David Grumett: Vegetarianizmus a kereszténységben II. rész

A Civil Rádió vegetáriánus műsorának találkahelye.

David Grumett: Vegetarianizmus a kereszténységben II. rész

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2014. jún. 24., kedd 7:32

.... A modern vegetáriánusok találhatnak más, kevésbé közvetlen bibliai inspirációt is, pl. azt a vágyat, hogy a béke királyságában lakjunk. De történelmileg nem szabad alábecsülnünk a szövegolvasás fontosságát, szó szerinti értelmét a keresztény gyakorlat kialakításában. Ez jóval megelőzi a reformációt, amelyet semmiképpen sem szabad úgy látni, mint amely először foglalkozott komolyan a szentírással, míg azelőtt nem lett volna meg ez a komolyság. Pl. a kelta ír szerzetességben a mózesi ételszabályokat alkalmazták, bár kissé módosított formában, megerősítve a hiteles, szigorú kelta szellemiségre annyira jellemző privát vezeklés rendszerével. Amit a reformáció hozott, az talán a szentírás olvasásának fokozatos privatizálása. A tanulságokat inkább a belső jámborságból, privát, önkéntes vállalásokból vonták el, nem a gyakorlati, nyilvános bölcsességből, az olyan dolgokban, mint az étkezés. Még későbbi újítás a keresztényeknek az a tendenciája, hogy az Újszövetségre koncentrálnak, az Ószövetség kárára, bár még mindig sok az ószövetségi helynév és keresztnév, különösen az Egyesült Államokban.


Sehol sem veszik komolyabban a szentírást, mint a benedekrendi szabályzatban. A legfontosabb nyugati szerzetesi szabályzat, a benedekrendi, elsődlegesen kísérlet arra, hogy a szentírást éljék a közösségben, a közösségi élet valamennyi spektusát a szentírások tanításaival összhangban szabályozzák. A 39. fejezet pl. a négylábú állatok húsát azokra korlátozza, akik betegek. Másutt az öregeknek és a gyerekeknek is megengedik. Húst csak gyenge emberek ehetnek, következésképpen ez a gyengeség jele. Az egészséges felnőtteknek nincs szükségük húsra, annak ellenére, hogy a nap folyamán fizikai munkát végeznek, tanulnak és imádkoznak.


Inspirációt kaphatnak a vegetáriánusok olyan személyektől is, mint John Newton, John Wesley és William Booth. Newton a vegetarianizmust életrendszere részévé tette, és Wesley legalább két hosszabb időszakon át kísérletezett vele. Booth a vegetarianizmust ajánlotta és dicsérte az Üdvhadsereg szabályzatában. De ez a három keresztény sokkal személyesebb alapon hirdette a vegetarianizmust, mint ami előzőleg történt. Emlékezzünk arra, hogy Angliában a nagyböjt alatti, hústól való tartózkodás jogi követelmény volt, megszegése pénzbüntetéssel vagy bebörtönzéssel járt egészen az 1660-os évekig, és nem csupán személyes jámborságból tartották meg. Ezzel szemben Wesley-t az egészség és diéta foglalkoztatta, és ebben az értelemben nagyon is a 18. század fia. Bár magát a vegetarianizmus kifejezést csak 1840 körül találták ki, Newtont és Wesley-t is úgy láthatjuk, mint akik az önmegtartóztatást személyes választásnak tekintették, nem az egyház vagy az állam által lefektetett szabályok betartásának.
Eddig a kereszténység és vegetarianizmus közötti, meglehetősen barátságos kapcsolatot mutattam be. De ez önmagában véve megbocsáthatatlanul szelektív lenne. A kereszténység sokszor megkérdőjelezte a vegetarianizmust, és itt hármat vizsgálok ezek közül.


Az első kihívás a hús helye az ünnepi hagyományokban, a világi keresztény társadalomban. Európában a keresztény liturgiai év úgy alakult ki, hogy az évszakokat követi. Pl. a nagyböjt a tél végére, a tavasz kezdetére esik, amikor természetesen kevés az étel. Ilyenkor hasznos tartózkodni a hústól, amiből úgyis kevés van. Sokkal jobb élni hagyni az állatokat, az ekehúzáshoz, fejéshez és szállításhoz, mint megölni, megenni őket, és akkor nem maradt semmi. Ez a böjt-időszak a szentírás különböző böjti cselekményeit visszhangozza, köztük Jézus negyven napos elvonulását a sivatagban. De a nagyböjt után Húsvét jön, Krisztus ünneplése, aki feltámadt a halottaiból, majd ötven napos ünneplés, amikoris gyakori a húsfogyasztás. Kontrollált, véges időszak ez, annak elismerése, hogy Isten kegyesen megváltotta a világot, Krisztus, Isten báránya, magát ajánlotta fel a kereszten. A húsvéti és karácsonyi ünnepek fontos mérföldkövek a naptári évben, amikor sokkal változatosabb táplálék állt rendelkezése, évszakhoz kötötten és esetlegesen, nem úgy, mint ma. Szerény mennyiségeket használtak el a könnyen kapható húsból, olyan földről, amelyet valószínűleg nem lehetett megművelni, és ezek az ünnepek az év lelki és ökológiai ritmusának a részei voltak....
Fordítás . Szilágyi Márta
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Kanál forradalma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 50 vendég

cron