Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban?

Biogazdálkodók tapasztalatai, bioházak, biofalu

Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban?

HozzászólásSzerző: ata » 2011. szept. 30., pén. 13:01

Dátum: 2006. május 20. szombat, 09:00 Küldte: ata



F. William Engdahl

Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban?

(Kan es in einer Welt mit Frieden geben?)

http://www.zeit-fragen.ch/ARCHIV/ZF_135a/T01.HTM (német eredeti)

„Az erkölcs bátorsága" (Mut zur Ethik)(1) XIII. kongresszusán, melyet az idén tartottak Feldkirchben, William F. Engdahl, publicista és író bemutatta a legújabb könyvét. Ennek címe: „A pusztítás vetõmagvai. A genocídium geopolitikája". (Horvátországban már a bestsellerlista elsõ helyén áll; rövidesen megjelenik német és angol nyelven.) A génkezelt élelem és a béke közötti összefüggésrõl tartott riasztó beszámolója fontos hozzájárulás volt a kongresszus idei témájához: „Mi kell ahhoz, hogy békésebb legyen a világ?"
A végkövetkeztetése: Nem lesz béke, ha nem sikerül tényleges érvényt szerezni a genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvénynek.

A cím, amelyet választottam, némelyek számára talán különösnek tûnik. De biztosíthatom önöket, hogy az minden csak éppen nem különös. Tekintettel arra, ami ma a genetikailag módosított organizmusoknak (élõ szervezeteknek) - rövidítve GMO-nak nevezik õket - az egész emberi táplálkozási láncban való tömeges elterjesztése miatt kockán forog, egy elôre beprogramozott hadiállapottal számolhatunk, amennyiben nem cselekszünk gyorsan, és nem változtatunk a helyzeten. Szeretném az új könyvem (Seeds of Destruction: The Geopolitics of Geneocide; - Die Saat der Zerstörung: Die Geopolitik des Genozids; - A pusztítás vetõmagjai. A genocídium geopolitikája) néhány vonatkozásával megvilágítani, hogy ezen mit értsünk.

Ha a mércét a nürnbergi perekhez igazítjuk, akkor a génkezelt gabonaféléknek és a GMO-élelemnek az egész világon való elterjesztését az "emberiség elleni bûntettek" közé sorolhatjuk, és oda is kell sorolnunk. Mindaddig, amíg ennek a problémakörnek az igazi természetét tudomásul nem vesszük, semmiféle béke nem lehetséges, a legkevésbé pedig egy igazságos béke minden nép számára. Ebben az összefüggésben a leglényegesebb a genocídiumnak (a népirtásnak) a kérdése. Idézek az Egyesült Nemzetek 1948-as, "a népirtás bûntettének megelõzésérõl és megbüntetésérõl" szóló egyezményébõl. Ennek II. cikke meghatározza a népirtás fogalmát: „A jelen egyezmény népirtáson a következõ cselekmények valamelyikének, valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:
a) a csoport tagjainak megölése;
b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;
c) a csoportra olyan életfeltételek szándékos ráerõszakolása,
amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának elõidézése;
d) olyan intézkedések elrendelése, amelyek a csoporton belüli születések meggátolására irányulnak."

A III. cikk így szól: "Büntetendõk a következõ cselekmények:
a) a népirtás;
b) a népirtás elkövetésére irányuló összeesküvés; (.)
e) a népirtásban való bûnrészesség."

A IV. cikk pedig: „Büntetendõk mindazok a személyek, akik népirtást vagy a III. cikkben felsorolt más cselekményt elkövetnek, függetlenül attól, hogy ezek államvezetõk, közhivatalnokok vagy magánszemélyek."(2)


A génmanipulált szervezetek felhasználásával kapcsolatos három esettel szeretném szemléltetni, miért kell követelnünk a genocídiumra vonatkozó nemzetközi törvények betartását. Pert kell indítanunk olyan kormányok, tudományos kutatók és magánvállalkozók ellen, amelyek részt vesznek a GMO-mezõgazdaságnak a lakosságunkra tukmálásában. Az elsõ példa az iraki GMO-gabonára vonatkozik. Ezután feltárom, hogyan rohanták le Argentínát GMO-növényekkel, végül egy kis San Diego-i biotechnológia-céggel foglalkozom.

Irak megkapja az amerikai „demokrácia magját"

"Mi azért vagyunk Irakban, hogy elvessük a demokrácia magvait, hogy az ott gyarapodjon, és elterjedjen az önkényuralmi rendszerek egész területén." (George W. Bush)

Amikor George Bush a „demokrácia magvainak" elvetésérõl beszélt, csak kevesen gondoltak arra, hogy õ ezen a Monsanto vetõmagját értette. Irak amerikai megszállását követõen, 2003 májusában, Paul Bremer III., Henry Kissinger hajdani munkatársa, az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (Coalition Provisional Authority - CPA) igazgatója lett. Bremer felügyeletet gyakorolt az ország egész területén, és mindig jelentést tett Donald Rumsfeldnek. 2004 áprilisában Bremer 100 új, hosszú távon kötelezõ érvényû törvényt bocsátott ki, hogy Irakot ellenõrzés alatt tartsa. Az Egyesült Államok által elrendelt törvények - vagy ahogy nevezték õket: rendeletek - azt voltak hivatva biztosítani, hogy Irak újjáépített gazdasága a „szabad piac" kedvenc amerikai modelljének új kiadása legyen. „A terv az, hogy belõle egy teljesen szabad piacot csináljunk" mondta a USAID-nál (US Agency for International Developement - az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala) Irak Újjáépítése Irodájának egyik szóvivõje.

A 81. számú rendelet
Bremer rendeleteinek egyike a 81. számú: „A szabadalmakra, az ipari formatervezésre, a titkos információkra, az integrált áramkörökre és a növényfajtákra vonatkozó törvény".
E rendelet bizonyos növényfajtákra vonatkozó szabadalmak birtokosainak, hatalmas külföldi multinacionális cégeknek, húsz évre kizárólagos jogot adott arra, hogy vetõmagvaikat az iraki mezõgazdaságban használják. A védett növényfajták genetikailag módosított élõ szervezetek (GMO) voltak.
Az irakiak már 8000 évvel Krisztus elõtt foglalkoztak mezõgazdasággal, és csaknem minden búzafajt és búzafajtát létrehoztak, melyeket ma a földön termesztenek. Egy olyan rendszerben dolgoztak, amelyben a vetõmagot megõrizték, abból vetettek, és az idõk folyamán természetes ellenállóképességgel bíró hibrideket nyertek. A 81-es rendelet értelmében ma mindez gyakorlatilag törvénytelen. Az irakiak ezekbõl az értékes természetes vetõmagfajtákból sok esztendõ óta mintákat õriztek egy Abu Graibban levõ vetõmag-bankban. Az Egyesült Államok megszállása idején ez a rendkívül értékes vetõmag-bank eltûnt.
Az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (CPA) 81. számú rendelete Irak jövõbeni táplálását globális multinacionális magáncégekre bízta. A 81-es rendelet részleteit Paul Bremernek a Monsanto-konszern írta meg, amely a világ egyik vezetõ GMO-vetõmag- és GMO-gabona-szállítója.

Nincs vetõmag a vetéshez

A háborút követõen az iraki parasztok arra kényszerültek, hogy vetõmagért az állami mezõgazdasági minisztériumhoz forduljanak. A 81-es rendelet állítólagos célja az volt, hogy „jó minõségû vetõmagot biztosítson Irak számára és támogassa az ország belépését a WTO-ba" (a Kereskedelmi Világszervezetbe). Hogy mi a „jó minõség", azt a megszálló hatóság határozta meg. Mihelyt a 81-es rendeletet kibocsátották, a USAID megkezdte több ezer tonna Amerikából származó "igazoltan kiváló minõségû búzavetõmag" szállítását, amelyet szubvencionáltak, és a mezõgazdasági minisztérium eleinte csaknem ingyen osztotta ki a kétségbeesett iraki parasztoknak. A USAID független tudósoktól megtagadta az engedélyt annak a megvizsgálására, hogy vajon nem GMO-vetõmagról van-e szó.
A 81-es rendelet célja egy új iraki vetõmagpiac létesítése volt, ahol a nemzetközi konszernek az õ - génmódosított - vetõmagjaikat eladhatják, és amelyet a földmûvelõk minden idényben ismételten meg kellett vásároljanak. A régi iraki törvények tiltották, hogy biológiai nyersanyagok magántulajdonban legyenek. Az új, az Egyesült Államok által kikényszerített szabványtörvény a vetõmagokra vonatkozó monopóliumok jogának rendszerét vezette be.

„Adjatok nekik fôtt tésztát, hadd egyenek!"

Irak számára hatféle búzavetõmagot kellett elõállítani. Ezek közül a parasztok három olyat kell használjanak, melyek termésébõl csak tésztát lehet készíteni. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok segítségével 2004 után Irakban termesztett búzának az 50%-át exportra szánták, mert a tészta az iraki táplálkozási szokásoktól idegen étel. Amikor 2004 tavaszán a 81. számú rendeletet Bremer Ideiglenes Hatósága kihirdette, a fiatal radikális pap, Moqtada al Sadr hívei tiltakoztak az al Hawza címû lapnak az amerikai katonai rendõrség által történt betiltása ellen. Az Ideiglenes Hatóság azzal vádolta a lapot, hogy „hamis cikkeket" közölt, amelyek „erõszakos cselekmények tényleges veszélyét" idézhetik fel. A példaként idézett cikk állítása szerint Bremer "politikája arra irányul, hogy éhezni hagyja az iraki népet, így az embereket a mindennapi kenyerük gondja foglalja le, és ne legyen alkalmuk politikai és egyéni szabadságukat követelni".

„Don't cry for me, Argentina"(3)

Egyetlen ország mezõgazdasága sem élt meg olyan radikális átalakítást, mint Argentínáé.
A hetvenes években Argentínának figyelemreméltó életszínvonala volt. Mezõgazdasági rendszere sokoldalú volt, produktív, és fõleg kis családi vállalkozásokból állt. Akkoriban az argentin marhahús olyan jó minõségû volt, hogy versenyre kelt a texasival. A gazdagon termõ földeken a farmok oly nagy többlettermést értek el, hogy az jóval meghaladta a hazai élelmiszer-szükségletet. A mezõgazdaság nem igényelt állami támogatást, a farmerek adósságai pedig elenyészõek voltak. Mindez megváltozott a 80-as évek adósságválsága következtében. 1989-ben Carlos Menem elnökkel, idõsb George Bush elnök és David Rockefeller közeli barátjával, az ország gazdasági tönkretételének újabb fázisághoz érkezett, amelynek lefolyásához hasonlót John Perkins írt le igen szemléletesen „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai" címû könyvében. Azzal az indokkal, hogy az adósság megfizetéséhez szükség van a GMO-szójabab-kivitelre, Menem Argentína mezõgazdaságát egy exportot szolgáló új monokultúrává alakította. 1991-ben Argentína titkos kísérleti területté változott, ahol géntechnikailag átalakított növények mezõgazdasági termelésben való hasznosíthatóságát vizsgálták. Menem egy Biotechnológiai Tanácsadó Bizottságot hozott létre, hogy felülvigyázza a génkezelt kukorica-, napraforgó-, gyapot-, búza- és fõleg szójababfajták szántóföldi kikísérletezésére szóló licencek kiadását. Arról, hogy ezek a GMO-növények vajon biztonságosak-e, sem a kormány, sem pedig a bizottság nem kezdeményezett nyilvános vitát. Egyébként génkezelt növényeket addig sehol nem termesztettek ilyen mennyiségben. A Biotechnológia-Bizottság találkozói titkosak voltak, kutatási eredményeiket soha nem hozták nyilvánosságra. Külföldi transznacionális GMO-konszernek megbízásából tevékenykedtek. Nem meglepõ, hogy a bizottság tagjait végül a Monsanto, a Syngenta és a Dow AgroSciences alkalmazta. 1996-ban Menem licencet adott a St. Louis-i (Missouri) Monsanto konszernnek, amely a génmanipulált szójababnak, ennek a világ mezõgazdasága számára stratégiailag fontos takarmánynak a legnagyobb elõállítója.
Miután a GMO-szójabab-vetõmagot 1996-ban bevezették az argentin mezõgazdaságba, nagy külföldi cégek, mint a Cargill, a külföldi biztosító társaságok és konszernek, például a Seabord Corp. megkezdték az ettõl kezdve (dollárban kifezezett értékben) potom áron kapható argentin termõföld tömeges felvásárlását. Argentína földjét a vetõmag óriási ipari termelõhelyévé alakították át.
A gazdasági válság következtében a bankok a legjobb termõföldek hektárjainak millióit bocsátották árverésre. Az egyedüli vásárlók, amelyek dollárt tudtak befektetni, külföldi társaságok vagy magánszemélyek voltak. A kisbirtokosoknak filléreket ajánlottak fel a földjükért; ha visszautasították, gyakran megfélemlítéssel vagy karhatalommal ûzték el õket. 2001-ben az Adeco Agropecuria nevû argentínai vagyonkezelõ társasága (holding company) révén Soros György New York-i milliárdos, hedgefond-spekuláns volt a legnagyobb földbirtokos Argentínában.
A profit növelése céljából kansasi mintára úgy készítettek elõ hatalmas földterületeket, hogy az óriási mezõgazdasági gépeket a nap mind a huszonnégy órájában üzemeltetni tudják. A berendezést gyakran GPS-mûholdak (GPS - Global Positioning System = Globális Helymeghatározó Rendszer) segítségével távirányították úgy, hogy egyetlen emberre sem volt szükség a traktor vezetéséhez. A termelõ családi gazdaságok alapján mûködõ hajdani mezõgazdasági rendszert visszavetették egy újfeudális állapotba, melyben egy maroknyi latifundista stílusú, nagyhatalmú, reakciós, gazdag nagybirtokos uralkodik.
A génkezeltszója-forradalom tíz év alatt teljesen átalakította Argentínában a mezõgazdaságot. A 70-es években a szójabab semmilyen lényeges szerepet nem játszott az országban. 2004-ben, Monsanto nyolc ottani éve után, több mint 14 millió hektáron termesztették a génkezelt szójababot. Hatalmas gépekkel irtották ki az erdõket. A mezõgazdasági sokféleség a legrövidebb idõn belül egy monokultúrának adta át a helyét.
