Mahatma Gandhi: A vegetarianizmus erkölcsi alapja

Hírek, érdekességek a vegetárius hírességek életéről az ókortól napjainkig

Mahatma Gandhi: A vegetarianizmus erkölcsi alapja

HozzászólásSzerző: Boldogsag » 2012. márc. 20., kedd 14:22

Dátum: 2009. június 10. szerda, 09:47 Küldte: boldogsag

Gandhi beszéde a Londoni Vegetáriánus Társaság gyűlésén, 1931. november 20.


Elnök Úr, vegetáriánus testvéreim és barátaim,

Amikor kézhez kaptam az összejövetelre szóló meghívómat, mondanom sem kell, roppant mód megörültem neki, hiszen emlékezetembe idézte a más vegetáriánusokkal régebben kötött kellemes barátságokat. Az pedig, hogy Henry Salt urat jobbomon tudhatom, különleges megtiszteltetés. Fiatal koromban Salt úr „A Plea for Vegetarianism" című könyve fedte fel előttem, hogy szülőhazám hagyományától és az édesanyámnak tett fogadalmamtól eltekintve miért is helyes vegetáriánusnak lenni. Megmutatta nekem, hogy miért erkölcsi kötelességünk felhagyni az állattestvéreink életét követelő táplálkozással. Ezért tehát, mint azt már említettem, különleges megtiszteltetés, hogy körünkben tudhatom.



Nem szándékozom rabolni az idejüket azzal, hogy hosszas beszámolót tartok a vegetarianizmussal kapcsolatos különféle tapasztalataimról, ahogy arról sem szívesen beszélnék, hogy Londonban mennyi nehézséget okozott a vegetarianizmus melletti elkötelezettség. Ehelyett inkább csak néhány olyan általános gondolatot osztanék meg Önökkel, amelyek a vegetarianizmus kapcsán alakultak ki bennem az idők során.



Negyven évvel ezelőtt gyakran töltöttem az időmet más vegetáriánusokkal. Akkoriban aligha akadt Londonban olyan vegetáriánus étterem, amelyhez ne látogattam volna el. Elhatároztam, részben kíváncsiságból, részben pedig a londoni vegetarianizmus és vegetáriánus éttermek helyzetének megismeréséhez, hogy minden egyes ilyen helyet felkeresek. Így természetesen számtalan vegetáriánussal kapcsolatba kerültem. Azt tapasztaltam, hogy az asztalnál többnyire a táplálkozás és a betegségek kapcsolata volt a beszédtéma. Emellett az is feltűnt, hogy főként azoknak jelentett nehézséget kitartani a vegetarianizmus mellett, akik egészségügyi szempontból közelítették meg ezt az életmódot.



Nem tudom, hogy manapság is vannak-e még efféle vitakörök, de akkoriban szokásom volt eljárni a vegetáriánusok és vegetáriánusok, illetve a vegetáriánusok és húsevők közti vitákra. Emlékszem egy vitára, amely Dr. Densmore és a megboldogult Dr. T. R. Allinson között zajlott. A vegetáriánusoknak akkoriban szokásuk volt csak a táplálkozásról és csak a betegségekről beszélni. Úgy érzem, hogy ez a lehető legrosszabb megközelítése a vegetarianizmusnak. Arra is figyelmes lettem, hogy azok, akik bizonyos betegségek miatt - tehát egészségügyi okból - válnak vegetáriánussá, hajlamosak visszaesni a húsevéshez. Fölfedeztem tehát, hogy a vegetarianizmus melletti hűség erkölcsi alapot követel az embertől.



Akkoriban nagy fölfedezése volt ez igazságkereső utamnak. Korai éveim során, közvetlen tapasztalataimból, ráébredtem, hogy az önző viszonyulás nem képes egyre előrébb és előrébb juttatni az embert a fejlődés útján. Önzetlen cél szükséges ehhez. Azt is volt szerencsém megtapasztalni, hogy az egészség nem a vegetáriánusok privilégiuma. Sok emberrel találkoztam, akik nem gondolták egyik táplálkozást sem egészségesebbnek a másiknál, illetve találkoztam olyan nem vegetáriánusokkal is, akik megfelelő egészségnek örvendtek. Ugyanakkor az is feltűnt, hogy számos vegetáriánus képtelen volt a húsmentes étrend mellett kitartani, mert az étkezésből fétist csinált, vagy, mert úgy hitte, hogy ha vegetáriánussá válik, annyi lencsét, babot és sajtot ehet, amennyit csak akar. Ezek az emberek természetesen nem tudták megőrizni az egészségüket.



