Az ökológiai gazdálkodás

Biogazdálkodók tapasztalatai, bioházak, biofalu

Az ökológiai gazdálkodás

HozzászólásSzerző: tami » 2011. ápr. 7., csüt. 9:00

Az ökológiai gazdálkodás alapelvei

Az ökológiai gazdálkodás környezeti és gazdasági szempontból egyaránt fenntartható gazdálkodási mód. Szemléletének középpontjában a természet megóvása, az ember és környezete közti összhang megőrzése, helyreállítása áll. Több mint tízezer év gyakorlati tapasztalataira és korunk tudományának eredményeire épül.[img]../veg.hu/kepek/cikk/bio/0001/01.jpg[/img]

Mellőzi a környezetre és egészségre veszélyes anyagokat, technológiákat (pl.: gyomirtó szerek, génmanipuláció, hormonkezelés stb.), így állít elő egészséges, ízletes és idegen, káros anyagoktól mentes, értékes élelmiszert.

Elutasítja a genetikailag módosított fajták használatát.

A tápanyagpótlásnál alapvető szempont, hogy a talaj termékenysége ne csökkenjen. Nemcsak a tápanyagok pótlása, hanem a talajélet fenntartása is fontos szempont. Tilos a műtrágya, szennyvíziszap, fekália kijuttatása, helyette érett istállótrágyát, komposztot, ásványőrleményeket, a talaj termékenységét fokozó baktérium-készítményeket használnak. A zöldtrágyázás is elterjedt gyakorlat.

A növényvédelem lényege a megelőzés, ill. a kártétel gazdaságossági küszöbérték alatt tartása. A szintetikus, felszívódó növényvédő szerek használata tiltott. Semmilyen gyomirtószer sem használható.

A növényvédelem eszközei a következők:Megfelelő faj- és fajtaválasztás
Vetésforgó
Növénytársítás
Megfelelő tápanyagellátás
A kártevők természetes ellenségeinek felszaporítása
Növényi levek használata
Az ellenőrző szervezet által engedélyezett növényvédő szerek

A szabályok részletesen az ellenőrző szervezeteknél beszerezhetőek.

Az állattartás előírásait az egyes fajok természetes igényének, viselkedésének alapján állították össze. Előírások szabályozzák az elhelyezés módját, a takarmányozás és az állatgyógyászat kérdéseit.

ökogazdabolt


Első megjelenés veg.hu-n: 2004. november 07. vasárnap, 08:00 Küldte:Tami
Avatar
tami
Grafomán
 
Hsz: 616
Csatlakozott: 2004. aug. 23., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Az ökológiai gazdálkodás irányzatai

HozzászólásSzerző: tami » 2011. ápr. 17., vas. 14:05

A biokertművelés nem egy újabb kertészeti forma, hiszen a XVIII. századig ez a módszer jelentette kizárólagosan a kertművelést. A XX. század elején a talaj termékenységének gyengülését és az egyre gyakoribb növénybetegségeket, a mezőgazdasági termékek minőségének leromlását egyesek a nagymértékű kemizálásnak tulajdonítottak.
Kép

Ezért több, egymástól térben és időben is különböző helyeken alakultak ki azok a gazdálkodási formák, melyeket közös néven ökológiai gazdálkodásnak nevezünk.

A legismertebb irányzatokat az alábbiakban bemutatjuk egy-egy mondattal, de előre kell bocsátanunk: a természetbarát kertművelőnek egyáltalán nem kell elköteleznie magát egyik mellett sem. A természet mindenütt ugyanazon elvek alapján működik, így sok hasonló gondolattal találkozhatunk. Ilyen pl. a környezeti feltételekhez való sokoldalú alkalmazkodás a természeteshez leginkább közelítő állapotok megteremtésével, a talaj tápanyaggal való harmonikus ellátása. Mindenütt fontos a talajgazdagító és talajzsaroló növények egyensúlyának megteremtése, a talajtermékenység növelésére pillangósok vetése, növénytársításoknál a szomszédos növények egymásra gyakorolt pozitív hatásainak figyelembe vétele. Az alábbiakban a legjellemzőbb, a megkülönböztető vonásokat emeljük ki.

