Egyes állatvédőkről

A Civil Rádió vegetáriánus műsorának találkahelye.

Egyes állatvédőkről

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2012. júl. 2., hétf. 8:42

Nincs egyetértés az olyan fontos kérdésekben sem, mint állatvédelem, ki az igazi állatvédő, hogyan kellene viselkednie.

Nem vigasztal, de talán megnyugtat valamennyire, ha tudjuk, nemcsak mi nem ismerjük az egyértelmű válaszokat.

Az ember ösztönösen tudja, hogy áldozat nélkül nem érhet el semmi fontosat. A régi Egyiptomban és Kínában, Mezopotámiában, Indiában, a föld szinte valamennyi pontján áldoztak állatokat, a menny lakóinak, a természet jó vagy gonosz szellemeinek, mivel az állat – csordák, ménesek, nyájak – volt a legértékesebb tulajdonuk. Természetes, hogy annak szánjuk a legjobbat, akit a legjobban szeretünk, vagy akitől a legjobban félünk. Néha nagyon sok állat vesztette életét az áldozati oltárokon, de ezt így látták helyesnek. A Védák például egyenesen előírták az állatáldozatokat; Manu törvényei kimondják, nem követ el bűnt, aki a megfelelő mantrákkal, egy szertartás keretében öl; a Mahábhárata számos helyen megerősíti, hogy az ilyen állatok húsa tiszta, el szabad fogyasztani.

Idővel azonban meggyengült az emberiség hite, egyre kevésbé értették, mi a védikus áldozat, a jagja lényege. Egyrészt számolatlanul pusztították az állatokat, másrészt különféle megszorításokat próbáltak bevezetni. A bölcsek ajánlásokat fogalmaztak meg – „legalább Karttik havában tartózkodj a húsevéstől” – mások a feláldozott állatok húsát is megtiltották – „még egy madarat se ölj meg csak azért, hogy megedd; különösen akkor ne, ha előbb megetetted,” mondja Bhísma, a Kuru-dinasztia bölcse (Mahábhárata, Anusászana Parva, 104).

A buddhizmus érkezése beszüntette a jagjákat, és az emberek olyan komolyan vették az ahimszá parancsait, hogy rá nem léptek volna egy hangyára, el nem csaptak volna egy szúnyogot.

Európában a 19. századig senki sem gondolt arra, hogy az állatok védelmet érdemelnek. Az első állatvédők a londoni székhelyű Királyi Társaság az Állatokkal Szembeni Kegyetlenség Megelőzése nevű szervezetben tömörültek, 1822-ben, és csak a lovakkal és a szarvasmarhákkal szemben elkövetett vétségeket akarták megtorolni. Sajnos, a Biblia azt tanítja, a föld az ember tulajdona, uralkodhat „a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó, mindenféle állatokon” (Genezis I.1.28). Isten az állatokat az ember segítőtársainak szánta, de Ádám egyikkel sem volt elégedett (I.2.20). A kereszténység a lelket is megtagadta az állatoktól, afféle mozgó munkaeszközöknek, kimeríthetetlen energiaforrásnak tekintette őket.”

Az első állatvédőkbe éppen csak annyi empátia szorult, hogy elkészítsék a felosztást, a hasznos és haszontalan állatok listáját. Azt gondolták, elég lesz, ha az ember szempontjából hasznos állatokat (a haszonállatokat) védelmezik, haszonnak természetesen csak azt ismerve el, amit ki lehet fejezni pénzben is. A többiekért „nem kár,” egész fajokat irtottak ki, mert „nem végeztek hasznos szolgálatot.” Néha még ennyi indoklás sem kellett, például a repülésre képtelen Dodo madarakat azért verték agyon (a 17. század végén), mert olyan mulatságosan totyogtak, amikor megpróbáltak menekülni.

Manapság a legtöbb ember egyetért abban, hogy csak a vérszívó parazitákat kellene kiirtani, vagy legalább megritkítani a soraikat. De a szervezett állatvédelem még mindig új dolog, és az aktivistáival szemben sokan lépnek fel ellenségesen. Az ellenségesség néha tettlegességig fajul, mert komoly üzleti érdekek fűződnek ahhoz, hogy az utolsó bálnát is lehalásszák, vagy lenyúzzák az utolsó fóka bőrét.

A logika megkívánná, hogy az állatvédő a magánéletében is konzekvensen viselkedjen, és kitartson az elvei mellett. Egész nap harcolni a kihalás szélére sodort szibériai tigrisért, elviselni a zord időjárást, értetlen vagy gonosz emberek atrocitásait, majd este lelkifurdalás nélkül megenni a hamburgert vagy a kolbászt, hogyan van ez? Össze lehet egyeztetni az állatvédelmet és a húsevést?

Abszolút értelemben bizonyára nem, de még csak nemrég indultunk el az úton, amelyről előre tudjuk, hogy hosszú és nehéz. Krsna azt mondja, „Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre, és a tökéletességet elértek közül alig egy ismer Engem igazán.” (Bhagavad-gítá 7.3) Ne ítéljük el az állatvédőt csak azért, mert nem tökéletes.

Írta: Szilágyi Márta - Rohini d.d.
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1064
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Kanál forradalma

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 25 vendég

cron