Több mint egy évszázadon át az argentin szántóföldek, mindenekelõtt a pampák, kiterjedt kukorica- és búzatáblákból álltak, közöttük zöld legelõkkel, amelyeken marhacsordák legeltek. A talaj minõségének megõrzése érdekében a földmûvesek vetésforgót alkalmaztak, a gabonatermesztés után hagyták, hogy a föld füvet hajtson a marhák számára. A szójababtermesztéssel az ország egy monokultúrává változott, és mivel a szójabab fontos tápanyagokat von ki a talajból, a növények mind több mûtrágyát igényelnek Monsantótól. A nagy hús- és tejtermelõ gulyákat, amelyek évtizedeken át szabadon kóboroltak a legelõkön, most az Egyesült Államokban szokásos módon, szûk, tömegtakarmányozott parcellákon karámokban tartják, hogy több helyet teremtsenek a jövedelmezõbb szójabab számára. Walter Pengue argentin agrárökológus, a génkezelt szójabab hatásainak szakértõje, a várható helyzetrõl ezt mondta: „Ha ezt így folytatjuk, ez a föld talán már ötven év múlva egyáltalán semmit nem fog teremni."
A szójabab már 2004-ben az összes argentínai megmûvelt területeknek csaknem a felét, azaz 48%-át foglalta el, és ennek 97%-a Monsanto-féle génmanipulált szójabab volt. A tejtermelõ szarvasmarhát tenyésztõk száma 1988 és 2003 között a felére csökkent. Elõször történt, hogy tejet kellett importálni - meglehetõsen magas áron Uruguayból. Mivel a szójababtermesztés százezreket ûzött el a földjükrõl, a szegénység és a hiányos táplálkozás gyorsan terjedt.
Argentína 1970-ben még a világ legmagasabb életszínvonalú országai közé tartozott. Akkor a lakosságnak mintegy öt százaléka élt a szegénységi szint alatt. A szegények aránya 1998-ban elérte a 30%-ot, 2001-ben pedig már 51 % volt.
Az Argentínában régebben teljesen ismeretlen alultápláltság a becslések szerint 2003-ban a 37 milliós összlakosságnak már 11-17%-át érintette. Az államháztartás hiányaiból eredõ mélyreható nemzetgazdasági válságok közepette az argentinoknak be kellett látniuk, hogy többé nem képesek a megélhetésüket - úgy, mint régebben - egy kis földdarabon biztosítani. Az ország földjét óriási szójatáblák borítják, amelyek az élethez szükséges gabonafélék termesztését megakadályozzák.
A feudális nagybirtokosok tevékenységüket az erdõk tömeges letarolásával kezdték, hogy a tömegméretû szójatermelés számára helyet biztosítsanak. A földmuvelõ közösségekkel egyszer csak közölték, hogy a földjük már valaki másnak a tulajdona. Ha vonakodtak önként távozni, fegyveres csoportok elrabolták a marháikat, felgyújtották a gabonájukat, és még további erõszakoskodással fenyegették meg õket. Néhány esztendõ alatt több mint 300 000 (háromszázezer) kisbirtokost és farmert ûztek el a földjérõl.
Miután a GMO-szójabab-forradalom tönkretette a hagyományos mezõgazdasági termelést, az argentinok drámai változást tapasztaltak a hozzáférhetõ élelmiszerek terén. Az új szójabab-monokultúra révén a 2002-es gazdasági válság a lakosságot már reménytelenül kiszolgáltatott helyzetben találta. Mind többen éheztek az országban. A kormány az élelmiszerhiány miatt felkelésektõl tartott, és a Monsanto, valamint az óriási szójabab-felvásárlók, mint a Cargill, a Nestlé és a Kraft Foods a „segítségére siettek" ebben a helyzetben. Noha a szójababot állati takarmányként termesztették, az éhezõknek jótékonykodva szójából készült ételeket osztottak, hogy elõmozdítsák a nagyobb szójababfogyasztást.
Vidéken a szójabab-monokultúra következményei még szörnyûbbek voltak. A hagyományos földmûvelõ közösségeket az óriási új szójababültetvények közelében súlyosan érintette a glifozátnak, a Monsanto Roundup Ready néven használt gyomirtó szerének repülõgéprõl való szórása. A Lom Senes-i földmûveseknek, akik ott a saját szükségletükre különbözõ zöldségeket termesztettek, egész termése elpusztult, miután a szomszédos területeket Roundup Readyvel bepermetezték. Ez a szer minden növényt megöl, kivéve a különleges, génmanipulált Monsanto-növényeket, amelyek „gyomirtószer-rezisztensek". Egy 2003-ban készült tanulmány kimutatta, hogy a permetezés hatása nem korlátozódik a termések elpusztítására. Az ott élõknek megdöglöttek a tyúkjaik, és más állataik is károsodtak, különösképp a lovak. A kiszórt gyomirtó szer az embereknél súlyos rosszullétet, hasmenést, hányást és bõrkisebesedést okoz. Egyes jelentések GMO-szójaföldek közelében fejlõdési rendellenességekkel született állatokról szólnak. Torzul fejlõdött banánról és édesburgonyáról, hirtelen elpusztult halakkal teli tavakról is hallani. Földmûves családok jelentik, hogy gyermekeik testén a közeli szójaföldek permetezése után különös foltokat találnak.

