Szilágyi Márta - Mi a baj a mézzel?

[Boldogsag]

A vegán életmód teljes szemléletváltást jelent, amibe sok minden nem fér bele, ami a többi ember számára természetes. Nem mindig könnyű, de nem is azért választjuk, hogy megkönnyítsük az életünket. De mit is lehet tudni a vegánokról? Persze, csak növényi eredetű táplálékot fogyasztanak, ez alap. És itt sem az a lényeg, hogy, mondjuk, a hús nem egészséges, a rizs vagy a gyümölcs igen.

A vegán célja az, hogy elkerüljön mindent, ami az élőlényeknek szenvedést okoz, vagy kegyetlenül kihasználja őket. Nemcsak az asztalára, a szekrényébe sem kerülnek állati termékek, mivel azok előállítása nem járhat együtt az élőlények valamennyi formája iránti kímélettel vagy tisztelettel.

Minden állati terméket ki lehet váltani valami mással, és szerencsére az éghajlatunk sem olyan, hogy ne lehetnénk meg szőrmebunda nélkül.

No de egy olyan csekélység, mint a méz! Természetes, bio és nagyon egészséges. Mivel indokolja egy vegán azt, hogy mézet sem fogyaszt?

Az első dolog, lehet, hogy a méz nagyon egészséges, de nem a mi tulajdonunk. A méhek nem nekünk termelik. Az ember egyszerűen elveszi, ellopja tőlük, és most ne arra a két méhkaptárra gondoljunk, a kert hátsó végében. A mézet már jó ideje ipari mennyiségekben állítják elő, hatalmas mézgyárak dolgoznak azon, hogy az emberek mézzel próbálják megédesíteni az életüket, természetes édesítőszerek helyett. Mert „egészséges.” Kétségtelenül az, de egy seregnyi élőlénynek kell elpusztulnia ahhoz, hogy az ember kellemesen érezze magát.

De miért pusztulna el? A méhészek törődnek a méhrajokkal, gondozzák őket, tisztán tartják a kaptárakat… igen, ám a gondozás csak azokra a méhekre terjed ki, akik elég produktívak. A királynőt pl. évente „lecserélik,” megölik, mert a termékenysége már nincs a toppon. „Eliminálják,” megölik a heréket is, mert a mesterséges megtermékenyítés sokkal biztonságosabb. Kezeléshez vagy szállításhoz füstölik a méheket, hogy ne váljanak agresszívvá, és ne támadják meg a méhészeket. Ősszel a nagyüzemekben elpusztítják az egész kolóniát – ez nagyon praktikus, mert a méhek télen nem dolgoznak, csak fogyasztanak.

Persze nem azt a mézet, amit maguk állítottak elő. A „gondos” méhész cukor- vagy kukoricasziruppal eteti őket, a drága mézet pedig eladja.

És nemcsak a mézet lopjuk el a méhektől, de a virágport, méhviaszt, propoliszt, sőt még a mérget is a fullánkjukból.

Ezek a kicsi állatok igazi rabszolgaságban élnek, csak azért, mert az ember azt képzeli, minden és mindenki az ő tulajdona,

Valóban van egy ilyen mondat a Bibliában: Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, a földön csúszó-mászó mindenféle állaton, de azt már nem mondja Isten: Kínozd és öld meg őket, ahogy neked tetszik.

Valaki azt mondhatja erre, de hiszen előírták az állatáldozatokat! Vajon te mindig felajánlod a mézes kenyeredet, és a lopott mézet Isten elfogadja-e?

Miért nem Ézsaiás könyvét olvasod inkább, ahol ez áll? „A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet (1.11) – Ne hozzatok többet hazug ételáldozatot (1.13) – Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér (1.15).”

Ez azonban nem vonatkozik a méhekre, hiszen nincs vérük? Vagy akkor már nem is élőlények? Ostoba állatok… de ezek az ostoba állatok nagyon fejlett idegrendszerrel rendelkeznek, képesek arra, hogy kommunikáljanak egymással, társadalmi szervezetük jobban működik, mint az embereké. Ha békén hagyják őket. És egyáltalán miféle kritérium az, hogy az ostobákat meg szabad ölni? Az ostoba embereket miért nem? Vagy ki dönti el, hol a határ?

De ha mindez még nem vette volna el az emberek kedvét a méztől, gondoljuk csak meg, hogyan készül. A méh a szájába veszi és lenyeli a nektárt, aztán felöklendezi, és ismét megrágja, ez a folyamat többször ismétlődik. Nem éppen gusztusos.

Tény, hogy a probléma hamarosan megoldódik. Napjainkban már sikerült annyira beszennyeznünk a környezetet, hogy a méhek is tömegesen pusztulnak el. És ez nem természeti katasztrófa, mi emberek dolgozunk azon kőkeményen, hogy így legyen, Nem lesz méz – egy okkal kevesebb, hogy a vegánokon gúnyolódjanak.