A világ helyzete - környezetvédelem

[Boldogsag]

“Európában az erdők haldoklanak, a tavak haldoklanak, a folyók haldoklanak, a levegő olyan állapotban van, hogy nem lehet lélegezni megbetegedés nélkül, és a félelem mindentől az, hogy az emberek nem veszik számba a lényeges forrásokat, amelyek ahelyett, hogy fenntartanák és megvédenék az embert, megtámadják, mint visszahatás arra a sok rosszra, amit kaptak, és ezért ezekkel kell foglalkozni, prioritás formájában. A nitrát-értékek csaknem beteges szinten vannak, tilos vizet inni. Ez olyan, mint egy időzített bomba, mert a víz, amit most iszunk, ugyanaz, mint a föld hatvan évvel ezelőtt abszorbeált. De ez a víz sokkal tisztább volt összehasonlítva azzal, amit a föld most abszorbeál, ami a technológiai ipar és állatfeldolgozás által beszennyezett víz. Felbecsülhetetlen, hogy mennyi méreg jut a földbe. Más szavakkal, az ivóvíz egy kiszámítható pillanatban értékesebb lesz, mint az arany, mert mire szolgál neked az arany, ha nincs vized? Ki iszik folyékony aranyat egy edényből?

Ilyen módon az ember, gyötrődő keresésében végzett a környezettel. Ha kapitalizmusról beszélünk, olyan rendszerről beszélünk, amely csődben van, mert kimerülnek a kihasználható források. Aztán ki fog kihasználni, amikor vége van a földnek? Vannak tervek, elmenni más bolygókra. Biztosan azért találták ki ezeket az ötleteket, hogy a gazdagok elmeneküljenek a Marsra, amikor itt minden darabokra hullik. De az a hiba, hogy nem veszik számításba, igazából az új korszak az, ami megteremtette a materializmus e csillagvilágát. Ez az, amit az ember elért a technológia utolsó éveiben, olyan nagy hatású és ugyanakkor annyira haszontalan. A frusztráltságok mesterséges létrehozása, amit a világban látunk, világos jele annak, hogy új korszakra van szükségünk, és az új korszak el fog jönni a maga teljességében, amikor szeretnéd, hogy elérkezzen, ezért lehetsz része az aranykorszak befolyásának, vagy a Kali-juga befolyásának a része lehetsz. De az aranykor és a Kali-juga mentalitása nagyon összeütközik, nem erőszakosan, mert az aranykor emberei csak a szeretetről beszélnek, és a Kali-korszak emberei csak pisztolyokról, ez a különbség. És a szeretettel rendelkezők fognak győzni, mert a pisztolyok végeznek az emberekkel, és aztán nem marad senki. Az aranykor tehát az Úr szent nevének a kora”.

“Hogyan életünk ebben az összeomló társadalomban? Gyakorlatilag egy katasztrófa-gazdaságra alapozunk, amilyen ma van a világban: monopolizálás, központosítás, állami közöny, ami elvezetett minket a teljes katasztrófához. Ez olyan, mint a monokultúra a mezőgazdaságban, az emberek több pénzt vesznek ki, amikor megmérgezik a földet, és megművelik egy óriási traktorral, de amikor rovarirtó szereket használnak, nemcsak a sáskák halnak meg, hanem új és még ellenállóbb rovarok jönnek, a föld megbetegszik, meddő lesz, és még több mérget és műtrágyát kell használni. A kapitalista elmegy, és vesz a pénzén egy másik földet, hogy azt megint tönkre tegye, végül ott marad a meddő föld és a szennyezett víz; így láthatjuk, hogy a monokultúrás termelés nem nagyon alkalmas."

“A monokultúra a legrosszabb, monokultúra annyi, mint monumentalitás vagy monoipar. Minden helyen nevelni kell a felelős és saját individualitású személyeket, a természetüknek és a képességeiknek megfelelően, ez a Krisna-tudat lelki és társadalmi forradalma. De ez ma külső dolog, csak a társadalmi struktúráról van szó, ez más, mint az Istenszeretet, mert Istent szeretni bizalmas dolog, amiben csak az vehet részt, aki akarja szeretni. Forradalmárnak kell lenni a szó minden értelmében, hogy felébredjen a tudat, és megrendüljön e világ tudatlansága.

A föld nagy gazdaság, amit az ember beszennyezett, de ipari formában; ez nem olyan dolog, amit mi észrevehetünk. Nem láthatjuk nagyon világosan ezt a panorámát, mert a média teljesen részrehajlóan tájékoztat minket, csak az ipar érdekét szolgálja, nem általában a lakosságét. Ezért a kommunikációs eszközök nagyon kicsavartak, és szűkösen lehet hozzájutni az információhoz a valódi következményekről, ahova ez a káosz el fog vinni minket.”

Forrás: B.A. Paramadvaiti Swami