A biodinamikus gazdaságban a Hold állásához igazított vetési és művelési naptár használata alapvető, melynek hatása a talaj és a kozmosz energiáinak kölcsönhatásán alapul. Jellemző a különböző gyógynövényekből készült preparátumok használata, melynek érdekessége, hogy igen kis koncentrációkban alkalmazzák őket. Pozitív hatásukat független kísérletek is igazolták.

A szerves-biológiai gazdálkodás esetén a gazdálkodó figyelme elsősorban a talajélet állapotára irányul. A talajt folyamatosan takarják, rendszeresen használják a magas nyomelemtartalmú különféle kőzetliszteket. Ez a módszer minden olyan biológiai eljárást kiemelt figyelemben részesít, amely a humuszt gyarapítja. Ilyenek a komposzt-, istállótrágya kijuttatása, zöldtrágyázás, növényekből erjesztett trágyalé és növénytársítás (vegyeskultúra). Igen fontos a vetésforgó betartása. A talajt csak nagyon indokolt esetben szabad forgatni. Az alapelv szerint a talajélet a háborítatlan talajrétegekben képes igazán harmonikusan és dúsan kibontakozni.

A permakultúra lényege a természeteshez minél inkább közelítő állapot kialakítása. Lényege a fajgazdagság, és az eredeti ökológiai rendszerekhez hasonló felépítés, így egy igazi permakultúrás gazdaság kialakítása 8-10 évet is igénybe vehet. Talán érthetőbbé válik ez az elv egy példával: ha mogyoróbokrot szeretnének egy permakultúrás gazdaságban, akkor nem a faiskolában vesznek egy kis cserjét, hanem a mogyorót, mint magot, elvetik a gyepbe - hiszen a természetben is így szaporodik a mogyoró, ahogy lehullik a gyümölcse a fáról. Az így megmaradt kis növény valóban életképes és erős lesz az adott körülmények között.

ökogazdabolt

Dátum: 2004. november 20. szombat, 08:00 Küldte: tami
Avatar
tami
Grafomán
 
Hsz: 616
Csatlakozott: 2004. aug. 23., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: Az ökotermékek előállításának gyakorlata

HozzászólásSzerző: tami » 2011. máj. 24., kedd 9:42

Átállási időszak

Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés átállási időszakkal indul, amely alatt a termelő köteles betartani az ökológiai gazdálkodás előírásait. Ez növénytermesztésnél a termőterületre vonatkozik, melynek időtartama két, illetve három év. (Állatállományok átállításáról szintén rendelkezik a feltételrendszer.) Ha az áru betakarítását megelőzően legalább 12 hónapig ellenőrzésben volt a terület, a termény "ökológiai/biológiai gazdálkodásra való átállás időszakából" jelöléssel hozható forgalomba.


A talaj termőképességének fenntartása, vetésforgó

A sikeres ökológiai gazdálkodás alapfeltétele termékeny, vagyis "élő", egészséges, jó szerkezetű, tápanyagokkal megfelelően ellátott talaj. Cél ennek a gazdagságnak a megteremtése, fenntartása.

Az ökológiai gazdálkodás szemléletével nem egyeztethető össze a monokultúrás növénytermesztés. (Vagyis, amikor egy területre évről évre ugyanazt a növényfajt vetik.) Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ökológiai növénytermesztésben a tápanyag gazdálkodás és egyben a növényvédelem alapja (természetesen az évelő kultúrák kivételével) a szakszerűen kialakított vetésforgó, amit több évre előre gondolkodva kell megtervezni.

Vetésforgó kialakításának szempontjai

A tápanyagigényes és a kevésbé tápanyagigényes növények, valamint a mélyen és sekélyen gyökerezők váltsák egymást, mert így elkerülhető az egyoldalú talajhasználat.

A vetésforgóban helyet kell kapniuk pillangósvirágú növényeknek, zöldtrágya növényeknek vagy mélyen gyökerező növényeknek. A pillangósok légköri nitrogén megkötésére alkalmas baktériumokkal élnek szimbiózisban, a talajba dolgozott zöldtrágya növények jó szervesanyag ellátottságot és élénk mikrobiológiai tevékenységet biztosítanak, a mélyen gyökerező növények pedig a talaj alsóbb rétegeiből képesek tápanyagokat mobilizálni.