E megfigyelések révén arra jutottam, hogy az embernek mértékletesen helyes étkeznie, és hébe-hóba a böjtölés is előnyös. De szinte nem létezik olyan férfi vagy nő, aki valóban mértékletesen étkezne; aki csupán annyi ételt venne magához, amennyire a testének ténylegesen szüksége van. Könnyedén áldozatául esünk az ízlésünk csábításának, így ha valami ízlik, előszeretettel fogyasztunk belőle egyre többet és többet. De ilyen körülmények között képtelenség megőrizni az egészségünket. Így hát fölfedeztem, hogy az egészség megőrzésének kulcsa, bárhogyan is étkezzünk, az elfogyasztott étel mennyiségének és az étkezések számának csökkentése: Mértékletessé válni, és inkább hibázni a kevesebbel, mint a többel. Amikor barátot hívok meg közös étkezésre, sosem erőltetem, hogy többet vagy mást fogyasszon, mint amire szüksége van. Épp ellenkezőleg: elmondom neki, hogy csak olyasmit egyen meg, amit valóban meg szeretne enni.



Amire még fel szeretném hívni a figyelmüket, az az, hogy a vegetáriánusoknak megértőnek kell lenniük, ha azt szeretnék, hogy mások is vegetáriánussá váljanak. Legyünk egy kicsit alázatosak. Vonzónak kell lennünk erkölcsi értelemben a másként élők és gondolkodók számára. Ha egy vegetáriánus beteg lesz, és ezért orvos által felírt erőlevest fogyaszt, nem hívnám őt vegetáriánusnak. A vegetáriánus szigorúbb ennél. Miért? Mert a vegetarianizmus a lélek építésére szolgál, nem a testére. Az ember több, mint puszta hús. Az emberi lélek az, amit szem előtt kell tartanunk. Tehát a vegetáriánusoknak erkölcsi alapot kell találniuk - hogy az ember nem ragadozónak született, hanem a földünk kínálta gyümölcsök és más növények fogyasztására. Tudom, hogy mindannyian követünk el hibákat. Én is, feladnám a tejfogyasztást, de nem tudom. Többször is megpróbálkoztam már vele. Komolyabb betegség után nem tudtam visszanyerni az erőmet, amíg vissza nem tértem a tejfogyasztáshoz. Ez az életem egyik tragédiája. De akárhogy is legyen, a vegetarianizmusom alapja nem fizikai, hanem erkölcsi. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy meghalok, ha nem fogyasztok erőlevest vagy birkahúst, még ha orvosi tanácsról is volna szó, inkább választanám a halált. Ilyen az alapja az én vegetarianizmusomnak.



Örömmel gondolnám, hogy mindannyian, akik vegetáriánusnak mondják magukat, hasonló alappal bírnak. Másként csak hús nélkül élő húsevővé válunk. Határozott erkölcsi oknak kell erősítenie azt, ha változtatunk az életünkön, ha a társadalomtól elütő elveket és szokásokat teszünk magunkévá, még ha azok időnként sértik is a hozzánk legközelebb állókat. Egy erkölcsi alapelvet pedig a világ összes kincséért sem szabad feladnunk. Tehát a vegetáriánus társaság létezése és a vegetarianizmus elve erkölcsi alapokon nyugszik; erkölcsi alapokon kell nyugodnia. Nem fogom azt mondani Önöknek, hogy a világi tapasztalataim alapján a vegetáriánusok - szükségszerűen - sokkal jobb egészségnek örvendenek a húsevőknél. Szülőföldem egy olyan ország, amelynek lakossága nagyobb részben vegetáriánus, szokásból vagy szükségből. Mégsem állíthatom, hogy sokkal nagyobb kitartást, sokkal nagyobb bátorságot vagy sokkal kevesebb betegeskedést tapasztaltam. Mert mindez különleges, személyes dolog. Engedelmességet követel, lelkiismeretes engedelmességet, a higiénia összes törvénye iránt.



Tehát úgy gondolom, hogy a vegetáriánusoknak nem a fizikai, hanem az erkölcsi szempontokat kellene kihangsúlyozniuk. Még ha sok tekintetben rokonok is vagyunk az állatokkal, fel kell ismernünk, a mainál nagyobb mértékben, hogy bizonyos dolgokban különbözünk tőlük. Persze vannak vegetáriánus állatok, például a tehén és a bika, akik jobb vegetáriánusok is nálunk. De mégis, bennünket valami magasabb rendű erő húz a vegetarianizmus felé. Ezért is gondoltam, hogy e néhány perc során, mialatt volt szerencsém megszólítani Önöket, a vegetarianizmus erkölcsi alapját igyekszem kihangsúlyozni. Saját tapasztalataim szerint, illetve számtalan barátom és ismerősöm tapasztalatai szerint elmondhatom, hogy a vegetarianizmus melletti erkölcsi elkötelezettség lelkileg is igencsak kielégítő választás. Befejezésül szeretném megköszönni, hogy eljöttek ide, és lehetővé tették számomra, hogy szemtől szemben találkozzam ismét más vegetáriánusokkal. Nem mondhatom, hogy negyven, negyvenkét évvel ezelőtt is találkoztam már Önökkel, hiszen sok új arcot látok itt. Azt hiszem, nagyon kevés tag van, aki - Salt úrhoz hasonlóan - elmondhatja, hogy már több mint negyven éve van kapcsolatban a Társasággal.
Avatar
Boldogsag
Grafomán
 
Hsz: 1061
Csatlakozott: 2005. ápr. 21., csüt. 0:00


Vissza: Vegetáriánus évfordulók

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron