A gazdasági válság alapvető oka

[Boldogsag]

“A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élő és élettelen felett. Ő a birtokosa mindennek. Ezért az embernek csak azon szükségszerű dolgokat szabad elfogadnia, melyek az ő számára vannak félretéve, s minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.” (Sri Isopanisad, 1. Mantra)

Isten egyik meghatározása, hogy Ő mindennek az eredete, minden ok eredeti oka. Minden élő és minden élettelen Tőle származik. A Bhagavad-gitában a Legfelsőbb Úr így szól:
“Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc együtt képezi az Én különálló anyagi energiáimat.Az alsóbbrendű természet mellett, ó erős karú Arjuna, van egy felsőbbrendű energiám is, az élőlények, akik harcolnak az anyagi természettel és fenntartják a világmindenséget.” (Bhagavad-gita 7:4-5)

Mivel valamennyi energia a Legfelsőbb Úrtól származik, minden az Övé, minden élő és élettelen.
Ebben a világban az emberek mindig harcolnak a tulajdon miatt. Tulajdonjogokat akarnak érvényesíteni az élőkkel és az élettelenekkel szemben. A Sri Isopanisad szerint ezek az emberek olyanok, mint a lopott jószág felett marakodó tolvajok. Ha ezt a kérdést viszonylag korlátozott szemszögből nézzük, lehet, hogy nehezen tudjuk elfogadni, valójában senki sem a birtokosa semminek. De ha a Sri Isopanisad szempontját tesszük a magunkévá – amely a világmindenséget nem évtizedek, évszázadok vagy akár évezredek, hanem sok-sok évmillió értelmében látja, - akkor meg fogjuk érteni.

Kié például a hold?
A Sri Isopanisad szerint a világűr, a föld és valamennyi élőlény Istené. Isten egyik tulajdonát korlátozott mértékben ellenőrizheti egy átmenetileg hatalmas ember vagy egy nemzet, de ezek az emberek idővel meghalnak, a nemzetek felbomlanak – talán pár száz vagy pár százezer év múlva.
Az Isten tulajdona feletti harc nagyon nagy szenvedést okoz az élőlényeknek. Ha az emberek belátnák ennek a mantrának az igazságát – hogy minden és mindenkié az Istené, és hogy mint az Ő gyermekeinek, valamennyi élőlénynek joga van a létfenntartáshoz – béke lenne a világban.

A világban minden elegendő ahhoz, hogy mindenki szükségleteit kielégítse, ahhoz viszont nem elég, hogy kielégítse mindenkinek a kapzsiságát. A világ egyes részeiben az emberek súlyos alultápláltság miatt halnak meg, más részeiben meg az elhájasodástól. A természet rendelésénél fogva a személy csak egy bizonyos mennyiséget ehet meg, ez a mennyiség attól függ, mekkora a gyomra, hogyan képes megemészteni azt az ételt, és így tovább.
Az elefánt adagja naponta sok száz kiló széna, egy madár adagja pár szem mag vagy egy kis darab gyümölcs. Az emberi lény adagja is adott. Az ember gyomra korlátozott méretű, ez azt is korlátozza, hogy mennyit tud megemészteni. Bűn többet enni, mint amennyit meg tudunk emészteni.

Ezt a nyugaton egyesek mesterséges módszerekkel akarják megkerülni. Annyira vágyakoznak ay érzékkielégítésre, hogy az a vágy mindenféle őrrültségbe belehajszolja őket. Csakhogy annyit ehessenek, amennyire vágyakoznak (és nem annyit, amennyire szükségük van), különféle dolgokhoz folyamodnak, lerövidítik a belek hosszát, hogy a megevett ételből kevesebb tápanyagot vegyenek fel, vagy olyan tablettákat szednek, amelyek megakadályozzák az étel megemésztését. Most az egyik népszerűbb módszer már egészen népszerű volt az ókori Rómában is – a hányás. A személy annyit eszik, amennyit csak bír, aztán kierőszakolja a hányást, és megint degeszre tölti a hasát. Egyesek ezzel töltik az egész napok, esznek és hánynak.

Van egy másik módja is annak, hogy az emberek többet tegyenek a magukévá, mint amennyi az adagjuk, hatalmas pénzösszegeket és vagyonokat halmoznak fel, sokkal többet, mint amennyit bárki is el tudna használni egyetlen élet során. Nelson Rockefeller például olyan gazdag volt, hogy több tucat nagy házat tartott fenn, és mindegyik házában hatalmas arany ágyak voltak. De csak egyetlen teste volt, egyszerre csak egy ágyban tudott aludni, és egyszerre csak egy ház fedele alatt. A kapzsi, gazdag embereknek hatalmas bankszámláik vannak, sokkal, sokkal több a pénzük, mint amennyire valaha is szükségük lehet. Ez a kapzsiság másik megnyilvánulása. Ez a felhalmozás egyenesen ellenkezik a Sri Isopanisad tanításaival.

