Az emberiség táplálkozási szokásainak vizsgálatakor megállapították, hogy az ember minden korban igyekezett az elfogyasztott táplálékot ízesíteni. Az ízesítésben kiemelkedő szerepe volt a különböző édesítőszereknek. Kezdetben erre a célra mézet és a cukornád kipréselt levét használták. A nádcukor, majd a cukorrépa elterjedése a világban minőségi ugrást eredményezett a cukor felhasználásában. Már nem csak a gazdagok kiváltsága volt, és az ipari méretű előállítás következtében már közfogyasztású cikké vált.
cukornád Kr.e. 15000 és 8000 között Melanéziában (Új Guineában) fejlődött ki, kb. tízezeréves növény. A cukorgyártás bölcsőjének tekintett Indiába Kr.e. 8000-ben jutott el. Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása (Kr.e. 327) után, seregével az Indus torkolatáig nyomult előre. Admirálisa, a krétai Nearchos tudósított európai emberként először egy indiai nádról, amely " méhek nélkül ad mézet".
Az arabok hódító hadjáratai nyomán eljutott a cukornád Egyiptomba, Észak-Afrikába, Szicíliába és Dél-Spanyolországba is, de a nyugati világ szélesebb körben tulajdonképpen az I. keresztes hadjárat (1096-1099) során ismerte meg. 1174-től Velence lett az európai nádcukor-kereskedelem központja. Európában a 13. századtól kezdve létesítettek cukorfinomítókat, ún. "főzdéket", de a cukor még sokáig luxuscikk, illetve gyógyszer volt.
Az Újvilágba Kolombusz vitte a cukornádat második útja alkalmával 1493-ban a Kanári-szigetekről. Mint első gyarmatosítók, a spanyolok és a portugálok lettek Európa cukorkereskedői, főként brazíliai cukorral kereskedve. Később a Karib-tenger térségbeli gyarmatai révén Anglia jutott vezető szerephez az európai cukorpiacon. A cukrot a XVIII. századot megelőzően kizárólag a melegégövi növényként ismert cukornád levéből állították elő. Már a török korban ismert Magyarországon is, de ekkor még drága, ritka csemegének számított. Ételek, italok édesítésére sokkal inkább a mézet használták. A gyarmati ültetvényeken kibontakozó tömegtermelés tette a XVIII. század folyamán olcsóbbá, s egyre szélesebb tömegek fogyasztási cikkévé. Gyártásánál a levágott, vastag és hosszú nádszárakat összezúzták, a belsejéből nyert édes nedvet pedig főzéssel besűrítették, s nagy, barnás színű tömbökben kikristályosították. Az így kapott nyerscukrot lisztté őrölve hordókban szállították Európába, ahol további finomítás után használták fel. A nádcukrot - korabeli magyar elnevezéssel nádmézet - többnyire a hamburgi finomítókból kapta Magyarország, majd Fiumében felépítettek egy cukorfinomító üzemet.
A nádcukor hazai finomításának meghonosításával párhuzamosan indultak meg Magyarországon a cukor hazai alapanyagból való előállítására irányuló kísérletek. A XVIII. század derekától Európa szerte találkozunk ilyen törekvésekkel. Különböző növényekkel próbálkoztak. Először a juharfa nedvét használták, 1718-ban Pozsonyban már említést tesznek a vele ízesített kávéról. 1787-ben kukoricaszár nedvéből kristályosított cukorról írtak, 1791-ben sárgarépaszörp édesítésre való felhasználásról, 1801-ben kőrisfa nedvéből készült édesítőszerről. 1801-ben Gertlinger Sámuel eperjesi gyógyszerész nurgundi répából nyert cukrot. Mindezek a törekvések azonban csak kísérleti jellegűek voltak. Az eljárások kezdetlegessége, főleg pedig a nádcukorhoz viszonyított drágaságuk útját állta üzemszerű előállításuknak. A fordulat 1806-ban következett be, amikor Napóleon által elrendelt szárazföldi zárlat 7 éven keresztül elzárta a gyarmatokról származó nyerscukor behozatalának útját. Ez megbénította cukorfinomítók működését, másrészt felértékelte a hazai alapanyagból történő gyártást. Kibővült a cukorpótlékok köre, tökből, gyümölcsszörpből, szőlőszörpből is állítottak elő cukrot. Mindezek a kísérletek nem hozták meg a várt eredményt, így a figyelem egyre inkább a cukorrépa felé irányult. Andreas Sigismund Marggraf megteremtette a répacukor-ipar létrehozásának alapjait 1747-ben. Munkatársa, Franz Carl Achard nevéhez fűződik a répacukor üzemi előállítása a megfelelő cukorrépa-fajta kiválasztásával és a világ első répacukor-gyárának felállítása a sziléziai Cunernben 1801-1802-ben.
Hazánkban több más növényi kultúra (pl. lucerna) mellett a cukorrépát is Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, a korszerű magyar mezőgazdaság egyik úttörője honosította meg. Tessedik a XVIII. század végén termesztett először cukorrépát hazánkban. Beszámolt tapasztalatairól és magot adott a további kísérletekhez. Híres iskolájában tanította a cukorfőzést.
KURUC.HU
Dátum: 2005. április 05. kedd, 02:15 Küldte: nawesh