Gazdikeresők

Állatvédelelm, akciók, tüntetések - Állatkinzás, állatok jogai - Vegetáriánus állatetetés

Egy gazdira v

HozzászólásSzerző: baraka » 2009. jan. 15., csüt. 13:18

Pötyi élete 2001 környékén egy „dobermann gettó” néven elhíresült telepen kezdődött, ahol sok sorstársával együtt borzasztó körülmények között: a szabad ég alatt, a tűző napon, pár méteres fóliával letakart szűk ketrecben, összezsúfolva, bezárva, mozdulatlanságra ítélve, víz nélkül, saját és társaik piszkában, vizeletében, orrfacsaró bűzben vegetált, kiszolgáltatva és kiszolgálva egy lelketlen szaporítót. Már ezek a külső körülmények, fizikai rémségek önmagukban is elképesztő súlyúak, de ezen felül el kellett viselnie, a lelki megrázkódtatásokat is. Túl kellett élnie: a félelmet, a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot, az agressziót, a kilátástalanságot, magányt stb. Mivel a kutya bizonyítottan egy érző, értelmes, társas lény a lelki megrázkódtatás még a fizikainál is nagyobb fájdalmat jelent számára.

Sokan közülünk emberek közül sem bírtak volna ki egy ilyen „életet”, hosszú éveken keresztül épp elmével… Pötyi kibírta, túlélte…
A telep felszámolását követően sajnos, a helyzete érdemben nem oldódott meg, egy pest környéki menhelyre került. (aki valaha járt ilyen helyen, tudja milyen szívbe markoló látvány…) ahol 9 hónapot töltött a rendőrségi vizsgálat lezárásáig, mire hála a dobermann fajtamentéssel foglalkozó csapatnak gazdihoz került 2007-ben.
A történet vége itt lehetne happy end, de sajnos nem ez történt, mert az örökbefogadó család 1 év elteltével családi problémák (költözés) miatt visszaadta Pötyit a fajtamentők gondozásába.
Ekkor került hozzám, mint ideiglenes befogadóhoz tavaly nyáron, és várja azóta is, hogy a megtaláljuk számára végre azt a gazdit, (családot), aki élete hátralévő részére biztonságot, szeretetett nyújt számára.
Biztos sokakban felmerül a kérdés, hogy ilyen előélet után mennyire sérült lelkileg. Az élet csodája, hogy mindössze annyi maradt vissza a sok rossz élmény hatására, hogy bizalmatlan, félős idegenekkel. Kezdetben nagyon félénk, az Ő bizalmát ki kell érdemelni, de kitartó türelemmel és szeretettel néhány hét után egy kedves, érzékeny, ragaszkodó, kötődő, igazi társ válik belőle, aki sokszorosan meghálálja végtelen szeretetével, odaadásával, bizalmával a bele fektetett energiát, türelmet, odafigyelést. Fokozatosan felenged és sok pozitív élmény hatására oldódik a görcsössége, félelme az emberektől.

A kezdeti összeszokást követően már oldott, vidám, játékos, aktív kutyus, ezt riszálással, vigyorgással, szökdécseléssel jelzi. Nagyon szeret labdázni, sétálni és házat őrizni. Szófogadó, engedelmes jó kislány. Lakásban és kertben is szépen viselkedik, szobatiszta, minden nemű kutyával kijön, pórázon szépen sétál, alap vezényszavakat ismeri.

Remélem most, hogy elolvastad a történetét, ezzel kicsit megismerted Őt, bizonyára - mivel nem vagy érzéketlen – megsajnáltad, és megteszed azt érte, hogy tovább küldöd ismerőseidnek ezt az e-mailt, hogy elérkezzen ahhoz is, akiben olvasás közben megmozdul belül valami és úgy dönt, Ő szeretne az a személy lenni, aki Pötyke boldog gazdijának mondhatja magát hamarosan.

Előre is nagyon köszönöm a segítségedet:

Pötyi nevében Én

Kérlek, küldd tovább, hogy elérjen a gazdihoz, akire régóta vár, köszönöm!

06/30 202-8814, agnes.mazacs@gmail.com

Avatar
baraka
Írogat
 
Hsz: 164
Csatlakozott: 2006. máj. 29., hétf. 0:00


Előző

Vissza: Állati jogok

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 10 vendég

cron