A cukor

Természetes táplálkozás (mikor, meddig, mit, hányszor, hogyan, stb.)

A cukor

HozzászólásSzerző: nawesh » 2011. máj. 30., hétf. 8:55

Az emberiség táplálkozási szokásainak vizsgálatakor megállapították, hogy az ember minden korban igyekezett az elfogyasztott táplálékot ízesíteni. Az ízesítésben kiemelkedő szerepe volt a különböző édesítőszereknek. Kezdetben erre a célra mézet és a cukornád kipréselt levét használták. A nádcukor, majd a cukorrépa elterjedése a világban minőségi ugrást eredményezett a cukor felhasználásában. Már nem csak a gazdagok kiváltsága volt, és az ipari méretű előállítás következtében már közfogyasztású cikké vált.

cukornád Kr.e. 15000 és 8000 között Melanéziában (Új Guineában) fejlődött ki, kb. tízezeréves növény. A cukorgyártás bölcsőjének tekintett Indiába Kr.e. 8000-ben jutott el. Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása (Kr.e. 327) után, seregével az Indus torkolatáig nyomult előre. Admirálisa, a krétai Nearchos tudósított európai emberként először egy indiai nádról, amely " méhek nélkül ad mézet".

Az arabok hódító hadjáratai nyomán eljutott a cukornád Egyiptomba, Észak-Afrikába, Szicíliába és Dél-Spanyolországba is, de a nyugati világ szélesebb körben tulajdonképpen az I. keresztes hadjárat (1096-1099) során ismerte meg. 1174-től Velence lett az európai nádcukor-kereskedelem központja. Európában a 13. századtól kezdve létesítettek cukorfinomítókat, ún. "főzdéket", de a cukor még sokáig luxuscikk, illetve gyógyszer volt.

Az Újvilágba Kolombusz vitte a cukornádat második útja alkalmával 1493-ban a Kanári-szigetekről. Mint első gyarmatosítók, a spanyolok és a portugálok lettek Európa cukorkereskedői, főként brazíliai cukorral kereskedve. Később a Karib-tenger térségbeli gyarmatai révén Anglia jutott vezető szerephez az európai cukorpiacon. A cukrot a XVIII. századot megelőzően kizárólag a melegégövi növényként ismert cukornád levéből állították elő. Már a török korban ismert Magyarországon is, de ekkor még drága, ritka csemegének számított. Ételek, italok édesítésére sokkal inkább a mézet használták. A gyarmati ültetvényeken kibontakozó tömegtermelés tette a XVIII. század folyamán olcsóbbá, s egyre szélesebb tömegek fogyasztási cikkévé. Gyártásánál a levágott, vastag és hosszú nádszárakat összezúzták, a belsejéből nyert édes nedvet pedig főzéssel besűrítették, s nagy, barnás színű tömbökben kikristályosították. Az így kapott nyerscukrot lisztté őrölve hordókban szállították Európába, ahol további finomítás után használták fel. A nádcukrot - korabeli magyar elnevezéssel nádmézet - többnyire a hamburgi finomítókból kapta Magyarország, majd Fiumében felépítettek egy cukorfinomító üzemet.

A nádcukor hazai finomításának meghonosításával párhuzamosan indultak meg Magyarországon a cukor hazai alapanyagból való előállítására irányuló kísérletek. A XVIII. század derekától Európa szerte találkozunk ilyen törekvésekkel. Különböző növényekkel próbálkoztak. Először a juharfa nedvét használták, 1718-ban Pozsonyban már említést tesznek a vele ízesített kávéról. 1787-ben kukoricaszár nedvéből kristályosított cukorról írtak, 1791-ben sárgarépaszörp édesítésre való felhasználásról, 1801-ben kőrisfa nedvéből készült édesítőszerről. 1801-ben Gertlinger Sámuel eperjesi gyógyszerész nurgundi répából nyert cukrot. Mindezek a törekvések azonban csak kísérleti jellegűek voltak. Az eljárások kezdetlegessége, főleg pedig a nádcukorhoz viszonyított drágaságuk útját állta üzemszerű előállításuknak. A fordulat 1806-ban következett be, amikor Napóleon által elrendelt szárazföldi zárlat 7 éven keresztül elzárta a gyarmatokról származó nyerscukor behozatalának útját. Ez megbénította cukorfinomítók működését, másrészt felértékelte a hazai alapanyagból történő gyártást. Kibővült a cukorpótlékok köre, tökből, gyümölcsszörpből, szőlőszörpből is állítottak elő cukrot. Mindezek a kísérletek nem hozták meg a várt eredményt, így a figyelem egyre inkább a cukorrépa felé irányult. Andreas Sigismund Marggraf megteremtette a répacukor-ipar létrehozásának alapjait 1747-ben. Munkatársa, Franz Carl Achard nevéhez fűződik a répacukor üzemi előállítása a megfelelő cukorrépa-fajta kiválasztásával és a világ első répacukor-gyárának felállítása a sziléziai Cunernben 1801-1802-ben.

Hazánkban több más növényi kultúra (pl. lucerna) mellett a cukorrépát is Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, a korszerű magyar mezőgazdaság egyik úttörője honosította meg. Tessedik a XVIII. század végén termesztett először cukorrépát hazánkban. Beszámolt tapasztalatairól és magot adott a további kísérletekhez. Híres iskolájában tanította a cukorfőzést.

KURUC.HU


Dátum: 2005. április 05. kedd, 02:15 Küldte: nawesh
Avatar
nawesh
Grafomán
 
Hsz: 1619
Csatlakozott: 2004. szept. 20., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


Re: Cukorblues

HozzászólásSzerző: baraka » 2011. nov. 15., kedd 14:04

Dátum: 2007. március 24. szombat, 08:00 Küldte: baraka

Egészségügyi problémáink kialakulásában valamilyen módon mindig szerepet játszik a cukor, a fogszuvasodástól a rákig, a skizofréniától a gyomorfekélyig. Hazánkban 550 ezer cukorbeteget tartanak nyilván, ám számuk ennél magasabb, hiszen sokan nem is tudják, hogy betegek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) november 14-én tartotta a Diabétesz Világnapot, ugyanis ekkor van az inzulin feltalálójának, Frederic Grant Banting Nobel-díjas kanadai orvosnak a születésnapja. - Bizonyított tény, hogy azoknál a népeknél, akik nem fogyasztanak finomított cukrot, illetve finomított szénhidrátokat, ott nem fordul elő a cukorbetegség - mondta el Benda Judit egészség-tanácsadó. Mindig édesített az emberiség, csak cukor helyett természetes édesítőszereket használt. Mézet, illetve szárított és nyers gyümölcsöket. Ha mézet fogyasztunk, nem leszünk cukorbetegek, ha cukrot fogyasztunk, igen.

A cukorrépa és a cukornád, amiből a cukrot kivonják, természetes élelmiszerek. Ezekből kivonnak mindent: a fehérjéket, a zsírokat, az ásványi sókat, nyomelemeket, vitaminokat, rostos anyagokat és csak az úgynevezett diszacharid molekula, a szaharóz marad a kristálycukorban. Ilyen töménységben cukor a természetben nem fordul elő. Tehát ez egy teljesen természetellenes valami, hiányoznak belőle az életfontosságú anyagok, ezért amikor a szervezetbe kerül a cukor, nem úgy bomlik le, nem úgy szívja fel a szervezet, mint egy természetes élelmiszert. Ha egy almát elfogyasztunk, az almában is van cukor, ezt az almát megrágjuk, lassan jut be a tápcsatornába, lassan megemésztődik, bejut a szervezetbe. A cukrot nem kell megrágni, a cukrot lenyeljük, gyorsan fölszívódik, sokkal gyorsabban megemeli a vércukorszintet. Ezt a szervezet úgy éli meg, mint egy stresszt. Nagyon sok inzulint bocsát ki, hogy a normális szintre visszavigye a vércukorszintet, viszont túllő a célon természetesen, mert hogy nem tudja olyan pontosan szabályozni. Túllő a célon, ilyenkor lesüllyed a vércukorszint, ilyenkor érezzük azt, hogy ismét cukrot kell fogyasztanunk. A civilizált ember folyamatosan cukrot fogyaszt, mert az minden élelmiszerben megtalálható. Ez azt eredményezi, hogy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei kimerülnek. Az egész hormonháztartást megterheli ez, és így alakul ki a cukorbetegség.

A cukrot tartják a civilizációs betegségek kialakulásában a fő bűnösnek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag az összes betegségünk kialakulásában valamilyen módon szerepet játszik a cukor, a fogszuvasodástól a rákig, a skizofréniától a gyomorfekélyig. A cukor, illetve a civilizációs táplálék egy hiánytáplálék. Tulajdonképpen éhezünk a jólétben, mert hogy se a cukor, se a többi civilizációs táplálék nem tartalmazza azokat az életfontosságú anyagokat, amikre a szervezetnek szüksége lenne.

Az élelmiszeripar abban érdekelt, hogy minél több cukrot fogyasszunk. Ezt meg is tesszük: körülbelül 50-60 kilót eszünk meg egy év alatt. Szinte világelsők vagyunk a cukorfogyasztásban, holott a háború előtt még csak tíz kiló cukrot fogyasztottunk, száz évvel ezelőtt pedig két kilogrammot. Ez az utóbbi időben nőtt meg ilyen rettentően. De nehogy azt higgyük, hogy ezt mind kristálycukor formájában esszük meg. Az összes élelmiszerünkben szintén el van rejtve a cukor. Az üdítőitalokban, a gyümölcslevekben, ahol rá van írva, hogy eredeti szőlőlét tartalmaz, de ha az ember előveszi a nagyítóját és elolvassa, kiderül, hogy csak 1,2 százalék szőlőlevet tartalmaz de ezen kívül rengeteg cukrot és aromát. A péksüteményekben, a felvágottban, a cigarettában, a ketchupban, a mustárban - hihetetlen, de nem is kevés. Például egy 3 decis ketchupban, amelynek tulajdonképpen savanyú az íze, 30 darab kockacukornyi mennyiség található.

Rengeteg vizsgálatot végeztek a cukorral kapcsolatban, és az derül ki, hogy a gyerekkori hiperaktivítás, viselkedési anomáliák nagyon nagy része gyógyítható azzal, ha megvonják a gyerekek táplálékából a cukrot, illetve az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket. Olyan gyerekeket vizsgáltak, akik kisegítő iskolába jártak. Ezek táplálékából megvonták egy ideig a finomított élelmiszereket, és azt tapasztalták, hogy egy idő után a gyerekek képesek voltak arra, hogy a normál iskolában folytassák a tanulmányaikat. Ugyanilyen vizsgálatokat végeztek felnőttekkel is, börtönlakókkal, fiatalkorú bűnözőkkel, illetve idősebbekkel és azt tapasztalták, hogy a feltűnő viselkedési rendellenességek, az agresszivitás szemmel láthatóan csökkent, szinte megszűnt, a börtönlakók jobban el tudták foglalni magukat, olyannyira, hogy volt olyan intézmény, ahol a delikvensek maguk kérték, hogy megtarthassák ezt a táplálkozási formát.



Részlet W. Dufty: Cukorblues című könyvéből
Avatar
baraka
Írogat
 
Hsz: 164
Csatlakozott: 2006. máj. 29., hétf. 0:00

Re: A cukor

HozzászólásSzerző: soulkeeper1234 » 2016. máj. 10., kedd 9:39

Köszi az infót
gclub download
soulkeeper1234
Néha írogat
 
Hsz: 31
Csatlakozott: 2015. szept. 16., szer. 10:48


Vissza: Táplálkozás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 21 vendég

cron