Alapvető növényvédelmi szempont, hogy az azonos betegségre és kártevőkre érzékeny növények csak hosszabb idő elteltével kerüljenek ugyanarra a helyre (ugyanis a károsítók többnyire áttelelnek). Megfelelő vetésváltással csökkenthető a súlyos fertőzések kialakulásának esélye. A szakirodalomban ajánlásokat találunk arra, hogy egy növényfaj hány év várakozás után kerülhet vissza ugyanarra a helyre.

Tápanyaggazdálkodás

Ökológiai gazdálkodásban tilos mindenféle műtrágya kijuttatása. Felhasználható azonban istállótrágya (területegységre időegység alatt kijuttatható nitrogénmennyiség korlátozásával), zöldtrágya (az e célból vetett növény a talajba dolgozva), egyes kőzetőrlemények, komposzt, valamint olyan baktérium-készítmények, amelyek nitrogént kötnek meg a talajból, segítik a foszfor feltáródását vagy bontják a növénymaradványokat.

Védekezés kártevők és betegségek ellen

Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a hangsúly a megelőzésen van, nézzünk rá néhány példát:

A vetésforgó jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni, de az ellenálló, adott termőterületnek megfelelő fajták választása szintén kulcsfontosságú. (Példaként hozzuk azt az "aprócska" különbséget, hogy egyes napraforgófajták tányérja az érés során nem áll be teljesen vízszintesre, a víz le tud folyni róla, tehát kevésbé valószínű, hogy megindul a tányérrothadás.) A növénynemesítésben, különösen a gyümölcstermesztésben kezd előtérbe kerülni az ellenálló képesség. A kiegyensúlyozott tápanyag- és vízellátás hozzájárul a növények "jó közérzetéhez". A jó állapotban lévő növényeket pedig kisebb valószínűséggel támadják meg a betegségek. A növények egészségének megőrzéséhez hozzájárul a megfelelő agrotechnika. Ha például a növények egymástól megfelelő távolságra vannak, a csapadék jobban fel tud száradni a levelekről és a talaj felszínéről, ezért kisebb a gombabetegségek kialakulásának veszélye. Egyes kártevők szín- és illatcsapdákkal gyéríthetők, rajzásuk előjelezhető, illetve megzavarható. Jó példa erre az alma növényvédelme. A gyümölcs "kukacosságát" leggyakrabban az almamoly okozza. Sikerült azonban előállítani azt az illatanyagot, amellyel a nőstények a hímeket csalogatják magukhoz. Ezt a feromont kétféleképpen vethetjük be. Az illatanyagot csapdában elhelyezve figyelemmel kísérhetjük, mikor kerül sor nagyobb arányú rajzásra és ez alapján meghatározhatjuk, mikor kell az emberre ártalmatlan, de az almamolyra halálos baktériumkészítményt kijuttatni. A másik lehetőség, hogy az ültetvény légterét terítjük az illatanyaggal, megzavarva ezzel a párok egymásra találását.

A megelőzés lehetőségein kívül engedélyezett néhány szer és anyag növényvédelmi célú kijuttatása. (Ezek jegyzékét az ellenőrző szervezet rendszeresen nyilvánosságra hozza.) Vannak köztük szervetlen készítmények, például elemi kén és egyes réz-sók. (A réz-sók felhasználása mennyiségileg korlátozott. ) A Bacillus thuringiensis készítményeket széles körben használják egyes rovarkártevők, pl. molyok, burgonyabogár stb. ellen. Vannak olyan olajos készítmények, amelyek szívókártevők ellen használhatók, mivel elzárják a kártevők légzőnyílásait.

Gyomszabályozás

Nem a gyomok teljes kiirtása a cél, hanem csak a gyomborítottság gazdaságilag elviselhető szinten tartása. Az ökológiai gyomszabályzás csak részben gépesíthető (pl. gyomfésű, kultivátor, tarlóápolás, gyomperzselés), a kézi kapálás, gyomlálás egyes kultúrákban szükséges. A vetésforgó tervezésénél szintén figyelembe kell venni a fajok különböző gyomelnyomó képességét.

Kapcsolódó link: biokultura.org



Dátum: 2005. március 14. hétfo, 08:00 Küldte: tami
Avatar
tami
Grafomán
 
Hsz: 616
Csatlakozott: 2004. aug. 23., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Vissza: Biokert - bioház

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron