Csírázó magvak

Természetes táplálkozás (mikor, meddig, mit, hányszor, hogyan, stb.)

HozzászólásSzerző: Szilvi » 2008. okt. 16., csüt. 11:35

Nekem a bab- és gabonacsírákkal van olyan problémám, hogy a mag maradvány evésekor, hogy édes, de egyben kellemetlen érzést is jár vele.

Nagyon keveset bírok belőle enni!

Tegnap ettem nyersen, aztán már amikor nem esett jól, a maradékot egy röpke pillanatra fűszeres olajon megforgattam, és nagyon finom lett :facelick: . Még a kisebb fiamnak is izlett!

Több helyen olvastam, hogy a babcsíra nyersen nem ehető (lehet, hogy csak a mag része), és van, ahol a gabonacsíráról is ezt írják, ezért is jutott eszembe, hogy felvetem a kérdést a fórumon :-)
Szilvi
Törzsvendég
 
Hsz: 239
Csatlakozott: 2004. szept. 9., csüt. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged


HozzászólásSzerző: Arctic » 2009. aug. 1., szomb. 21:52

Sziasztok! Lenne pár kérdésem...
Szeretnék elkezdeni csíráztatni, legfőképpen mungóbab, hajdina, brokkoli és napraforgó érdekelne.
Tényleg nagyon tudatlan vagyok, ne nevessetek az esetleges balgaságaimon :lol:
Szóval naponta úgy tervezem, megennék 5-6 dekát. Sok-e ez a mennyiség? Van-e felső határ? Okoz-e valami gondot, ha túl sokat eszünk ezekből (nyilván nem elsőre, fokozatosan emelném a mennyiséget)? Állítólag tartalmaznak méreganyagokat...
Valahol olvastam, hogy a hüvelyeseket nem szabad nyersen megenni. Máshol meg azt írják, hogy nincs vele gond, mert a keményítő cukorrá bomlik, nem okoz gázosodást. Melyik az igaz? Mindet nyersen enném.
És persze a lényeg: a fentiek közül mit hogyan érdemes? Nem vagyok tisztában a fogalmakkal. CSíráztatás alatt mindig azt értik, hogy beáztatjuk-edényben hagyjuk csírázni-naponta átmossuk? Pl. a napraforgónál is ezt kell tenni? Vagy azt földben kell ültetni és a hajtásait kell enni?? A hajtásokál amúgy mennyiben változik a tápanyagarány (fehérje, vitaminok)?
Totális homály... remélem tudtok segíteni! :?
Avatar
Arctic
Grafomán
 
Hsz: 733
Csatlakozott: 2009. márc. 30., hétf. 0:00

HozzászólásSzerző: giyandeva » 2009. aug. 2., vas. 22:18

Szia Artic!

Íme minden kérdésedre a válasz:


Viktoras Kulvinskas
Csíraételek

http://www.mandala-veda.hu/main/isvara. ... lomjegyzek

Olvasd el, tényleg megéri, nagyon alapos, átfogó könyv, ha valóban komolyan gondolod a csíráztatást a mindennapokban.
Avatar
giyandeva
Grafomán
 
Hsz: 790
Csatlakozott: 2006. feb. 7., kedd 1:00
Tartózkodási hely: Székesfehérvár

HozzászólásSzerző: Arctic » 2009. aug. 3., hétf. 6:56

Köszi szépen az ajánlást! Már nézegettem régebben is ezt a könyvet, de még nem vettem meg. Majd most. :)
Avatar
Arctic
Grafomán
 
Hsz: 733
Csatlakozott: 2009. márc. 30., hétf. 0:00

Re: A természet mannája: a búzacsíra és a búzafű

HozzászólásSzerző: tami » 2011. ápr. 29., pén. 16:22

Ősidők óta nagy tisztelet övezi az "életerőt" hordozó csírázó magvakat, melyek kultúránkban az új élet kezdetét és a halál utáni újjászületést is szimbolizálják. Felismervén a csírák értékes szerepét a táplálkozásban, a kínaiak már időszámításunk előtt 3000-ben csíráztattak magokat. A legendás hírű császár, Sheng Nung könyvében részletesen leírta, hogy a csírák salaktalanítják a szervezetet, és rendkívül átható gyógyító hatásuk van. A föníciaiak is fogyasztottak csírákat hosszú hajózásaik alatt, így teremtve elő a friss, nyers táplálékot.

A csíráztatás múltja Európában igen „viszontagságos”, hiszen az elmúlt néhány évszázad alatt többször felfedezték, azután sajnos el is felejtették a csírák értékeit. A XVIII. században a hajózás legtragikusabb betegségei közé tartozott a skorbut, amit a híres Cook kapitány csíráztatott árpából készített itallal sikeresen gyógyított. A második világháború idején a brit és az amerikai kormány egyaránt felismerte a csíráztatott magvak biológiai értékeit, és katonáival fogyasztatta is azokat. Az igazi áttörés a csírák elismertségében azonban akkor következett be, amikor az amerikai dr. Clive Mc Kay a csírák nagy vitamintartalmára vonatkozó kutatási eredményével felcsigázta a közvélemény érdeklődését.
A gabonacsíráztatás a gabonatermeléssel egy időben jutott el keletről a mai Magyarország területére a bronzkor elején. Az utóbbi évszázadok során nemcsak karácsony táján és a húsvét előtti 40 napban volt szokás csíráztatni, hanem az év minden szakában nagy keletje volt a csírákból készült édes lepényeknek (csíramálé, csiripiszli), valamint a sörnek, ennek ellenére sem vált mára mindennapossá hazánkban a csírák fogyasztása.
Miután a legtöbb helyen gyakorlatilag lehetetlen vegyszermentes friss élelmiszerhez jutni, ez az egyszerű út az egészséges táplálkozáshoz igazán megérdemli, hogy megismerkedjünk vele.

Az életerő forrása

A biocsírák élő élelmiszerek, fogyasztásuk - akár kúra jelleggel - rendkívül fontos, különösen a téli, kora tavaszi időszakban, amikor kevés a friss vitaminban gazdag zöldségféle. A csírázott magvak a legtartalmasabb táplálékok közé tartoznak. A csirázással megsokszorozódnak az ásványi sók és a vitaminok, hogy a növényt útnak indítva a legjobb táplálékkal lássák el. A mag csírázásakor az előzetes beáztatás hatására a benne található enzimek aktiválódnak, segítségükkel az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokra, a fehérjék aminosavakra, a zsírok nagyrészt zsírsavakra bomlanak. Az ásványi anyagok a szervezet által jobban hasznosítható, nagyrészt vízben oldható ásványi sókká alakulnak. A csírákban a többszörösen telítetlen, a szervezet számára nélkülözhetetlen, de csak a táplálkozással bevihető esszenciális zsírsavak is megtalálhatók. A szokásos ásványok mellett különösen a B és a K vitaminokhoz juthatunk nagy mennyiségben általuk.
A csírázó magban a vitaminok aránya akár több száz százalékkal is megnövekedhet néhány napon belül. A búzában például a karotintartalom – ami az A-vitamin előanyaga – egy nap alatt mintegy kétszáz százalékkal növekszik. Minél zöldebb a csíra, annál több benne az A vitamin. A lucernában a B2-vitamin mennyisége akár ezer százalékkal is megnövekedhet négy nap alatt. Ezek az értékek teszik számunkra olyan fontossá a csírák fogyasztását minden lehető módon, persze leginkább nyers állapotban, hogy elkerüljük a hőkezelési veszteségeket. A növényi eredetű élelmiszerek közül a csíráztatott mag egyike a csekély számú B12-vitaminforrásnak. A csírázás során a csíráztatott magvak aminosav-tartalma is jelentősen emelkedik. Megnő a szervezet számára felhasználható vas mennyisége is.
A csirázott búzát azoknak is ajánlatos fogyasztaniuk, akik valamilyen betegségen estek át, sokáig nem jutottak táplálékhoz, illetve a testük a gyógyítással volt elfoglalva. A lábadozó beteg, vagy akinek bármilyen okból nincs étvágya, jó, ha először csírázott búza levével próbálkozik. Az abban levő természetes B vitaminok a testben helyrebillentik az anyagcsere folyamatát. Ha folyamatosan fogyasztjuk, hamarosan súlygyarapodást is észlelhetünk.
A csirázott gabonának és levének egyik jó tulajdonsága, hogy rövid idő alatt méregteleníti a szervezetet. Ha tehát úgy érezzük, hogy sok vegyszert fogyasztottunk, akár gyógyszer formájában, vagy valami okból a testbe lerakodott idegen anyag van, a csirázott gabona segít megszabadulni az idegen anyagoktól.