Egy spermaölõ kukoricával teli üvegház

Egy Epicyte nevû kis biotechnológiai magáncég 2001 szeptemberében San Diegóban sajtókonferenciát tartott. Az Epicyte bejelentette, hogy sikeresen kifejlesztettek egy újabb GMO-gabonát - a fogamzásgátló kukoricát. Ehhez egy ritka sajátossággal, az immunális terméketlenséggel bíró nõk szervezetébõl antitesteket nyertek ki. Ezt követõen izolálták a terméketlenségért felelõs antitestek létrehozásában illetékes gént, és a géntechnika segítségével beépítették a közönséges kukoricába.

„Van egy üvegházunk tele kukoricával, amely spermiumok elleni antitesteket termel" - büszkélkedett Mitch Hein, az Epicyte elnöke.

Az Epicyte éppen akkor kötött egy kutatási és licencegyezményt a Dow Chemical nevû géntechnológiai óriáscéggel, amely hajdan a vietnámi háborúban alkalmazott Agent Orange lombtalanító szert gyártotta, és egyike a három génmanipulált vetõmagot termelõ agrobusiness-óriásnak az Egyesült Államokban. Ennek a joint-venture-nek az a célja - ismertették -, hogy a gabonafélék génmanipulálásának a területén az Epicyte technológiai áttörését egyesítsék a Dow AgroScience erejével. Az Epicyte a Syngentával, a GMO-vetõmagvak területének svájci óriásával is együttmûködésre lépett. 2002 októberében a CBS-News hírül adta, hogy az Egyesült Államok mezõgazdasági minisztériuma is országszerte finanszírozott szántóföldi kísérleteket különbözõ növényekkel, amelyekbõl a gyógyszerészetben felhasználható anyagok nyerhetõk, köztük az Epicyte spermaölõgabona-technológiáját is. Az Epicyte úgy mutatta be spermaölõ kukoricáját, mint egy hozzájárulást a világ „túlnépesedése" problémájának megoldásához. Feltételezhetõ, mondták, hogy azt már 2006-tól vagy 2007-tôl a kereskedelemben is forgalmazni fogják.
A sajtóértekezlet után az Epicyte „frontáttörésérõl" többé nem esett szó. Magát a céget 2004 májusában átvette egy pitsborói (Észak-Karolina) biotechnikai magántársaság. Az Epicyte Pharmaceutical céget megvásárolta a Biolex. A tömegkommunikációban többet nem lehetett hallani a spermaölõ kukorica kifejlesztésérõl. A téma eltûnt a színrõl.
Jól értesült körökbõl azonban kiszivárgott, hogy a kutatás titkos alapokon tovább folyik, mivel a kukorica, amelynek a fogyasztása a férfiak spermáját terméketlenné teszi, robbanékony politikai jelentõséggel bírhat. A mexikói farmerek egyszer már fellázadtak a génmanipulált kukoricának Oaxacában, Mexikó kukoricatermelõ kincseskamrájában történt tiltott forgalomba hozatala miatt. El lehet képzelni, milyen hatása lenne, ha megvizsgálnák a kukoricát, a legtöbb mexikói fõ táplálékát, és kiderülne, hogy az Epicyte fogamzásgátló antitestjeit tartalmazza. „Kér az úr egy fogamzásgátló kukoricacsövet, vagy esetleg egy gyilkostortillát?" Vagy még egy tál kukoricapelyhet? A terminátor-öngyilkosvetõmagtól a fogamzásgátló hatású génmanipulált kukoricáig jutás hamarosan világossá tette, hogy az Egyesült Államok nagyhatalmú elitkörei, elkötelezett neomalthusiánusok, miért választották elsõdleges stratégiai céljukként a génmanipulált növényeknek a világ élelmezési láncaiba való bevezetését. Ezt az elitet nemcsak a Rockefeller és a Ford Foundation, valamint más, Amerika leggazdagabb családjainak magánvagyonával összefonódott alapítványok alkotják. Ide tartoznak még az Egyesült Államok Külügyminisztériuma, a Nemzetbiztonsági Tanács, az USA Mezõgazdasági Minisztériuma, továbbá a Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monetary Fund), a Világbank (World Bank) és az Egyesült Államok hivatalainak - beleértve az Egészségügyi Világszervezetet (WHO - World Health Organization) és az Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezetet (FAO - Food and