tényleg TÚLÉLÉSI ösztönnek nevezhetünk. Ma még az emberek igen kis hányada képes meglátni azt a vékonyka fonalat, ami kivisz minket ebből a káoszból. Érdemes kinyitni a szemünket, mert az a fonal létezik!
És egy mai hír, ami azért sokat elmond arról, hova tartunk:
A "trendi" a továbbiakban az lesz, hogy az iskolákban naponta legyen tornaóra (hurrá!) és csökkenjen a kötelező olvasmányok száma/mennyisége (kivéve a http://kovigabor.tulelo.hu) és több legyen a matematika óra... No comment
Stoner írta:Szia Iván!
167 cm. Nekem is kevésnek tűnik, (az 55) de minden egyéb tekintetben jobb vagyok, mint korábban. Ez nem bebeszélés. Tegnap kint voltunk az édenben, vagyis a vad természetben, állatmentésen. Ez sem egy leánykának való feladat. Minden napra ehhez hasonlók vannak. Ettől függetlenül reggel húzódszkodással kezdem a napot általában. Egész nap küzdök a rengeteg fizikai munkával. Emellett az agyamat is tornáztatom
http://kovigabor.tulelo.hu//index.php?o ... 6&Itemid=1
egy idevágó talányos tanulmány
Szóval a fizikai erőfeszítésekben nincs hiány. Természetes, hogyha semmit se tennék, akkor ezt kéne tennem, mint most. Hamarosan jön egy jó kis kőfalépítés megint, aztán nyílászárók, meg ami ezzel jár. Ha idejön valamelyikótök, látni fogja, hogy eddig se henyéltem. Azokat a köveket, én is felemeltem, amikből a melléképület felépült. Követ is törtem eleget, nem kis műszerész kalapáccsal. A kalóriával sincs baj, mert jó sokat és jó erőseket eszem. De, amit nem szabad elfelejteni, hogy hiába kezdtem 42 évesen a zöldevést, sokkal korábban kellett volna kezdenem. Ezt sajnos hiába mondom/mondtam a fiaimnak, vagy bárkinek. A testem soha nem volt 100-as, de az akaratom 200, mint anyámnak. Ez segít át a nehézségeken. Talán némi eszem is van hozzá. Én egy cseppet sem aggódom a súlyom miatt, de azért agyalok a jobbá tételén. Ha viszatérnék a kenyérre, visszajönne a 4-5 kiló, főleg azért, mert lelassulna az emésztésem. Most igen gyors, de tökéletes is. Nem mondom, ha egész nap azokat a szupergyümölcsöket enném, amik csak helyükön fogyaszthatók igazán, akkor nem is volna ilyen gond. De pénzem és lehetőségem sincs, hogy mostanában ezt kipróbáljam. Mint mondtam, várom, hogy a testem megtalálja a középpontot. Nem tudom, világos volt-e a levezetésem, ahogyan a korábbi váltásaim során is visszaesett a testsúlyom? Most is ez történik. Igaz, hogy már elmúlt mésfél év, és közben voltam több is, de a nyár még előttünk van. Jönnek a cseresznyék és a többi finomság.
Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 40 vendég