Bővebben: Misszió Egészségügyi központ
http://www.misszio.hu



Dátum: 2005. január 26. szerda, 19:58 Küldte: tami
Avatar
tami
Grafomán
 
Hsz: 666
Csatlakozott: 2004. aug. 23., hétf. 0:00
Tartózkodási hely: Szeged

Re: A csíráztatás művészete

HozzászólásSzerző: baraka » 2011. dec. 5., hétf. 12:05

Dátum: 2007. július 13. péntek, 09:00 Küldte: baraka

A nyers ételek: élő ételek. Nagyon sok tápanyag, vitamin, és ásványi anyag található bennük. Nem beszélve az enzimekről, amik ha főzünk egy ételt, lebomlanak. Pedig ezek az enzimek végzik el a zsírbontást is. Aki fogyni szeretne, egyen minél több nyers táplálékot.



Télen nem sok mindenből válogathatunk. Tavasztól őszig viszont tobzódhatunk a sok kerti finomságban. Nem vagyok híve a ki tudja honnan behozott, vízízű műzöldségeknek, amik szemre szépek, de tele vannak műtrágyával, és génkezeltek, és ki tudja még mi minden elmondható lenne róluk... Válasszuk az itthonit. Gyökérzöldségek télen is vannak: zeller, sárgarépa, fekete retek, jégcsapretek, cékla... Aztán van karalábé, káposztafélék, burgonya, hagymafélék, és még sorolhatnám.

Az év másik három hónapjában rengeteg szemre is gyönyörű, és ízre is finom zöldség- és gyümölcsféléből válogathatunk: újhagyma, retek, fejes saláta, paprikafélék, paradicsom, uborka, sóska, spenót, kapor, petrezselyemzöld... Hogy csak a zöldségeket említsem. És itt vannak a csírák, amik bármikor fogyaszthatóak - akár vásároljuk, akár mi hajtatjuk őket. Rengeteg éltető elemet tartalmaznak, igazi életkoktélok egész évben. Ugyanis ha egy magocska csírázni kezd, a benne lévő tápanyagok megsokszorozódnak. Akár több száz százalékkal is! Hihetetlen, igaz? Pedig már az ókori kultúrákban is fogyasztották őket. Mi most kezdjük újra felfedezni...

Csírát vásárolhatunk boltokban is vagy a piacon, vagy elkészíthetjük otthon is. Nem nagy ördöngösség.

Az erre szánt magokat ha lehet, bioboltban vegyük, mert akkor garantáltan vegyszermentesek lesznek. A magok csomagolásán általában rajta is van, hogy kell csíráztatni. A legtöbb esetben a módszer a következő:

Egy nagyobb dunsztosüvegbe tesszük a magokat, és vizet engedünk rá. Egy régi konyharuhából - aminek ritkább a szövése -, vágunk egy akkora kockát, amekkorát rá tudunk gumizni a szájára. Ezt tegyük is meg. Aztán fejjel lefelé tartva csurgassuk le róla a vizet, és mikor mind eltávozott, egy olyan edénybe tegyük az üveget, amelyikben szájával lefelé, félig megdöntve megáll. Naponta kétszer - reggel és este - öblítsük ugyanígy át.

Pár nap elteltével megnőnek a hajtások. Ekkor egy nagyobb lyukú szűrőn mossuk át, hogy a felesleges maghéjak el tudjanak távozni. Hagyjuk elől pár óráig hogy kicsit megszáradjon, mert ha túl nedvesen tesszük a hűtőbe, megrohad. Amúgy akár két hétig is eláll, és növekszik. Én nylonzacskóban szoktam betenni a jégszekrénybe, de úgy, hogy a zacskót több helyen is meglukasztom, hogy kapjon levegőt. És akkor semmi baja nem lesz.

A napraforgót jobb ültetni, és úgy hajtatni. A zsázsacsírát pedig egy laposabb, de peremes tálba tegyük egy sorban csak, mert összeragadnak a magok. Csak finoman meg kell spriccelni naponta kétszer. Ennyi a titok.

Csíráztathatunk hüvelyeseket is: lencsét, többféle babot (szója, adzuki bab), csicseriborsót. Ezeket azért negyedórát pároljuk, mert nyersen nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető fehérjét tartalmazhatnak. A búza is nagyon finom csíráztatva: rendkívül édessé válik.

Bátran kísérletezzünk, és először talán szokatlan lesz az ízük, de minél többször kóstoljuk, annál inkább meg fogjuk kedvelni. Én salátákba szoktam belekeverni egész évben, és szendvicsekre tenni télen például a (mű)paprika és (mű)paradicsom helyett.

Váljék egészségünkre!
Avatar
baraka
Írogat
 
Hsz: 164
Csatlakozott: 2006. máj. 29., hétf. 0:00

Előző

Vissza: Táplálkozás

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 4 vendég

cron