Agriculture Organization) - vezetô körei is. A népesség csökkentése és a génmanipulált növények ugyanannak az átfogó stratégiának a részei: drasztikusan leredukálni a világ lakosságát. Némelyek, mindenekelõtt a katolikus egyházhoz és annak vonzásköréhez tartozó emberek, valamint az Egyesült Államok és más országok kisebbségi szervezetei elég bátrak voltak ahhoz, hogy a folyamatot annak nevezzék, ami valójában: genocídiumnak, amelynek során tudatosan megtervezett eljárással, a "világot fenyegetõ éhség problémája megoldásának" nevében, egész népcsoportokat módszeresen kiirtanak.
A génmanipulált vetõmagvak globális elterjesztésének az Egyesült Államok és Anglia kormányai részérõl történõ támogatása valójában a Rockefeller Alapítvány 1930-as évek óta érvényes politikájának a folytatása. Akkoriban a nácik eugenikai kutatásait finanszírozták: a népességszám tömeges és olcsó csökkentése - fajtisztaság az eugenika révén.
Winston Churchill, egy gonosz rasszista, 1925-ben helyeslõen nyilatkozott a biológiai hadviselés lehetõségérõl. „Ragályok, melyeket módszeresen bevetnek, és célzottan emberekre és állatokra irányítanak [.], lisztharmat a növények elpusztítására. Lépfene (anthrax) a lovak és a marhák megölésére [.]" - írta. Ted Turner, CNN-alapító és milliárdos, akinek az ENSZ-alapítványa a „népességszabályozás" céljaira egymilliárd dollárt adományozott, 1996-ban azt fejtegette, hogy a világ eszményi állapota az lenne, ha nem lakná 225 milliónál több ember. Ez a gondolkodásmódja a túlságosan gazdag, hatalommal bíró és paranoid embereknek. Sajnos ezek óriási befolyást gyakorolnak a normális világra.
A Sunshine Project (Napfény Tervezet), amely a biológiai fegyverek és a genetikai manipuláció leleplezésére irányuló kritikai szellemû kutatási terv, arról adott hírt, hogy „az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország és Németország kutatói olyan genetikailag manipulált biológiai hadászati hatóanyagok fölött rendelkeznek, amelyek új halálos válfajokat hoznak létre [.]. A génmanipulációt a klasszikus biofegyverek arzenáljának bõvítésére lehet használni [.]." Az 1980-as években, amikor a Rockefeller Alapítvány a génmanipulált rizs létrehozására irányuló, a génmanipuláció kezdetét jelzõ nagy projektjét beindította, az amerikai Pentagon észrevétlenül a biotechnológia katonai alkalmazásával kezdett foglalkozni. 2001-ben a Bush-adminisztráció a génmanipulált spermaölõ kukorica és a génforradalom más fejleményeivel kapcsolatban jellemzõ módon megtagadta a biofegyverek kifejlesztése nemzetközi tilalmának az elfogadását. Jogilag kötelezõ biofegyver-megegyezésrõl lett volna szó, de az Egyesült Államok vonakodása a nemzetközi megbeszéléseket zátonyra futtatta. 2004-ben a British Medical Association (a Brit Orvosok Szövetsége) egyik tanulmánya, miközben a "genetikai haditechnológia" területén tett haladásra hívta fel a figyelmet, arra a következtetésre jutott, hogy a világot csak néhány év választja el "borzalmas biofegyverek létrehozásától, amelyek képesek lesznek csak azokat az embereket megölni, akik egy bizonyos etnikai csoporthoz tartoznak".
„Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy józan esze birtokában ezeket senki soha nem használná fel", jegyezte meg Steven Block professzor, a Stanford Egyetem biofizikusa, egy férfi, akinek többéves tapasztalata van a Pentagon és a kormány titkos biológiai kutatásairól. „De" - tette hozzá – „nem mindenki bír józan ésszel [.]." Egy olyan világban, amelyben élelmiszer-biztonságunk révén az élet és halál fölötti ellenõrzést négy magántársaság tartja a kezében, békében élni lehetetlen.(5)
[Ld. pl. http://www.acronym.org.uk/dd/dd17/17ukrep.htm - a szerk.]