Miért akar valami tulajdonjogot érvényesíteni egy tárgy vagy egy másik személy felett?
Azért, hogy ellenőrizze. És miért akarja ellenőrizni? Szokás szerint azért, mert élvezni akarja. A gyerek például egy kis édességre jelenti be a tulajdonjogát, hogy ellenőrizhesse. Miért akarja ellenőrizni? Hogy élvezhesse az ízét. Nem élvezheti az ízét, ha nem gyakorol felette ellenőrzést – ha nem veheti fel, ha nem teheti bele a szájába.
„Megvenni” azt az édességet az üzléttől annyi, mint a tulajdonjogot átvinni az üzletről a vevőre. Miután a vevő kifizette az édességet, megkapta felette az ellenőrzést. Addig nem ellenőrizheti, amíg nincs a tulajdonában, utána már azt tehet vele, amit csak akar. Ha bemennél egy üzletbe és elkezdenéd enni a polcokról az ételeket anélkül, hogy fizetnél értük, khívhatják a rendőrséget. Közölnék, hogy nem csinálhatsz az ételekkel azt, amit akarsz, amíg nem lettél azok tulajdonosa. Csak a tulajdonost tekintik jogos élvezőnek.

Ebben a fényben látva az első mantra kijelentése, hogy végső soron a Legfelsőbb Úr a tulajdonos és az ellenőrző, azt is kimondja, hogy végső soron Ő mindennek és mindenkinek a jogos élvezője. Minden, ami létezik, azért van, hogy Neki tetsszen. Ő a központ, és minden Körülötte forog.
Sajnos az a személy, aki materialista, kapzsi és önimádó, el akarja foglalni Isten helyét, magát látja a világmindenség középpontjának. Mindent és mindenkit – a világot, az embereket, a családját, az állatokat, a növényeket, a környezetet – úgy lát, mintha őkörülötte forogna. Mindent és mindenkit úgy lát, mint amit az ő élvezetére szántak. A világ tele van ilyen kizsákmányoló emberekkel, és ezek nagyon sok problémát okoznak.

Ha a személy a Legfelsőbb Élvezőnek látja magát, automatikusan kizsákmányoló életet fog élni. Nem tisztel sem másokat, sem a környezetet, nem törődik mások javával. A korlátozatlan érzéki élvezet hedonista életét fogja élni, uralkodva minden és mindenki felett. Igaz, hogy emberi formája van, mégsem több, mint az állat, amely „az erősebb jogán” filozófiája szerint él.
A Sri Isopanisad komoly tanulmányozói azonban tudják ezeket az igazságokat:
Lélek vagyok, nem anyag. Isten szikrája vagyok.
Lényegemben nem különbözöm Istentől (mint lélek), de nem én vagyok a Legfelsőbb Lélek, Istennek alárendelt része vagyok. Nem vagyok Isten.
Mint a Legfelsőbb Lélek alárendelt részének, az a természetes feladatom, hogy az Ő szeretetteljes szolgálatát végezzem. Nem találhatom meg a teljes boldogságot a materialista érzékkielégítésben, mert lélek vagyok, nem anyag. Lelki ételre van szükségem – arra, hogy szeretettel szolgáljam Istent. Mivel alárendelt helyzetben vagyok – nem én vagyok a legfelsőbb ellenőrző – természetesen az a dolgom, hogy a Legfelsőbb Urat szolgáljam szeretettel. Természetellenes, ha én akarok lenni az úr és az élvező, csak frusztráltsághoz és szenvedéshez vezet.

Gyakorlati szinten, ha az emberek a Sri Isopanisad első mantrája szerint élnének, annak nagyon nagy hatása lenne. Ezek a felvilágosult emberek gondnokokként élnek, nem kizsákmányolókként. Mivel mindenkit úgy látnának, mint Isten gyermekét, látnák Isten valamennyi gyermekének azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy részesüljenek Isten javaiban. Isten tulajdona jogszerűen valamennyi gyermeke javára és fenntartására szolgál. Ha egyszer az egyének ezt megértik, a magántulajdonukat – még a testüket sem – úgy látják, mint ami valóban az övék. Isten tulajdona gondnokainak és nem a tulajdonosnak látják magukat. Azt, ami a birtokukban van, olyan módon használják fel, ami nem ellenkezik Isten tulajdonosi voltának Abszolút Igazságával.

Ez nem azt jelenti, hogy meg kell szüntetni minden magántulajdont, ez nem is lehetséges. Mint Isten gyermekei, mi mindannyian birtokolhatjuk az Ő tulajdonát, felhasználhatjuk a sajátmagunk fenntartására, a családunk, a szomszédaink, a társadalom, az állam, a nemzet és a világ javára. Nem Isten önkinevezett „szolgái” theokráciájának kell valamennyi vagyont ellenőriznie. Sőt, semmi sem lehet veszélyesebb, semmi sem ellenkezne jobban a Sri Isopanisad első mantrájának az értelmével. Azok az úgynevezett vallási vezetők, akik politikai hatalomra törnek, csak azért, hogy minden tulajdont és minden embert ellenőrizzenek, megtagadják azt a tényt, hogy minden ember Isten gyermeke, és éppen ezért minden embernek joga van ahhoz, hogy az Ő tulajdonát birtokolja és felhasználja a sajátmaga fenntartására és az Ő szolgálatában. Semmi sem veszélyesebb az igaz vallásra, mint a fanatikusok, akik arra törnek, hogy erőszakkal uralkodjanak mások felett, Isten nevében.