Dátum: 2008. december 06. szombat, 06:00 Küldte: boldogsag
A Napkelet egy tudományos sorozat címe, melyben Szilágy Márta tanulmányai szerepelnek. Érdemes tanulmányozni, mert sok-sok új információt találhat az ember benne.
Azt mondják, hogy India irodalmában három dolog különleges: antikvitás, folyamatosság és terjedelem. Az antikvitáson talán lehet vitatkozni, amennyiben irodalom alatt írásbeliséget értünk. Végül is a kétségkívül nagyon ősi Védákat is csak alig 5200 éve írták le. Ami a folyamatosságot illeti, a föld egyetlen más országa sem dicsekedhet azzal, hogy az alkotás lendületének évezredek óta semmi sem vetett gátat; azt pedig mindannyian tudjuk, hogy az indiai irodalom milyen terjedelmes. A Mahábhárata nemcsak India, de a világirodalom leghosszabb epikus költeménye, több, mint 106.000 párverssel. Persze ott van még a Rámájana 24.000 slókával, a 18 nagy Purána, köztük a Szkanda 80.000 párverssel, Upa-Puránák, Jamalák, Tantrák, Szamhiták, Ahnikák, színdarabok, versek és mesék. Még a címeket is nehéz lenne felsorolni, nemhogy elolvasni ezt a sok írást.
A Mahábhárata nemcsak egyetlen eposz, hanem teljes kép India történelméről, a királyi dinasztiákról, világi és spirituális bölcsességről. Minden benne van, ami Indiában valaha is fontos volt: lírai költészet és természettudományok, a társadalom kívánatos felépítése és a helyes életvezetés. Témát India költői többször is feldolgozták, főszereplőit mindenki ismeri, bölcs mondásait ugyanúgy idézgetik, mint nálunk a Bibliát - és akkor még nem is beszéltünk a Bhagavad-gítáról, amely évezredek óta millió és millió indiai, újabban egyre több nyugati ember életfilozófiájának alapja, és a mindennapi problémák útvesztőjéből kivezető vezérfonál.
Egyetlen dolog azonban hiányzik a Mahábháratából, meg az összes többi indiai írásból, a legújabbak kivételével: Ezekben az írásokban senki sem beteg.
Úgy értem, szó sincs arról, hogy valakinek megfájdul a feje, meghűl, lázas lesz, vagy akár csak elrontja a gyomrát. A védikus irodalomból hiányoznak a betegágyak, önfeláldozó ápolók, jóságos vagy kuruzsló orvosok, kórházak és mentőautók.
Persze még az eposzok vagy drámák szereplőivel is előfordul, hogy elfáradnak, esetleg el is ájulnak, mint Draupadí a Himálajában tett nagy zarándoklaton. Draupadí azonban nem betegszik meg. Másnapra kipiheni magát, és folytatja az utat. Hariscsandrát látszólag súlyos betegség támadja meg, vízkóros lesz; de Hariscsandra nem úgy beteg, ahogyan a közönséges emberek a nyugati világban. Ő csak megsértette Varunát, a vizek félistenét, és meg is gyógyul, amint sikerült őt kiengesztelnie - gyógyszerek, műtét, ápolás és lábadozás nélkül.
A hősök számtalan sebet kapnak a csatában, patakokban ömlik a testükből a vér, de szó sincs arról, hogy betegeskednének: tovább harcolnak a végső győzelemig vagy vereségig.
*
Ehhez képest a nyugati világ szinte kultuszt épít a betegség körül. Nyugaton érdemes betegnek lenni. Az emberek olyan magától értetődően beszélnek a bajaikról, mintha ez lenne a természetes élethelyzet. A betegség feljogosít arra, hogy törődjenek velünk, ellássanak és lessék a kívánságainkat, sokszor ésszerűtlen áldozatok árán. A beteg sok mindent megkap, ami az egészségesnek nem jár ki: odafigyelést, pénzbeli támogatást, szeretetet, társadalmi összefogást. A betegeket meglátogatják, elhalmozzák ajándékokkal, és még a széltől is óvják.
Egyes időszakokban, pl. a 18 sz-i Európában a betegség nagyon előkelő dolog volt, amit el is vártak az arisztokratáktól, főleg a hölgyektől. Illett vérszegénynek, véznának és gyengének lenni, aléltan pihegni a kereveten. Egy magára valamit adó úriember legalább érdekesen sápadt volt, állandóan szívdobogásra panaszkodott; és egyáltalán túl finom volt ahhoz, hogy ebben a világban éljen.
Ezzel szemben India bölcs papjai, halált megvető bátorságú harcosai, szorgalmas kereskedői és elégedett dolgozói meg sem értettek volna olyan kifejezéseket, mint betegségbe menekülni, betegség, mint esély, betegség, mint elindító a lelki élet útján.
Amíg a védikus szabályok szerint éltek, semmi bajuk nem történhetett. A betegség azt jelentette, hogy megszegtek egy szabályt, egy törvényt a Természet törvényei közül.
Ha az indiai irodalmat tanulmányozzuk, könnyen az a benyomásunk keletkezhet, hogy ezen a boldog kontinensen a betegség, az orvos, de még a paraszolvencia is ismeretlen fogalmak voltak. Nos, betegségekről ugyan nem beszél a Mahábhárata, de betegség-istennőkről igen, és ezek a listák nagyon tanulságosak.
Folyt. köv.
---------------------------------------------------------------------
Re: Napkelet - Betegség
Küldte: giyandeva Dátum: 2008. december 06. szombat, 11:48
A betegség oka pedig pofon egyszerű, az emlegetett védikus időkben nem volt szétszennyezve a levegő, a víz és talaj... Akkor lehetett azt írni csinálj a kútvízből, folyóvízből, ilyen olyan életelixírt... Ma ugye ez kivitelezhetetlen. Ahogy az is hogy az ember úgy éljen mint sokezer évvel ezelőtt. Akkor nem tápszerezték be az emberek az állatokat, akkor kisebb rizikót jelentett tejet inni... stb és lehetne sorolni.
Nem hiszem, hogy az a megoldás hogy nem veszünk tudomást a megváltozott körülményekről és betű szerint a védák szerint próbálunk élni. Igenis fel kell venni a kesztyűt a jelen kor kihívásaival és sajnos jóval több erőfeszítésre van szükségünk, hogy megőrizzük az egészségünk. És nem szabadna mereven becsukni a szemünk a legújabb tudományos felfedezések előtt arra hivatkozva, hogy ááá erről már írtak a védákban, kit érdekel. Ez a szemellenző magatartás: becsukom a szemem, a fülem kizárom a más véleményt és mantrázom a saját igazam.
Jelenleg ezt látom sok ember, szervezet részéről. Pedig csak picit kéne kinyitni a fület, a szemet; lehet több dimenzióból lehetne megvizsgálni a valóságot. Persze ez a szent könyvekbe kizárólagosan temetkezve soha nem sikerülhet.