Zeit Fragen, 43/2005 (2005. október 31.)
Lásd: http://www.zeit-fragen.ch/ARCHIV/ZF_135a/INDEX.HTM

Fordította: Tóth Károly Antal

A fordító megjegyzései:
1. Ez a szervezet európai munkacsoportnak mondja magát. A német név jelentése szó szerint „Bátorság az erkölcshöz". Más nyelveken az elnevezés bizonyos határok között változik. Angolul például „Courage to Take Moral Stance" (Bátorság az Erkölcsi Állásfoglaláshoz), franciául „Oui a l'Ethique" (Igent az Erkölcsre).
2. A hivatalos magyar szöveget nyelvhelyességi szempontok és a tartalom iránti hûség igénye miatt (az angol eredetivel is összevetve) néhány helyen megváltoztattam.
3. A „Don'n cry for me Argentina" (Ne sírj értem Argentína), az „Evita", egy A.L.Webber-musical híres betétdalának a címe, amelyet Madonna mint fõszereplõ énekelt az Eva Perónról, a XX. századi argentin politika nagyasszonyáról, 1996-ban készített filmben.
4. A terminátorgén megöli annak a génkezelt növénynek a magvait, amelyikbe beépítették. Ezért a vetõmagot minden évben újra az elõállító cégtõl kell megvásárolni.
5. Köszönöm Bruckner Zoltán segítségét, aki kitûnõ német nyelvtudásával hozzájárult egyes szövegrészek pontosításához.

[további irodalom:
Google:"genetic weapons"
http://www.guardian.co.uk/gmdebate/Stor ... 02,00.html









Re: Lehet-e béke egy génmanipulált élelemmel teli világban?
Küldte: cukkini Dátum: 2006. május 23. kedd, 17:35

A földi élővilág,és az emberi társadalmak egyre inkább manipuláltak. Monokultúrás,génmanipulált termelés,irányított gondolkodás,sivárság anyagi,és szellemi téren is.Mit lehet tenni?A reménytelennek tűnő helyzetekben Mahatma Gandhi küzdelmére gondolhatunk.Hinni a jó célban,beszélni,cselekedni,nem behódolni.
Avatar
ata
Írogat
 
Hsz: 170
Csatlakozott: 2006. feb. 8., szer. 1:00
Tartózkodási hely: Toronto, Kanada


Vissza: Biokert - bioház

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 20 vendég

cron